|
|
1Tim. 3,3. |
|
Letöltés |
|
|
|
1Tim. 3,3. |
|
Letöltés |
|
Isten nem egyszerűen csak tilalmakat állít elénk, hanem meg is indokolja, hogy miért teszi ezt.
Elmondja, hogy milyen rettenetes következménye és hatása van az emberre a bor fogyasztásának.
„A bor csúfoló, a részegítő ital háborgó, és ha valaki abba beletéved, nem bölcs!” Péld. 20,1.
A bor rabszolgasággá süllyeszti az emberek méltóságát és szabadságát, és ebből az állapotból nem igen találnak kivezető utat. Péld. 23,29-35.
Noé példája azt szemlélteti, hogy még „az igaz és tökéletes férfiú, aki Istennel járt” sincs biztonságban, ha nem vigyáz az Istennel való kapcsolatára. I. Móz. 6,9.
„Ivott a borból és megrészegedék, és meztelenül volt a sátrának közepén” I. Móz. 9,21.
Lót példájával pedig arra tanít Isten, hogy a bor hatása alatt olyan dolgokat is képes az ember megtenni, amit egyébként nem tenne meg.
Lót helyzetét csak súlyosbította, hogy a bor hatása alatt nem is tudta, hogy milyen súlyos bűnt követett el. I. Móz. 19,33/b. 35/b.
Nádáb és Abihu történetéből pedig azt ismerhetjük meg, hogy Isten számára egyáltalán nem közömbös, ha az övéi engednek a bor csábításának.
Ez a történet egyértelművé teszi előttünk azt, hogy Isten milyen szigorúan ítéli meg az ilyen eseteket. III. Móz. 10,1-2.
Isten megítélését nem enyhíti az a körülmény sem, hogy az ítéletét az esetek többségében csak a végső számadás alkalmával hajtja végre.
„Akik hozzám közel vannak, azokban kell megszenteltetnem” III. Móz. 10,3.
A kérdés tehát az, hogy milyen viszonyban akarsz állni az Istennel?
Akarsz-e közelvalóvá lenni?
Krisztusban csak közelvaló lehetsz! Eféz. 2,13.
Ha viszont közelvalóvá lettél, akkor benned is meg akar szenteltetni Isten.
„Hogy különbséget tehessetek a szent és a közönséges között, a tiszta és a tisztátalan között.” III. Móz. 10,10.
Napjainkban különösen szükség van erre a megkülönböztető képességre, hiszen a megtévesztés és a hamisítás olyan szinten ostromolja az embereket, hogy még a választottaknak is józanoknak kell lenniük ahhoz, hogy különbséget tudjanak tenni.
„Hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.” Mát. 24,24.
„Maga Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává.” II. Kor. 11,14.
„Hogy taníthassátok Izráel fiait mindazokra a rendelésekre, amelyeket az Úr szólott nékik.” III. Móz. 10,11.
Ez a megbízatás ma minden keresztény számára érvényes a jézusi misszióparancs alapján.
„Tanítsátok őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek!” Mát. 28,20.
„Hogy.... el ne fordítsa valamely nyomorultnak az igazságát.” Péld. 31,5.
Nemcsak a jog világában van szükség jó ítélőképességre és jól átgondolt döntésekre, hanem a mindennapi élet minden területén is.
Mivel pedig a lelki életünk területén hozott döntéseinktől függ az örök életünk, ezért itt van szükség leginkább józanságra és tisztánlátásra, mert csak így hozhatunk jó döntéseket.
Ezzel kapcsolatban viszont tudni kell, hogy a héber szöveg mintegy 11 szót használ annak kifejezésére, amit a mi magyar Bibliánk egyszerűen általában csak bornak mond.
Ez tehát azt jelenti, hogy amikor a Bibliánkban a borról olvasunk, akkor minden esetben komoly vizsgálatra van szükség, ha azt akarjuk megtudni, hogy a Biblia mit szeretne közölni velünk.
Sajnos az emberek többsége nem teszi meg ezt a vizsgálatot, mert ők inkább a saját kívánságaik és elgondolásaik igazolásához keresnek bibliai bizonyítékot.
Míg az egyik szó csak az erjedt, vagyis az alkohol tartalmú borral kapcsolatban használható, addig a másik szó csak a frissen préselt szőlőlének, vagyis a mustnak a megjelölésére alkalmazható.
Vannak azonban olyan szavak is, amelyek a bor különféle állapotára egyaránt használhatók, mint például a jajin szó.
A jajin szót eredetileg nem is az ital megjelölésére használták csupán, hanem a szőlőtermés és a szőlőfürt megjelölésére is, ezért ez a szó alkalmazható volt mindenfajta szőlőital megjelölésére.
„Noé pedig.... ivék a borból (jajin) és megrészegedék.” I. Móz. 9,20-21.
„Melkisédek pedig kenyeret és bort (jajin) hozott: Ő pedig a Magasságos Isten papja volt.” I. Móz. 14,18.
Az Istennek szentelt áldozat alkalmával azonb an nem lehetett alkoholos bort használni. III. Móz. 10,9.
Általában négyféle jelentést különíthetünk el egymástól a bor szóval kapcsolatban.
Az erjedetlen szőlőlé, vagyis a must különféle változatai.
Az erjedt szőlőlé, vagyis az alkohol tartalmú borok.
Más gyümölcsök levei natúr illetve erjedt állapotban.
Herbária jellegű gyógyitalok.
Ezt az élvezetüket megpróbálják olyan bibliaversekkel is alátámasztani, amelyek által egyenesen ajánlja Isten a bor fogyasztását a hívő embernek is.
Pedig az egyik változatban csupán a mustot, a friss szőlőlét ajánlja Isten az embereknek, a emberek pedig a gazdag must termést tekintették az Isten áldásának.
„Adjon az Isten tenéked az ég harmatából, és föld kövérségéből, és gabonának és bornak (tiros) bőségét.” (Amikor Izsák megáldja Jákobot) I. Móz. 27,28.
A másik helyen pedig gyógyitalról, vagyis herbária jellegű készítményről van szó.
„Ne légy tovább vízivó, hanem élj egy kevés borral, gyomrodra és gyakori gyengélkedésedre való tekintettel.” I. Tim. 5,23.
Ez éppen olyan volna, mintha a gyermekeinket kábítószer fogyasztására biztatnánk, de azzal a kikötéssel, hogy csak mértékletesen és keveset fogyasszanak belőle, mert az jót tesz a közérzetüknek.
Isten tehát a leghatározottabban kijelenti az Igéjében, hogy a hívő ember nem lehet borozó és iszákos, nem lehet olyan ember, aki szívesen üldögél a boros pohár mellett.
A szervezetünkre gyakorolt hatása miatt a kismértékű fogyasztása sem megengedett a hívő ember számára.
„Az alkohol a gyomorból a vérkeringésbe jut, onnan pedig a központi idegrendszerbe. Az agy első része, amelyet így befolyásol, az a tartomány, amely az egyéniséget és a jellemet határozza meg. A gátlások leépülnek, az erkölcsi alapelvek pedig félretolódnak. Egy ember, akivel egyébként szívesen találkozunk, kötekedővé vagy elviselhetetlenül ostobává válhat... Végül pedig a motorikus központokat is befolyásolja, ezért a reflexek gyengébbek lesznek, a mozgást koordináló képesség csökken. De az ember erősnek érzi magát, és csaknem mindenre képesnek.”(Don Hawley: Kezdj el élni, 119,2-3.)
„Részegek, de nem bortól, tántorognak, de nem részegítő italtól.” Ésa. 29,9.
A részegség ugyanis egyfajta kábult állapotot jelent, amikor az ember elveszíti a józan ítélőképességét, amikor nem tudja felmérni, nem tudja érzékelni cselekedeteinek jelentőségét.
A laodiceai egyházkorszakra is ez jellemző, mert Laodicea sem tudja magáról, hogy mezítelen és szegény.
Mint egy részeg ember, aki mezítelensége ellenére azt hiszi magáról, hogy minden a legnagyobb rendben van körülötte és vele.
Lásd Noé és Lót példáját.
A lelki Babilonról olvashatjuk azt, hogy „az ő paráznaságának haragborából adott inni minden népnek”. Jel. 14,8.
A jelképes értelemben vett bor is olyan, mint a valóságos; vagyis megzavarja a tiszta gondolkodást, akadályozza a helyes és jó ítéletet és döntést.
Minél többet fogyaszt belőle valaki, annál kevésbé lesz ura a cselekedeteinek.
Minden tettét a bor kábító befolyása határozza meg.
Olyan dolgokat is képes megtenni, amit józan állapotában nem tett volna meg.
Függetlenül a következményeitől, a bor mégis kívánatos annak, aki fogyasztja azt.
Babilon az Isten iránti hűtlenségét kínálja az embereknek, a hamis tanításaiba csomagolva olymódon, hogy az kívánatos legyen számukra.
Miként a fizikai életben van, akként történik ez a lelki életben is.
Először csak kóstolgatják az emberek, csak egy-egy kortyot, megpróbálnak egy maguk által felállított mértékletességet gyakorolni.
Eközben pedig úgy érzik, hogy amit tesznek, az nem árt nekik, hanem mintha még jobban is éreznék magukat tőle.
Ettől az érzéstől késztetve aztán bátorságot éreznek arra, hogy még többet igyanak belőle.
Végül pedig beáll egyfajta lelki kábulat, majd pedig a teljes részegség.
Babilonról azt is olvassuk, hogy rendkívül eredményesen végzi az emberek megitatását, mert „az ő paráznaságának borával megrészegedtek a föld lakosai”. Jel. 17,2.
Vagyis nem állnak meg félúton, a maguk állította mértékletesség szintjén, hanem teljesen megrészegednek Babilon borától.
Ettől kezdve mindent a bor hatása alatt tesznek.
Megrészegednek attól a lehetőségtől, hogy bizonyos vonatkozásban az ő döntéseiktől függnek más emberek.
Ezt a fajta bort is először csak kóstolgatni szokták azok, akiknek felkínálja a kísértő.
Aki viszont enged a kísértésnek, az általában nem tud megállni a félúton, ezért megrészegedik a saját hatalmától.
Az egyetemes papsághoz tartozók nem lehetnek borozó emberek, nem lehetnek olyanok, akik szívesen elüldögélnek egy pohár bor társaságában.
Ezzel a kijelentéssel nemcsak a mértékletes ivástól tilt el bennünket Isten, hanem a mértékkel való fogyasztásától is.
„Legyetek mértékletesek és józanok, hogy imádkozhassatok.” I. Pét. 4,7.
Ezt a tilalmát annyira komolyan gondolja Isten, hogy Pál apostol írásán keresztül egészen kemény utasítást ad az Egyháza számára.
„Ne társalogjatok azzal, ha valaki atyafi létére .... részeges.... Az ilyennel még együtt se egyetek.” I. Kor. 5,11.
Mivel Sátán sokféle borral szeretné megkínálni a választottakat, ezért legyünk résen minden területen.
Ne engedjünk a kísértőnek, ne kóstoljunk bele egyik részegítő borába se csupán kíváncsiságból.
