88 - Él bennem a Krisztus

.

I. Krisztussal együtt

1.    A Bibliát olvasó emberek többsége erre az igére úgy gondol, hogy mindig a lemondások sorozata jut róla az eszébe, mivel itt arról van szó, hogy „Krisztussal együtt megfeszíttettem, élek pedig többé nem én”.

• Sajnos, még a hívő adventisták többsége is negatív gondolatokat társít ehhez az igéhez.

• Ez a jelenség akkor érhető tetten, amikor megkérdezik tőlünk, hogy mit jelent adventistának lenni.

  • Ilyenkor az esetek többségében egy hosszú felsorolás szokott következni.

  • Elmondják, hogy mi mindent nem szabad tenni az adventis­táknak.

• Vagyis sokat hallunk és beszélünk arról, hogy mit „nem szabad” tenni, - de lényegesen kevesebbet arról, hogy mit szabad, és mit lehet.

  • Pedig Isten akaratának teljesítése attól válik gyönyörűségessé, ha már mindent szabadon cselekszünk.

• De még ennél is kevesebbszer történik említés arról, hogy mit jelent nekünk Krisztussal együtt megfeszíttetni.

2.    Ez a fajta gondolkodásmód abból fakad, hogy az emberek többsége összetéveszti az igazi kereszténységet a vallásossággal, - pedig a kettő nem ugyanaz.

• Vallásosnak lenni elég csupán bizonyos egyházi formaságoknak megfelelni, valahová tartozni csupán papírforma szerint, anélkül, hogy a gyakorlati élet, a jellem, a természet megváltozna.

  • A magát vallásosnak valló ember imádja ugyan az Istent, de valahogy csak úgy, mint a kedvenc ételét, a könyvét vagy a környezetéből valakit.

    • Amíg az imádott személy vagy dolog érte van, akkor igen, imádja, de fordítva már nem működik, és nem érvényes.

• „Miért van az, hogy oly sokan hangoztatják hitüket. de mégsem észlelhető szavaikban, lelkületükben és jellemükben a javulás és átalakulás? Miért van az, hogy oly sokan nem tudják elviselni, ha terveiket ellenzik, gyakran indulatosak, idegesek, szavaik durvák és sértőek… Ter­mészetes hajlamaikat úgy elégítik ki, mint akik nem ismerik az igazságot. Ennek oka a megtéretlenségük.” (KP)

3.    Alapigénkben Pál apostol üzenetének lényege egyetlen szóban összpontosul, „EGYÜTT”, vagyis Krisztussal együtt.

• A keresztény ember életében minden lépésnek csak akkor van jelentősége, ha Jézussal „együtt” teszi meg őket.

• Krisztussal együtt lenni azt jelenti számunkra:

  • már nem vagyunk egyedül,

  •  már nem a saját gyenge erőnkre kell támaszkodnunk,

  • már nem tud legyőzni a kísértés és a bűn bennünket,

  • már biztonságban érezzük magunkat.

II. Krisztussal együtt megfeszítettem

1.    Az első lépés, amit „Krisztussal együtt” kell megtennünk, hogy készek vagyunk Vele együtt megfeszíttetni.

• De vajon hogyan lehet betölteni ma ezt az igei utat, hogy „megfeszíttetni Krisztussal együtt”?

• Ez csak oly módon lehet, ha készek vagyunk osztozni Jézussal mindabban, ami a Jordántól a Golgotáig történt az életútja során.

  • Vagyis betölteni Vele együtt minden igazságot.

  • Szétosztani Isten javait az éhező és vágyakozó emberek között.

  • Béketűréssel elszenvedni a bántalmazást, amely igazságtalan is lehet.

  • Imádkozni azokért, akik megvetnek, gúnyolnak, esetleg bántanak.

  • Szenvedéseid közben is tudjál másokat vigasztalni, és reményt ébreszteni a szívében.

  • Amikor mindent kilátástalannak látsz, akkor is tudd és merd Isten kezébe tenni az életed és sorsod.

• Vagyis mindent, amit ezután teszel, azt többé ne egyedül a saját fejed után tedd, hanem tanuld meg, hogyan teheted „Krisztussal együtt”.

2.    Sokan gondolják ma is azt, mint egykor Péter, ,hogy Krisztussal együtt meghalni nem nagy dolog.

• „Ha meg is kell halnom veled, meg nem tagadlak téged.” Mát. 26,35.

  • „Hasonlóképpen szólottak a többi tanítványok is.” (u.o.)

• Bár Jézus nem kérte tőlük ezt a vallomást, Péter mégis kimondta és elkezdett fogadkozni annak érdekében, hogy bizonyítsa az állítása hitelességét.

• Ez a nagy hősiesség azonban csak a főpap udvaráig tartott, ott viszont már mindent megtett azért, hogy ez a halál nehogy bekövetkezzen.

3.    A Golgota keresztje csak egyetlen módon válhat meghatározó ponttá életünkben.

• Ehhez a hitvallás csak az első reakció, az első lépés, de önmagában nem elég.

• Isten azt kívánja, hogy legyünk készek Jézussal együtt meg is halni a régi élet számára a kereszten. Gal. 6,14. 5,24.

• Ennek Jézushoz hasonlóan a mi életünkben is egy személyes, szabad akaratú döntés alapján kell megtörténni.

  • Amikor a Gecsemánéban Péter a Mestere védelmére kelt, akkor Jézus azt mondta, Ő nincs kiszolgáltatott helyzetben, visszaléphetne erről az útról, vagyis önként indult el azon az úton, hogy vállalja a kereszthalált.

  • A kereszten bekövetkező halálával kapcsolatban határozottan kijelentette, Őt nem kivégzik ezen a kereszten, hanem önként, szabad akaratából fogja letenni ott az életét. Ján. 10,17-18. Luk. 23,46.

4.    Ennek érdekében mindannyian tegyük fel magunk felé a kérdést, és válaszoljuk is meg őszintén:

• Készek vagyunk-e mi is elindulni a Golgotára Jézussal együtt, hogy letegyük teljesen a régi életünket, és meghaljunk a bűn számára?

• Számoltunk-e azzal, hogy a kereszten való meghalás nem egy pillanat műveként következik be rajtunk, hanem egy folyamatos esemény lesz, ahogyan az Jézus esetében is történt.

  • A kereszthalál ugyanis minden esetben csak egy hosszan tartó kínos haldoklás után következett be.

• Miközben „Krisztussal együtt” mi is készülünk meghalni a bűnnek, a világnak, az énünknek, eközben Sátán bennünket is kísérteni fog emberi eszközei által, ahogyan tette ezt Jézussal is.

  • Azzal kísért, hogy szálljunk le a keresztről, hagyjuk abba, ne folytassuk tovább, ne akarjunk végleg és teljesen meghalni az ó-emberünknek.

• Még azzal is megelégszik, ha nem maradunk kitartóan a kereszten, hanem csak alkalomszerűen lépünk fel rá.

  • Mert ezzel is késlelteti, hogy a régi életünknek teljesen meghaljunk.

5.    A meghalás azt jelenti, hogy meghaltunk a holt cselekedeteink számára.

• Meghaltunk minden olyan cselekedet számára, aminek gyakorlása a kárhozat halálának ítélete alá visz, ami a halálra vezető úton tart bennünket.

• Ezért soha ne feledjük: „Van olyan út, amely helyesnek látszik az ember előtt, és a vége a halálra menő út.” Péld. 14,12.

III. A kereszt jelentősége

1.    A Golgota keresztje Isten megváltó kegyelmének kétféle megnyilatkozását ismerteti meg velünk, egyrészt jogot nyerhetünk az örök élethez, másrészt pedig alkalmassá válhatunk arra.

• Az örök élethez való jog megszerzése érdekében nem kell tennünk semmit, hiszen Isten ezt ajándékba adja mindenkinek, nekünk csak el kell fogadnunk.

  • Ebben az esetben nekünk tulajdonítja Jézus halálát, hogy mi igazzá váljunk, megigazuljunk általa, és életünk legyen.

• De arra is szükség van, hogy„Krisztussal együtt” mi is meghaljunk a kereszten, mert csak ebben az esetben válhatunk alkalmassá a mennyei életre.

  • Mivel az így megigazult ember már meghalt a régi életének, ezért nem élhet tovább úgy, mintha semmi sem történt volna.

  • Ettől az időtől fogva arról kell bizonyságot tegyen az élete, hogy ő valóban meghalt „Krisztussal együtt” a régi életének.

•  Ebben az esetben a Krisztusban való élete, egy új élet kezdete kell legyen, „élek többé nem én”. Gal. 2,20.

  • Ennek az életének kell az alkalmassá válás élete legyen.

2.    Mivel a megigazulás által mi is csak jogot nyerünk az új életre, ezért Isten szeretne alkalmassá is tenni bennünket a mennyei életre.

• Isten azonban itt, ebben az életben szeretne alkalmassá tenni bennünket, hogy majdan jól érezzük magunkat az el nem bukott mennyei lények között is.

  • Ezért amit megkezdett bennünk Isten, azt szeretné befejezni is.

3.    Egyedül Isten kegyelme által vagyunk képesek erre az egész személyiségünket érintő cselekedetre, hogy valóban vállaljuk a Krisztussal együtt történő megfeszíttetésünket, vagyis azt, hogy meghalunk a régi életünk számára.

• Ez a megfeszíttetés, vagyis a régi élet számára való meghalás azt jelenti, hogy a régi testies vágyainkat és kívánságainkat szánjuk oda a keresztre.

  • Pál apostol azt mondja: „Akik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt.” Gal. 5,24.

• Ezért tegyük fel magunknak azt a kérdést, és őszintén válaszoljunk is rá:

  • Készen vagyunk arra, hogy ezután ne „test szerint járjunk, hanem Lélek szerint” és „a test cselekedeteit a lélekkel megöldököljük”? Róm. 8,1. 13.

• Ennek hiányában ugyanis teljesen hiteltelennek minősül mindenki, aki arról beszél, hogy „Krisztussal együtt megfeszíttettem”.

IV. Élek pedig, nem én

1.    Nagyon különös, hogy Pál apostol nem a meghalásra helyezi a hangsúlyt Jézus keresztre feszítésével kapcsolatban, hanem az életre; „Élek pedig”.

• Az az élet, amire Ő hivatkozik, csak azokkal kapcsolatban érvényes, akiknek a megfeszíttetése is, vagyis a halála is, „Krisztussal együtt” teljesedett be.

  • Jézus ugyanis mindig előre lép, amikor az elkövetett bűneink miatt számot kell adnunk, vagy a büntetést kell elviselni.

  • Ezért hangsúlyozza Pál a megfeszíttetés ábrázolásában azt, hogy „Krisztussal együtt” történik minden.

• Ez azt jelenti: amíg „együtt” vagy Vele, addig bűneid minden következményét kész magára venni, kész átvállalni tőled, hogy neked ne kelljen meghalnod, hanem élhess.

  • Ezért Pál azt hangsúlyozza, hogy a Krisztussal együtt történő megfeszíttetés egy új élet kezdetét hozza el minden Krisztusban lévő lélek számára.

• Olyan életet hoz el számunkra, amit viszont csak „Krisztussal együtt” lehet és kell tovább élni.

  • Többek között ezért is ígérte meg eltávozása előtt azt: „én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig”. Mt. 28,20.

2.    Ha viszont hitben már elfogadta valaki, hogy Jézus az Ő bűnei miatt, helyette halt meg, akkor szent kötelessége, hogy ettől kezdve Jézus helyébe állva, az Ő neve alatt élje az életem.

• Ez egyrészt azt jelenti, hogy „akiben meg van ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja magát, amiképpen Ő is tiszta.” I. Jn. 3,3.

• Másrészt pedig „Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus, amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem.”

• Vagyis aki hitben elmegy Krisztussal a Golgotáig, az Krisztusban megfeszíttetett és meghalt, ezért többé már nem a benne lévő ÉN, hanem Krisztus él.

• „Nem is képzeljük hogy Sátán milyen fáradhatatlanul dolgozik azon, hogy Isten népe csak félig térjen meg... A félig megtért állapot veszélye fenyeget bennünket. Ez az állapot meghiúsítja Isten erejének életünkben való jelenlétét, megbénítja lelki erőfeszítéseinket, szemünket hályog borítja be, és így nem látjuk a dolgokat úgy, ahogy Isten látja.” (EK. 65-66)

• A félig megtért keresztény, csak félig fogadja el a megváltást.

  • Elfogadja, hogy Jézus helyette halt meg, és így az ő Megváltója lett.

  • De nem akar Jézus helyett élni, mert a jézusi élet kényelmetlen számára.

3.    Jézus a szőlőtőkéről mondott példázata közben egy nagyon fontos dolgot mondott el, amire nem fordítunk elég figyelmet.

• Ekkor nemcsak azt mondta el, hogy „maradjatok én bennem”, hanem azt is, hogy „én is ti bennetek” szeretnék maradni. Ján. 15,4.

• Sok gyümölcsöt ugyanis csak azok fognak teremni, akiknek életében mindkét dolog megvalósul: „aki én bennem marad, én pedig őbenne”. Ján. 15,5.

4.    Krisztusban lenni azt jelenti, hogy Krisztus igazságába öltözötten úgy állhatsz meg Isten ítélőszéke előtt, mintha soha egyetlen bűnt sem követtél volna el.

• Amikor viszont már Krisztus is benned van, az már a természeted megszentelődését jelenti, a naponta megváltozó és megújuló életedet.

• Amíg Krisztusban lenni csak jogot ad az örök életre, addig amikor már Krisztus is benned van, az már alkalmassá is tesz a mennyei életre, mert naponta és folyamatosan befolyást gyakorol rád az élet minden területén.

5.    Sajnos sok ember lelki életét töri derékba az a tévedés, hogy nem különböztetik meg egymástól azt, csak ők vannak Krisztusban, vagy Krisztus is bennük van-e?

• Krisztusban lenni                = a megigazulás garanciáját jelenti.

  • Krisztus benned               = a megszentelődés folyamatára utal.

• Krisztusban lenni                = jogot ad a mennyei életre.

  • Krisztus benned               = már itt a földön alkalmassá tesz a mennyei életre.

• Krisztusban lenni                = új jövőt nyit előttünk, megkezdődött az örökélet.

  • Krisztus benned               = új jelent ad, hogy a megváltozott élet fény legyen.

•  Krisztusban lenni                = otthonoddá teszi a mennyet.

  • Krisztus benned               = munkaterületeddé teszi a földet.

6.    A Jézus Krisztusban való életet egy isteni törvény szabályoz, ezért aki Krisztusban marad, és Krisztus is benne, annak ezzel a törvénnyel összhangban kell élni: „Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem…” Róm. 8,2.

• Ez az jelenti, hogy a Jézus Krisztusban való életet nem élheti mindenki a saját elgondolása szerint, amihez éppen kedve van.

• A mai keresztényeket ugyanis Sátán azzal kísérti meg, hogy mindenki maga döntse el, hogy mit tart kötelezőnek önmaga számára a Jézus követésében.

  • Ez a mindenkitől független gondolkodás azonban Krisztustól is elszakít.

  • Ezért ettől óv bennünket Jézus azzal a kijelentésével: „maradjatok én bennem”, mert csak így biztosított számunkra az örökélet.

7.    Pál üzenetének summázataként egy csodálatos evangélium bontakozik ki előttünk.

• Jézust az én bűnöm juttatta halálra, de Ő úgy szeretett, hogy még ezt is vállalta értem.

• Az elkövetett bűneimmel én kereszthalálra juttattam, Ő viszont önmagát adta értem, hogy én élhessek.

• Velünk is az történt, mint Saullal a damaszkuszi úton;

  • Bűneinkkel halálba üldöztük Jézus Krisztust, a végén viszont mégis Ő ejtett foglyul bennünket.