70 - A hegyen épített város

.

I. Az Isten városa

1.    A „hegyen épített város” a mindenkori Isten népét jelképezi, akik egy Isten által alapított közösségbe tömörülve élik a világtól megkülönböztetett lelki életüket.

• Isten népének, ebben a jelképes városban, el kell határolódni ugyan a városon kívüli világtól, de nem szabad tőlük teljesen elszakadni és elzárkózni.

• Isten városának kapuja mindig nyitva kell álljon, hogy a külső világban élők bármikor dönthessenek úgy, hogy ők is Isten városában szeretnének élni.

2.    A keresztény embert és az általuk alkotott közösséget azért hasonlítja a Biblia a hegyen épített városhoz, mert az Istentől adott elvek szerinti életükkel a környezetük fölé kell magasodniuk, és fényt kell kibocsátaniuk.

• Ésaiás próféta szerint ugyanis „sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket”. Ésa. 60,2.

• Jézus ezért bízta meg a követőit azzal, hogy legyenek a „világ világossága”, mert szerinte, aki Őt követi, az „nem járhat sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága”. Mt. 5,14;  Jn. 8,12.

3.    Ebből következően Isten városának, azaz Isten népének, a világ fölé kell emelkedni, hogy mint egy világítótorony a hegy tetején, mindenki számára irányt tudjon mutatni az élet minden területén.

• A hegyen épült város természetéhez hozzátartozik, hogy messzire látszik, és az emberek ösztönösen figyelnek az iránymutatására.

  • Minél nagyobb a külső sötétség, a városból sugárzó legkisebb fénynek, annál erősebben és messzebbre kell világítani.

4.    Ha viszont a fényforrást eltakarjuk és elrejtjük, akkor nem képes betölteni a rendeltetését, Krisztus tanítványainak is ehhez kell szabni a maguk életét.

• A hívők sem rejthetik el az életüket és a cselekedeteiket, azok mindenki számára nyilvánvaló kell legyenek, hiszen ez a missziónk része.

  • Pál apostol is foglalkozik ezzel a gondolattal, és azt írja, „látványossága lettünk a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek”. 1Kor. 4,9.

• Amikor az emberek figyelik az életünket, jogosan várják el tőlünk, hogy mi az Isten városának törvényei és elvei szerinti életet éljünk előttük.

5.    Az így bemutatott életünkkel pedig olyan befolyást gyakorolhatunk a környezetünkben élő emberekre, hogy feltámadjon bennük az a vágy, hogy ők is úgy éljenek, mint mi, hogy velünk együtt dicsőítsék ők is a mennyei Atyánkat.

• Isten azt szeretné, hogy mindazok számára, akik készek „az Úrhoz adni magukat, hogy néki szolgáljanak” azoknak az Ő háza „imádság háza legyen”. Ésa. 56,6-7.

• Ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, Istennek olyan emberekre van szüksége, akiknek életéből Krisztus jelleme és természete ismerhető meg, mert az ilyen élet hangosabban beszél, mint a szavak meggyőző ereje.

6.    Mivel az egész világ figyel bennünket, ezért nekünk is különleges figyelmet kell fordítanunk arra, hogy az Isten városának alapelvei szerint éljünk.

• Jézus ilyen értelemben szólít fel arra, hogy „nem szolgálhattok két úrnak”.

• Senki sem élhet kétlaki életet, miszerint a hitvallása szerint az Isten városában lakik ugyan, de közben még egy „vikkend házat” is fenntart magának az Isten városán kívüli világban.

  • Mindezt csak azért, mert időközönként még szeretne ki-ki ruccanni a városon kívüli világ életébe, hogy ott egy kicsit kikapcsolódjon.

• Ez a világba való kiruccanás azt a veszély is hordozza, hogy az ott tartózkodás alatt átveszik a világ szokásait és normáit, és behozzák magukkal az Isten városának közösségébe, megfertőzve és veszélyeztetve ezzel másokat is.

7.    A városon kívüli világ nem ismeri Isten törvényét, ezért nem is lehet elvárni tőlük, hogy annak elvei szerint éljenek.

• De az Isten városának lakói számára ennek a törvénynek kell mértékadónak lenni, e szerint a törvény szerint kell gondolkozzanak és éljenek, vagyis komolyan kell venniük azt, amit Isten törvényül állított eléjük.

• Ezzel összefüggésben Nehémiáshoz hasonlóan be kell zárni a városkapukat akkor, ha az Isten törvényével ellentétes szándékok és gyakorlatok akarnak bejönni, hogy a bentlévőket törvénytelenségre késztesse. Neh. 13,19.

II. Legyünk sók a világban

1.    Mivel Jézustól azt a megbízatást kaptuk, hogy mennyünk ki azok közé, akik még Isten városának falain kívül, a világban élnek.

• A felolvasott alapigében viszont Jézus arra szólít fel, hogy amikor kimegyünk a világba, akkor legyünk „sók” közöttük.

  • De mikor tudjuk ezt a küldetésünket betölteni, mit kell tennünk annak érdekében, hogy sóvá tudjunk lenni az emberek között.

• A só csak akkor tud érvényesülni, ha összekeveredett és megfelelően belevegyült abba a közegbe, ahová egy speciális cél érdekében lett elhelyezve, és ott ki tudja fejteni a képességét.

  • Egy keresztényről is csak akkor mondható el, hogy sóvá lett, ha már olyan befolyást gyakorol a közvetlen környezetére, amely rombolja és megsemmisíti a rossz érvényesülését, és tartósítja a jó dolgok aktív létezését.

2.    Az Isten városán kívüli világban többféleképpen lehetünk sók, többféle módon élhetünk a kívül való emberek között, mint sók.

• Másokkal érintkezve nekünk is „sózóvá” kell válnunk, vagyis ott kell hagyni magunkból egy kis részt abban a környezetben, ahol élünk.

• Életünk íze kellemessé teheti a környezetünkben élő emberek életét.

• A bűntől elkülönült életünk következetes szokásai másokat is visszatarthat.

• Pozitív életpéldánk serkentő hatást gyakorolhat másokra, hogy hozzánk hasonlóan a jócselekedetekben találják meg az örömüket.

• Ahogyan a só magához vonja és leköti a vizet a szervezetünkben, akként kell nekünk is vonzani és megtartani „a sok vizet”, vagyis az embereket Krisztus testében, az Egyházban. - lásd: Jel. 17,1;  15.

  • Vagyis keresztény életviteled legyen példaértékű a hittestvéred részére.

• Aki sót fogyaszt, az törvényszerűen kívánni fogja a vizet.

  • Ezért ha mi a világ sóivá lettünk, akkor a környezetünkben élő emberekben is fel kell támadjon a szomjúság érzet az életnek vize után.

  • Jézus ezzel összefüggésben mondja azt, hogy „aki szomjúhozik, az jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen”. Jel. 22,17.

3.    A só csak az őt körülvevő környezettel kölcsönös egymásra hatással tudja azt az eredményt elérni, amit a sótól elvárhatunk.

• Ha a só nem vesz át a környezetéből nedvességet, akkor sohasem tud felolvadni, megmarad az eredeti kristályos formájában, viszont így ő sem tudja a környezetét átalakítani.

• Jézus tanítványainak is szükséges egy bizonyos mértékig alkalmazkodni ahhoz a társadalmi réteghez, akiket befolyásolni szeretne.

  • Pál ezzel kapcsolatban írja azt, hogy „mindeneknek mindenné lettem, hogy minden módon megtartsak némelyeket”. 1Kor. 9,22.

    • –      Ez természetesen nem azt jelenti, hogy vegyük át a világ bűnös szokásait, és mi is éljünk úgy, mint ők.

    • –      Azt viszont jelenti, hogy tudjuk elfogadni őket úgy, ahogy vannak, és ezt az elfogadást olyan módon kifejezni előttük, hogy ők is tudjanak bizalommal befogadni bennünket maguk közé.

• Ahogy a só láthatatlanná válik átalakító tevékenysége közben, akként mi is csak úgy akarjunk hatni rájuk, hogy eközben ne magunkra akarjuk irányítani a figyelmüket.

4.    Jézus óvni szeretne bennünket attól, hogy mint sók el ne veszítsük az ízünket, ez ugyanis állandó veszélyként érhet el bennünket, mint sókat.

• Mivel pedig az ízét vesztett só is úgy néz ki, mint a jó só, csak éppen már nem tud ízesíteni, ez közvetett veszélyt jelent mások számára is. 2Tim. 3,5.

  • Életünk ízét a Jézussal való közösség által tudjuk biztosítani.

• Ha elveszítjük ízünket, akkor már nem mi gyakorlunk befolyást a környezetünkre, hanem az hat vissza ránk negatív módon.

5.    Figyeljünk arra, hogy sóként olyan töményen is adhatjuk magunkat, – még a szeretetünket is – hogy az a másik ember számára már kellemetlen.

• „A ti beszédetek mindenkor kellemetes legyen, sóval fűszerezett”. Kol. 4,6.

  • Csak annyit adjunk magunkból, amennyire a másiknak szüksége van.

• De még az sem biztos, hogy minden esetben a másik ember ízlése és igénye szerint kell adni magunkat és a szeretetünket.

  • Szokták a sót úgy is kívánni és használni, hogy az már egészségtelen, miközben az ember még kívánja, és nem akar arra gondolni, hogy hosszú távon káros és egészségtelen számára, és egyáltalán nem tesz jót neki.

• Esetenként azt is szükséges felmérni, hogy az adott helyzetben elég mennyiségű sók vagyunk-e a körülmények vagy az emberek befolyásolására.

  • Mert nem biztos, hogy olyan dologba is bele kell vágnunk, amihez egyedül kevésnek bizonyulunk.

III. A világosságról

1.    Jézus azt is mondja, hogy világosság kell legyünk, de mi az, amit világosságnak nevezünk a mindennapi életünkben, illetve a Bibliában?

• Fizikai értelemben a látás képességét lehetővé tevő fényt nevezzük világosságnak.

• Szellemi értelemben pedig az összefüggések meglátásának képességét, és az azt elősegítő körülményt.

  • Ilyen értelemben mondjuk „világos”-nak azt a beszédet vagy magyarázatot, amit könnyen át tudunk tekinteni és meg tudunk érteni.

• Lelki értelemben viszont Isten személye jelenti ezt a világosságot számunkra Jn. 8,12;  Jel. 21,5;  1Jn. 1,5/b.

• Szimbolikus értelemben pedig az élet kifejezője, hiszen csak ott van élet, ahol világosság is van. Jn. 1,4.

  • Ezért megszületni annyit jelent, hogy meglátni a napvilágot. Jób. 3,16/b.

2.    A Teremtő Isten első cselekedete az volt, hogy világosságot teremtett a Föld felszínén. 1Móz. 1,3.

• Mivel Isten maga a világosság, ezért minden világosságnak is Ő a forrása.

  • Legtöbbször a világosság fogalmát kapcsolja össze a Biblia Istennel. 1Tim. 6,16;  Zsolt. 104,2.

  • Ebből következően, amikor valaki világosságban van a Biblia szerinti értelemben, akkor valójában az Istennel való közösségben van.

    • Mert ezt az embert Isten kihívta „a sötétségből az Ő csodálatos világosságára”. 1Pét. 2,9.

    • Jézus azt mondta: „Aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága”. Jn. 8,12.

  • A sötétségben lévő ember pedig Istentől elszakadva él, a Belőle áradó világosságon kívül.

• A világosságnak teljesen más a természete és a rendeltetése, mint a sötétnek.

  • A sötét betakarni, elfedni és elrejteni akar mindent.

  • A világosság viszont felfedni és láthatóvá akar tenni mindent.

3.    Érdekes megfigyelni, hogy az emberek miként viszonyulnak a világossághoz?

• Amíg előnyük származik belőle, addig élvezik és örülnek neki, azon túl azonban „inkább szeretik a sötétséget, mint a világosságot”. Jn. 3,19.

• Mivel a világosságnak önmagában is ébresztő hatása van, ezért ilyen vonatkozásban is megoszlik az emberek reakciója.

  • Akik tovább is aludni szeretnének, azok igyekeznek kizárni a világosságot a közvetlen környezetükből.

IV. A világ világossága

1.    Jézus az alapigében azt mondta, „ti vagytok a világ világossága”, ‒ de mire vonatkozik ez a kijelentés?

• Az emberek eredendően Istentől elszakadva élnek, a világosságon kívül, azaz sötétségben, ezért „sötétség borítja a Földet, és éjszaka a népeket”. Ésa. 60,2.

• Jézusnak ez a kijelentése arra utal, hogy a tanítványaira egy világszéles missziót bízott.

  • Már Ésaiás prófétán keresztül is azt üzente népének: „A népeknek is világosságul adtalak, hogy üdvöm a Föld végéig terjedjen”. Ésa. 49,6/b.

• „Amint a Nap megkezdi útját, hogy az éjszaka árnyait tovaűzze, a világot új életre ébressze, hasonlóképpen kell Krisztus követőinek is küldetésüket teljesíteniük: mennyei világosságot kell árasztaniuk mindazokra, akik a tévedések és bűnök homályában élnek”. (GHB 42,1)

  • A világosság nem tesz különbséget ember és ember között, csak természetesen jelen van mindenhol, megvilágosítva mindent.

2.    Hogyan és milyen módon lehetünk a világ világosságaivá?

• Mivel a világ világossága elsősorban Jézus, ezért nekünk önmagunkban nincsen világosságunk.

  • „Krisztus nélkül olyanok vagyunk, mint a meg nem gyújtott gyertya, mint a Nap nélküli Hold: egyetlen fénysugarunk sincs a világ számára” (GHB 44,2.).

  • „Ha azonban az igazság Napja felé fordulunk és Krisztussal összeköttetésben élünk, akkor egész lelkünk megvilágosodik isteni jelenlétének fényétől” (GHB 44,2).

3.    Nekünk nemcsak világosságban kell járnunk, hanem világossággá kell lennünk mások számára.

• A sötétségben lévők számára kell fényt biztosítanunk a tisztán látásuk érdekében

  • „Ez a fény töltötte be a tanítványokat, s ezért válhattak a világosság hordozóivá. Krisztusnak lelkükben lakozó élete, jellemükben megnyilatkozó szeretete tette őket a világ világosságává” (GHB 44,1).

• „Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket”. Mt. 5,16.

  • „Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei, az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok a világon”. Fil. 2,15.

• Az emberinek az istenivel kell egyesülni bennünk ahhoz, hogy a világ világosságaivá lehessünk.

4.    Amikor a világ világossága vagyunk, akkor ez még nem a hívő élet célba érkezését jelenti, hiszen még ekkor is szükség van továbbhaladásra.

• Az apostolok úgy beszélnek erről az állapotról, hogy ez egy állandóan továbbhaladó körülményt jelent, ahol nincs megállás, mert ahol élet van, ott mozgás van. Róm. 8,14;  1Jn. 1,7.

• „Mert az igazak ösvénye olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig”. Péld. 4,18.

5.    A végidőhöz közeledve egyre erőteljesebb a jelentősége annak, hogy a világ világosságaivá lettünk.

• Ésaiás próféta előremutató jövendölése szerint „A nép, amely sötétségben jár, lát nagy világosságot… fény ragyog fel felettük”. Ésa. 9,2.

• Ezért tedd fel magadnak azt a kérdést: a benned meggyújtott isteni fény milyen erővel világít körülötted?

  • Csak pislákol a fényed, vagy ragyog, hogy mindent bevilágítson a környezetedben?

•  János apostol már beteljesedve láthatta azt, hogy Isten dicsőségének fénye az egész Földet be fogja ragyogta. Jel. 18,1.

  • A kérdés már csak az, hogy részese leszel ennek a csodálatos eseménynek, vagy kimaradsz belőle, mert elhanyagoltad a feltöltődést?

6.    Mindenekelőtt a megszentelt életünk jócselekedetei tudnak úgy világítani, hogy a környezetünkben élő emberek felfigyeljenek rá.

• Ha Isten Lelkének munkájaként végre Isten dicsőségének fénye feltámad rajtunk, és kisugárzik belőlünk.

• Isten Igéjének lámpását is használnunk kell az Istenhez vezető út megvilágításához, hogy az emberek tisztán lássák az utat. Zsolt. 119,105;  2Pét. 1,19.

7.    Ha Jézus Krisztus kerül az életünk és a gondolkodásunk középpontjába, akkor általa olyan világosság gyullad bennünk és közöttünk, hogy annak fénye az egész világot képes lesz beragyogni. Eféz. 5,14.

• Ha végre nappal virrad és az igazi hajnalcsillag feltámad a szívünkben. 2Pét. 1,19.

  • A Jelenések könyvében Jézus azonosítja magát ezzel a hajnalcsillaggal. Jel. 22,16.

• Ezt a körülményt a hit általi megigazulás evangéliumának megismerése és tapasztalati élménye tudja eredményezni bennünk.