29 - A megváltásunk felbecsülhetetlen értéke

.

I. A téma aktualitása

1.    Ezt az igei üzenetet mintha a mi korunk emberének írta volna Péter, hiszen még sohasem volt az emberiség gondolkodása és élete ilyen anyagias beállítottságú az élet minden területén.

• A fizetés eszközeként még Isten felé is csak földi értékekben gondolkodnak.

• Pál apostol is éppen ezért mondja el az Isten előrelátó bölcsességéből kapott prófétai kinyilatkoztatással:

  • „Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók… Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét.” II. Tim. 3,2-5.

2.    Mivel a világban lévő emberek általában nem hisznek Istenben, így a megváltásban sem, ezért ők teljes érdektelenséggel kezelik a megváltás kérdését.

• Ez a hozzáállás teljes közömbösségben és érdektelenségben nyilatkozik meg, ami az ő részükről még természetesnek is tekinthető.

• Ez a jelenség akkor jelent igazi problémát, amikor már a keresztények gondolkodásában és életében is ez a közömbös viszonyulás figyelhető meg.

  • A keresztény emberek viszont nem a hitvallásukban fejezik ezt ki, hanem azzal, ahogyan élnek, ahogy gondolkodnak, és ahogyan viselkednek.

• Ha megkérdeznénk őket, akkor a magukat hívő embernek vallók közül a legtöbben azt mondanák, hogy ők komolyan értékelik Krisztus áldozatát.

  • A mindennapi életük megnyilatkozása viszont teljesen ellentmond annak, mint amit a hitvallásukban mondanak, mert a tetteikben már nem figyelhető meg ennek az értékrendnek a jelentősége.

3.    Péter apostol azokat az embereket szólítja meg, akik ugyanúgy gondolkodnak és élnek lelki értelemben, mint az anyagi világ emberei.

• Az anyagi világ gyakorlatában egy különös jelenség figyelhető meg, - a jólét birtoklásához ugyanis hozzá lehet szokni.

  • Először még lelkesítő hatást gyakorol az emberre, ha hozzá juthatott egy nagyobb értékhez, amivel szabadon rendelkezhet.

• Ha azonban ez folyamatossá válik az életében, és állandósul, akkor egy idő után elveszíti a lelkesítő hatását, mert természetessé válik a birtoklás ténye.

• Nem törvényszerű ugyan, de az anyagi jólét természetességének tudatával kialakulhat az, hogy a jólét elveszíti a jelentőségét, és egyfajta közömbösség jelenhet meg a kezdeti lelkes öröm helyett.

4.    Sajnos ugyanez a törvényszerűség működik a lelki életünk területén is.

• A megtérésünk időszakában még tele vagyunk lelkesedéssel, örömmel tölt el az a tudat, hogy Isten megváltott gyermekei lehetünk.

  • Tele vagyunk az első szeretet buzgóságával.

  • Ebben az időszakban mindenre képesek vagyunk Istenért, mindent készek vagyunk vállalni.

• Idővel azonban természetessé válik, hogy mi Isten gyermekei vagyunk, és bizonyos előjogok birtokosai.

  • Ezzel egy időben kezd elgyengülni a lelkesedésünk, kezd megfakulni előttünk és bennünk a megváltottságunk, természetessé válik ennek a tudata.

  • Már az efézusi egyházkorszak számára is ezt rótta fel Jézus panaszként, „az első szeretetedet elhagytad”. Jel. 2,4.

  • Ezért szólította fel őket arra: „Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd”. Jel. 2,5.

• A problémánk lényege az, hogy a megváltottságunk tudatának boldogító örömét felváltja a megszokottsággal együtt járó érdektelenség és közömbösség, a formálisan gyakorolt vallásosság.

II. A megváltásunk ára

1.    Amikor a mindennapi életben szeretnénk valamit megvenni magunknak, akkor először tájékozódunk, hogy mennyibe fog az nekünk kerülni.

• Majd egy átgondolást végzünk, vajon megéri-e azon az áron üzletet kötni.

• Amikor megtértünk és szövetséget kötöttünk Istennel, akkor a lelki életünk vonatkozásában is el kellett végeznünk magunkban ezt a mérlegelést.

  • Mivel megkeresztelkedtünk, ez azt jelenti, hogy Isten mellett döntöttünk.

• Azzal már kevesebbet szoktunk foglalkozni, hogy Istennek mibe került az, hogy velünk szövetséget kötött a megváltásunkra.

  • Péter apostol viszont éppen ebből a nézőpontból közelíti a kérdést.

    • Azért teszi ezt, hogy kivezessen bennünket a saját önző, esetleg anyagias gondolkodásunkból.

    • Ehhez viszont állandóan tudatosítani kell magunkban az igazi árat, amit Istennek kellett fizetnie a megváltásunkért.

2.    Péter apostol mindenek előtt azt mondja ki, hogy a mi megváltásunk „nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon” történt.

• Az Isten értékrendjében ugyanis teljesen más helyen áll az arany és az ezüst, mint nálunk embereknél.

• Ezeket az emberek előtt rendkívül értékes dolgokat Isten csupán egy mulandó és veszendő dolognak tekinti.

• Ezzel közvetve azt is kimondja, hogy mennyivel értékesebb az, amit Isten adott az emberért, ha hozzá képest az ezüst és az arany semmit sem ér.

3.    Isten az életet tartja a legértékesebb dolognak a teremtett világban.

• Ezért mondta Jézus azt, hogy „nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki az életét adja az ő barátaiért”.   Ján. 15,13.

• A megváltásunk árát képező vért is azért említi az értékrend elején, mert a vér az élet hordozója, ezért bizonyos szempontból maga az élet.

• Amikor a Megváltó véréről beszél a Biblia, akkor arról a legértékesebb dologról beszél, amit csak adhatott Isten az emberekért.

• Ez az élet azért is több és értékesebb, mert nem csupán egy ember vagy angyal életéről van szó, hanem annak az életéről, aki egyúttal Isten is, de értünk kész volt az emberi lét szintjére leereszkedni.

  • Ez a tény fokozottabban teszi értékessé Jézus áldozati vérének jelentőségét, hiszen az életét adta érettünk és helyettünk.

4.    Vérének értéke abban is kifejezésre jut, hogy az Isten Báránya „hibátlan és szeplőtelen” életet mutathatott be áldozatának vére által.   19. vers.

• Ezért mondja Pál apostol Róla azt, hogy „szent, ártatlan, szeplőtelen, a bűnösöktől elválasztott”.   Zsid. 7,26.

• Az Úrvacsora jegyei is a Megváltó emberi természetének tisztaságát hivatottak hirdetni, ezért minden Úrvacsora alkalmával  az Ő szent, ártatlan és szeplőtelen tisztaságáról is meg kellene emlékeznünk.

  • Ezért vesszük kovásztalan kenyérrel és erjedetlen borral magunkhoz az Őt jelképező szimbólumokat.

• Sőt, ennél még többet jelent, hiszen Jézusban a bűn kovásza sem volt benne.

  • A kovász jelképezi a belülről késztető és ható erőt és befolyást.

• Jézus azonban, mint ember, kovásztalan volt, az Ő természetében nem volt jelen Sátánnak és a bűnnek a kovásza, a belülről ható befolyása.

5.    Isten Bárányának vére attól is értékesebb mindennél, mert a Golgota szenvedésében benne van az Istenség teljességének a szenvedése.

• Bár a kereszten csak Krisztus szenvedett, de tudjuk, hogy vele szenvedett az Atya is, és bizonyára a Szentlélek is.

  • A Szentlélek, mint mindig, akkor is teljesen visszahúzódva és láthatatlanul volt jelen, ezért az Ő jelenlétéről nem is beszél a Biblia.

  • Az Atya jelenléte viszont már látványosabban volt érzékelhető, hiszen Jézus is azért kiáltott fel fájdalmában, mert az Ő elfordulását érzékelte.

III. A megváltásunk mértéke

1.    Alapigénk gondolata szerint Isten megváltó kegyelme már a bűn rontásának az alapjait is szeretné helyre állítani bennünk.

• A  Bárány vérének gyógyító ereje és hatása mindenek előtt, „az atyáinktól örökölt hiábavaló életünkből” szeretne kiemelni.

• A kegyelemnek ez a gyógyítása az eredendően öröklődő állapotunkra vonatkozik, arra az állapotunkra, amit már születésünkkel hozunk magunkkal.

• Az üdvözítő kegyelemnek ez a hatása minden ember számára érvényes.

  • Ezért mondja Pál, hogy Isten „Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nekik az ő bűneiket”.  II. Kor. 5,19.

  • „Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek.” Tit. 2,11.

• Noha Isten bűnnek tekinti az öröklött állapotunkat is, de senkit sem juttat kárhozatra csupán azért, mert Ádám családjába született bele.

  • Péter apostol evangéliuma tehát azt mondja el, hogy Jézus vére „az atyáinktól örökölt hiábavaló életünkből” vált meg bennünket.

• Krisztus ítélőszéke előtt csak azért kell számot adni, „amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt”. II. Kor. 5,10.

 2.    Akik viszont megismerik, és el is fogadják Isten üdvözítő kegyelmét, azok a megigazulás élményét, és Isten rehabilitáló kegyelmét élik át.

• A megigazulás, vagy igazzá válás élménye egy sajátos lelki békességet és nyugalmat ad.

• A megigazító kegyelem által, Isten jogilag rendezi el a helyzetünket úgy, mintha sohasem vétkeztünk volna.

  • Ekkor Krisztus a saját bűn nélküli életét tulajdonítja nekünk.

  • Úgy öltözhetünk bele az Ő bűn nélküli életébe, mintha azt az életet mi éltük volna le. Jel. 19,8.

3.    A Bárány vérének ereje azonban egy másik dimenzióban is képes hatást gyakorolni a bűnös emberi családra.

• János apostol egy másik ruháról is beszél: „megmosták a ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében”.   Jel. 7,14.

  • Ez a ruha nem a Krisztus igazságának ruhája, - mert azt nem kell megmosni és kifehéríteni.

  • Ez a ruha a mi bűnnel fertőzött életünk, a megromlott természetünk, azok a cselekedeteink, amiket mint jótetteket mutathatnánk fel.

    • Isten előtt azonban mindehhez bűn tapad valahol, és ezért azt meg kell tisztítani, meg kell mosni.

4.    Krisztus vére tehát nemcsak megvált bennünket a bűn következményeitől, hanem meg is akarja tisztítani a belső emberünket, a bűn fertőzöttségétől.

• Ezért az isteni tisztító kegyelemért imádkozott Dávid is, amikor azt érezte, hogy a teljes lelki békéhez és boldogsághoz nem elég a megigazulás.

  • „Egészen moss ki engemet az én álnokságomból, és az én vétkeimből tisztíts ki engem… Tisztíts meg engem izsóppal és tiszta leszek, moss meg engem és fehérebb leszek a hónál.”  Zsolt. 51,4. 9.

IV. Értékeled-e a megváltottságodat

1.    Mindezek hátterén láthatjuk, hogy Isten mindent meg tesz értünk, csakhogy megszabadítson bennünket a bűn rabságából, és az örökélet lehetőségével ajándékozzon meg.

• Isten nem sajnál semmilyen áldozatot meghozni ennek érdekében.

• De mit teszünk mi, hogyan gondolkodunk Isten kezdeményezésével kapcsolatban?

  • A válaszunkat viszont ne a szavainkkal próbáljuk megfogalmazni, ha őszinték akarunk lenni, akkor ennél többre van szükség.

  • Mindennél hangosabban beszéljen helyettünk az Isten akaratával összhangban lévő életünk.

2.    A hitéletünk nagyon sokféle módon képes jelzést adni arról, hogy a valóságban milyen szinten értékeljük Jézus értünk hozott áldozatát.

• Szeretsz-e Vele találkozni és beszélgetni, - vagyis milyen az imaéleted?

• Éhezed és szomjúhozod-e a számodra küldött üzeneteit, - mennyi időt fordítasz naponta az Ige olvasására, tanulmányozására?

• Örülsz-e annak, ha lelki dolgokról beszélgethetsz emberekkel?

• Szívesen elmondod-e másoknak az Istennel szerzett tapasztalataidat, - örömet jelent-e neked, ha Róla beszélhetsz valakinek?

• Várod-e a szombatot, azt a napot, amit az Istennel való közösség ápolására kell elkülönítenünk, - mert Ő ezért teremtette, ezért adta nekünk ezt a napot.

3.    Vesd vizsgálat alá magad abban, milyen a kapcsolatod Jézussal, aki annyira szeretett, hogy az életét is kész volt odaadni helyetted és érted, csakhogy te élhess.

• Ezért gondold végig, hogyan készülsz a szombatokra, amikor Vele szeretnél találkozni az Ő számára elkülönített napon?

• Szívesen és örömmel szenteled-e Neki ezt az időt, hogy bensőségesebb kapcsolatban legyél Vele ezen a napon?

  • Vagy csupán egy emberekből álló közösségnek tekinted a gyülekezetet, ahol a barátaiddal találkozhatsz?

• Dávid még arra biztat bennünket az ige szavain keresztül, hogy „menjünk el az Úr házába”. Zsolt. 122,1.

4.    Napjainkban sokan gondolják azt, hogy az Újszövetség időszakában már nincs akkora jelentősége a gyülekezetnek, mint az Ószövetség idején volt.

• Ennek érdekében nagyon sokszínű magyarázattal próbálnak érvelni.

• Ennek a szemléletnek a hátterén alakulhatott ki az a gyakorlat, hogy egyesek nagyon sokat megengednek maguknak azon a helyen, amit egyébként arra a célra különítettünk el, hogy ott közösségben imádjuk az Istenünket.

5.    A kérdés tisztázása érdekében szükséges megvizsgálni, vajon mitől volt az Ószövetség idején különb az Isten háza, mint napjainkban?

• Talán ma nem ugyanazzal a hittel jövünk a gyülekezetbe, mint az Izráeliták, hogy itt az Isten színe elé jövünk, és itt Vele találkozunk?

  • Úgy gondolom, hogy lelkünkben mindannyian azzal a reménnyel és hittel jöttünk ide, hogy Isten közöttünk lesz.

    • Egyébként az istentisztelet kezdetén is azért szoktunk imádkozni, hogy meghívjuk Őt, kifejezzük azt a vágyunkat, szeretnénk, ha közöttünk lenne, ha Ő tanítana bennünket, és áldását adná ránk.

• Mert amíg mi énekkel és imádsággal dicsőítjük Őt, és az Igéjének tanulmányozásával keressük a tanításait és eligazító tanácsait a lelki életünkre, addig Isten a szombatnapi áldását szeretné kiárasztani ránk.

  • Ezért áldotta meg a szombatot már Édentől fogva, mert rajta keresztül bennünket akart megáldani.

6.    Kedves Testvéreim, ezzel az igei üzenettel Isten azt szeretné figyelmünk középpontjába helyezni, hogy mindig a mindennapokban megélt életünk fog bizonyságot tenni arról, mennyire értékes számunkra az, amit Jézus tett értünk.

• Ha nem hatja át szívedet naponta öröm a Vele való találkozás gondolatára, akkor neked is szól az isteni felhívás: „emlékezzél meg arról, honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd”. Jel. 2,5.

• Vagyis ne engedd, hogy természetessé és megszokottá váljon számodra Jézus áldozata, ne engedd, hogy egyfajta közömbös fásultság telepedjen a lelkedre.

  • Tegyél meg mindent annak érdekében, hogy élő kapcsolatban legyél Jézussal, hogy az érted hozott áldozatának tudata égő tűzként lobogjon a lelkedben.

  • „Mert a Krisztusnak szerelme szorongat minket.” II. Kor. 5,14-15.