|
|
Luk. 19,10. |
|
Letöltés |
|
|
|
Luk. 19,10. |
|
Letöltés |
|
Az alapiga szerint Jézust két dolog vezérelte küldetésében.
Meg akarta keresni azt, ami elveszett.
Meg akarta tartani azt, amit már megtalált
„Amiként engem küldött az Atya, én is akképpen küldelek titeket." Jn. 20,21.
Ezt a jézusi küldetést bizonyos feltételek mellett végezhetjük igazán eredményesen.
Ha már nem elveszett állapotban éljük az életünket.
Ha mi már megtaláltak és megszabadultak vagyunk, és ez látható rajtunk és az életünkben. Ésa. 66,18/b-19.
Jézus azért állítja ezt a feltételt, mert Ő nem olyan embereket akar kiküldeni, akik csodálatosan tudnak beszélni, hanem akiken látható az, hogy az Ő tanítványai.
Isten a holt anyagból való köveket is beszélőkké tudná tenni, de az Isten jellemét már nem tudnák bemutatni.
„Krisztusnak nincs hőbb vágy, mint olyan embereket bírni, akik a világnak az Ő jellemét és lelkületét mutatják be." (KP. 315,2. lásd: Mt. 5,16.)
„A bennünk lakozó Krisztus dicsősége embereket ejt foglyul." (KP. 315,2.)
„A megszentelt élet mesterkéletlen, öntudatlan befolyása, a legmeggyőzőbb prédikáció a kereszténység mellett. Érvelések, minél kevésbé cáfolhatók, annál nagyobb ellenállást idézhetnek fel, azonban az istenfélő életmód olyan hatásos példaadás, amelynek ellenállni lehetetlen." (AT. 418,2.)
Jézus küldetését is ez tette eredményessé, hogy életében és magatartásában valami olyat éreztek és láttak meg, ami nem jellemezte a többi tanítót.
Ez a jézusi élet kereste meg és vonta magához az embereket.
Nekünk is ezt a jézusi életet megélve kell az embereket keresni és megmenteni az örök élet számára.
Elveszettnek tekinti azt, aki és ami a világmindenség szeretetközösségétől elszakadt.
Ez vonatkozhat a Földre, rajta az egész emberi családdal.
De vonatkozhat az egyes emberre is.
Az elveszettséget a bűnnel való azonosulás eredményezi Isten teremtett világában.
A tékozló fiú
Az otthon maradt testvér
Az elveszett juh
Az elveszett drachma
A tékozló fiú elveszettségét az okozta, hogy nem ismerte azt a másik életet, amely az atyai ház védelmén kívül volt.
Ádám és Éva is csak a bűneset után lett a jónak és gonosznak tudója. 1Móz. 3,22.
Ennek a fiúnak az elveszettsége nem akkor kezdődött, amikor elhagyta a szülői házat.
Akkor kezdődött, amikor magában teret engedett a lázadás érzésének, amikor terhesnek kezdte érezni a szülői ház fegyelmét és törvényét, ezért ki akart szabadulni belőle.
Ő maga viszont csak akkor döbbent rá az elveszettségére, amikor a mag választotta, egyéni életének természetes következményével találta szembe magát.
Ezek a következmények késztették elgondolkodásra, ami bűnbánatot és a visszatérés utáni vágyakozást váltott ki belőle.
Az elveszett fiú azokat jelképezi, akik ismerik az atyai házhoz visszavezető utat.
Szükségük van azonban arra, hogy a kísértőnek a csaló és kábító ereje megtörjön bennük és felettük.
Tékozló fiú lehet bárki a gyülekezetben alkalomszerűen is.
Az „Én"-re összpontosított élet is egy eltékozolt élet.
Minden olyan cselekedet, ami ellentétben van az atyai ház jó rendjével, tékozló fiúvá tesz bennünket.
Bár ő nem ment el, ott maradt az atyai házban.
Azt gondolta magáról, hogy vele kapcsolatban minden rendben van.
Ez az ember azonban nem ismerte önmagát.
A Jelenések könyve szerint a laodiceában lévő embereket jelképezi ez a testvér.
– Mivel rendszeres gyülekezetbe járás mellett is lehet valaki elveszett állapotban, ha nem Istennel közösségben éli az életét.
A laodiceai üzenetben Jézus elmondja a véleményét ezekről az emberekről. Jel. 3,15-17.
Állapotukon csak az változtathat, ha felismerik elveszett voltukat, és ha igénybe veszik azokat a kegyelmi eszközöket, amiket Jézus kínál fel a megmentésük érdekében. Jel. 3,18.
Soha nem az atyjához hasonlította az életét, hanem mindig a tékozló testvéréhez, a testvére elhibázott cselekedeteihez.
Ez a magatartás azonban kialakít egy olyan lelkületet, mely szerint már csak a másik ember hibáját keresi és bírálja, mert csak így tudja jónak látni önmagát.
„A nagyobbik fiú irigy önzésében és féltékenységében állandóan az öccsét figyelte, az eljárásai bírálgatta, és vádolta minden legkisebb hibájáért. Minden ballépését észrevette, és azt felnagyítva vádaskodott ellene. Ezzel akarta igazolni saját kemény, engesztelhetetlen lelkületét. Ma is sokan így cselekesznek." (KP. 143,2.)
Nem szeretetből, hanem a jutalmazás reményében dolgozott és tett mindent.
A testvére iránt táplált érzelmeivel megtagadta a vele való rokonságát, és ezzel most ő szakadt el az atyai ház szeretet közösségétől.
Mert „aki nem szeret, nem ismerte meg az Istent, mert az Isten szeretett". 1Jn. 4,8.
Valószínűleg nincsenek annak tudatában, hogy milyen elveszett és veszélyes állapotban vannak.
Lehet, hogy éppen a körülöttük és velük kapcsolatban kialakult veszélyhelyzet döbbenti rá őket arra felismerésre, hogy elveszett állapotban vannak.
Lehet, hogy a Pásztor meghallott hívó hangja ébreszti rá őket az igazi helyzetükre.
Az elveszett juhnak több dologra van szüksége.
Megkeresésre és visszavezetésre.
Az elveszettségtudat helyett biztonságtudathoz segíteni.
Ezt viszont csak szeretet adással lehet kiváltani.
A legtöbb ember ilyen állapotban van, ezért sóvárogják tudat alatt is a szeretetet és a biztonságot.
Ez a példa egyrészt azokat jelképezi és mutatja be, akik a gyülekezetben, Isten egyházán belül és a család közösségén belül kallódtak el.
Nincsenek kívül a házon, a közösségen belül vannak, mégis elveszett állapotban vannak.
Másrészt azokat jelképezi, akik a bűn szennyébe kerültek le.
Talán már annyira belepte őket a bűn pora, hogy rájuk nézve csak a port, vagyis a bűnt lehet látni.
A megtalálásuk érdekében talán az egész házat ki kell takarítani a felgyülemlett portól, a megtűrt bűnöktől.
A jó hír az, Isten nem azt nézi, amit mi emberek: „mert az ember azt nézi, a mi szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van". 1Sám. 16,7/b.
A drachma mint pénz, ha por és szemét között fekszik is, mégiscsak pénz, értéket képvisel a tulajdonosának.
Rajta van az uralkodó arcképe és felirata.
Ha a rárakódott szennyet eltávolítjuk róla, megtisztítva újra láthatóvá válik rajta minden.
Ebből következően jelzést sem fognak adni a megtalálásuk érdekében.
A ház Urának és a szolgáinak kell erőfeszítést tenni, hogy megtalált állapotba kerüljön az, ami elveszett.
Jézus nem várt arra, hogy majd maguktól megtérnek az emberek, vagy legalábbis jelzik felé azt az igényüket, hogy szeretnének visszakerülni az elveszített otthonuk biztonságába.
Otthagyta a Menny dicsőségét, és vállalt mindent azért, hogy megtaláljon bennünket.
Ugyanazt tette, mint Édenben, megkereste az elveszett embert.
Keresni kell őket!
Mi sem várhatunk tétlenül, hogy majd maguktól megtérnek az emberek, és bejönnek hozzánk a gyülekezetbe.
Hiszen többségükben nem is tudják, hogy elveszett állapotban vannak.
Keresni kell őket, minden módot és lehetőséget megragadva.
Keresni kell alkalmas és alkalmatlan időben.
Ez azt jelenti, hogy tudjál önmagadat megtagadva lemondani, a saját érdekeidet háttérben hagyni azért, hogy elveszett embereket keress meg.
Értékelni kell az egyet is!
„Ha Krisztussal közösséged van, akkor minden emberi lényt értékelni fogsz. Ugyanolyan mély szeretetet fogsz érezni másokért, mint Krisztus érzett irántad." (KP. 132,4.)
Ez azt is jelenti, hogy nem fordulhatsz el azoktól sem, akik látszólag nem sokat ígérők és nem vonzóak.
Ha teljesen be is fedte őket a bűn szennye, te segítsd őket, hogy megtisztulhassanak Jézus vérében, hogy Teremtőjüknek képmása újra láthatóvá legyen rajtuk.
Csak akkor lesz igazán eredményes a keresésed, ha Krisztus dicsősége követ az érte végzett munkádban. Ésa. 60,1-5.
A példázatbeli gyertyagyújtás azt is jelenti, hogy az életed és a jócselekedeteid által gyújtsál világosságot másoknak. Mt. 5,16.
Legyen világító szövétnek a kezedben és az ajkaidon az Isten Igéje is. Zsolt. 119,105. 2Pét. 1,19.
Kisöpörni és az akadályokat eltávolítani!
Ha már Krisztus közelébe jutottál, és az Ő dicsőségének fényében megláttad önmagadban és a környezetedben a lerakódott bűn-szennyet, akkor söpörd ki azt.
Ne okozzon akadályt az elveszettek megtalálásában.
A családban és a gyülekezetben nagyon sokan azért vannak elveszett állapotban, mert nincs eltávolítva, vagyis kitisztítva a bűn szennye.
A környezet hatásaként őket is belepi a bűn pora.
Esetenként a megtalálás feltétele az, hogy bizonyos dolgokat félre kell tenni, el kell távolítani az útból.
Lehet, hogy olyan nehéz megoldású dologgal állsz szembe, amihez a te erőd és képességed kevés.
De ez ne állítson meg, hanem hívj segítséget, de semmiképpen ne mulaszd el megkeresni azt, ami elveszett. Mt. 18,16.
Jézus azonban nemcsak megkeresni jött az elveszetteket, hanem megtartani is őket.
Pedig ez a nehezebb feladat, mert a megtartás területén nagyfokú érzéketlenség és közömbösség uralkodik a gyakorlati életben.
Ne tévesszen meg senki sem az, hogy akit megkerestünk az meg is fog maradni Krisztus mellett és a gyülekezetben.
Ha nem fordítunk kellő figyelmet a megtartásra, akkor könnyen lehet, hogy csupán az elveszettség egyik állapotából a másikba fog kerülni.
Pedig mindent megtettek azért, hogy megtalálják azt, akit ők elveszettnek tartottak. Mt. 23,15.
Valamit azonban elmulasztottak, illetve rosszul végeztek: - a megtartást.
„Hited és szereteted karjaiban Krisztushoz hozhatod őket. Őrködni fogsz felettük, biztatni fogod őket, és részvéted és bizalmad lesz az erősségük, hogy állhatatosak maradjanak." (KP. 135,f.)
