|
|
2Kor. 4,16-18. |
|
Letöltés |
|
|
|
2Kor. 4,16-18. |
|
Letöltés |
|
Az egyik megállíthatatlanul gyengül és romlik, mert ez a bűn világának a törvényszerűsége.
A másik viszont folyamatosan megújul abban az esetben, ha az illető közösségben él Istennel.
Ezzel a kijelentésével Pál kizárja azt, hogy a hívő ember nem lehet beteg, és nem ezzel összefüggésben következik be a halála.
Ezek az emberek bevallották, hogy soha nem kerültek volna olyan meghitt közelségbe Istennel;
Ha a mélységes szenvedésekben nem lettek volna annyira Rá utalva.
Ha a szenvedés nem kötötte volna elválaszthatatlanul Hozzá őket.
Ha a rendkívüli gondok nem terelték volna Hozzá őket.
Az emberre jellemző Isten elleni lázadás leginkább akkor tűnik ki, amikor veszélybe kerül az egészség, a jólét vagy éppen a siker.
Az ilyenkor megnyilatkozó kétségbeesés az Isten elleni lázadásnak egyfajta kifejezője még a hívő embernél is.
A kétségbeesett ember már elveszítette bizalmát Istenben.
Az ilyen jellegű kétségbeesés és lázadás kettős katasztrófát jelent számára.
Az eddig élvezett földi boldogság összeomlását, mert ez a boldogság csak a külső dolgok függvénye volt.
Ezzel azonban idő előtt kilépünk egy iskolából, amelyben Isten bölcsessége és szeretete lelki érettségre nevelt volna.
Kétségkívül igaz, hogy mindezt elmondani sokkal könnyebb, mint végigküzdeni és végigszenvedni.
Semmiképpen sem lehet ez az Istennel való alkudozás útja.
Nagyon rosszul imádkoznánk, ha azt mondanánk, Istenem;
Ha teljesíted a szívem vágyát,
Ha visszaadod az egészségemet,
Ha elveszed tőlem a fájdalmaimat,
Ha nem engeded, hogy meghaljon az, akit szeretek.
Akkor a tied leszek, de csak akkor!
Aki így, vagy ehhez hasonló módon akar Istennel egyezséget kötni, az meg fogja tapasztalni, hogy Isten nem megy bele az ilyen alkudozásba.
Isten azt kívánja, hogy feltétel nélkül adjuk át Neki a szívünket, és bízzuk egyedül Rá az életünk vezetését.
A félig-odaadást, az „igen - de....” alkudozást Isten nem fogadja el.
„Ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan Te.”
Amíg ezt nem tudjuk szívből fakadóan elmondani, addig ne csodálkozzunk, ha kéréseink nem mindig teljesülnek.
Mindenkit külön, az ő számára elrendelt úton fogja vezetni.
Az egyik ember szenvedését semmiképpen sem lehet azonosítani a másikéval.
A Bibliában úgy találjuk, hogy Isten különböző céllal enged szenvedést az emberek életében.
Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a szenvedés olyan, mint a Napsugár; az egyik anyagot megkeményíti, a másikat pedig meglágyítja.
A Te szabad akaratú döntésedtől függ, hogy Te milyen anyag leszel az Isten kezében.
Ez a szenvedés meg akar állítani, és meg akar fordítani azon az életúton, amin eddig mentünk.
Ha nem állsz ellen az isteni befolyásnak, akkor rádöbbent az Istentől való függőségedre.
Segíteni akar abban, hogy önmagad helyett Istent helyezd életed középpontjába. Mk. 8,34.
Ide sorolhatók azok a betegségek, amelyeket elkerülhetett volna az ember, ha megtartotta volna az Isten által adott törvényszerűségek rendjét.
Olyan ez, mint az utca közlekedési rendje, amely a biztonságunk érdekében jött létre, hiszen sok esetben az életünk védelmét szolgálja.
Ha nem tartjuk be, akkor balesetre is számíthatunk, ahol még mások biztonságát és életét is veszélybe sodorhatjuk.
A magunk okozta betegség még nagyon sokáig okozhat testi és lelki gyötrelmet.
Ebben a helyzetben csak az Istennel való megbékélés adhatja vissza tartósan a lélek nyugalmát és belső békéjét.
Lásd a gutaütött meggyógyítását, ahol Jézus először a lélek nyugalmát adta vissza a beteg embernek. Márk. 2,5.
Nagyon sok esetben azonban a magunk választotta cselekedet fizikai következményeit az egész életünk során viselnünk kell.
Így történt ez az Édenben is, amikor Isten az első emberpárnak is megbocsátott, de az elkövetett bűnüknek a következményeitől nem szabadította fel őket.
Minden nemes anyag lényegéhez hozzátartozik, hogy eredeti állapotában és helyén csak többféle idegen anyaggal összekeveredve létezik.
Ezért igazán értékessé csak akkor válik, ha ezektől az idegen anyagoktól már meg lett tisztítva.
Amikor a nemes ezüstöt kiválasztják az ólomból, akkor az anyagot annyira felhevítik, hogy az ólom salakká ég és megsemmisül. Mal. 3,2-3.
A tisztító tűzben csak a tiszta ezüst marad meg.
Miközben az ólom is értékes anyag a maga helyén, de az ezüsttel összevegyülve már nem, ezért meg kell semmisülnie.
Ilyenképpen evilági életünknek is lehetnek olyan dolgai, amik értéknek számítanak az emberek szemében, de ha a lelki életünkkel összekeverjük és beleolvasztjuk, akkor Isten szemében már egy olyan értéktelen anyag, aminek meg kell semmisülnie.
Isten még ebben a földi életünkben szeretne megtisztítani bennünket, hogy az ítélet napján már tisztán állhassunk előtte.
Szent nyugalommal figyeli, néz
az olvasztó tüzet az ötvös, az égi,
Várva, hogy a boldog óra üssön,
s megláthassa arcát a tiszta ezüstön.
A hitünk valódiságát akarja Isten ezzel kipróbálni.
Az építkezéseknél is a tervező mérnökök és a statikusok gondosan kiszámítják, hogy egy fal, egy gerenda vagy egy oszlop milyen terhelést képes elhordozni.
Mielőtt egy hidat átadnának a forgalomnak, előbb egy teherpróbának vetik alá.
A lelki házunk építésénél ugyancsak szükségesek ezek a terhelési próbák.
Sátán azt állítja, hogy az ember csak addig szereti Istent, amíg minden kívánságát kielégíti és teljesíti. Jób. 1,9-11.
A próbára tevő szenvedéseknek tehát az a céljuk, hogy ennek az ellenkezőjéről adjanak egy bizonyítékot.
Ezért ez a fajta szenvedés egy egészen sajátos istentiszteletnek számít.
Isten mindenek előtt az ellenség hangját hallgattatja el vele. (lásd Jób esetét)
Abban azonban biztosak lehetünk, hogy ezek a szenvedések egy perccel sem tartanak tovább, mint ahogy az szükséges.
Megméri Ő a terhet, ránk mennyi nehezedhet,
hogy kicsinnyé legyünk teljesen.
De amit hordoznunk nem kell,
abból ránk súlyosodni nem mer
még egy szemernyi sem.
Isten sohasem engedi a megpróbáltatásunkat feljebb annál, mint amit el tudunk viselni.
A bűn következtében az elbizakodottság és büszkeség oly mélyen gyökereznek bennünk, hogy Isten ajándékait gyakran nem arra használjuk fel, amire Isten adta azt.
Sokszor önmagunknak keresünk vele dicsőséget és elismerést.
Dicsekszünk a különböző képességeinkkel, esetleg a címünkkel és rangunkkal, sőt még a hit ajándékával is, vagy éppen az Igéből nyert ismereteinkkel.
Pál apostol Istennek olyan szolgája volt, akit még az apostolok között is megkülönböztetett módon kezelt és használt fel Isten.
Az Ő esetében emberileg adott volt minden ahhoz, hogy elbizakodjon, és egyfajta felsőbbrendűségi tudattal kezelje azokat az apostolokat, akiket Jézus a földi szolgálata idején választott ki magának.
Ugyanis ellentétben a többiekkel, Ő korának legmagasabb szintű iskolájában nyert teológiai képesítést.
Majd Arábia pusztájában három éven keresztül közvetlen kapcsolatban volt Jézussal, aki személyesen készítette fel az előtte álló munkára. Gal. 1,17-18.
Munkáját pedig olyan isteni áldás kísérte, hogy eredményeit tekintve úgy tűnik, mintha többet dolgozott volna egyedül, mint a többi apostol együtt. I. Kor. 15,10/b.
Mindezek ellensúlyozására Isten olyan dolgot engedett meg Pál életében, ami által megóvta Őt attól, hogy a kiváltságos helyzetében elbizakodjon. II. Kor. 12,7-9.
Itt a bűn világában Isten kénytelen olykor ránk is ilyen terhet rakni, hogy ezzel emlékeztessen bennünket arra, hogy Rá vagyunk utalva, és így tudjunk alázatosak maradni.
A vakon született ember láttán megkérdezték a tanítványok Jézustól: „Mester, ki vétkezett, ez-é vagy ennek a szülei, hogy vakon született?”. Ján. 9,2.
Jézus válasza viszont egy nagyon fontos dolgot világított meg: „Sem ez nem vétkezett, sem ennek a szülei; hanem, hogy nyilvánvalóvá legyenek benne az Isten dolgai”. Ján. 9,3.
A keresztény felebaráti szeretet sok intézménye és cselekedete soha nem valósult volna meg, ha nem lett volna szenvedés és betegség.
Isten ilyen módon a szenvedés eszközével akarja nevelni az egészségeseket és az erőseket.
Azért engedi meg Isten a szenvedést, hogy tanuljunk meg együtt érezni, és ha a lehetőségeink engedik, akkor segíteni a szenvedőnek.
„Mert aki tudna jót tenni, és nem cselekszi azt, bűne az annak.” Jak. 4,17.
Amikor az Ő nevéért gyalázattal illetnek bennünket. Csel. 5,41.
Amikor Jézusért üldöztetést vagy börtönt kell elviselni.
Esetleg ezen körülmények között egy egész életre szóló betegséget szereztél, amely szüntelen jelen van az életedben.
Itt kell megemlíteni azt a szenvedést is, amikor a Jézus iránti szeretetünket esetleg a vérünkkel kell megpecsételni.
Isten azonban olyan lelki erőt ad, amely képessé tesz a szenvedéssel együtt járó fájdalmak elviselésére.
Ezért tudtak a mártírok énekelve kivonulni a halálba.
Segíthet megtanulni azt, hogy ne hagyatkozzunk a saját erőnkre és képességeinkre
Megtaníthat az igazi buzgó imára, amikor őszintén kifejezhetjük az Istenre utaltságunkat.
Fel tud emelni igen magasra a világ mulandó értékei fölé.
Tisztább látást és hallást ad a mulandó és az örökkévaló dolgok közötti különbség megértéséhez.
