67 - Az Istentől származó Ige

.

I. A teljes Írás

1.    A emberiség történelme folyamán sohasem írtak annyi könyvet, mint napjainkban, a könyvpiacon mindenféle témájú könyv megtalálható

• Van azonban egy olyan könyv, ami nem sorolható a többi átlag könyvek közé, de még a sikerlistán lévő könyvek közé sem, és ez a könyv a Biblia.

• Népszerűsége miatt, éppen ezért a „Könyvek Könyvének” nevezik sokan.

• Népszerűsége azonban nem az olvasók táborától függő jelenség, hanem a mondanivalójának állandó aktualitása gyűjti össze az olvasóinak táborát.

2.    Ezzel a „Könyvek Könyve”-vel kapcsolatban Pál apostol olyan gondolatokkal kezdi üzenetét, amivel a „teljes Írás”-ra irányítja a figyelmet.

• Ezzel azt teszi hangsúlyossá, hogy a Biblia egy teljes egészet képez, ezért a benne található írások között senkinek sem lehet tetszése szerint válogatni, mert ezzel az egész könyv egységét törné szét.

  • Nem tehetjük meg, hogy az egyiket már elavultnak és érvénytelennek tekintjük, míg a másikat még nem.

• Az Írásban adott kijelentéseket úgy kell elfogadni, ahogy kaptuk, nem szabad emberi önkényességgel válogatni, magyarázni vagy éppen átértelmezni azt: „Az írás fel nem bontható”.   Ján. 10,35.

3.    Mivel a Biblia sokféleképpen tudja kielégíteni az emberek szükségleteit, ezért egy-egy embert különféle szándék késztethet arra, hogy kezébe vegye.

• Jézus az evangéliumokban mennyei kenyérhez hasonlítja Isten Igéjét, amellyel nekünk naponként kell táplálkoznunk.

• A kenyerünket és annak anyagát a tésztát viszont, különböző módon lehet igénybe venni és felhasználni a mindennapi életünkben.

  • Irodalmi feljegyzésekből tudjuk, hogy Gergő juhász kanálként használta Mátyás király asztalánál a kenyérhajat.

  • Toldi Miklós édesanyja már csomagoló eszköznek használta fel, a fia számára küldendő aranyakat sütötte bele.

  • Vannak, akik falradírozásra használják a kenyér alapanyagát, a tésztát.

• Súlyos hiba lenne, ha az ilyen sokféle „hasznosítási” lehetőség mellett elfeledkeznénk arról, hogy mi a kenyér igazi rendeltetése, és mit jelent az nekünk.

  • Soha sem feledkezhetünk el arról, hogy a kenyér a fizikai létünk legfontosabb táplálékát képezi, szinte az életünk hordozója.

• A mindennapi kenyerünkhöz hasonlóan Bibliát is sokféleképpen használhatják fel az emberek.

  • Egyeseknek csupán egy különleges irodalmi alkotás, amiben csak a szép költői kifejezéseket csodálják meg.

  • Másoknak egy történelmi dokumentáció, amelyben több ezer éves visszatekintés találhatnak.

  • Vannak, akik egyszerűen csak szórakoztatónak tartják a benne található elbeszéléseket.

• Miközben ez mind igaz lehet, ugyanakkor nem szabad elfeledkezünk arról, hogy a Biblia Isten üzenete és kinyilatkoztatása az egyes emberekhez, amiben a lelki és szellemi létünk legfontosabb táplálékát találhatjuk meg.

4.    Amikor Pál apostol a teljes Írásról beszél, akkor az Ószövetség-i Írásokról beszél, hiszen az ő idejükben még nem létezett az Újszövetség-i gyűjtemény.

• Ez volt az apostolok Bibliája, ebből idéztek, erre hivatkoztak, ebből tanítottak, ez irányította a tetteiket.

• Vagyis Pál az Ószövetséget ajánlja a keresztény egyházban lévőknek, mint ami Istentől adatott azért, hogy tanítson, megjobbítson, és az igazság ösvényén vezessen bennünket a tökéletesedésben.

II. Az Istentől ihletett Ige

1.    Isten mindent meg tett annak érdekében, hogy az általa adott kinyilatkoztatás torzulásmentesen jusson el az emberekhez.

• Ennek érdekében szent életű embereket választott ki, olyan embereket, akik tisztelték Őt és üzenetét, akik nem akartak semmi emberit belekeverni az Istentől kapott kinyilatkoztatásba. II. Pét. 1,21.

• A kinyilatkoztatás sértetlensége érdekében pedig Szentlelke által „ihlette” ezeket az embereket, vagyis felfokozta képességeiket, hogy képesek legyenek tökéletesen teljesíteni a rájuk bízott feladatokat.

• Ezért a Bibliában nem az emberi szavak ihletettek, hanem a Szentlélek irányítása és vezetése által megfogalmazott üzenet, amit az emberi szó fejez ki.

  • A Szentlélek ihletésének három fokozatát, azaz lépcsőjét ismerjük.

    • Amikor a próféta kapja Istentől a kinyilatkoztatást.

    • A prófétának tovább kell adnia az általa már megértett üzenetet.

    • Amikor mi vesszük kezünkbe tanulmányozás céljából Isten üzenetét.

2.    Itt azonban szeretném egy fordítási különlegességre irányítani a figyelmeteket: a görög kifejezést úgy is lehetne fordítani, hogy „a teljes írás Istentől lehelt”.

• Az eredeti szövegben található kifejezésnek az alapja a „pneuma” szó, vagyis az isteni lehelet, (theopneusztosz).

  • Ezért ezt a szót lehetne úgy is fordítanunk, hogy „Istentől lehelt”.

• Ez a kifejezés egy fontos párhuzamra hívja fel a figyelmünket, amelyben egy jól ismert Ige szavai csengnek össze ezzel a kijelentéssel.

  • „És formálta az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.” I. Móz. 2,7.

• Ahogy kezdetben Isten a föld porából teremtett életet úgy, hogy a megalkotott formába belé lehelte az élet leheletét, így támaszt bennünk most is örök életet azzal, hogy az Ő teremtő szavát, az Igét nyilatkoztatja ki részünkre.

  • „Az ő akarata szült minket az igazságnak ígéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk.” Jak. 1,18.

III. Hasznos a tanításra

1.    Pál apostol azt is mondja, hogy Isten Igéje „hasznos a tanításra”.

• A Biblia ugyanis időtálló üzenetet képvisel, hiszen minden korszakban aktuális, hogy az embereknek meg kell ismerkedni Istennel, mivel ez az örökéletünk feltétele. Ján. 17,3.

• A Biblia nemcsak Isten személyét akarja megismertetni velünk, hanem a hozzánk való viszonyát, az irányunkban megnyilatkozó szeretetét is.  

• A múlt történései is a mi tanulságunkra íródtak meg benne, azért, hogy megismerjük Isten tetteit, amit az emberi család megmentése érdekében tett.

2.     Isten azért adta az Igéjét, hogy megtanítson bennünket mindenre, amire csak szükségünk lehet az örök élet elnyeréséhez.

• A bűneset óta hatalmas problémát jelent az emberiségnek az, hogy nem tud különbséget tenni a jó és a rossz között.

  • Ezért Isten az Ige által akar megtanítani arra, mi a jó, a valóban jó, és meg akar tanítani arra is, hogyan követhetjük a jót, vagyis az Ő akaratát.

• Ha belátjuk, hogy Isten akarata a legjobb, akkor nem fájdalmas a saját elképzeléseinkről lemondani, megtanulunk bízni Istenben, és együtt járni Vele.

  • Ehhez kell az, hogy Istentől tanuljunk „És minden fiaid az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége”. Ésa. 54,13.

• Hatalmas kiváltság az ember számára, hogy az Úr tanítványa lehet.

  • Tanulhatunk attól, aki teremtett, aki megváltott, aki ezernyi módon bebizonyította számunkra, hogy szeret, és el akar vezetni az örök életre!

  • Tanulhatunk attól, aki az életét adta az értünk, önzetlen szeretetből, semmit nem várva érte.

  • Mindenekelőtt ezt a szeretetet kell megtanulnunk Tőle, ahogyan Jézus mondja, hogy „tegyétek a jót, érte semmit sem várván”. Luk. 6,35.

• Ugyanakkor Isten az ő „népére bízta a beszédeit”, ezért egymástól is kell tanulnunk, de a tanultakat mindig összevetve Isten Igéjével, „hogy úgy vannak-é ezek”. Róm. 3,2.  Csel. 17,11.

3.    Amikor Isten megszólít valakit, és egészen közel kerül hozzá, akkor szeretné kiváltani belőle azt a kérdést: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?”. Csel. 9,6.

• Mindezt pedig azért, hogy azután elmondhassa az Igéjén keresztül mindazokat a tanításait, amik által szeretné megjobbítani az életét.

4.    Erre a történelmi korra, amiben mi élünk, Jézus azt jelentette ki, hogy nagyon sok hamis tanító fog támadni, akik szeretnék megtéveszteni az embereket.

• Napjainkban egyre általánosabbá válik, hogy az emberek teljesen eltelnek a saját bölcsességüktől, ezért szinte tévedhetetlennek gondolják magukat.

• Mivel pedig ez a lelkület a Bibliát ismerő embereket is megfertőzi, ezért azt hiszik, hogy az ő bibliaértelmezésük megkérdőjelezhetetlen.

  • Ennek eredményeként támad fel a sokféle hamis tanító, akikről Jézus beszélt, akik maguk után akarják vonni az embereket.

• Isten Igéje azonban egy biztos pontot jelent, mert a tiszta tanítást állítja elénk, és a benne adott isteni tanításokkal megvizsgálhatunk és megpróbálhatunk minden emberi gondolatot és állítást.

5.    A Bibliából ugyanakkor a Mindenható Isten személyes üzenetét ismerhetjük meg, Isten szeretet szándékát találhatja meg benne a Tőle elszakadt ember.

• Ha nemcsak felszínesen olvassuk a történeti feljegyzéseket, hanem készek vagyunk elmélyedni annak tanulmányozásában, akkor:

  • Isten Igéje válaszolni tud a senkinek el nem mondott töprengéseinkre és aggodalmainkra.

  • El tudja oszlatja félelmeinket, sőt meg tud vigasztalni, útmutatást és tanácsot tud adni konkrét helyzetekben.

• Olvasása közben sokszor érezhetjük úgy, mintha egy-egy részlet személy szerint nekünk, az aktuális szükségletünk válaszaként íródott volna meg

IV. A Biblia sokoldalúsága

1.    A Bibliát, mint egy tükröt állította elénk Isten, hogy általa megmutathassa, milyenek is vagyunk a valóságban, ha tetszik ez nekünk, ha nem.

• Pál apostol azt mondja az Ige hatékonyságáról, hogy ebben a minőségében az „elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait”. Zsid. 4,12.

• Sajnos az emberek általában nem szeretik, ha rámutatnak a hibáikra és a lelki életük fogyatkozásaira, amiből meg kellene térniük.

• Isten Igéje viszont megállapítja rólunk, hogy „minden fej beteg, és minden szív erőtelen”, vagyis mindannyian bűnbetegek vagyunk.

  • Az isteni Igének éppen ezért az a feladata, hogy megfeddjen bennünket, hogy ennek eredményeként egy megjobbulási folyamat induljon bennünk.

• A Jelenések könyvében azt találjuk ezzel kapcsolatban: „Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg”. Jel. 3,19.

2.    Általában az kevésbé fájdalmas szokott érinteni, ha közvetlenül Isten fedd meg minket, az viszont már igen, ha más teszi ezt velünk.

•  Isten azonban a legtöbb esetben emberi eszközein keresztül tolmácsolja a feddő üzenetét felénk.

• Ezért egyfajta alázat kell minden ilyen feddés elfogadásához, és ezen le is mérhetjük lelkünk állapotát, úgy van-e, ahogyan azt Dávid mondja.

  • „Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sőt még imádkozom is értük a nyavalyájukban.”  Zsolt. 141,5.

3.    A feddés eredményeként kibontakozó megjobbulás azt jelenti, hogy egyre inkább a jót akarjuk, egyre inkább azt akarjuk, amit Isten akar.

• Ha pedig már valamiben megjobbultunk, akkor Isten tovább tanít, ha szükséges újra megfedd a bűneinkért, a rossz tulajdonságainkért, és így haladhatunk előre a megjobbulás útján.

• Ha Isten újabb világosságot ad, aminek a fényében újabb rossz dolgokat ismerünk föl magunkban, vagy a régiek közül tér vissza valami, újra szembefordulunk vele.

4.    Napjainkban nagyon hangzatos jelmondat lett az önmegvalósítás, a valóságban azonban ez az isteni vezetés és nevelés elvetését jelenti.

• Ha az ember a megromlott természetét valósítja meg az életében, sikeres lehet ugyan ebben a „valóvilágban”, de bizonyosan elveszíti az eljövendő világot.

• Isten nem önmegvalósítást, hanem Krisztus megvalósítást szeretne elérni a mi életünkben!

5.    A teljes Írás azt a jól ismert tény hirdeti felénk, hogy nekünk Krisztushoz kell hasonlóvá válnunk.

• Az ő jelleméhez kell hasonlóvá válnunk, az ő tökéletességét kell visszatükröznünk.

  • „Nem feljebb való a tanítvány az ő mesterénél; hanem mikor tökéletes lesz, akkor mindenki olyan lesz, mint a mestere.” Luk. 6.40.

• Az Írások szerint Jézus hasonlóvá lett hozzánk, eközben azonban tökéletes életet élt itt közöttünk.

  • Ezért hatalmas feladatot jelent részünkre, és ugyanakkor biztatást is, hogy igyekezzünk mi is hasonló lenni Jézushoz, vagyis igyekezzünk az Ő tökéletességére.

6.    Kedves testvéreim, mi most a világtörténelem végén élünk, és szinte teljes a világosságunk az Írások megértésében, de vajon teljes-e az igyekezetünk is?

• Korábbi korokban nagyon sok nemzedék elől el volt zárva a Szentírás, sokan áldozták fel az életüket azért, hogy mégis eljuthasson az Ige az emberekhez.

  • Nekünk most a kezünkben van, szabadon rendelkezünk vele, megbecsüljük-e úgy, amilyen értéket képvisel felénk?

  • Akarjuk-e teljességgel odaszánni magunkat annak a jónak a megélésére, amit az Igén keresztül ismerhetünk meg?

• Ha nem tesszük ezt minden igyekezetünkkel, akkor hiábavaló az életünk.

  • Hiába jövünk el Isten házába, ha továbbra is ragaszkodunk olyan dolgokhoz, amikről pedig tudjuk, hogy rosszak, és nem kedvesek Isten előtt.

• Hiába olvassuk a teljes Írást, - akár naponta is -, ha nem alkalmazzuk annak megjobbító és nevelő szándékú kijelentéseit magunkra.

• Hagyjuk-e, hogy az Ige átvilágítson bennünket, hogy felfedezzünk magunkban a foltokat, a bűn és az önzés foltjait?