94 - Egy ház, amit mindenki építhet

.

I. Az alapvetés munkája

1.    Pál apostol ebben az Igében Istennek egy építőmestereként mutatkozik be, mint akinek az a feladata, hogy Isten házának építkezését irányítsa, és maga is tevékenyen végezze.

• Közösségünkben jelenleg is folynak ilyen építkezések, ahol a gyülekezetek közössége célul tűzte ki, hogy ott, azon a településen egy házat építenek a mi Istenünknek.

• Az ilyen módon épülő háznak, a funkciójából adódóan közösséget kell munkálni az emberekben Istennel, egymással, és a környezetükben élőkkel.

  • Ha a lelki ház építése nem tudja ezt a célt betölteni, akkor minden elvégzett munka hiábavaló, mert egyszer el fog égni a tűzben.

  • Isten minden esetben megpróbálja az övéinek szándékát, úgy az egyének, mint a közösség életében.

2.    A Biblia gyakran használja jelképes formában az Isten házának építését az Egyház lelki építésének szemléltetésére.

• Már az ószövetségi próféták is beszéltek ilyen módon üzeneteikben.

  • Zakariás például Krisztust mint Csemetét úgy mutatja be, mint aki azért jön, hogy megépítse az Úr templomát.  Zak. 6,12-13/a.

    • Pedig Jézusról nem tudunk olyat, hogy részt vett volna a Jeruzsálemi templom építésében.

  • Zakariáshoz hasonlóan Ésaiás próféta pedig olyan pogányokról és idegenekről tesz említést, akik segítkeznek az Úr templomának építésében. Zak. 6,15.  Ésa. 60,10.

    • Pedig arról sem tudunk, hogy a pogányok részt vettek volna a templomépítés munkájában, hiszen a zsidók még a samaritánusoknak sem engedték meg, hogy részt vegyenek a templom építésében.

3.    Vagyis, ebben az Igében Pál apostol egy lelki ház építéséről beszél, olyan házról beszél, aminek alapozását Jézus Krisztus golgotai áldozata vetette meg.

• Ezért az Isten házának mindenkori biztos fundamentuma és erős alapja nem lehet más, mint Jézus Krisztus.

  • „Mert más fundamentumot senki nem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus.” 11. vers.

• Mindazok, akik a Krisztusról szóló tanúbizonyság első hirdetői voltak az apostoli korban, azok az alapvetés munkáját végezték. 10. vers.

  • Pál is ezek közé az építőmesterek közé sorolja magát oly módon, hogy Ő csak az alapot tette le, de majd más fog rá építeni.

4.    Ezt az alapvető építkezést viszont többféle módon is lehet értelmezni.

• A Szentírás arról beszél, hogy az egyes embereknek is lelki házzá kell válniuk, és a Szentlélek templomává kell növekedniük.  I. Pét. 2,5.  I. Kor. 3,16.

  • Ennek érdekében megfelelő alapot kell választani, mert nem mindegy, hogy kire és mire építik fel a lelki házukat.

  • Az épülő lelki házuk pedig csak akkor marad meg, ha az isteni sziklára épül, vagyis Jézus Krisztusra.

5.    Ha mi már megtaláltuk a legmegfelelőbb alapot, azaz Jézus Krisztust, a lelki házuk felépítéséhez, akkor segíthetünk másoknak is ennek megtalálásában.

• Jézus el is várja tőlünk, hogy felelősséget érezzünk erre a feladatra.

• Ezt úgy tudjuk a legjobban elvégezni, ha azt tesszük, amit az a két ember tett, akiket a gadarénusok földjén gyógyított meg Jézus.

• A Krisztussal szerzett személyes tapasztalataink által tudjuk a másik hitét Krisztusra építeni a legjobban.

6.    Ha valaki Krisztusra építette lelki házát, annak van egy mindenki által érzékelhető tünete, ismertetőjele. 

• „A szeretetben meggyökerezvén és alapot vevén… és beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig.” Eféz. 3,18-19.

• A Krisztussal való összefonódás és összeépülés által, bennünk is ki kell alakulni a krisztusi természetnek, a krisztusi szeretetnek.

• Ha a szeretet képezi az alapját minden cselekedetünknek, csak akkor tudunk igazán ráépülni Krisztusra, összeépülni másokkal, illetve beépíteni másokat.

II. A beépítésre szánt anyagok

1.    Az apostolok és a próféták alapkövén többféle módon kell az építkezést végezni.

• Mindenekelőtt lehetünk mi magunk az az építőanyag, aminek be kell épülnie Isten templomába, a megváltottak közösségébe.

• Ezért először az a kérdés vetődik fel, hogy mitől lehetünk mi is olyan élő kövek, akik úgy épülhetünk be Isten Egyházába, hogy a próbában is meg tudjunk majd állni a helyünkön, amiről Pál apostol beszél.

  • A beépülő anyagot ugyanis a „tűz próbálja meg”, a megpróbáltatás tüze.

• Ahhoz, hogy tűzálló anyagokként tudjunk beépülni Isten házába, feltétlenül szükségünk van a Krisztussal való élő közösségre.

  • „Mindenki csak a Krisztussal fenntartott kapcsolata által válhat élő kővé, ha Rá, az igazi alapra épít. Sokakat saját erőfeszítéseik faragnak, fényeznek, szépítenek, mégsem lehetnek ‘élő kövek’, mert nincsenek összeköttetésben Krisztussal. E nélkül a kapcsolat nélkül pedig senki sem tartatik meg.” (J.É. 504,4.)

2.    Érdemes arra is figyelmet fordítanunk, hogy az Isten templomában kijelölt helyünket, az alakíthatóságunk határozza meg.

• A durva szemcséjű nyers termésköveket általában csak a ház falába építik be a mesterek.

• A márványkő már arra is alkalmas, hogy az épület belső vagy külső építészeti elemeként kerüljön felhasználásra.

•  Az ennél még tömörebb és még finomabb szemcséjű köveket pedig csak díszítő elemeként használják fel, a már elkészült épületben.

• Így tekint bennünket is Isten, mint az Ő házának élő köveit.

3.    A Salamon által épített templom előképe volt annak a templomnak, ahová bennünket akar Isten beépíteni, mint élő köveket. I. Kir. 6,7.

• Szimbolikus jelentése miatt kellett Salamonnak ilyen különleges módon végezni a templom építését.

• Isten bennünket is ugyanilyen módon épít be a templomába.

• Az igazság vésője által választott ki bennünket, a világ nagy kőbányájából.

  • A gyülekezetben pedig, mint műhelyében, farag és alakít bennünket

  • „Minden kő az isteni zsinórmérték szerint lesz faragva, csiszolva és fényesítve, hogy ragyogjon, mint a Menny jelképe, minden irányba szétsugározva az igazság Napjának világos és fényes sugarait.”  (B.T.Pr.rész. 6,1.)

• A mennyei templomba, az üdvözültek seregébe való beilleszkedésünk alkalmával pedig már semmiféle alakítást sem fog végezni rajtunk.

III. Az Isten templomai

1.    Amikor Pál azt mondja, hogy ti az Isten Lelkének templomai vagytok, akkor Ő a zsidó ember teológiai gondolkodása alapján mondja ki ezt.

• Pál korában a „templom” szóhoz más gondolatokat társítottak, mint ma.

• Az ószövetségi ember számára a templom és a benne folyó szolgálatok, a megváltás előképei voltak, és a Messiásra előremutató jelképek.

  • Mindenegyes tárgy a Messiást volt hivatott szemléltetni, és az értünk végzett megváltói szolgálatát megismertetni.

• Az apostol ugyanilyen szempontból alkalmazza a templom szó jelképét Isten gyermekeinek életére is.

  • Mi is arra hívattattunk el, hogy életünk által Jézus Krisztust mutassuk be, és ismertessük meg a környezetünkben élő emberekkel.

2.    Izráel története egy szomorú tanulságot, és egyben egy nagyon komoly gyakorlati üzenetet is tartogat számunkra.

• Isten ugyanis minden ígéretét feltétel mellett adja nekünk, személy szerint is, és mint népnek is.   Jer. 7,3-7.    (II. Móz. 19,5-6.)

• Ezért a Salamon által épített ház is csak attól lehetett az Úr templomává, hogy az Isten személyes jelenlétének dicsősége betöltötte azt.

  • Mi is csak akkor lehetünk Isten templomai úgy a személyes, mint a közösségi életünkben, ha az Isten Lelke lakozik bennünk és közöttünk, ha a személyes jelenléte megnyilatkozhat bennünk.

  • Isten viszont csak akkor van bennünk és közöttünk, ha életünk összhangban van az Ő akaratával, ha magatartásunkkal és cselekedeteinkkel Ő is tud azonosulni.

  • Ellenkező esetben velünk kapcsolatban is elhangzik Jézus kijelentése: „pusztán hagyatik néktek a ti házatok”. Mt. 23,38.

3.    Isten templomát azonban nem elég csupán felépíteni, hanem azt szentségben meg is kell őrizni, hiszen nem magunknak, hanem Istennek építjük.

• Ezért a bizonyságtételeken keresztül nagyon komoly üzenettel figyelmeztet bennünket arra, hogy erről soha ne feledkezzünk el.

• „Az alázatos és hívő lélek számára Isten háza a menny kapuja a földön… A család szentélye az otthon; az a hely pedig, ahol személyes erőgyűjtés céljából magányos áhítatra elvonulunk, az a belső kamra vagy az erdő csendje; Az összejöveteli helyiség ellenben a gyülekezet szentélye… Ez az a hely, ahol Isten találkozik az Ő népével és megáldja őket.”

• „Ha a nép nem nyer helyes fogalmat az igazi istentiszteletre és tiszteletadásra vonatkozóan, akkor egyre jobban növekedni fog az a hajlam, hogy a szentet és az örökkévalót, a közönségessel egy fokra helyezzék, és így megtörténhet, hogy az igazság vallói megsértik Istent, és a vallás gyalázatát szolgálják. Hamis és fejletlen fogalmaikkal sohasem lesznek képesek a szent mennyet becsülni, és nem fognak tudni előkészülni a mennyei udvarokban való imádókkal egyesülni, mert ott, ahol csak tisztaság és tökéletesség uralkodik, minden lény csak tökéletes tisztelettel közeledhetik Istenhez és az ő szentségéhez.” (Test. 5. 491-500.)

4.    Pál apostol az alapigében arról is megemlékezik, hogy a bennünk lakozó „Szentlélek templomát” is meg lehet rontani.

• A lelkünk templomának megrontása sokféleképpen történhet.

  • De minden esetben csak úgy, ha nem teszünk különbséget a szent és a közönséges között, és azt figyelmen kívül hagyjuk.

• A lelki templomunk szentségben való megőrzése csak úgy lehetséges, ha mi magunk igyekszünk szent életet élni, vagyis elkülönülni minden olyan dologtól, ami közönséges.

IV. Az építőmunkás, és munkájának próbája

1.    Amikor valahol építenek egy gyülekezetet, akkor az építéséhez sokan hozzájárulnak valamilyen módon, vagyis részt vállalnak belőle.

• Ezért az így felépített imaházról és templomról senki sem mondhatja azt, hogy ezt ő építette, mert hiszen közösen csinálták, ki ezt, ki azt.

  • Hasonlóképpen történik ez a lelki templomunk, azaz a lelki közösségünk építésével is.

• Pál azt mondja, Ő csak az alapot vethette meg, de ráépíteni már más fog.

  • Ugyanezt a képet máshol úgy mondja el: „Én plántáltam, Apollós öntözött, de az Isten adja a növekedést”.  I. Kor. 3,6.

• Mi tehát csak egy kis részt végezhetünk el abból, amit az Isten ránk bízott, bár sokszor az ember szemében hatalmasnak látszik az, amit ő maga végezhetett.

  • Ezért egy lélek megtérése sohasem tulajdonítható egyetlen embernek, hiszen nemcsak megtalálni kell az elveszettet, hanem megtartani is.

2.    Akik folytatják azt a munkát, amit az apostolok elkezdtek, ügyelniük kell a munkájuk minőségére, hogy legyen összhangban a korábban elkezdett munkával.

• Ezért Pál apostol kétféle építőanyagról beszél:

  • arany, ezüst és drágakő    –   fa, széna és pozdorja

• Ezek a kétféle, ellentétes értékű és minőségű anyagok, az általunk vallott elvekre, és arra az életformára vonatkoznak, ami jellemzi az életünket.

• Ma még lehet vitatkozni egymás között azon, hogy a beépítésre szánt anyagaink közül melyik tekinthető értékesebbnek.

  • De el fog jönni az a nap, amikor Isten felfedi mindennek és mindenkinek az igazi értékét; a tanításokét éppúgy, mint a tanítók életének értékét.

3.    Isten önmagát is ilyen építőmesternek tekinti, és az egész lényünket szeretné templommá alakítani, hogy állandó közösségben élhessen velünk.

• Ezt a munkáit azonban csak a mi együtt munkálkodásunkkal hajtja végre.

  • Mivel Isten tiszteletben tartja a szabad akaratunkat, ezért csak akkor építi be életünkbe, az általa jónak ítélt anyagokat, ha abba mi is beleegyezünk.

  • Így tehát rajtunk is múlik, hogy miből épül fel a lelki házunk.

• Vannak emberek, akik nem engedik Istennek, hogy időtálló anyagokat építsen be az életükbe.

  • Lelki életüket a régi természetükből eredő érzelmek, vágyak és indulatok alkotják és határozzák meg.

  • Csak olyan anyagokból építkeznek a belső emberükben, amiket a körülöttük történő események és körülmények hatásai hoznak létre.

• Az ilyen lelkiség azonban nem fog megállni a tűz próbájában.

  • Sem a megpróbáltatás tüzében, sem az Isten ítéletében.

  • Ha az idő viharaiban meg is tud maradni, de a bűnt megsemmisítő isteni tűz próbáján nem tud átmenni.

4.    Isten nemtetszésével találkozik az is, aki megrontja a már felépült lelki templomát, ami az Isten együttmunkálkodásával épült fel.

• Vagyis ha a megtérésünk után elkezdünk ellenállni a Szentlélek szívünkre gyakorolt befolyásának, akkor egy idő után kénytelen magunkra hagyni.

  • Ez viszont egy lelki torzulást eredményez, és a végső elveszettségünket.

• Az apostol ebben az igében nem mondja azt, hogy ez csak a saját lelki templomunk megrontására vonatkozó kijelentés.

  • Ezért ez arra is alkalmazható, hogy ne tegyünk olyat, amivel a másik embertársunknak az Istennel való lelki közösségét rontjuk meg, mert Isten ítélete ebben az esetben is érvényes ránk.

• Ez a kijelentés viszont vonatkozhat a hívők közösségére is, mint Isten lelki templomára, aminek Isten általi építését megronthatjuk a keresztényietlen életünkkel és magatartásunkkal.

  • Ebben az esetben szintén találkozni fogunk Isten nemtetszésével, később pedig az ítéletével is.

5.    Amikor Laodiceának a „tűzben megpróbált aranyat” kínálja Jézus, akkor nem mást szeretne, mint azt, hogy ki-ki a saját lelki házába, és a közös lelki templomunkba is csak olyan anyagot építsen be, amely majd a tűzben is megmarad.

• Ma még mindenki szabadon döntheti el, hogy miből építkezik, milyen anyagból építi fel lelki templomát.

• Sajnos, a világ nagyon sokféle árút kínál erre a célra.

  • Isten azonban óvatosságra int bennünket a választékkal kapcsolatban. I. Ján. 2,15-17.    Róm. 12,2.

• A világ sokféle árújával szemben Istennek is van ajánlata számunkra. Jel. 3,18.

  • A Jézus által felkínált lehetőség viszont a győzelmes keresztény élet garanciáját jelenti.

6.    Pál apostolnak ez az üzenete arra figyelmeztet bennünket, hogy nem mindegy, milyen építőmesternek bizonyulunk.

• Isten kegyelme Pálhoz hasonlóan bennünket is tehet bölcs építőmesterekké.

• Ehhez azonban nekünk is a Fő-építészmester, azaz Jézus Krisztus irányítása alá kell rendelnünk magunkat, és Vele összhangban kell folytatnunk minden tevékenységünket.

  • Vagyis óvakodjunk attól, hogy a saját emberi bölcsességünk szerint vegyünk részt az Isten templomának építésében.