Jézus is boldogmondással kezdi a hegyi beszédét.
János apostol is boldogmondással kezdi a Jelenések könyvének üzenetét.
„Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat.” Jel. 1,3.
Mintha azt fejezné ki Isten ezzel, hogy minden vágya az, minket boldog embereknek lásson.
Mint ahogy mi emberek is „nagyon sok boldogságot” szoktunk kívánni egymásnak minden ünnepélyes esemény alkalmával: esküvő, születésnap, stb.
Vagyis el kell különülni minden olyan dologtól, ami a boldogság ellen működik.
Viszont közösségbe kell lenni mindazzal, ami megteremti és fenntartja a boldogságot.
A zsoltárban található képies gondolatokkal a Biblia központi üzenetét fogalmazta meg Dávid.
Leírja az emberek előtt álló két út lehetőségét, az igazak útját és a bűnösök útját.
Amikor Izráellel szövetséget kötött az Úr, akkor is azt mondta nekik: „Elődbe adtam ma néked az életet és a jót; a halált és a gonoszt... Válaszd azért az életet, hogy élhess!”. V. Móz. 30,15. 19.
A boldogságunk viszont csak akkor kezdődik, ha ellen tudunk állni ennek a befolyásnak.
Sátán megtévesztő és félrevezető szándéka ennél sokkal rafináltabb, csak többlépcsős fokozatban próbál elcsábítani a bűn irányába.
Először csak arra akar rávenni: - ha nem is jársz együtt a gonoszokkal, azért még a tanácsukat megfogadhatod és kipróbálhatod.
Vagyis először csak a gonoszok tanácsa szerint járj el bizonyos dolgokban.
Lehetőleg ne az Isten tanácsát keresd és kövesd, hanem az emberekét, akiket Sátán felhasznál a befolyásolásodra.
Ha pedig egyszer már hallgattál a gonoszok tanácsára és aszerint cselekedtél, akkor nagy lesz a kísértésed, hogy legközelebb már meg is állj a bűnösök útján.
A bűnösök útján megállni ugyanazt jelenti, mint amikor Éva az Édenben megállt a tiltott fa előtt.
Nekünk is vannak ilyen tiltott fáink: (említs példákat)
Aki megáll a gonoszok útján, és elkezd abban gyönyörködni, az biztosan ki is fogja próbálni, vagyis maga is bele fog ülni a gonoszok székébe, mert azt reméli, hogy ott nyugalmat talál a lelkének.
Ez a boldog ember is tevékeny életet folytat, mint mások, vagyis Ő is jár, de nem a gonoszok tanácsa szerint, hanem az Isten tanácsa szerint.
„Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.” Róm. 8,14.
Ezért Isten azt tanácsolja, hogy a boldogságod érdekében sohase indulj el és ne járj a gonoszok tanácsán.
Ha valamikor meg is kell állnod, de akkor se a bűnösök útjánál állj meg.
Ha pedig le akarsz ülni, mert nyugalmat keresel, akkor ne a csúfolódók székébe ülj, mert ott nem fogod megtalálni a boldogságodat.
Azt a boldogságot, ami után a lelkünk áhítozik, csak Jézus mellett, az Ő közelségében találjuk meg.
Jézus szerint csak a szelídek, az irgalmasok, a tiszta szívűek és a békességre igyekezők lehetnek boldogok.
Rendben van az Istennel való kapcsolata, és élvezi a belőle fakadó lelki békét és örömöt.
Dávid szinte csokorba szedve mondja el ezt a boldogságát a 119. zsoltárban a 47. 97. és a 162. versek.
„Gyönyörködöm a te parancsolataidban, amelyeket szeretek.”
„Igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom.”
„Gyönyörködöm a te beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.”
Amikor valaki eljut oda, hogy megérti az Istentől adott törvény igazi rendeltetését és célját, attól kezdve Dávidhoz hasonlóan már csak gyönyörködni tud abban.
Mert csak a szeretet képes arra, hogy örömöt és gyönyörűséget adjon függetlenül attól, hogy kapja vagy adja a szeretetet.
„Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el, és minden munkájában jó szerencsés lészen.”
Ez az igevers három jelképes isteni áldásígéretet mond el, majd összegzi:
„Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa”
„idejekorán megadja gyümölcsét”
„levele nem hervad el”
Amikor a zsoltáríró a jelképes nyelvezetről áttér az általános kifejező módra, akkor azt mondja: „minden munkájában jó szerencsés lészen”
Ebből következik, hogy az Isten által irányított tevékenységeiben áldás és jólét következik be.
Nem biztos, hogy ez az isteni áldás és jólét az emberi elgondolások és normák szerint következik be, mivel Isten az örökkévalóság szempontjából gondolkodik felőlünk.
Isten „idejekorán” adja nekünk az áldásait, az általa jónak látott időben.
Polyvának nevezzük a gabonának azt a részét, ami a csépelés alkalmával elválik a gabonaszemtől, és ettől kezdve elveszíti minden értékét.
Addig, amíg a polyva a gabonaszemet veszi körül és tartja középpontban, addig értéke és jelentősége van a polyvának is.
Ebben a szétválasztásban fog bebizonyosodni, hogy ki minősül csupán csak egy értéktelen polyvának, amit elfúj a szél és megsemmisül.
Ezt a szétválasztást egy ítélet fogja megelőzni, és Jézus az itt meghozott ítélet alapján végzi el a szétválasztást.
Ezért mondja Dávid azt, hogy „nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletben, sem az igazak gyülekezetében”.
Ez egyrészt arról beszél, hogy Isten mindent tud és ismer, előtte nem rejthetünk el semmit.
Nemcsak a bűneinket és gyengeségeinket ismeri.
Ismeri a küzdelmünket és a vágyainkat is.
Ezért Jézus a szándékaink és a törekvéseink alapján fog megítélni bennünket.
Másrészt viszont azt mondja el, hogy a gonoszok útja egyszer el fog veszni teljesen, mert a bűn világa is teljesen meg fog semmisülni végérvényesen .
Mert Isten mindent újjá fog teremteni.