172. - Az ember-halászok

I. A tanítványok kiválasztása

1.    A tanítványok kiválasztásával kapcsolatban először arra figyelhetünk fel, hogy Jézus teljesen mellőzte a zsidó tanítókat, papokat és bölcseket.

• Több szempont késztette Jézust erre a megkülönböztetésre.

  • A nép tanítói annyira önigazult büszkeségben éltek, hogy egy szegény galileai tanítót nem tudtak volna elfogadni még egyenrangú partnerként sem, nemhogy Mesterként.

  • Ezek az emberek annyira fanatizáltak voltak az atyák hamis és eltorzult írásmagyarázai által, hogy ebből adódóan alkalmatlanok voltak arra, hogy Jézus munkatársai legyenek.

  • Ezek az emberek nem érezték az Istentől való függőségüket, nem érezték azt, hogy nekik naponta szükségük van a Szentlélek vezetésére és tanítására.

2.    Jézusnak teljesen más természetű emberekre volt szüksége.

• Olyanokra, akik még nyitottak, és nincsenek megmerevedve a saját ismereteikben.

• Akik készek a galileai Mestertől tanulni.

  • Különösen akkor, ha felismerik benne a Messiást.

• Jézusnak olyan emberekre volt szüksége, akik nem a saját bölcsességüket akarják fitogtatni.

• Akik készek a Mesterre irányítani hallgatóik figyelmét, készek tükörré válni.

3.    Jézusnak ma is ugyanez az igénye azok felé, akik tanítványai akarnak lenni.

4.    A kiválasztásnak azonban van egy nagyon fontos törvényszerűsége.

• Nem mi választottuk Jézust, hanem Ő választott minket. Jn. 15,16.

• Az emberi oldaléról úgy tűnik, mintha mi választamánk Őt,

  • A valóságban azonban mi csak felfigyelünk arra, hogy Ő már kiválasztott és hív bennünket, és mi elfogadjuk ezt a hívást. Róm. 9,11.

5.    A kiválasztásnak és elhívásnak van egy alapvető célja. 1Pét, 1,2.

• „a Lélek megszentelésében, engedelmességre”

• „A Jézus Krisztus vérével való meghintésre”.

II. Jézus kérése

1.    A kiválasztott tanítványok elé csak egyetlen feltételt állított Jézus, de ez sz egy nagyon sokat jelent: - „Kövessetek engem”. Mt. 4,19.

• Ennek a hívásnak csak az tud eleget tenni, aki kész felszámolni az eddigi életformáját, és egy telesen újat kezdeni, ha a Mester hívja.

  • Nem biztos, hogy fel kell számolni a múltból mindent, és le kell monani mindenről, de késznek kell lenni erre, hogy Jézus mellett ezután másokért éljen.

2.    Ez a jézusi feltétel azt is jelentette, hogy ezután életük minden területén és minden cselekedetében a jézusi elvekhez fognak alkalmazkodni.

• A mai tanítványokkal szemben is ez Jézus igénye.

  • „Ha valaki én utánam akar jönni”. Mk. 8,34-36.

  • Mert „példát adtam néktek”, mondta Jézus. Jn. 13,15.

  • „Szeresstek egymást, amint én szerettelek titeket”, Júdástól még a Gecsemánéban is elfogadta a csókot, mert menteni akarta. Jn. 13,34,

  • „Aki azt mondja, hogy őbenne marad, annak úgy kell járnia, amint Ő járt.” 1Jn. 2,6.

3.    Jézus nemcsak elméleti képzést adott tanítványainak, hanem gyakorlati vonatkozásban is bemutatta előttttk az elveit.

• Viszonyulása a bűnös nőhöz, a samáriai asszonyhoz‚ a vámszedő Zákeusho, stb.

• A tanítványok később arról tettek bizonyságot, amit Mesterüktől láttak és hallottak. 1Jn. 1,1-3.

4.    A jézusi hívás alapvető feltétele, hogy Jézust kövessük.

• Ne mást, hanem csak Jézust.

• Ne emberi elgondolások és teóriák álljanak tekintetünk előtt, hanem Jézus.

  • Bennünket ugyanis Jézus hívott és szólított, hogy kövessük Őt.

5.    A Jézus általi elhívás egy különleges céllal történik.

• „Azt mívelem, hogy embereket halásszatok.”

III. Az ember-halászok

1.    Jézus elhívásában már benne van az is, hogy mitől lesz valaki eniberhalász.

• Nem az ember saját erőfeszításánek eredménye az, hanem Isten teszi emberhalásszá Őket.

  • „Azt mívelem”, mondotta Jézus, mert az alkalmassá válásunk Isten műve bennünk.

  • Pál apostol is ezt fogalmazza meg: „Nem mintha magunktól volnánk alkalmatosak valamit gondolni, úgy mint magunkból; ellenkezőleg a mi alkalmatos voltunk az Istentől van: Aki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk.” 2Kor. 3,5-6.

• Végül Jézus egy gyakorlati példa által vezeti rá Pétert, hogy az eredmény egyedül az Isten kegyelmi ajándéka.

  • Egész éjszaka kint voltak a tengeren, de mégsem tudtak fogni semmit.

    • A sikeres tengeri halészat ideje pedig éppen az éjszakai órák alatt van.

• Amikor viszont Jézus kérésére mentek ki a tengerre, akkor roskadozott a háló, és megtelt mind a két hajó.

  • Pedig akkor már nappal volt.

2.    Péter tapasztalatát mindannyiónknak át kell élni.

• Ha csak a régi formákra, megszokott módszerekre hagyatkozunk, akkor lehet, hogy mi is ugyanolyan eredménytelenséget tapasztalunk, mint a tanítványok a tengeren.

• Péterhez hasonlóan nekünk is a bűn éjszakájában kell kivetni a hálóinkat. Ésa. 60,2/a.

  • A külömbség csak az, hogy mi nem vagyunk sötétségben, mi a világosság és a nappal fiai vagyunk. 1Thess. 5,4-5.

  • Ez a tény azonban a Jézus Krisztussal való közösségünk függvénye.

    • „Eljött Világosságod”. Ésa. 60,1.

    • „Míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívedben”. 2Pét. l,19/b.

  • Éppen ezért az eredményességünk is a Jézussal való közösségttnktől függ.

    • Jézus nélkül mi is sötétségben lennénk, és nem tapasztalhatnánk a munkánk eredményét.

3.    Péter példájából meg kell értenünk, hogy az eredményességünk feltétele az, ha tudatosul bennünk a saját tehetetlenségünk.

• Csak ilyen körülmények között hagyatkozunk teljesen Isten kegyelmére.

• Csak ilyen háttér alapján tudjuk az eredményt Isten kegyelmének tulajdonítani.

4.    A legfontosabb kérdések egyike az, hogy miként reagálunk, ha Jézus nekünk mondja azt, hogy „evezz a mélyre, és vesd ki a hálódat”.

• Esetleg még Jézus késztetésére is csak immel-ámmal fogunk hozzá.

• Vagy talán kifogásokat és mentségeket hozunk fel a magunk védelmére.

  • Lehet, hogy ezek a mentségek valós tények, miként Jeremiás vagy Mózes esetében is az volt. Jer, 1,4-9;  2Móz, 4,10-12.    (vers: Jeremiással mondom)

  • Akarjuk e Péterrel együtt mindannyian mondani:

  • „Jóllehet egész éjszaka fáradoztunk, és szinte nem fogtunk semmit, de a Te parancsolatodra bevetem a hálót Uram.” Lk. 5,5.

    • (vers: Halászok a tengeren   -   ének: Az ember-halász)

5.    Rohamosan közeledünk ahhoz az időhöz, amikor mindnyájunk felé elhangzik majd Jázusnak ez a kérése:

• „Evezz a mélyre, és vesd be a te hálódat”. Lk. 5,4.

• Ezt azonban nem a nyereségért kell megtennünk, hanem azért, hogy szolgáljunk a „mélyben” és a „sötétben”.

IV. Jézus hívásának engedve

1.    Az első dolog amit meg kell tanulnunk a tanítványoktól, hogy Jézus hívásának „azonnal” engedtek.

• Pál apostol is azt mondta: „Azonnal nem tanácskoztam testtel és vérrel”. , Gal. l,16/b.

• Vajon mi lehet az előfeltétele egy ilyen döntésnek?

  • Ha örömöt jelent számunkra Jézus közelében élni.

2.    Van még egy másik dolog is, amit meg kell tanulnunk, éspedig azt, hogy Jézus követése nem csak szavakból áll.

• Péter és társai ugyanis „a hajókat a szárazra vonván, elhagyák mindenüket, és követték Őt”. Lk. 5,11.

  • Jézus követésében nem jelentett akadályt nekik az evilági egzisztencia.

  • Nem kötődtek és nem ragaszkodtak a megszerzett javakhoz.

• A Szentírás elmond még egy másik esetet is, amelyből példát vehetünk arra, hogy miként induljunk el Jézussal. 1Kir. 19,19-21.

  • Elizeus példájából is megtanulhatjuk azt, hogy mindent fel kell áldozni az Úr oltárán, ami kísértést jelenthet a visszatéréshez.

3.    Harmadik dologként pedig azt tanulhatjuk meg az apostoloktól, hogy Jézus hívásakor az Ő követésében nem jelentett akadályt még a család sem.

• Ebben az összefüggésben mondta Jézus azt: „Ha valaki jobban szereti atyját és anyját, vagy testvéreit, nem méltó énhozzám”. Mt. 10,37.

  • Sajnos itt a fanatizmus veszélye is fenyegetheti azokat, akik ezt alkalmazni is akarják az életükben.

    • Vannak ugyanis olyanok, akik a saját elgondolásaikat és vágyukat is az Úr késztetésének tekintik.

  • Isten azonban soha sem fog arra késztetni valakit, hogy úgy álljon a szolgálatába, hogy a családjával ne törődjon.

• Amit Jézus elvár tőlünk csupán az, hogy Ő legyen az első az életünkben.

  • A mi részünkről ez csak viszontszeretet, mivel Ő előbb szeretett minket annyira, hogy még az életét is odaadta érettünk.

V. Az emberhalászok jutalma

1.    Péter apostol egy alkalommal felvetette Jézusnak azt a kérdést, ami talán mindannyiónkban megfogalmazódott már valamikor.

•  „Mi elhagytunk mindent és követtünk Téged, mink lesz hát minékünk?” Mt. 19,27.

• „Jézus pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ti, akik követtetek engem, az újjá születéskor, amikor az embernek Fia beül az ő dicsőségének királyi székébe, ti is beültök majd tizenkét királyi székbe, és ítélitek az Izráel tizenkét nemzetségét. És aki elhagyta házait, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldjeit az én nevemért, mindaz száz annyit vészen, és örökség szerint nyer örök életet.” Mt. 19,28-29.

Az emberhalász

2.    Már kora hajnalon, kis halászcsónakom I Ott ring a hullámzó tengeren. / Halfogás oly nehéz, vad a hullámverés, I De az Úr ad erőt énnekem. / Halász akkor örül, fogás, ha sikerül; I Nekem is ez a vágyam, nem más! I Uram, add neg nekem, hogy a büntengeren I Hadd legyek én is egy jó halász.

3.     Lesznek tán napjaim, hogy a víz partjain szétszakadt hálóim foltozom; I Bánat arcomra ül, nert a hal elkerül. I „Mit tegyek, Uram? Te jól tudod!” I Akkor Ő hozzám lép, a szívemre beszél: I „Lesznek még ragyogó hajnalok! I Jöjj, te bus Péterem, jöjj halász énvelem!” I Akkor ujra Vele indulok.

4.    Szeretnék lenni én, erőtlen és szegény, I Az Úr szolgálatában halász. I Ez a munka csodás, oly szép a halfogás I Ezért szívemből száll a fohász. I Uram, add meg nekem, hogy az én életem I Bünöst hozzon Hozzád, melyre vársz. I Lelked erejével, kezemben Igéddel I Hadd legyek én is emberhalász!