92 - Az Úrtól megáldott magvak

„És ismeretes lesz magvuk a népek közt, és ivadékaik a népségek között, valakik látják őket, megismerik őket, hogy ők az Úrtól megáldott magok.”

.

I. Mag a népek között

1.    Mivel a próféta kijelentésében azt olvastuk: „ők az Úrtól megáldott magok”, ezért felvetődik a kérdés, mitől és hogyan lehetünk ilyen „magok”, és ha már azok lettünk, akkor mi a rendeltetésünk, mi a célja Istennek velünk?

2.    A „mag”-nak többek között az egyik rendeltetése az, hogy a földbe hulljon, el legyen vetve, hogy ilyenképpen sok gyümölcsöt teremjen.

• Ezt a jelenséget Isten Igéjéből is ismerhetjük, de a mindennapi életből is, hogy a magnak, a rendeltetése szerint szaporodni és sokasodni kell.

  • Jézus is azt mondta: „Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem”. Jn. 12,24.

•  Ennek törvényszerűségét először Ő maga gyakorolta, ezért mi is ilyen benne vagy belőle született isteni magokká válhatunk.

  • János apostol levelében olvashatunk arról, hogy ez az Istentől való törvényszerűség az újjászületés eredményeként kerül bele a belső lényünkbe, mint isteni magokba.

    • „Mert aki Istentől született, abban benne marad annak magva”, vagyis az Istentől adott törvényszerűség birtokosává válik. I. Jn. 3,9.

    • „Amikor a lélek aláveti magát Krisztusnak, új erő veszi birtokába az új szívet. Olyan változás megy végbe, amelyet az ember maga sohasem képes véghezvinni. Természetfeletti munka ez, amely természetfeletti elemet visz az emberi természetbe.” (JÉ 266-267.)

3.    Ugyanakkor mi, mint Istentől született isteni magok, nem mondhatjuk azt; hogy nekünk elég az, hogy magok lettünk, nekünk ez így jó.

• Ez a gondolkodásmód azt jelentené, hogy egy idő után, lelki értelemben elveszítenénk a bennünk lévő élet forrását, a csírázó képességünket, elhalna bennünk az élet, nem tudnánk az élet csíráját továbbadni másoknak.

• Isten szeretne bennünket is bevetni az emberek közé, a világ nagy szántóföldjébe, hogy ott hajtsunk ki, abban a közegben, ott növekedjünk, és teremjünk sok gyümölcsöt a környezetünk áldására.

  • Csak így tud szaporodni az isteni mag, amikor általunk, a mi közreműködésünkkel el kezd „gyarapodni a gyülekezet üdvözülőkkel”. Csel. 2,47.

• Az emberek pedig a rajtunk és bennünk meglátható Lélek gyümölcseiről tudják felismerni, hogy Istentől megáldott magok vagyunk-e vagy sem.

4.    Kétféleképpen teremhetünk gyümölcsöt, mint Istentől megáldott magvak.

• Mindenekelőtt a Szentlélek gyümölcsének kell kiábrázolódni az életünkben, hogy ami láthatóvá válik az emberek előtt, az olyan hatást gyakoroljon rájuk, hogy bennük is támadjon fel a vágyakozás ilyen életet élni. Mt, 5,16.

• De gyümölcsnek lehet tekinteni azokat a megtért embereket is, akiknek megtérésében mi is közreműködtünk, mi is részt vettünk a Jézushoz vezetésében.

  • Jézus minden ilyen lélekért egy-egy drágakövet helyez el azon a koronán, amit, mint győztes megváltottak fognak kapni Tőle.

II. Az Úrtól megáldott magvak

1.    A természet világából is ismerhetjük, hogy minden mag a génjeiben hordozza azokat a paramétereket, amelyek meghatározzák, hogy mivé válhat és fejlődhet.

• Ezért minden elvetett mag vagy kifejlődik arra az állapotra, amit a génjeiben hordoz, vagy elpusztul, mert nem tud más lenni, mint aminek a törvényszerűségét magában hordozza.

  • Ezért az uborka magból sohasem lesz borsmenta, sem karfiol, az isteni magból született új embert sem tudja megrontani a bűn. 1Jn. 5,18.

• Az Istentől született új ember, mint Istentől való mag, nem fog más lenni csupán attól, hogy benne, a bűnös emberben kezdődött el az „igazságban és valóságos szentségben” megszületett új teremtés léte. Eféz. 4,24.

  •  Jézus azt mondta: „Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mimódon növekednek’. ‒ A sötét, hideg földből vagy a folyók medrének iszapjából bújnak elő, bimbóznak és illatoznak.”  (GHB 99,2.)

  • Ahogy felfigyelünk a mező virágaira, és gyönyörködni tudunk bennük, bármilyen közegben hajtottak is ki, akként veszik észre az emberek a mi életünkben is a Szentlélek gyümölcsének beérését és megnyilatkozásait.

2.    Ésaiás jövendölésében „Úrtól megáldott magvak”-ról van szó, ez pedig azt is jelenti, hogy a rajtuk és bennük lévő isteni áldásnak a közvetítői.

• A természet világában is megkülönböztetjük egymástól a különféle magvakat.

  • Vannak olyan magok, amik átkot hordoznak magukban, mint pl. a gyomok és gazok, és úgy is éljük meg a jelenlétüket a mindennapjainkban.

    • Csak gondot és bajt jelentenek, hiszen akkor is megjelennek, ha nem akarjuk őket, hiszen csak fertőzik a kertünket.

  • De vannak olyan magok is, amikért még pénzt is adunk, csakhogy elültethessük a földünkbe, mert a jelenlétük életet és áldást jelent.

• A lelki életünk területén is megkülönböztethetjük egymástól az isteni áldást hordozó magvakat, illetve azokat, amik jelenléte csak átkot jelentenek.

  • Ez a jelenség megnyilatkozik úgy a személyes, mint a közösségi életünkben egyaránt.

• Jézus a magvetőről való példázatában tett említést erről a kettőségről.

• Az egyik magot Isten veti, a másikat pedig Sátán, az ellenség.

  • „A jó mag az Isten beszéde”, amit Jézus vet az emberek szívébe. Lk. 8,11.

  • A rossz mag pedig „az ördög atyától való”, aki mindig „hazugságot szól… mert hazug és hazugság atyja”. Jn. 8,44.

• A bűn világában lévő gyülekezet talajába is ugyanígy kerül elvetésre mindkét mag, a jó is, és a rossz is.

  • „Aki a jó magot veti, az az embernek Fia… Az ellenség pedig, aki a konkolyt vetette, az ördög”. Mt. 13,37.  39.

  • „A jó mag az Isten országának fiai; a konkoly pedig a gonosznak fiai”. Mt. 13,38.

• A valóság csak abban különbözik a példázattól, hogy átjárás van a két tábor között, idővel a jó mag is válhat konkollyá, és a konkoly is válhat jó maggá.

  • Mert „ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden”. 2Kor. 5,17.

3.    A Biblia abban is segít, hogy azonosítani tudjuk azt a forrást, ami elindíthatja bennünk azt a folyamatot, aminek eredményeként mi magunk is „Istentől megáldott magok” lehetünk.

• Már az ősevangéliumban is említés történik egy Istentől származó magról, aki által szabadulást nyerhet az emberi család, a bűn hatalmából. 1Móz. 3,15.

  • Az asszonynak ez a magva az eljövendő Megváltóra, Jézusra mutat.

• János apostol úgy beszél Róla, hogy nekünk be kell fogadnunk Őt a szívünkbe ahhoz, hogy Isten fiai lehessünk. Jn. 1,12.

  • A Szentlélek munkájának eredményeként válik olyan „jó talaj”-já a szívünk, hogy az isteni magvető eredményesen vetheti belénk az Ige magját.

  • Ezzel a befogadással történik meg bennünk az Istentől való születés, „az Úrtól megáldott maggá” válás. Jn. 1,12-13.

  • Ettől kezdve Isten a bennünk megszületett új emberrel azonosít, ezért mondja Pál is azt, hogy „élek többé nem én, hanem él bennem Krisztus”.

    • Máshol pedig még kiegészítette ezt a gondolatát azzal, hogy „azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint”. 2Kor. 5,16.

4.    A Jelenések könyvében is kijelenti Jézus, hogy Sátán haragszik az asszony „magvából valókra”, akik így már maguk is „az Úrtól megáldott magokká” lettek, ezért szinte hadjáratot is indít ellenük. Jel. 12,17.

• Sátán azok ellen kezd el hadakozik, akik az asszony magvából valók, vagyis Krisztusban újjászületett emberek.

  • Péter pedig azt mondja róluk, hogy ők azok, „akik újonnan születtek, nem romlandó magból, de romolhatatlanból " 1Pét. 1,23.

• Az Istent kereső ember számára két jellemző vonás van megadva azokról, akik Krisztustól születtek.

  • A Biblia egyik jellemzése szerint azt olvashatjuk ezekről az emberekről, hogy „megtartják Isten parancsolatait”, a másik helyen pedig azt találjuk, hogy „megőrzik” az Isten parancsolatait. 14,12;  12,17.

  • Az asszony magvából valók másik jellemzője, hogy ott van náluk a „Jézus Krisztus bizonyságtétele” , ami nem más, mint a prófétaság Lelkének ajándéka: „mert a Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke” 12,17; . 19,10.

5.    Ha tehát mi is Istentől való magvak vagyunk, akkor nekünk is az Istentől belénk oltott törvényszerűségek alapján kell élni, növekedni és gyümölcsöt teremni.

• Ha már „az Úrtól megáldott magokká” váltunk, akkor fel kell tudjuk mutatni az Istentől való születésünk eredményeként a Szentlélek gyümölcsét.

III. A megtéréshez méltó gyümölcs

1.    Bár a Krisztusban való élet igazi bizonyítéka a gyümölcstermés, nem lényegtelen azonban a felmutatott gyümölcs milyensége sem.

• Keresztelő János azt mondta az őt hallgató embereknek a Jordán partján; „Teremjetek azért megtéréshez méltó gyümölcsöket”.  Lk: 3,8.

• Megtéréshez méltó gyümölcs viszont csak a Szentlélek gyümölcse lehet.

  • „A szőlő gyökeréből áradó nedv szétoszlik a vesszőben, fenntartja a növekedést, létrehozza a virágzást és a gyümölcstermést. Ez áll a Szentlélek életadó erejére is; az Üdvözítőből fakad, áthatja a lelket, újjászül, megtisztítja szándékainkat és hajlamainkat. Még a gondolatokat is alárendeli Isten akaratának, és alkalmassá teszi az embert arra, hogy szent cselekedetek dicső gyümölcseit érlelje.”  (Ap.Tört. 233,3.)

• A Lélek gyümölcse azonban nem egy vagy több cselekedetből áll, hanem az egy belső állapot folyamatos megnyilatkozása.   Gal. 5,22.

• Ami csak cselekedetekben nyilvánul meg, az sohasem igazi gyümölcs, és nem is marad állandó, ‒ a férges gyümölcsöt ugyanis a legelső szél is lerázza.

• A Lélek gyümölcse a szívben, a belső emberünkben kell kialakuljon, miként azt Jézus példaadó tanításából is megérthetjük.

  • „Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok” Mt. 11,29.

2.    Amikor Keresztelő János azt mondja: „teremjetek megtéréshez méltó gyümölcsöket”, akkor ezzel azt is mondja, hogy a kereszténység számára állandó kísértést jelent az olyan gyümölcs felmutatása, amely nem méltó a megtéréshez.

• Vannak olyan keresztények, akiket karácsonyfa keresztényeknek lehetne nevezni a felmutatott gyümölcseik alapján.

• A karácsonyfára is felakasztanak mindenféle díszt, csakhogy szép és mutatós legyen.

  • Egy jól feldíszített karácsonyfában még gyönyörködni is lehet.

• Ezeknek a felaggatott díszeknek azonban semmi közük sincs magához a fához, mert a fa és a gyümölcs között nincs élő kapcsolat.

  • A rajta lévő díszek a fa természetétől teljesen idegen anyagok.

• Egyes keresztények is magukra raknak sokszor mindent, ami kifelé szépen mutat.

  • A feltűnő templomba járás, rendszeres gyülekezeti élet.

  • A kegyes élet látszatát keltő beszéd és magatartás.

• Az ilyen kereszténységnek viszont semmi köze a Lélek gyümölcséhez, ha a megnyilatkozó cselekedetük csupán külsőleg felvett gyümölcs.

  • A belső lényük fájától teljesen idegen természetű a felmutatott gyümölcs.

3.    Ezek az emberek nagyon sok esetben nem képmutatásból teszik ezt.

• Úgy gondolják, hogy ez a kötelességük.

• Úgy gondolják, ha ezt nem tennék, akkor nem lennének jó keresztények.

• Úgy gondolják, hogy az üdvösség részesei csak akkor lehetnek, ha ezeket cselekszik.

4.    Ezeknek a gondolatoknak mindegyike hordoz bizonyos igazságot magában.

• Egy dologról azonban teljesen megfeledkeznek.

• Ezeknek a látszat-gyümölcsöknek semmi kapcsolatuk sincs Krisztussal, mint az igazi „tőkével”.

5.    A Krisztussal való kapcsolatunkból fakadó cselekedeteknek, teljesen más kell legyen az indítéka, a megváltozott szívünkből kell indulnia.   Mt. 11,29.

• Az ilyen indíttatású emberek nem kiszámítottan, nem valamilyen cél érdekében, nem önmagukon erőszakot alkalmazva tesznek valami jót.

• Ezek az emberek nem tudnak másként cselekedni, mert nekik ez a természetes, mert Krisztus él bennük.

IV. Ismertek lesznek a népek között

1.    A Szentírásban sokszor találkozunk olyan kijelentéssel, hogy Isten népének ismertté kell válni az egész Föld népei előtt, ahogy Ésaiás is mondja az alapigében: „ismeretes lesz magvuk a népek között”, „megismerik őket”.

• Jézus a hegyi beszédében különleges hasonlatokkal szemléltette, hogy Isten népének milyen módon, és milyen céllal kell az emberek figyelmének középpontjába kerülni.

• Egyik esetben a „világ világossága”-ként jellemzi népét, máskor pedig egy „hegyen épített város”-hoz hasonlítja őket. Mt. 5,16.

  • Mindkét eset azt akarja hangsúlyozni, hogy Isten népének nem lehet elkülönültségben élni az emberektől, hanem közöttük és értük kell élniük.

• A főpapi imájában is azért könyörgött, hogy a mennyei Atyja ne vegye ki övéit a világból, hanem csak őrizze meg őket abban a közegben, mert nekik a bűn világában élő emberek között kell élniük.

  • Ebben a közegben viszont küldetésük van: „amiképpen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra”, ‒ no ezért kell látható helyen, és látható módon jelen lenniük a világban. Jn. 17,18.

2.    Nagyon fontos odafigyelnünk arra  a részletre is, hogy „nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben”, mondja Pál. 1Kor. 4,20.

• Vagyis abban az erőben, amely meg tudta változtatni az életünket, hogy más emberekké legyünk.

• Ezért a megismerésünk vonatkozásában az embereknek nem az a fontos, hogy mit mondunk, hanem az, hogy miként élünk előttük, milyen életet mutatunk be, vonzóvá válik-e számukra az az élet, amit megismerhettek tőlünk.

• Figyeljük meg, hogy Isten Igéje mennyire következetesen képviseli ezt.

  • Az alapigében is azt olvashattuk, hogy „akik látják őket, megismerik őket; hogy ők az Úrtól megáldott ma­gok”.

  •  Jézus a hegyi beszédében is ezt tanította: „Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket”. Mt. 5,16.

• Vagyis ez a mások által meglátott élet, lehet az „élet illata az életre”, de lehet a „halál illata a halálra” is. 2Kor. 2,16.

  • Csak rajtunk múlik, hogy milyen életet mutatunk be a környezetünkben élő emberek előtt.

  • Ez egy nagyon komoly felelősséget helyez ránk, mint Isten népére.

• Ez napjainkban kétféleképpen nyilatkozik meg.

  • A prófétaság lelke a Szentlélek, mert csak az Ő segítségével vagyunk képesek megérteni a próféták által adott kinyilatkoztatásokat.

  • „A hetednapi adventisták elismerik, hogy ez az ajándék EGW életében és szolgálatában megnyilvánul.” (Hitelvek 21. pont)

5.    Ha az Adventista Egyházban valakinek a hitében, a gondolkodásában és az életében hiányzik ez a két ismertetőjel, akkor két dolog mondható el róla.

• Vagy már elveszítette az adventista identitásával kapcsolatos hitét,

• Vagy még nem is született újonnan az „asszony magvából”, azaz Jézus Krisztustól.

• Az „asszony magvából valók”-at ugyanis ez a két ismertető jel alapján lehet felismerni a Bibliában adott prófétai kinyilatkoztatás szerint.

• „Sátánnak különösképpen az képezi célját, hogy távol tartsa Isten népétől azt a világosságot, amelyre az utolsó napok veszedelmei közepette oly nagy szükség van.” (Vegy. BT. 24,1.)

• „Ha a bizonyságtételekben nem bíztok, akkor a Biblia igazságaitól is el fogtok idegenedni.”(Vegy. BT. 31. old.)

• „Aligha képzelhető el Istennek nagyobb arányú megsértése, mintha kigúnyolják és megvetik azokat az eszközöket, amelyeket Ő választott ki magának, hogy vezesse őket.” (Vegy. BT. 39,f.)