178. - Az igazság hirdetője

I. Krisztus jó illataként szolgálni

1.    Isten a legszentebb szolgálattal bízott meg bennünket, amikor munkatársaivá fogadott.

• Az evangélium hirdetésére, evangélizációs és gyülekezeti igehirdetésre, népe lelki táplálására.

• Ezzel a megbízatással kapcsolatban Istennek van egy ígérete, és egy kérése is felénk.

  • Igérete szerint Ő „mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban”.

  • A kérése viszont az, hogy az igazságot „az Ő ismeretét jó illatként” szeretné megjelentetni minden helyen általunk.

2.    Az Isten megismertetésének bizonyságtételét tőbbféle módon végezhetjük.

• Történhet ügy, hogy elmondjuk az embereknek azt, amit Istenről tudunk.

  • Ezt csak a beszéd bizonyságtételének nevezhetjük, mert csak információkat adtunk tovább.

• Történhet úgy is, hogy azt mondjuk el Istenről, amit személyesen értünk tett, amit mi magunk éltünk át.

  • Ez már az átélt tapasztalatok bizonyságtétele, és ezt mi tudjuk a leghitelesebben és legmeggyőzőbben végezni, mert velünk történt.

• De történhet úgy is, hogy semmit sem mondunk, de úgy élünk, hogy a környezetünkben élő emberek a cselekedeteinkből és egész életunkből ismerhessék meg Krisztust.

  • Ebben az esetben az életünk fénye tesz bizonyságot, és ez akkor is végzi a maga munkájál, amikor mi nem is gondoljuk.

3.    Bármilyen módon teljesited is a küldetésedet, Isten azt várja el tőled, hogy Jézus Krisztusról olyan bizonyságot és olyan ismertetést adjál, hogy az jó illatként hasson az emberekre.

• Mert a jó illatot szívesen szivják magukba az emberek, szívesen állandósítják életükben.

• Amikor viszont valamilyen kellemetlen szaggal találkoznak, akkor még sz orrukat is befogják védekezésül.

• Éppen ezért nekünk is figyelnünk kell arra, hogy az emberekből milyen reakciót vált ki a szolgálatunk, a bizonyságtételünk.

4.    Az illat természetéhez tartozik, hogy mindig láthatatlan marad.

• Mert az illat rendeltetése az, hogy az emberek fgyelmét a forráshoz, vagyis Krisztushoz irányítsa.

• Illatok hiányában nagyon sokszor elmennénk egy-egy gyönyörű virág mellett.

  • Mivel pedig mi „Krisztus jó illata vagyunk”, ezért a mi feladatunk is az, hogy általunk Krisztust találják meg az emberek.

5.    Pál apostol azt mondja, hogy ilyen bizonyságtétetre magunktól nem vagyunk képesek és alkalmasak.

• De Isten, aki elhívott bennünket, Ő kész arra is, hogy alkalmassá tegyen.

• Ehhez azonban naponta oda kell szentelnünk magunkat Istennek, hogy az alkalmassátétel munkáját elvégezhesse bennünk.

II. Krisztus, mint a szolgálat példaképe

1.    Ahogy a lelki életünk különböző területein, úgy a lelkészi szolgálatunkban is Jézus Krisztusra kell tekintenünk, mint példaképünkre.

• Ahogyan Ő végezte küldetését, úgy kell azt nekünk is.

• Azok a szempontok, amik Jézus szolgálatát meghatározták, ránk is érvényesek.

2.    Jézus mindig a teljes ember helyreállításán fáradozott.

• Munkája nyomán az emberek meggyógyultak testben, lélekben és szellemben egyaránt.

• Mi sokszor vagyunk úgy, mint az az asztalos, aki csak fűrészelni tanult meg, de sikba és derékszögbe gyalulni nem.

  • Az ilyen ember sohasem fog egy igazán szép munkát kiadni a kezéből.

• Munkánkban tudnunk kell alkalmazni azokat az Istentől kapott eszközöket, amiket megkülönböztetetten a testünk, a lelkünk és a szellemünk gyógyítására adott.

  • Ha csak egyet is nem használunk ezen isteni eszközök közül, akkor csak félmunkát végeztünk.

  • Az ilyen módon végzett munka a teljes alkalmatlanságunkat jelenti.

3.    Krisztusról azt olvassuk, hogy a saját kívánságait minden dologban szigorúan a küldetésének rendelte alá.

• „Nekem azokban kell foglalatosnak lennem, amelyek az én Atyámnak dolgai”. Lk 2,49.

• Tudta, hogy mindenki elvesz, ha nem következik be változás az emberek alapelveíben és céljaiban.

  • Ennek érdekében mindig szolgálatára állt azoknak, akik hozzá jöttek, este pedig azokat tanította, akik napközben dolgoztak.

• Elmondhatjuk-e magunkról, hogy nekünk is ilyen a szolgálatunkban való értékrendünk?

4.    Fontosnak tartotta, hogy megkülönböztetés nélkül viszonyuljon az emberekhez.

• Jézus nem tett különbséget nemzetiség, rang és vallási hovatartozás miatt.

• Az előitéletek ellenére is elfogadta a megvetettek vendéglátását és társaságát.

  • Legyen az vámszedő vagy samaritánus, esetleg a mindenki által megvetett bűnös parázna, akit ráadásul még tetten is kaptak.

• Jézus mellett, az Ő közelében „Az emberekben vágy ébredt, hagy méltóvá váljanak bizalmára. Szavai áldást hozó és életadó erővel hullottak szomjazó lelkükbe. Új elhatározások ébredtek bennük, és a társadalom e kivetettjei előtt új és szebb jövő lehetősége nyílt meg.” (27,3.)

III. Krisztus, mint a tanítók példaképe

1.    Jézus tanítása nagyon sok területen eltért az írástudók és a fánzeusok írásmagyarázatától.

• Mindenek előtt olyan egyszerűen beszélt, hagy nem lehetett félreérteni vagy nem megérteni.

  • Mindig ott közelítette meg az embereket, ahol voltak, ezért a legegyszerűbb nyelven tárta eléjük a tiszta igazságot.

  • A hagyományok és emberi elméletek helyett minden alkalommal az Igét hirdette: „Meg van írva”, „Mint olvasod”.

• „A tudatlanokat nem zavarta meg titokzatos szavakkal vagy művelt kifejezésekkel, amelyeket nem értettek volna meg. Ő a valaha ismert tanítók legnagyobbika, tanításában a legvílágosabb, a legegyszerűbb, és a leggyakorlatiasabb volt.” (29,1.)

•  „Világosan és átható erővel képviselte az evangélium üzenetét. Szavai a fény özönével világítottak rá a pátriárkák és a próféták tanításaira, és a Szentírás új kinyilatkoztatásként hatott a hallgatókra. Soha azelőtt nem ismerték fel Isten Igéjének ilyen mély jelentéstartalmát.” (25,1.)

• „A társalgásban tanúsított egyszerűsége és komolysága megszentelte minden egyes szavát”. (26,1.)

2.    „Krisztus feladatául tűzte ki, hogy egyszerű, de világosan érthető irányadó igazságokat állít fel, amelyek - ha megtartják őket - békét és boldogságot szereznek a léleknek.” (28,1.)

• Tanításaí által rámutatott a dédelgetett bűnökre, hogy az emberek igazi megvilágitásban lássák meg azokat, és forduljanak cl tőlük.

3.    Amikor a nép előtt állt, és az őrök igazság szavaival szólt hozzájuk. akkor mindig komolyan figyelte hallgatói megváltozott arcvonásait.

• Azok az arcok, amelyek mély érdeklődést és tetszést fejeztek ki szavai hallgatása közben, megadták számára az elégtételt.

• Amikor viszont kitérő, hideg és szigorú tekintettel találkozott, tudta, hogy nem szivesen fogadják az igazságot.

  • Mert a világosan kifejtett igazság valamilyen dédelgetett bűnt vagy bálványt érintett bennük.

IV. Emberek, akik példáink lettek

1.    A Bibliából azt olvashatjuk, hogy a régi idők hithőseinek története a mi tanulságunkra íratott le.

• Isten szükségesnek látta, hogy emberi példákat is állítson elénk.

• Ellen White három személy esetét emeli ki példaként.

  • Énókhot, Keresztelő Jánost és Pál apostolt.

2.    Énókh legjellemzőbb példaadása az volt, hogy képes volt Istennel járni annak ellenére, hogy egy olyan bűnös és gonosz világban élt, amit Isten kénytelen volt elpusztítani az őzönviz által.

• Mi most hasonló időben élünk, ezért a legtalálóbb példa Énókh esete számunkra.

• Énókhnak ez az Istennel járása nem elragadtatásban vagy látomásban nyilvánult meg, hanem a nimdennapi életének minden kötelezettségére is kiterjedt.

• Nem vált remetévé, hanem az emberekkel való kapcsolatában és a családban, mint férj és apa valósította meg ezt.

• Énókh számára az ima a lélek lélegzetvételét jelentette.

  • Minél sürgősebb és súlyosabb volt a munkája, annál komolyabbak és állhatatosabbak voltak az imái.

• Akik érintkeztek vele, azok érezték annak az erőnek a kisugárzását, amit sz Istennel való közösségből merített.

• Az akkori nemzedékből valók többsége kigúnyolta, amiért nem igyekezett velük együtt aranyat és ezstőt gyűjteni, és birtokokat szerezni.

3.    A másik példa Keresztelő János, akinek hozzánk hasonlóan egy adventet kellett előkészíteni.

• „Nem alaposan kidolgozott érvelésekkel vagy finoman szőtt elméletekkel hirdette János az üzenetet.” (32,2.)

  • Egyszerűen csak azt kiáltotta az emberek felé, hogy „Térjetek meg!”.

  • De ez a kiáltás a maga újszerűségével különös erővel hatott az emberekre, és az egész népet felrázta.

• Tanitásai után „mindannyian gúnyolódás nélkül távoztak, még a hideg, érzéketlen és csúfolódó farizeusok és szadduceusok is, mert szívüket áthatotta a bűneik tudata. Heródes… a gőgös. bűnterhes élet által megkeményedett uralkodó is remegett a megtérésre szóló felhívás hallatán.” (32,3.)

• Jézusnak ma is olyan munkatársakra van szüksége, akik Jánoshoz hasonló egyszerűséggel, de félre nem érthető világossággal fogalmazzák meg és mondják el a rájuk bízott isteni üzenetet.

  • Számunkra Ámós próféta fogalmazza meg azt az üzenetet, amit Isten népe között kell hirdetnünk Jánoshoz hasonló bátorsággal; „Készüj Istened elé óh Jzráel!”. Ámos 4,12.

• Üzenetünknek éppoly határozottnak kell lenni, mint amilyen Jánosé volt.

4.    „Ahhoz, hogy képesek legyünk Jánoshoz hasonló üzenetet hirdetni, hozzá hasonló lelki tapasztalattal kell rendelkeznünk.” (32,5.)

• „Bátran állhatott rneg a földi uralkodók előtt, mert előtte már remegve hajolt meg a királyok Királya előtt.” (32,l.)

• „Mivel János hitben feltekintett a Megváltóra, ezért az önmegtagadás magaslatára emelkedett fel.” (33,3.)

  • „Nem embereket igyekezett magához vonzani, hanem gondolataikat mind magasabbra irányitotta, mignem elmerültek Isten Bárányának szemlélésében.” (33,3.)

  • „Örömmel vállalta a visszavonulást és a csendet, hogy minden szem az élet Világosságára tekinthessen.” (33,3.)

• „A Szentlélek által megvilágosított tekintettel tanulmányozta az emberek jellemét, hogy megtudja, milyen módon érheti el szívüket a mennyei üzenettel.” (34,1.)

5.    A harmadik példa Pál, aki pedig a hűség, az odaadás és a fáradhatatlan munka példaképeként áll minden igehirdető előtt.

• De az Istennel szerzett élettapasztalatai és a tanitása a prédikátori tisztség szentségét illetően gazdag forrás, és ösztönző erő mindazok számára, akik az evangélium szolgálatában állnak. (34,2.)

• Tevékeny élete közben sohasem tévesztette szem elől élete egyetlen nagy célját; a felülről való elhívásának betöltését.

  • „Bizonyságot teszek előttetek a mai napon. hogy én mindenek vérétől tíszta vgyok” CseL 20,26.

6.    Pál nemcsak beszélt arról, hogy nekünk a Krisztusról való ismeret jó illataivá kell lennünk az emberek előtt, hanem az Ő életét valóban egy mennyei légkör ővezte.

• „Akivel csak érintkezésbe került, megérezte a Krisztussal való közösségének hatását.”

• „Azzal, hogy saját életével szemléltette az általa hirdetett igazságot, meggyőző erőt adott igehirdetéseinek.”

• „A megszenteli élet mesterkéletlen, öntudatlan befolyása a legmeggyőzőbb prédikáció a kereszténység mellett. Érvelések, minél kevésbé cáfolhatók, annál nagyobb ellenállást idézhetnek fel. Az istenfélő életmód példájában azonban olyan erő rejlik, amelynek teljesen ellenállni lehetetlenség.” (35,1)

7.    Pál apostol a fiatal munkatársai felé is azt hirdette, hogy az evangélium prédikátora mindig legyen azoknak az igazságoknak a példaképe, amelyeket hirdet.

• „Mindenben te magadat adván példaképül a jó cselekedetekben; a tudományban romlatlanságot, méltóságot, egészséges és feddhetetlen beszédet mutatván, hogy az ellenfél megszégyenüljön, Semmi gonoszt se tudjon rólatok mondani.” Tit. 2,7-8.

8.    „A gyülekezetnek a mostani veszélyes napokban egész munkáshadseregre van szüksége, akik Pálhoz hasonlóan kíképezték magukat használhatóságra, akik mélységes tapasztalattal birnak isteni dolgokban, És telve vannak megfontoltsággal és buzgósággal.”

• „Megszentelt, odaadó férfiakra van szükségünk, akik bátrak és igazak, akiknek lelkében Jézus rajzolódik ki, akikben ‘a dicsőségnek ama reménysége él’ (Kol. 1,27.). Akiknek ajkai szent tűztől érintve hirdetik az Igét. 2Tim. 4,17.).” (36,4.)