.

I. Az igazgatás iskolája

1.    Az Egyházban tevékenykedő püspököket, vagyis a mindenkori vezetőket Pál apostol a saját családjuk mérlegére helyezi.

• „Mert ha valaki az ő tulajdon házát nem tudja igazgatni, mimódon visel gondot az Isten Egyházára?”  5. vers.

• A család az a legkisebb közösség, ahol kicsiben eredményes vezető és igazgató lehet az, aki Isten Egyházában is vezető szeretne lenni.

  • Mert aki „püspökséget kíván, az jó dolgot kíván”.  1. vers.

  • De ehhez tudnia kell a maga házát is jól igazgatnia.

    • Ez a próbája annak, hogy alkalmas-e az Egyházban rábízandó szolgálatra.

  • Aki a maga házát nem tudja jól igazgatni, az a Biblia szerint alkalmatlan arra is, hogy az Egyházban igazgató legyen.

    • Mivel az Egyházban mindig magasabb szinten kell gyakorolni az igazgatás munkáját, mint a családban.

• Mivel pedig mindannyian „királyi papok” vagyunk, ezért ez a kívánalom minden hívő esetében is érvényes isteni elv.

2.    Mivel a család egy kicsi és viszonylag zárt közösség, ezért a vezetés képessége vagy képtelensége nagyon hamar és látványosan kiderül.

• Ez a képesség a párválasztás eseményénél nyilatkozik meg először.

  • Tud-e elfogulatlanul és józan megítélés alapján választani?

• A házasság évei alatt pedig kiderül, hogy el tudja-e foglalni és be tudja-e tölteni a családban azt a helyet, amit Isten szánt neki.

  • Mert a családban is, és az Egyházban is azt a helyet kell betöltenünk, amit Isten szánt nekünk.

3.    A családjában megélt élete - mint egy tükör - mindenkiről megmutatja, hogy milyen módon képes az Isten Egyházának vezetője lenni.

• Kiderül, hogy csak uralkodni akar-e, vagy képes szeretettel terelni azt a nyájat, amit Isten bízott rá.

  • Esetenként viszont ez ellentétes módon is működik.

  • Azt az uralkodói hajlamot, amit a családban nem tudott érvényesíteni, a gyülekezetben szeretné kiélni.

• A  családban kiderül, hogy tud-e következetes és határozott lenni azokban a dolgokban, amiket isten bízott rá.

  • Mit tart fontosabbnak; - az isteni elveket és kívánalmakat, vagy a világban uralkodó véleményt.

  • A világnak ugyanis teljesen más a családképe, mint amit a Biblia állít elénk.

    • Másként ítéli meg a férj és a feleség helyét és szerepét.

    • Másként ítéli meg a gyermek nevelésével kapcsolatban a fegyelmezés kérdését.

• Sokan tartják kényelmesebbnek azt, hogy amikor ellenállásba ütköznek, akkor inkább mindent engednek a maga szabad folyásában.

  • Ezek az emberek azonban az Egyházat is így igazgatják azon a szinten, ahová kerülnek.

4.    Ezeket a vezetési feltételeket viszont nem azért állítja elénk Isten, hogy most drasztikusan kizárjunk a vezetésből mindenkit, aki nem felel meg ennek a kritériumnak.

• Bár a gyülekezetnek, mint választó testületnek ezt a feltételt is szem előtt kell tartania, amikor a vezetőket választja a következő időszakra.

• Jelentős azonban Istennek ez a tanácsa olyan vonatkozásban is, hogy serkenteni akar általa bennünket egy megújulásra, szemléletünk és életvitelünk megváltoztatására.

II. Bibliai példák a vezetésre

1.    A Biblia feljegyzéseiben Éli története az egyik kiemelkedő példa arra vonatkozóan, hogy mi a következménye úgy a családban, mint az Egyházban, ha valaki nem az isteni elvek szerint gyakorolja az igazgatást.

• Éli nem tudta betölteni a neki szánt helyet a családjában.

  • „Éli nem az Istennek erre a célra rendelt szabályai, hanem a saját elgondolása szerint nevelte fiait. Gyermekkorukban azt hitte, hogy gonosz hajlandóságaik majd maguktól múlnak el. Ma is sokan követnek el hasonló hibákat. Azt gondolják, hogy ők jobb módját tudják a gyemeknevelésnek, mint amilyet Isten nyújt az Igéjében. Helytelen elméletükkel mentegetik  magukat  és  gyermekeiket;  'Kicsiny az még a büntetésre. Majd ha nagyobb és értelmesebb lesz, akkor megmagyarázom neki.' Gonosz szokásai pedig ezalatt megerősödnek, és második természetükké válnak. A gyermekek zabolázatlan hajlamokkal nőnek fel, s bennük olyan jellemtulajdonságok fejlődnek ki, amelyek átokká lesznek egész életükön át. Nincs és nem is lehet a családnak annál nagyobb átka, mintha a gyermeknek meghagyják a saját akaratát.”.  (Pátr. Próf. 609,2-3.)

• Az előzőekből adódóan viszont az Isten népének vezetésére is alkalmatlan volt.

  • „Neki mint felelős egyénnek, meg kellett volna fékeznie a gonoszt; Ha szelíd szóval, szeretettel nem jutott eredményre, akkor minden eszközt fel kellett volna használnia, hogy érvényt szerezzen akaratának.”   (Pátr. Próf. 609,1.)

2.    Ábrahámnak mint vezetőnek története a másik eset, amely példaként van állítva elénk.

• Ábrahám nemcsak a hit példájaként áll előttünk, hanem mint családjának a vezetője is.

  • „Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utána, hogy megőrizzék az Úrnak útját....”  (I. Móz. 18,19.)

• Ellen White a következő gondolatokat kapcsolja ehhez az igei feljegyzéshez:

  • „Fékezte gyermekeinek rossz hajlamait. Nem hunyt szemet bűnös hanyagsággal a hibák felett. Nem volt nála gyenge, oktalan, engedékeny kivételezés. Tudta, hogy mi gyermekeinek a kötelessége, és nem áldozta fel ezt a meggyőződését a rosszul értelmezett szeretet oltárán. Ábrahám nemcsak helyes útmutatást adott, de megőrizte az igaz és igazságos törvények tekintélyét is.”  (Pátr. Próf. 110,2.)

III. Isten tanácsa a szülőkhöz

1.    Pál apostol azt mondja, hogy a régiek a mi tanulságunkra írattak meg, akikhez az időknek vége elérkezett.  I. Kor. 10,11.

• Ábrahám története is ilyen példát mutató tanulság kell legyen a mai szülők számára.

  • „Ábrahám példáját követve a szülők parancsoljanak házuk népének. Tanítsák és követeljék meg a szülők iránti engedelmességet, az Isten iránti engedelmesség első lépéseként!”  (Pátr. Próf. 132,1.)

  • Ábrahám története viszont abban is példa, hogy a rábízottak előtt csak akkor lesz tekintélye az isteni kívánalmaknak, ha először a szülő, illetve a közösség vezetője éli ki azt.  I. Móz. 26,5.

    • „Tartsák a szülők kötelességüknek, hogy Isten kegyelmének segítségével, saját tanításuk és példaadásuk által formálják gyermekeik jellemét..... Törekedjenek a szülők, hogy jellemük, családi életük a mennyei Atya szeretetét és jóságát példázza.” (Pátr.Pr. 167,3-4.)

    • „Mindaddig, amíg a szülők maguk nem járnak teljes szívvel Isten törvénye szerint, nem is parancsolhatják meg gyermekeiknek. E tekintetben reformációra szorulunk, mégpedig mélyre és messzire ható reformációra..... Türelmesen oktassák hát gyermekeiket, jóságosan és lankadatlanul, hogy hogyan kell élniük Isten tetszésére.”  (Pátr. Pr. 132-133.)

2.    Az elhanyagolt gyermeknevelésünk mentségére nem hozhatunk fel semmilyen mentséget sem Isten előtt.

• „Szülők, gondolhatjátok, hogy nincs időtök mindent megtenni, de nektek időt kell szakítanotok, hogy elvégezzétek a munkátokat családjaitokban, különben Sátán fogja kipótolni a hiányt. Vessetek el minden mást a ti életetekből, ami akadályoz benneteket ezen munka végzésében, és neveljétek gyermekeiteket az Ő rendeletei szerint. Mulasszatok el minden mulandó természetű dolgot, legyetek megelégedve akkor is, ha takarékosan kell élnetek, csökkentsétek kívánságaitokat, de Krisztusért kérlek, ne hanyagoljátok el a magatok és gyermekeitek vallásos nevelését.”  (Adv.Otthon: 324.)

• „Gyermekeid helyes nevelését nem hanyagolhatod el büntetlenül. Fogyatékos jellemük elárulja majd hűtlenségedet. Azok a bűnök, amelyeket megengedtél, hogy helyreigazítás nélkül maradjanak, a nyers és durva magatartás, a tiszteletlenség, a tétlenség és a hazugság szokása szégyent fognak hozni a nevedre. és keserűséget életedre.” (7. Test. 66.)

3.    A családok életének középpontjában az Isten tiszteletére szánt alkalmak kell hogy álljanak.

• Ábrahám a hívők atyja mindenütt oltárt épített, amerre csak eljutott vándorlásai során.

• Ábrahám mai gyermekeinek is ezt a példát kell követniük a családi életükben.