Felszabadultatok a bűn alól,
Szolgáivá lettetek az Istennek,
Meg van a gyümölcsötök a megszenteltetésre,
A vége pedig örök élet.
Izráel életében a templomi szogálat jelképrendszere
emlékeztette Isten gyermekeit erre.
„Vérontás nélkül nincs bűnbocsánat”
mondja Pál apostol a zsidóknak. Zsid. 9,22.
A
mi megtisztulásunk is csak ezen az úton történhet meg.
A jeruzsálemi templomban a Szentély tárgyai jelképezték
a megszentelődés eszközeit.
A
lámpás a Szentlélek megvilágosító hatalmát,
A
szentkenyerek asztala pedig Istennek Igéjét, amely mindig terített asztalként
állt előttük, kínálva nekik az Istentől való lelki táplálékot.
Az
arany oltár pedig Jézus Krisztus igazságát, igaz életét jelképezte, amelyet
kész nekünk tulajdonítani.
Aki az oltárnál meghozta a maga áldozatát, aki
élményszerűen is átélte azt, hogy Jézusnak az Ő bűnei miatt kellett a Golgota
keresztjén meghalnia.
Aki kész volt a mosdómedencénél az újjászületés
fürdőjében mogtisztulni, lemosva magáról a múlt minden bűnét.
Ellenkező esetben egy rendkívüli dologra fog
rádöbbenni.
„Mindazok, akik bár magukra rakják a Szentély
ékességeit (kívül, mint Ádám Édenben), de nincsenek betakarva Krisztus
igazságosságának öltözetével, az ő mezítelenségük rútságában fognak maradni.”
(5Test 81,1.)
A megszentelődés eszközeit igyekeznek igénybe venni, és megpróbálják önerőből az életük külsőségeit megjobbítani.
Nem egyszerűen megszentelődés történik, hanem sokkal inkább megszenteltetés, amit Isten végez el bennünk. 1Thess. 5,23.
A mi részünk az‚ hogy adjuk át magunkat ennek az isteni munkálásnak, hogy az Ő jókedve szerint tudja elvégezni bennünk a megszentelő művét.
Világosság gyújt bennünk azért, hogy;
Lássuk meg a jelenlegi valós állapotunkat.
Lássuk meg annak az életnek a szépségét, amit Ő szeretne ajánlani rászünkre.
Felszabadítása által ellenséges viszonya helyez bennünket a bűnnel és a bűn szerzőjével szembe.
Többé nem érezziik jól magunkat, amikor bűnt cselekszünk, mert vádol érte a lelkiismeret.
Hatalmat biztosít számunkra ahhoz, hogy ami már nem jelent örömöt, azt el tudjuk hagyni, ne uralkodkodhasson bennünk és felettünk.
De mindezt nem erölteti ránk, hanem mi dönthetjük el‚ akarunk-e élni ezzel a lehetőséggel, vagy inkább maradunk az előbbi állapotunkban.
Mivel mi a bűn világában vagyunk kénytelenek élni, ezért esetenként menekülnünk kell egy nagyobb hatalom védelme alá.
A felszabadulás tehát egyrészt azt jeleni, hogy ez a védelmet jelentő hatalom mindíg a rendelkezésünkre áll, biztosított részünkre az útvonal Hozzá.
Mert nem kényszeríthet, mi csak önként léphetünk bele a bűnbe, nekünk kell választanunk és döntenönk.
Amikor először érzed a kívánság vonzását, az még nem bűn, az még csak a kísértés.
A kísértéseket pedig nem tudod elkerülni, mert a bűn világában élsz. /Luther példája/
A te feladatod az, hogy ne melengesd magadban azt a gondolatot és érzést, ami a bűn felé vonz.
Két igeversben mondja el ezt nekünk:
„Akik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt.” Gal, 5,24.
„Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek.” Róm. 6,11.
Megfeszíteni a testet csak úgy lehet, ha rneganuljuk, hogy a kísértés pillanatában ne vesszőt, hanem pontot tegyünk az eseményekhez.
Vagyis ne legyen folytatás, hiszen Pál szerint mi halott vagyunk a bűnnek.
És ezt az állapotot gondoljuk nagyon komolyan, ne akarjunk újra és újra feltámadni és élni a bűn számára.
Akinek odaszánjuk magunkat az engedelmességre, annak vagyunk a szolgái.
A hovatartozásunkat tehát nem a vallomásunk dönti el, hanem az odaszánásunk (belső jel – titkon történik), és az engedelmességünk (külső jel - nyilvános történik).
Az ilyen szándékú engedelmesség sohasem történik kényszerűségből, hanem szeretetből.
A szeretetből történő engedelmesség viszont tisztító hatást gyakorol a lélekre. 1Pt. 1,2.
És ennek a folyamatnak az egész életünkben meg kell maradnia.
Mert az lehetetlen, hogy miközben Krisztusban
vagyunk, ugyanakkor a bűn uralma alatt is legyünk. 1Ján, 3,6/a.
„Krisztus igazsága nem olyan köppeny. Hogy alatta a be nem vallott és el nem hagyott bünöket is takargathatjuk.” (JÉ 466,5.)
Amikor az izráeliták vétkeztek, akkor újra kellett járniuk azt az utat, ami által bűnbocsánatot nyerhettek.
A bűnnek való engedés által ugyanis elveszítették a korábban már elnyert előjogokat.
Ez a fogalom ugyanis nemcsak a mennyei ítéletnek egy jogi aktusára vonatkozik, hanem már itt a földön a mindennapi életünkben is jelen kell legyen.
„Az őszinte megtérés egy életelv, amely átalakítja a jellemet ellenőrzi és irányítja ember magatartását.” (JÉ 466,5.)
Krisztus igazsága egy olyan hatalom, amely belülről irányít, és uralmának vezetése alatt tart bennünket.
Itt olyan gyümölcsről beszél, amely segítségünkre van abban, hogy a megszentelődésünk mind teljesebbé váljon bennünk.
Az a gyümölcs, amiről itt Pál beszél, nem más, mintha valaki már a Jézussal való közösség állapotában él.
A megszentelődésünk ugyanis nem a mi erőfeszítéseink eredménye, hanem a megszentelő Isten műve. 1Thess. 5,23.
Mivel pedig szentség nélkül „senki sem látja meg az Urat”, ezért felmerül a kérdés, hogy miként juthatunk el ide, és tarthatjuk meg azt az állapotot, hogy ne térjünk vissza a bűnhöz? Zsid. 12,14.
A kérdés az, hogy melyik hatalom befolyásának engedünk, melyiknek szánjuk oda magunk?
Sokan gondolkodnak úgy hogy „én nem akarom odaszánni magam a bűnnek, de nem tudok ellenállni, nem tudok uralkodni magamon”.
Ebben van is valami, de az esetek nagy részében azonban nem erről van szó.
Isten ugyanis egy nagyon szép ígéretet adott nekünk erre vonatkozóan. 1Kor. 10,13.
Csak azoknak szól, akik Istennek szánták oda magukat az engedelmességre.
Akik viszont ezt még nem tették meg, azokat nem tarthatja vissza Isten bűntől, és az eleséstől.
Mivel nincsenek Krisztusban, ezért nincs hatalmuk a bűn felett. Ján. 1,12.
„És füleid meghallják a kiáltó szó mögötted; ez az út, ezen járjatok; ha jobbra és ha balra elhajoltok.” Ésa. 30,21.
Amikor ugyanis a kísértés megérkezik, és megérint téged, és te már kezdenél jobbra fordulni, mert hallgatnál a kísértésre, - mivel érzed annak húzó erejét - akkor egy hang érkezik hozzád.
A lelkiismeretedhez fog szólni a Szentlélek, és azt fogja mondani, hogy ne arra menj, hanem erre.
A nagy kérdés az, hogy felismered-e a különböző hangok tulajdonosait.
Jézus azt mondja, hogy „az enyéim ismernek engem… és hallgatnak az én szómra”. Ján. 10,14. 16.
Vajon csak annyi az egész, mint amit Jakab apostol mond?
„Álljatok ellene az ördögnek és elfut tőletek”. Jak. 4,7/b.
Ha te ekkor meqróbálsz ellenállni és küzdeni Sátánnal a saját erőddel, akkor nem fog elfutni, mert tőled nem fél, hiszen Ő az erősebb.
Sátán csak Istentől fél.
Ha azonban ekkor odasazános és alárendeled magad Istennek, akkor elküldi nikább az összes angyalát, hogy megvédelmezzen, mintsem hogy átengedjen a kísértőnek. Zsolt. 34,8. 16. 18.
Amikor Sátán azt tapasztalja, hogy téged körülvesznek és védelmeznek Isten angyalai, akkor fog elfutni tőled.
„Erős torony az Úrnak neve, ahhoz folyamodik az igaz, és bátorságos lészen.” Péld. 18,10.
„Sátán reszketve menelül még a leggyengébb lélek elől is, aki az Úr hatalmas nevének oltalmához folyamodik.” (VR 97,2.)
Isten csak ezt az egyetlen utat teremtette a menekülésre.
Tanuld meg felismerni és engedelmeskedni a Szentlélek szavának.
Helyezd magad teljesen Isten védelme és irányítása alá.
Amikor valaki ingadozik, azt Sátán azonnal meglátja, ezért azonnal még erősebben próbál hatást gyakorolni.
Mivel pedig Isten csak a te kérésedre avatkozik közbe, ezért minden bizonytalankodás Sátán oldalára terelget.
De ha az első percben a helyes lépéseket teszed, akkor sohasem kerülhet felül benned a kísértés bűne.
„A kísértő
sohasem kényszeríthet minket arra, hogy gonoszt cselekedjünk. Nem irányíthatja
értelmünket, hacsak mi magunk nem helyezzük az ellenőrzése alá. Mielőtt Sátán hatalmat
gyakorolhatna rajtunk, már akaratunk vele egyetért, és hitünk nem
fogódzik Krisztusba. De minden dédelgetett bűnös vágy módot ad neki, hogy lábát
megvesse.” (V.R. 93,1.)
Ő egyszerűen csak egy halk és szelid hangon fog tanácsolni téged a lelkiismereteden keresztül.
De
nem fog sohasem kényszeríteni, Ő mindíg akarati szabadságot fog adni neked.
De ha te akarod, akkor Ő irányítani,
ellenőrízni és uralni fogja az életedet.
Megbízást adhatsz erre Istennek, Ő várja ezt tőled.
Az egyetlen megoldás az, hogy menjünk Jézushoz ugy, amint vagyunk; mert csak Ő tud igazi változást hozni az életünkbe. Júd. 24.
„Sokan azt gondolják, hogy nem elég jók ahhoz, hogy Krisztushoz jöjjenek, De vajon saját erődből megjavulhatsz-e? ’Elváltoztathatja e bőrét a szerecsen és a. párduc az ő foltosságát? Ti is csak úgy cselekedhettek jót, akik megszoktátok a gonoszt.’ /Jer. 13,23./. Egyedül Istennél van számunkra segedelem. Ne várjunk eeősebb hitre, kedvezőbb alkalmakra, vagy szentebb jellemre. Saját erőnkből semmit sem érhettünk el. Amint vagyunk, úgy kell Krisztushoz mennünk.” (Jv.út 21,2.)
„Mint tehetetlen, bűnös emberek jelenhetünk meg előtte, és bűnbánólag lábaihoz borulhatunk. Szeretetének karjaival átölel, sebeinket bekötözi, minden tisztátalanságainktól megtisztít, mert ebben gyönyörködik.” (J.v.út 36,3.)
„Hagyjad az Úrra a te útaidat, és bízzál benne, majd Ő teljesíti.” Zsolt. 37,5.
Amikor az izráeliták teljesen Istenre bíztak mindent az ellenségeik elleni küzdelmekben, akkor mindíg győztek.
De minden esetben csúfos vereséget szenvedtek, amikor Isten nélkül indultak a harcba.
Isten bennünket is győzelemre tud vezetni, ha mi is akarjuk ezt.