Vannak olyanok, akik gátlásosak a beszédben.
Lehet, hogy tele vannak gondolatokkal, de nehezen és lassabban tudják megfogalmazni és elmondani.
Ebből adódóan sokkal nehezebben is teremtenek társas kapcsolatokat.
Vannak azonban olyanok is, akik számára a beszéd semmi problémát sem jelent.
Ezeknek az embereknek semmilyen körülmény sem okoz nehézséget, ha beszélniük kell.
Beszédünk ugyanis lehet építő és romboló.
Erőt és bátorítást adhatok vele.
De gyengíthetek és kétségek közé is vezethetek vele embereket.
Beszédünknek azonban nemcsak a környezetünk számára van fontos következménye, hanem a saját1elkünk szmára is.
A kimondott szó ugyanis visszahat a jellemre és a cselekedetekre.
Vagyis az embereket a saját beszédük is befolyásolja a későbbi tetteikben.
Ezért nem mindegy, hogy milyen beszéd áll közel hozzánk,
Elég egy felelőtlen mondat, és két ember már ellenséggé is lett.
Legyen mindig hatalrnad arra, hogy csak olyan szavakat mondassz ki, amelyek építőek.
Ezt a hatalmat Jézustól nyerheted. Jn. 1,12.
Minden kimondott szó a szívből származik, és ha ott Jézus sz Úr, akkor csak olyan szavak jönnek az ajkadra, amiket Jézus is kimondott volna a helyedben. Mt. 15,11.
Vannak sokan, akik csak magukról tudnak és szeretnek beszélni.
Vannak, akik viszont másokról beszélnek szívesen, de csak a rágalom, a pletyka és a valótlan hírek terjesztése terén.
Vannak, akiknek a beszéde mindig csak panasz, zúgolódás, lázadás minden ellen, mert soha semmivel sincsenek megelégedve.
Pál apostol azt mondja, hogy a hit beszéde kell közel legyen hozzánk.
Szeretsz e Istenről beszélni az embereknek?
Közel van e hozzád a hit dolgairól való beszéd?
Még a hitről való beszéd sem mindegy, hegy milyen módon jön elő belőlünk.
Legyen az kellemes a környezetünk számára. Eféz. 4,29. Kol. 4,6.
Nagyon oda kell még figyelni arra is, hogy mit és mennyit mondunk el a hitünkből az embereknek.
Ha Istennel élő közösségben élek, akkor mindig tudok megfelelő helyen és módon beszélni Istenről.
„Az Úr Isten bölcs nyelvet adott nekem, hogy tudjam erősíteni a megfáradtat beszéddel.” Ésa. 50,4/a.
Tudjál Istenről beszélni az embereknek úgy, hogy általa Hozzá vezethesd Őket.
De tudjál Istennek is beezélni ezekről az emberekről.
Jézus ugyanis feladatunkká tette azt, hogy vallást tegyünk Róla minél több ember előtt.
„Elmenvén tegyetek tanítványokká minden
népeket”. Mt. 28,19.
Viszont a szánkkal nemcsak akkor teszünk vallást Jézusról, ha Róla beszélünk, hanem akkor is;
Ha nem kapcsolódunk bele a környezetünk könnyelmű és erkölcstelen beszédjébe.
Ha a beszédünk tartalma alapján észreveszik társaink azt, hogy mi más emberek vagyunk, mint Ők.
Mert vannak sokan, akik csak akkor nyugszanak meg, ha már elmoudhatták, hogy a Biblia szerint a szombat az igazi ünnep, nem szabad húst enni, és nincs halhatatlan lélek, vagyis a meghalt emberek nem a Mennybe jutottak, hanem a sírjaikban nyugszanak, stb.
Nem szabad senkit sem így lerohanni, és a fejére olvasni egy csomó információ-halmazt, ami számára még nem azt jelenti, mint nekünk.
Minél
több információt kap valaki egy alkalommal, annál nehezebben tud döntésre
jutni.
Az
információmat olyan szinten kell képviselnem, hogy az személyre szabott legyen.
Nem mondhatok el mindent, és nem mondhatom
ugyanazt.
Jézus azt mondta, hogy először tegyétek tanítványokká
az embereket, és csak azután tanítsátok őket.
Ha ez nem történt meg, akkor szinte majdnem
hiábavaló másról beszélni.
Először tehát az Isten szeretetéről, az üdvözítő
kegyelem hatalmáról és csodájáról beszéljünk.
És
ha ezt be tudtuk mutatni még a személyes életüuk által is, hogy mit eredményezett
bennünk, akkor biztos lesz a hatás.
„Ha a bűnösöket rávezethetnénk, hogy vágyakozó tekintettel
nézzenek fel a keresztre, ha csak egyszer megláthatnák a megfeszített Krisztust
(hit által és bennünk), akkor felismernék az isteni
irgalom mélységét és a bűn szörnyű terhét.” (AT 141,3.)
A Jézusról való vallástételünk akkor tud áldássá
válni környezetünkben, ha az a szívünk teljességéből jön elő. Mt. 12,34/b -35.
Olyan
szív teljességéből kell előjönni, ahol Jézus az Úr.
Amivel tele van a szívünk, az fog kijönni a szánkon
is.
Ha
nekünk Jézus csak a szombatot és a törvényeket jelenti, akkor biztos, hogy
arról fogunk beszélni is.
Ha
viszont Jézus az Isten szeretetét és kegyelmét jelenti, akkor arról fogunk
beszélni.
Ugyanis a kettő között nagyon szoros
összeköttetés van.
„Amik pedig a szájból jönnek ki, a szívből származnak.”
Mt.
15,18/a.
Ha Jézussal vau tele a szív, akkor a száj is
Jézusról fog beszélni.
Ha Jézussal van tele a szív, akkor lehet hogy
nem is kell beszélni.
Beszél
akkor a tekintet, a cselekedet, a magatartás.
Az
ilyen bizonyságtétel mindíg nagyobb befolyást áraszt, mint az élő szó.
Vagyis
nem véletlenül beszélünk arról és úgy, ahogyan szoktunk.
Pillanatnyilag
ugyanis az vau a szívűnkben, amiről éppen beszélünk.
Az
emberek ugyanis nagyon sokféleképen értelmezik az igazság gondolatát.
Vannak,
akik csak evilági vonatkozásban gondolkodnak az igazságról.
Ha
igaz ember vagyok, akkor nem lehetek képmutató, hazug, csaló vagy álnok.
Vagyis
hogy lehet igaz a beszédem, a cselekedetem, a másokhoz való viszonyom?
Arra hivatkoznak, hogy ezt Jézus Krisztus is megerősítette, amikor azt mondta: „A Te Igéd igazság”. Jn. 17,17.
Amikor pedig Mózes Izráelt tanította az Isten iránti szolgálatra, akkor újra ez a gondolat kapott megerősítést.
„És ez lesz nékünk igazságunk, ha vigyázunk arra, hogy megtartsuk mind e paranosolatokat az Ur előtt, a mi Istenünk előtt, amiképen megparancsolta nekünk.” 5Móz. 6,25.
Ez természetesen csak akkor igaz, ha a törvényből nem a betűt akarom megtartani, hanem a termszetéve1 szeretnék azonosulni.
Amikor nem a cselekedeteimet akarom első helyre állítani, hanem a cselekedeteim már csak következményei, látható tünetei a bennem kialakult szeretetnek.
Mert az Isten törvénye nem más, mint a szeretet nagy alapelve.
Ennek megerősíétse érdekében leginkább éppen Jézus szavaira hivatkoznak.
„én vagyok az… igazság” Jn. 14,6.
Amikor azonban Pál apostol a Krisztusról szóló evangéliumról beszál, akkor azt mondja;
„Az Istennek igazsága jelentetik ki abban”. Róm. 1,17.
Vagyis az az igazság, amelyet Jézus Krisztus személyében kész nekünk tulajdonítani Isten.
Amikor tehát az előző kérdésre akarunk választ adni, akkor azt kell mondani, hogy az alapigében Pál nem más igazságról beszál, mint Jézus Krisztusról.
Ezért mondja azt: „szívvel hiszünk az igazságra”. Róm. 10,10.
Pál Jézusról beszél, hiszen Őbenne kaptuk meg Istennek igazságát, mert kész volt helyet cserélni velünk, hogy mi az Ő igaz életébe öltözötten állhassunk meg Isten előtt, mintha sohasem vétkeztünk volna.
Ha a hitünk csak az érvek és a bizonyítékok hatására alakult ki, akkor nagyon gyenge és beteges hitünk van.
Az ilyen hit hajlamos a törvényeskedésre, amely a fanatizmusig is képes fokozódni.
Menyilatkozhat azonban a lélek nélküli üres formaságban is, egyfajta gépies kereszténységben.
Hitünket a Krisztus áldozatában megnyilatkozó szeretet kell hogy kialakítss és fenntartsa.
Ezért az igazi hit a szívünket és sz érzelmeinket is kell hogy érintse.
Ezért mondja Pál apostol azt, hogy „szívvel hiszünk az igazságra”.
Jézus Krisztus is erre utalt egy alkalommal. Mt. 10,32-33.
Ez tehát azt jelenti, hogy Jézus csak akkor lesz személyes közbenjárómmá az Atya előtt, ha én is kész vagyok Öt képviselni az emberek előtt.
Gondoltál-e arra, hogy a Jézusról szóló bizonyságtételed üdvösség kérdés a te számodra?
Ugyanis, ha Jézus nem képvisel téged, akkor nem részesülhetsz kegyelemben, és így örök életben sem.
Jézus pedig csak akkor képvisel az Atya előtt, ha te is kész vagy képviselni Őt az emberek előtt.
Vannak olyan keresztények, akik elől már menekülnek az emberek.
Mert erőszakosak.
Mert meg akarják tömni őket a saját hitbeli elméleteikkel és dolgaikkal.
Mert az Isten üzenetét nem tudják evangéliumként hirdetni, hanem csak ítéletként.
Mert az Isten üzenete az ő szájukból nem örömhír, nem felemel, hanem megaláz.
Tedd fel magadnak a kérdést: a te vallástételed milyen, hogyan hat az emberekre?
De próbáld meg, hogy ne te válaszold meg ezt a kérdést, hanem engedd, hogy a veled kapcsolatba kerülő emberek adjanak rá választ.
Csodálatos érzés az, amikor a te vallástételed által emberek megtalálják Istent.
Csodálatos látni ezeknek az embereknek az örömét és boldogságát.
Csodálatos látni az állandóan változó, megjobbuló életüket.
Ezzel az örömrnel szeretne megajándkozni Jézus, amikor arra kér, hogy tégy vallást Róla az emberek előtt.
Ha ugyanaz van a szívedben is, mint a szádban.
Akkor viszont ezt az életed és a cselekedeteid is fogják bizonyítani.
Ésaiás próféta is azt erősíti meg, hogy az igazi vallástétel az, amikor a környezetünkben élő emberek meglátják rajtunk a vallásunkat.
„Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt. Mert sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik.” Ésa. 60,1-2.
Csak az ilyen vallástétel fog embereket üdvösségre vezetni.
„És népek jönnek világosságodhoz, és
királyok a néked feltámadt fényességhez. Emeld fel köröskörül szemeidet és lásd
meg: mindnyájan egybegyűlnek, hozzád jönnek, fiaid messziről jönnek, és
leányaid ölben hozatnak el. Akkor meglátod és ragyogsz örömtől, és remeg és
kiterjed szíved, mivel hozzád fordul a tenger kincsözöne, és hozzád jő a
népeknek gazdagsága.” Ésa. 60,3-5.