|
|
2Pét. 1,16-21. |
|
Letöltés |
|
Ez nem mesterkélt mese
|
|
2Pét. 1,16-21. |
|
Letöltés |
|
Mindenek
előtt azt hangsúlyozza: „amelyre jól teszitek, ha figyelmeztek”.
Miért?
‒ „Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a
Szentlélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei.” II. Pét. 1,21.
Ennek ellenére mindig voltak olyan emberek, akik a biztos prófétai beszéd helyett az emberi meséket és elképzeléseket részesítették előnyben.
Az apostolok idejében is voltak egészen sajátos elképzelések arról, hogy a Messiásnak hogyan és milyen módon kell megjelenni népe között, és mi lesz a küldetésének lényege és célja.
Pál apostol is beszél arról, hogy lesz idő,
amikor az egészséges tudományt nem bírják elviselni az emberek. II. Tim. 4,3-4.
Napjaink vallási irányzatainak sokfélesége lehetővé teszi az embereknek, hogy szinte válogathassanak a különféle tanítási irányzatok között, még az adventista hitet vallók között is.
És az emberek általában a saját kívánságaik szerint szeretnek választani.
Nagyon sokszor nem az igazi tanítást választják, hanem ahogy az apostol fogalmaz, a különféle emberi meséket részesítik előnyben, nem számít az sem, hogy nincs összhangban Isten Igéjével.
A legtöbb embernek nem az Istentől adott hitelesség számít, hanem a szenzáció, ezért a tanítók igyekeznek eladhatóbbá tenni üzenetüket a szenzációra éhes embereknek.
Némelyek szinte show műsort rendeznek istentisztelet címén.
Fontos szempontként merül fel az is, hogy amit képviselnek, az ne igényeljen lemondást az emberektől.
Valószínűleg már az apostolok idejében is voltak különféle elképzelések és mesék arról, hogy a Messiásnak milyen módon és mikor kell színre lépni, és mi lesz a küldetésének lényege és célja, annak ellenére, hogy Isten egyértelmű kinyilatkoztatásokat adott erre vonatkozóan.
Ahogy az első advent idején, úgy most a második adventhez közeledve is vannak, akik a kitalált meséket részesítik előnyben, amikor Jézus hatalmáról és visszajöveteléről van szó.
Vannak, akik csak gúnyolódnak felette, mert bolondságnak tartják még a gondolatát is, hogy Jézus vissza jön. II. Pét. 3,3-5.
Vannak, akik hisznek ugyan benne, csak éppen a messze jövőbe képzelik el az egész eseményt. Mt. 24,48.
De vannak olyan keresztények is, akik úgy hisznek benne, hogy Jézus már visszajött és itt van az emberek között, csak éppen láthatatlan módon.
Az adventisták között pedig vannak olyan gyülekezeti tagok, akiknek megrendült a hite Jézus közeli visszajövetelének reményében, mivel a korábban kialakított elképzelésük nem teljesedett be.
Sátánnak teljesen mindegy, hogy mivel tudja becsapni és megtéveszteni az embereket, csak ne ismerjék meg a tiszta igazságot.
Szinte süt Péter szavaiból a meggyőző erő, ahogy szeretné megszilárdítani olvasóinak hitét az Isten prófétai kinyilatkoztatásában.
„Mert
nem mesterkélt meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus
hatalmát és eljövetelét, hanem mint akik szemlélői voltunk az Ő nagyságának.” 16. vers.
Péter azt mondja, hogy ők a Jézusról szóló bizonyságtételükben csak azt mondták el, aminek személyes tanúi, azaz szemlélői voltak.
Láttuk a csodáit, amiket tett.
Láttuk az életét, ahogyan élt.
Hallottuk az Atya bizonyságtételét a Jordánnál és a megdicsőülés hegyén.
Mi tehát csak azt mondjuk el nektek, amit személyesen átéltünk mellette, mondja az apostol.
Tedd fel magadnak a kérdést; ‒ mit mondasz akkor ezeknek az embereknek?
Tudsz-e beszélni arról, amit megláttál és megtapasztaltál Jézusból?
Rendelkezel-e ilyen ismerettel és tapasztalattal, vagy csak arról tudsz beszélni, amit megtanultál az írásokból, mint egy tananyagot?
Mindenki csak arról tud meggyőző erővel beszélni, amit ő maga már átélt, amit megtapasztalt, ami már valóságként van jelen az életében.
Ahogyan tette ezt a két gadarénusi ördöngős, Jézus megszabadítása után.
Isten jónak látta, hogy az eljövendő Messiással kapcsolatban szinte mindent kinyilatkoztasson a próféták által már jó előre.
„Mert semmit sem cselekszik az Úr, amíg meg nem jelenti titkát az ő szolgáinak, a prófétáknak.” Ámós 3,7.
Dániel próféta által pedig még azt is kinyilatkoztatta, hogy a történelem melyik idejében fogja hitelesíteni a Messiásról adott próféciákat.
A jövendölések hitelesítése azaz bepecsételése mindig a beteljesedés által történik.
Ezért fogalmazott Dániel próféta úgy, hogy a 70x7 időnek végén „bepecsételtetik a látomás és a próféták”. Dán. 9,24.
Péter tehát azt mondja el ebben az igében, hogy mi pedig „szemlélői voltunk” annak, ahogyan Jézusban beteljesedtek ezek a Messiásra vonatkozó próféciák.
Ismejük-e azokat a próféciákat, amik napjainkban teljesednek, vagy éppen olyanokat, amiknek a közeljövőben kell beteljesedniük?
Péter azt mondja; „Igen biztos nálunk a prófétai beszéd”, mert láttuk beteljesedni Jézusban, és Jézussal kapcsolatban mindazt, amik megírattak felőle.
Ezért „jól teszitek, ha figyelmeztek” azokra is, amik még nem teljesedtek be a próféták által adott üzenetekből.
Jézus úgy beszélt erről a jelenségről, hogy „az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, amik e föld kerekségére következnek”. Lk. 21,26.
Ésaiás próféta pedig úgy mutatja be ezt a
történelmi kort, amelyben élünk, hogy „sötétség borítja a földet, és éjszaka a
népeket”. És. 60,2.
Ebbe a bennünket körülvevő sötét homályba világít bele az Istentől adott prófétai üzenet.
Mint az autós számára a reflektor fénye az éjszakai országút sötétjében.
A prófétai ismereteket azonban azért adta Isten, hogy ne kelljen tapogatóznunk, ne kelljen bizonytalanságban lennünk a jövőt illetően.
Amire szükségünk van, azt mind elmondta Isten nekünk, csak meg kell ismerkednünk az Isten üzeneteivel.
Nem az a célja, hogy hivalkodjunk az emberek előtt, a jövőre vonatkozó ismereteinkkel, ‒ Isten nem információs tudásanyagnak szánta a próféciát.
Sokkal inkább arra szánta, hogy világító szövétnek legyen a kezünkben, a körülöttünk történő események közötti bizonytalanságunkban.
Azt akarja, hogy a prófétai üzenet megértése által nappali fény támadjon bennünk.
Azt akarja, hogy tudjunk túl látni a bennünket szorongató körülményeken és nehézségeken.
Ezt a hajnalcsillagot, ‒ mint bibliai jelképet ‒, János apostol azonosítja részünkre a Jelenések könyvében.
János azonosítása alapján Jézus Krisztust ismerhetjük fel ebben a jelképben.
„Én
Jézus... vagyok.... ama fényes és hajnali csillag”, mondja önmagáról Jézus,
a kinyilatkoztatásban. Jel. 22,16.
A prófétai üzenet hatására tehát Jézus Krisztus szeretne belépni a szívünkbe.
Először meg kell tanulni érdeklődéssel és figyelemmel odafordulni az Istentől adott prófétai üzenethez, elmélyedni annak megismerésében.
Nappali fény minden esetben a hajnal pirkadásával kezdődik.
Ezért mondja Péter azt, hogy majd „nappal virrad”, vagyis mindenki csak az érdeklődésének arányában, fokozatosan értheti meg a prófétai üzenetet, mindig többet és többet.
Mert „az igazak ösvénye olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig”. Péld. 4,18.
Isten nem azt akarja, hogy szörnyülködjünk az eseményeken amik körülöttünk történnek.
Sohase szenzációs eseményként tekintsünk a háborúkra, katasztrófákra, vagy éppen a környezet szennyezés híreire.
Isten nem azért adja ezeket a jelszerű eseményeket, hogy jó társasági témaként jól megbeszéljük egymás között.
Isten felrázni szeretne bennünket általuk, a lelki közömbösségünkből szeretne kimozdítani bennünket.
Az apostolokhoz hasonlóan mi is elmondhatjuk, hogy „szemlélői vagyunk” annak, ahogyan az Isten által adott prófétai jelek előttünk teljesednek be.
Vagyis folyamatosan pecsételtetnek be előttünk a prófétai üzenetek.
Mindenek előtt komolyabb lelki életet szeretne kiváltani belőlünk.
Ne úgy reagáljunk, mint a Noé idejében élő emberek, akikről Jézus kénytelen volt azt mondani, hogy „nem vettek észre semmit”, noha mindent láttak és hallottak.
Ahogyan az apostolokat bizonyságtételre késztette a látott és hallott élmény, úgy szeretné Isten, ha belőlünk is egy buzgó bizonyságtételt váltana ki mindaz, amit beteljesedni látunk a prófétai üzenetből.
„Akiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül”. Zsid. 12,1-2.
Azoknak félre kell tenni minden akadályt életükből.
Azoknak kitartóknak kell lenniük a lelki élet küzdőterén.
Azoknak mindenek előtt Jézust kell életük példaképéül választaniuk.
„Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégzőjére Jézusra”.
Ne felejtsük el, hogy a lelki életünk egy hangos bizonyságtétel arról, hogy valóban várjuk-e Jézus közeli visszajövetelét.
Erről nemcsak beszélnünk kell, hanem az életünk is tegyen bizonyságot arról, hogy amit mondunk, azt komolyan hisszük.
Egy olyan világot, amelyben igazság lakozik, -
egy olyan országot, amelynek építője és alkotója maga az Isten. II. Pét. 3,13-14.
Ha valóban várjuk ezt a jobb világot, amiről a próféciák jövendölnek, akkor készülnünk is kell.
Készülnünk azért, hogy alkalmasak legyünk arra, hogy ennek az országnak polgáraivá lehessünk.
Készülnünk azért, hogy jól érezzük magunkat egy olyan országban, ahol minden dolog szeretetben és igazságban történik.
Ezzel az életformával már most, itt, ebben az életben kell összhangba hozni életünket és gondolkodásunkat.
Ellenkező esetben nem éreznénk jól magunkat ott.
Tudja megvilágítani azt az utat, amelyen járnunk kell.
Tudjon világosságot gyújtani bennünk, hogy lássuk általa szívünk állapotát olyannak, ahogyan Isten látja azt.
De tudjon világító fáklya lenni a kezünkben is, hogy okos szűzekként, mi is tudjuk mások számára megvilágítani az Isten országába vezető utat.
