|
|
Róm. 13,11-14. |
|
Letöltés |
|
|
|
Róm. 13,11-14. |
|
Letöltés |
|
Isten nagyon sokrétűen gondoskodott arról, hogy ne maradjunk tudatlanságban az idők rendjére nézve.
„Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak
ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és megkörnyékező
bűnt...” Zsid. 12,1.
A másik oldalon Sátán is megtesz mindent annak érdekében, hogy ellensúlyozza és hatálytalanítsa az Istentől jövő figyelmeztetéseket.
„Sátán éppen az elpecsételés jelen idejében fejti ki leginkább olyan irányú tevékenységét, hogy Isten népét eltérítse, megcsalja és megsemmisítse... Sátán minden úton-módon megkísérli, hogy ott tartsa őket, ahol éppen vannak.” (TL 32,1-2)
Mi próféciát ismerő népnek valljuk ugyan magunkat, - de nemcsak az ajkak vallomása ez?
Péter
apostol szerint „igen biztos nálunk a
prófétai beszéd is, amelyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen
világító szövétnekre”. II. Pét. 1,19.
Nem elég az, hogy van lámpánk, használni is kell, ehhez pedig akaratra és bizonyos szintű ismeretre van szükség.
Ha a környezetünkben élő emberek megkérdeznének bennünket:
Választ tudnánk adni a Biblia próféciáiból azokkal az eseményekkel kapcsolatban, amelyek az emberek gondolatát foglalkoztatják?
Fel tudnánk-e vázolni előttük a prófétai események sorrendjét, ahogyan az megismerhető isten Igéjéből?
Nekünk sohasem szabad feltételezésekre és elképzelésekre hagyatkoznunk.
Ismeretünknek és hitünknek mindig egy határozott „így szól az Úr” alapján kell állni.
Ennek érdekében szorgalmasabban tanulmányozzuk az Írásokat.
Kritikusabb vizsgálatnak vessük alá nézeteinket és álláspontunkat.
Az élő hit bizonyítéka minden esetben a
cselekedet. Jak.
2,17-18.
Ajkaink vallomása nagyon kevés a hitünk bizonyítására.
A világ számára egyre inkább az éjszaka és a sötétség állapota jön el.
„Mert ímé sötétség borítja a földet, és
éjszaka a népeket” Ésa. 60,2.
Isten népe számára azonban a hajnal világossága közeledik.
Ez a hajnali fény hozza magával azt, hogy feltámadhat rajtunk az Úr dicsősége, ha készek vagyunk a fogadására.
Ezen cél érdekében Isten újra és újra felébreszt, mert tudatosítani akarja bennünk, hogy közeledik hozzánk a Menny világossága.
Isten népének alvása a laodiceai állapotban jut kifejezésre.
Az alvó ember nincs tudatában annak, hogy milyen állapotban van és hogyan néz ki. Jel. 3,17/b.
Laodiceában azonban vannak olyanok is, akik nemcsak alszanak, hanem még álmodnak is.
Azt álmodják, hogy „gazdag vagyok, meggazdagodtam, semmire sincs szükségem”.
Jézus ebből a mély alvásból akarja felébreszteni az övéit.
Jézus egy jellegzetes példa által próbálja szemléltetni, hogy miként nyilvánulhat meg a gyakorlati életben ez az alvás.
„Mert a miképpen az özönvíz előtt való
napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama
napig, a melyen Noé a bárkába méne. És nem vesznek vala észre semmit, mígnem
eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképpen lesz az ember Fiának
eljövetele is.” Mt. 24,38-39.
Elméletben ismerhetünk mindent, képesek lehetünk még arra is, hogy a Jézus visszajövetelére utaló jeleket is beazonosítsuk.
De ha ez az ismeret az életünket nem változtatja meg, akkor Jézus szerint ez olyan, mintha nem vettünk volna észre semmit sem.
A prófétai kinyilatkoztatásokon keresztül nagyon határozott képet kaphatunk az utolsó idő eseményeiről.
Jézus pedig azt mondta, hogy amikor mindezeket látjátok, akkor tudjátok, hogy a vég már az ajtó előtt van.
Mi olyan korszakban élünk, amikor ezek a prófétai események nagyon felgyorsultak.
Az események beteljesedése eddig is miattunk, a készületlenségünk miatt késlekedett. II. Pét. 3,9.
Az események felgyorsulása azonban arra utal, hogy Isten már szeretné befejezni az emberi család megváltásával kapcsolatos munkáját.
Isten Lelkének a végidőben történő kiárasztása – a késői eső – annak jeleként szolgál, hogy Isten ítélete már átvonult népe felett, és örökkévaló sorsuk végleg megpecsételődött. Csel. 3,19.
„Az Isten megsemmisítő ítéletének ideje
egyúttal az Isten irgalmasságának az ideje is azok részére, akiknek semmi
alkalmuk sem volt az igazságot megismerni. Az Úr szeretettel fog rájuk
tekinteni, kegyelmes szíve megindul irántuk, irgalmas karja még mindig ki van
tárva megmentésükre, mialatt bezáródott az ajtó azok számára, akik nem akartak
bemenni.” (RaH 1906 júl. 5)
Ezért felelősséggel kell imádkoznunk a késői esőért.
Mert jó volna az az áldás, amit Isten ilyen módon akar adni.
Mert ez az esemény a kegyelemidő végét jelenti számunkra.
Készen vagyunk-e a fogadására vagy nem?
Isten ma még ébresztget bennünket, mert nem akarja, hogy átaludjuk a meglátogatásunk idejét.
Mert nem akarja, hogy akkor ébredjünk fel, amikor már lejárt a kegyelem.
Ébresztő eszközeivel azonban nem félelmet és rettegést akar kelteni.
Ébresztésének
egyik célja éppen az, hogy megszabadítson a félelemtől. I. Ján. 4,18.
Isten arra akar rádöbbenteni, hogy téged és engem személy szerint is szeret, és törődik velünk, nem közömbös számára, hogy mi lesz velünk.
Hogy Jézus Krisztusban mindannyiónknak megjelent az Isten üdvözítő kegyelme.
Hogy többé már nem a magunkéi vagyunk, mert drága áron vétettünk meg.
Ezért „kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod”, mondja isten Ésaiás prófétán keresztül. Ésa. 60,1.
Az Isten általi megvilágosodás egy olyan
életformát jelent, amit ha meglátnak az emberek, akkor bennük is felfakad a
vágy arra, hogy hasonlóképpen éljenek Istennel összekapcsolódva. Mt. 5,16.
„Kik fogják a világot inteni, kik fogják azt egy jobb útra tanítani, ha nem azok, akiknek nagy világosságuk van, s azáltal megszentelődtek, és most ragyogtatják a világosságukat, hogy mások is lássák a jócselekedeteiket és dicsőítsék az Istent.” (Test. 5. 278,2)
A felébredés természetes velejárója az Isten dicsőségének megnyilatkozása.
„Az Úr dicsősége rajtad feltámad... megláttatik.” Ésa. 60,1-2.
Isten arra vár, hogy ez a dicsőség betöltse az egész földet. Jel. 18,1/b.
De vajon az eltelt évek jelentenek-e valamilyen többletet és érdemet az Isten előtti megállásunk vonatkozásában?
csak több felelősséget és több munkát, és ebből adódóan komolyabb számonkérést az ítéletben. Jel. 22,11.
Isten mindenkit annak alapján ítél meg, hogy az általa ismert igazság mennyire alakította át az életét és a jellemét.
Annak alapján, hogy a Jézussal szövetségben töltött idő alatt milyenné válhatott volna, és ebből mi valósult meg.
Isten szeretne önvizsgálatra késztetni bennünket ezzel az üzenettel: vajon az én üdvösségem is közelebb van és mindig közelebb?
Mert „más dolog belépni a gyülekezetbe, és megint más összeköttetésbe kerülni Krisztussal”(Test. 5. 278,2).
Az advent úttörők is készültek a Jézussal való találkozásra, az ő példájuk intő figyelmeztetésként maradt fenn számunkra.
„Az őszinte
hívők gondosan megvizsgáltak minden gondolatot, és szívüknek minden indítékát,
mintha halálos ágyukon feküdtek volna, és néhány óra múlva be kellett volna zárni
szemeiket a földi jelenetekre nézve. Mindnyájan érezték egy belső bizonyíték
szükségességét, hogy elő voltak készülve a Megváltóval való találkozásra.
Lelkük tisztasága volt a fehér ruhájuk – a
Krisztus engesztelő vére által
megtisztított jellem. Bár még ma is bírna Isten népe ugyanolyan szívet kutató
lélekkel, ugyanolyan komoly, határozott hittel.” (NK 358,1)
Vajon mi, akik időben valóban közelebb vagyunk az üdvösség napjához, készülünk-e olyan komoly vágyakozással és igyekezettel, mint ők.
Sajátos megfigyelés, hogy a felénk közeledő emberen először mindig a ruhájának színét és összetételét figyeljük meg, még akkor is, ha ez nem tudatosult bennünk.
Így történik ez akkor is, ha mi közeledünk valakihez az örökkévaló evangélium üzenetével.
A világosság fiaiként nem öltözhetünk a sötétség cselekedeteibe.
Mert idegen a krisztusi természettől, és Krisztus nem vállal vele közösséget.
Mert megalázó körülményt teremt és szégyenbe hoz bennünket.
Mert ha ragaszkodunk hozzá, akkor örökre elválaszt bennünket Krisztustól és az üdvösségtől.
„Dobzódás, részegség”.
Korunk emberére jellemző, hogy csak a telhetetlen étvágyát akarja kielégíteni.
Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az egészséges ételekkel is lehet dobzódva, azaz mértéktelen módon élni.
Ez a tény a lelki ételünkkel való élésre is érvényes, ha csak faljuk magunkba a lelki eledelt, de nem időzünk el fölötte, akkor szinte semmit sem emészthetünk fel belőle.
A részegség viszont már egyfajta kábulat, amikor az ember elveszíti a józan ítélőképességét.
Úgy gondolom, hogy nemcsak a bortól válhat részeggé egy ember.
Vannak olyanok, akiket a hatalommal való élés részegít meg.
De részeggé válhat valaki a világ befolyásától is.
Részeggé tehet a büszkeség és az önfelmagasztalás lelkülete is.
„Bujálkodás, feslettség”
A mai ember életének középpontjában az érzékiség és a test fékevesztett vágyainak a kielégítése áll.
Pál apostolnak ez az üzenete azonban azoknak is szól, akik magukat erkölcsileg talán kifogástalannak tartják, de közben elfogadják a világ különböző kínálatát.
Az erkölcstelen könyvek és folyóiratokból.
Az ilyen jellegű TV és rádió műsorokból.
Vagy ha szívesen hallgatja az erkölcstelen és kétértelmű vicceket.
A
világgal való barátkozás, amikor Isten akarata helyett a világ szokásait követi
valaki, szintén lelki paráznaságnak bizonyul. Jak. 4,4.
„Versengés, irigység”
Ezeknek jelenléte életünkben azt tanúsítják, hogy hiányzik az őszinte szeretet.
„Ha pedig keserű irigység és civódás van a
ti szívetekben, ne dicsekedjetek és ne hazudjatok az igazság ellen. Ez nem az a
bölcsesség, a mely felülről jő, hanem földi, testi és ördögi. Mert a hol
irigység és civakodás van, ott háborúság és minden gonosz cselekedet is van.”
Jak.
3,14-16.
Igazlelkűség, igazság
Békesség evangéliumának készsége
Hit, amivel a gonosz tüzes nyilát lehet kioltani
Az üdvösség (sisakját)
A Lélek (kardját), amely az Istennek beszéde
Ezért állandó készültségben kell lennünk, állandóan felöltözött állapotban.
