179. - Megpróbálni Istent

I. A történet háttere

1.    Akháb király gonoszsága miatt Isten elfordítja kegyelmét a választott népétől, Izráeltől.

• Ez a király sorozatosan vétkezett az Isten által felállított törvények és rendelkezések ellen.

  • A pogány Sidon-beli király lányát Jézabelt vette feleségül.

  • Oltárt épített Baálnak Samáriában, majd később pedig Aserát is csináltatott.

  • Jerikót is újra felépítette Isten határozott tilalma ellenére.

• Ez a király az Istentől való elfordulásával és gonosz élete példája által magával vitte az egész Izráelt.

2.    Isten nem tudta tovább nézni a választott nép hitehagyását és bálványimádását, ezért egy kemény ítélettel szándékozott megbüntetni őket, amit Illés prófétának kellett a hitehagyást előidéző királynak elmondani.

• Eszerint az elkövetkező években sem eső, sem harmat nem fog lenni Izráelben.

• A bekövetkező súlyos valóság miatt Illésnek menekülnie kellett a király haragja és bosszúja elől.

3.    Ebben a válságos helyzetben Isten különböző módon gondoskodott hűséges szolgájáról.

• Először „hollók hoztak neki kenyeret és húst reggel és este, és a patakból ivott”. I. Kir. 17,6.

• Amikor azonban néhány nap múlva kiszáradt a patakból is a víz, mert nem volt eső, akkor Isten tovább küldte szolgáját.

  • „Kelj fel, menj el Sareptába, amely Sidonhoz tartozik, és légy ott; ímé megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad.” I. Kir. 17,9.

  • A találkozás utáni történet leírásából viszont az derül ki, hogy ez a megparancsolás egyáltalán nem a mi elképzelésünk szerint történt.

II. Illés különös kérése

1.    Miután Illés mindenben Isten utasítása szerint cselekedett, a város kapujánál találkozott össze a sareptai özvegyasszonnyal.

• A Szentírás nagyon szűkszavú tájékoztatást ad a két ember találkozásának hátteréről.

• Az egyértelműnek tűnik, hogy a próféta minden információt megkapott Istentől az asszonnyal kapcsolatban, hiszen nagyon határozott módon irányítja a találkozás menetét.

• Az asszonyról viszont az derül ki, hogy a vele kapcsolatos dolgokról sejtelme sem volt, a próféta kilétéről is csak sejtései lehettek.

  •  Illésnek izráelita öltözete volt, talán a próféták jellegzetes öltözetében volt, amiből lehetett sejteni a kilétét.

  • Erre utal a próféta kérésére adott válasza is: „Él az Úr, a te Istened, hogy nincs semmi sült kenyerem, csak egy marok lisztecském van a vékában, és egy kevés olajom a korsóban”.  12. vers

2.    Amikor már a patakok és a folyók is kiszáradnak, akkor igencsak merészen hangzik egy idegentől ilyen kényes természetű kéréssel fordulni az asszonyhoz:

• „Hozz kérlek, egy kevés vizet nekem valami edényben, hogy igyam.”

  • Igazi önzetlen lelkület kellett hozzá, hogy ilyen körülmények között is első szóra elindul, hogy adjon a szomjazó vándornak.

• Amikor pedig elindul a vízért, még egy újabb kérés is hangzik felé, ami még életbevágóbb: „Hozz kérlek egy falat kenyeret is a kezedben”.

• A rendkívüli körülmények között a próféta minden kérése szinte provokatív az asszony felé, az igazi lelkületét feltáró kérések ezek.

• A második kérés után már úgy gondolja, hogy fel kell tárnia a valós helyzetet az idegen ember előtt, ezért azt mondja:

  • „Él az Úr, a te Istened, hogy nincs semmi sült kenyerem, csak egy marok lisztecském van a vékában, és egy kevés olajom a korsóban, és most egy kis fát szedegetek, és haza megyek, és elkészítem azt magamnak és az én fiamnak, hogy megegyük és azután meghaljunk.”  12. vers

3.    Az asszony arra számít, hogy ez a tárgyilagos helyzetismertetés majd meggyőzi ezt az embert, és belátja, hogy teljesen lehetetlen dolgot kért tőle.

• Illés kérése azonban nemhogy realizálódna a valós helyzethez, hanem mindig határozottabb és többet igénylőbb lesz.

  • Először csak vizet kér, aztán már kenyeret is.

  • Majd mintha nem is hallotta volna az asszony panaszát, felszólítja, hogy süsse meg azt a lisztet, de neki készítsen belőle először.

  • „Ne félj, menj el, cselekedjél a te beszéded szerint; de mindazáltal nékem süss abból először egy kis pogácsát, és hozd ide; magadnak és a te fiadnak pedig azután süss.”  13. Vers

• Ettől az asszonytól azt várja Isten, amire a kiválasztott nép nem volt kész:

  • „Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek, és az elepedt lelkűt megelégíted”. Ésa. 58,10.

• Bátorításul és biztatásként viszont elmondja az asszonynak az Istentől kapott ígéretet.

  • „Mert azt mondja az Úr, Izráel Istene, hogy sem a vékabeli liszt el nem fogy, sem a korsóbeli olaj meg nem kevesbül addig, míg az Úr esőt ád a földnek színére.” 14. vers

III. Az asszony belső átalakulása

1.    Ez az asszony egy Sidonbeli pogány ember volt, akinek még sohasem volt dolga személyesen Izráel Istenével, bár sok mindent hallott már felőle.

• Mint ember, még sohasem tapasztalt olyat, hogy valamit felhasznál és az nem fogy el.

• Önmagáért még csak megkockáztatna valamit, de most a gyermekéről, az egyetlen fia életéről és sorsáról is szó van.

• Ki kezeskedik, hogy minden úgy fog történni, ahogy azt Illés mondja?

2.    Az asszony helyzetét átgondolva, vajon mi mennyire ismerjük Izráel Istenét?

• Volt már személyesen dolgunk Vele, vagy csak általánosságokban fordultunk Hozzá, mert hallottunk felőle?

• Az ehhez hasonló, emberileg kilátástalan helyzetekben merünk-e Rá hagyatkozni, és az ígéreteiben feltétel nélkül bízni?

• Merjük-e vállalni a kockázatot akkor, amikor nemcsak önmagunkról van szó, hanem a családunkat és a gyermekeinket érintő kérdésekben kell vállalni a következményeket?

• Kockázatnak vesszük-e az Istenre hagyatkozást, vagy a hitünk bizalmával meg tudjuk ragadni a Tőle kapott ígéreteket?

3.    Ez az asszony még csak hallott Izráel Istenéről, most azonban már személyes találkozásra is lehetősége van, ezért megragadja a felkínált lehetőséget.

• Amikor megsüti a prófétának a pogácsát és kiviszi neki, akkor valóban maradt a vékában liszt és a korsóban olaj.

  • Nem tudjuk, hogy időben mikor és milyen módon történt ez az isteni csoda, de megtörtént.

  • A saját szemeivel láthatta, hogy valóban maradt olaj és liszt, de csak annyi, amennyi volt.

• Isten napról-napra tette próbára hitét, minden nap hinnie kellett az isteni ígéret beteljesedésében.

  • Jézus a minta imájában is erre tanít bennünket is: „A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma”. Mt. 6,11.

• Ahogy a hajós kiveti horgonyát és megtapasztalja, hogy szilárd talajba kapaszkodott, úgy kezd az asszony hite is horgonyt vetni Istenben.

4.    Ezután történik egy különös esemény sorozat.

• Az eddig ismeretlen ember beköltözik az asszony házába, és ott lakik a ház felső részében.

• A prófétával azonban az Izráel Istene költözött be ebbe a házba.

• Ez az újszerű együttélés egy minőségi változást érlelt az asszonyban.

5.    A látszólag teljesen biztonságos körülmények között egyszer csak megbetegszik az asszony gyermeke.

• Az Isten emberének jelenléte által azonban már nem úgy reagál a körülményekre, mint korábban, most először az tudatosult benne, hogy Ő bűnös, és a bűne miatt következett rá ez a csapás.

  • Először valamilyen friss bűnre gyanakszik, de nem emlékszik ilyenre, ezért azt kérdezi a prófétától: „Mit vétettem ellened Istennek embere?”.

  • Később azonban már a múlt bűnei is feltolulnak az emlékezetében, ezért így folytatja: ”Azért jöttél hozzám, hogy eszembe juttassad álnokságomat, és megöljed az én fiamat?”.

• Amikor egy ember valóban az Istennel él együtt, akkor előbb vagy utóbb, de kezdi olyannak látni magát, ahogy az Isten látja őt.

  • Ez először a bűn felismerését jelenti, majd később pedig a kegyelem megtapasztalását.

IV. Isten nevelő iskolája

1.    Ez az asszony egy hitbeli válságon ment át ebben az időben.

• A soha ki nem merülő készlet láttán hite napról-napra nőtt.

• Felismerte, hogy isten ígérete valóságos, amire nyugodtan rábízhatja magát.

• Ez a hit azonban még gyenge nádszálhoz hasonló, aminek erősítésre és megtisztításra van szüksége.

• Ez a hit még csak titokban formálódik benne, még eddig nem mert vallomást tenni róla.

2.    Ez az asszony megtapasztalta, hogy Isten gazdagon megjutalmazza a belévetett hitet.

• Megtapasztalta a hit láthatatlan, de mégis valóságos világát.

• Fiának feltámasztása által teljesen kitisztult és megerősödött az Istenbe vetett hite.

3.    Hitünk megerősödése érdekében Isten emberi eszközöket használ, mint ebben az esetben Illés prófétát.

• Az asszony felismerése és vallástétele egy rendkívüli üzenetet tartogat számunkra.

  • „Most tudtam meg, hogy te Isten embere vagy, és hogy az Úrnak beszéde a te ajkadon: igazság.”

• Vajon a velünk kapcsolatban élő emberek mit mondanak rólunk, minek látnak bennünket?

• Milyen hatással van az életünk azokra, akik látják a mindennapi életünket?

• Meg tudják-e állapítani rólunk, hogy mi az Isten emberei vagyunk?

• Elmondható-e rólunk, hogy „az Úrnak beszéde a te ajkadon: igazság”?

• Az életünk összhangban van-e a vallomásunkkal és a bizonyságtételünkkel?