|
|
Róma 7,1-6. |
|
Letöltés |
|
|
|
Róma 7,1-6. |
|
Letöltés |
|
„Törvény uralkodik az emberen, amíg él”, de nem mondja meg, hogy milyen törvény.
Mintha az olvasóra bízná annak eldöntését, hogy milyen törvényről beszél.
Ez lehet éppen az életünk működését szabályozó törvény is, hiszen a halálunk pillanatáig figyelembe kell vennünk és alkalmazkodnunk kell ezekhez a törvényekhez a saját érdekünkben.
Lehet azonban a „bűn törvénye” is, amely a tagjainkban van, már születésünk pillanatától kezdve. 22-23. vers
Az egész bevezetését csak azzal támasztja alá, hogy most „törvény ismerőkhöz szólok”, tehát feltételezi, hogy hallgatói tudják, hogy milyen törvényről beszél.
A házasság kötelékének hasonlatát használja fel a gondolatának szemléltetésére.
A házasság védelmével kapcsolatban adott isteni törvény szerint ugyanis mindkét fél csak akkor szabadul fel a korábban megkötött házassági szövetség alól, és léphet be egy másik szövetségbe, ha a házastársa már meghalt.
Amíg a társa él, addig az Isten által adott törvény a megkötött házasság szövetségéhez köti őt.
A halál azonban felszabadít mindenkit a törvény kötelezése alól.
Miután elmondja, hogy az asszonyok miként engedelmeskedjenek a férjüknek, és a férfiak miként szeressék a feleségeiket, egy különös kijelentéssel zárja le a tanítását.
„Felette nagy titok ez; de én a Krisztusról és az Egyházról szólok.”
Vagyis a mondanivalójának kettős üzenete van:
Egyrészt a férj feleség kapcsolatáról akart tanítást adni.
Másrészt viszont Krisztus és az Egyház kapcsolatát akarta bemutatni, és ezzel a hasonlattal szemléltette.
Azt akarja világossá tenni, hogy a törvény alatti állapotunkból hogyan szabadulhatunk meg.
Azt akarja megmagyarázni, mit tehetünk annak érdekében, hogy a törvény ítélete ne érvényesülhessen többé felettünk a bűnös életünk miatt.
Pál azonban gyorsan világossá teszi azt is, hogy ebben az esetben nem a fizikai halálra gondol, hanem valami egészen másra.
Szavaiból azt érthetjük meg, hogy amennyiben elfogadod Jézust személyes Megváltódnak, és hitben helyet cserélsz vele, akkor Krisztussal együtt te is meghaltál a kereszten.
Isten úgy tekinti, mintha Krisztusban te magad haltál volna meg ott akkor a Golgotán.
A további életedet pedig úgy tekinti, mintha az Ő Fia élné azt az életet, amit te élsz. Gal. 2,20.
Ezzel a hitben elfogadott eseménnyel szabadultunk fel a bún és a halál törvénye alól. 8,2.
Ez a hitben elfogadott cselekmény egy új helyzetet biztosít részünkre jogilag.
Egy halottal szemben ugyanis elveszíti a vádoló erejét és jogosultságát a törvény.
Ettől kezdve mi már a Megváltó életszentségébe elfedezve mehetünk a törvény ítélete elé.
Ezért nem félünk az ítélettől, sőt, bizodalmunk van az ítélet napjához. I. Ján. 4,17.
Ezért mondja Pál azt, hogy Isten igazsága törvény nélkül jelent meg azoknak, akik hisznek Jézus Krisztusban. Róm. 3,21-22.
„Mert mikor a testben voltunk, a bűnök indulatai a törvény által dolgoztak a mi tagjainkban, hogy gyümölcsözzenek a halálnak.” 5. Vers
A korábbi cselekedeteink a bennünk lévő bűnös állapotunkból táplálkoztak a tagjainkba eresztett gyökereik által.
Azért nem voltak idegenek nekünk ezek a cselekedetek, mert a saját kívánságaink és vágyaink öltöttek testet a cselekedeteinkben.
Ezek a cselekedetek azonban minden esetben a halál gyümölcsét érlelték nekünk, vagyis kárhozatra szántak bennünket.
„Most pedig megszabadultunk a törvénytől, minekutána meghaltunk arra nézve, amely által lekötve tartattunk.” 6. vers
Amikor tehát Krisztusban hit által meghaltunk, akkor a bűnnek a tagjainkba eresztett gyökerei számára haltunk meg.
Ez egyrészt azt jelenti, hogy a bűn gyökerei számára már nem vagyunk megfelelő táptalaj, mert már nem tud tovább élni belőlünk és rajtunk.
Másrészt viszont azt is jelenti, hogy Isten ekkor a cselekedeteink gyümölcstermő fáját levágta korábbi gyökérzetéről.
Vagyis beoltattunk egy másik tőkébe, és most azzal vagyunk élő összeköttetésben.
Ettől kezdve nem azért követünk el bűnt, mert szeretjük azt, mint eddig, most már a belső lényünk tiltakozik ellene.
Ettől kezdve már ellenségnek tekintjük a bűnt és nem szövetséges társnak.
Mivel pedig ellenségünk, ezért nem akarunk együttidőzni vele, ha pedig erőszakoskodik velünk, akkor küzdünk ellene.
Ez az állapot azonban nem jelenti azt, hogy többé már egyáltalán nem vétkezünk.
Azt mondja, hogy amikor meghaltunk a törvény számára, „amely által eddig lekötve tartattunk”, akkor onnan megszabadulva automatikusan egy másik szolgálat alá kerülünk.
„Hogy legyetek máséi, azé, aki a halálból feltámasztatott.” 4. vers
Mivel azonban már egy másik szövetség uralma alatt vagyunk, ezért ez egyre inkább kifejeződik és láthatóvá válik a Lélek gyümölcsei által.
Vagyis ebben az állapotban is gyümölcsöt kell teremnünk.
De most már nem a bűnnek, mivel nem a régi énemből táplálkozik a lelki életem fája, hanem Krisztusból, ezért megtéréshez méltó gyümölcsöt fogunk teremni Istennek.
Most már nem halálra, hanem az életre érik meg bennünk a gyümölcsünk, az örök életre.
Mivel azonban már Krisztus bennünk él, ezért a lelkünk fája már Krisztusba eresztett gyökérzettel termi a gyümölcseit.
Csak Krisztussal összeforrva, Krisztusból táplálkozva vagyunk képesek erre.
Jézus ennek a lényegét tette világossá a szőlő tőkéről szóló példázatában.
Az a gyümölcs, amit Isten vár tőlünk, az nem tud beérni a betű száraz talaján, hanem csak az Isten harmatjával öntözött lélekben.
Ezért az Isten előtt kedves cselekedetek mindig belülről a lélek mélyéről fakadnak az újjászületett ember életében.
Pál ugyanis azt mondja, hogy „nem a betű óságában” éljük a lelki életünket.
Vagyis nem az üres és lélek nélküli formaság motiválja a cselekedeteinket.
Mivel a halálból Isten támasztott fel bennünket, ezért „szolgálunk a lélek újságába”, módja az apostol.
„Isten nem fogadja el a legeszesebbek, a legékesebb beszédűek tálentomait, ha a lélek belső lámpása nincs rendbe hozva és nem ég. Odaszentelt szívre van szükség, és a lélek odaszentelt meghódolására.” (SDA.B.C. 5. 1099-1100)
Ezzel azt akarja mondani, hogy ettől kezdve benne lesz a lelkünk is abban, amit teszünk.
Új lesz ez minőségében és tartalmában is.
Nekünk is és a környezetünknek is.
