|
|
2Pét. 1,2-10. |
|
Letöltés |
|
|
|
2Pét. 1,2-10. |
|
Letöltés |
|
Ennek a létrának az egyik foka a mértékletesség.
A megtanulandó leckék sorában különös módon Isten középen helyezte el a mértékletesség leckéjét, - mondhatjuk úgy is, hogy a középpontjában - mint egy olyan tárgyat, amit az életben alkalmazva kell megtanúlnunk.
Ezzel arra is szeretne Isten megtanítani bennünket, hogy ne a mértékletesség leckéjét állítsuk az első és legfontosabb helyre életünkben, de ugyanakkor nem hagyhatjuk el az utoljára kitűzött feladatok közé sem.
Az Istennel összeköttetésben élő emberben ez a tulajdonság éppúgy a Szentlélek gyümölcseként alakul ki, mint a szeretet vagy a türelem. Gal. 5,22.
Jézus Krisztus visszajövetelére is csak ennek az isteni kívánalomnak a figyelembe vételével készülhetünk fel. Tit. 2,11-13.
Csak egy mértékletesen élő ember esetében beszél a Biblia imádságos lelkületről. I. Pét. 4,7.
Mértéknek nevezzük azokat az eszközöket, amik valami megmérésének alapjául szolgálnak.
Ahogy mértéke van a súlynak, a térfogatnak, a távolságnak, vagy az időnek, akként az ember életmódjával kapcsolatban is létezik egy Isten által meghatározott mérték.
Ezért a hívő ember nem igazíthatja életét az emberek által felállított mértékhez, vagy a saját kívánságaihoz és vágyaihoz. Róm. 12,2.
Lehet „mérték”-telen, ha az Isten által adott mértéket nem veszi figyelembe, illetve nem ismeri el azt a maga számára.
Ez azonban egy nagyon rövidtávú gondolkodást mutat.
Aki így gondolkodik, az csak a pillanatoknak és a mának él.
„Együnk, igyunk, mert holnap meghalunk!” És. 22,13.
Viszont lehet „mérték”-letes is, ha az Isten által adott mértéket veszi figyelembe és betartja azt.
Az ilyen életforma hosszútávú gondolkodást jelent.
Az Isten mértéke viszont éppúgy elítéli a mértékletességben tanúsított közömbösséget, mint a túlzásba hajló fanatizmust.
Ezért nekünk meg kell tanulni az igazság útjának közepén járni, ott, ahol az Isten vezet bennünket.
Egyik vonatkozásban azt jelenti, hogy ami a legkisebb mértékben is káros az ember számára, attól a hívő embernek nagyon határozottan távol kell tartania magát.
Függetlenül attól, hogy testi, lelki vagy szellemi dologról van szó.
Másik vonatkozásában pedig azt jelenti, hogy azokban a dolgokban is tudjon mértékletes lenni, amiket egyébbként Isten az ember használatára teremtett.
„Az igazi mértékletesség arra tanít, hogy tartózkodjunk minden olyan dologtól, ami káros, és használjuk józanul azt, ami egészséges! Kevesen látják be, hogy életmódjuk mennyire kihat egészségükre, jellemükre, használhatóságukra; vagyis egész földi életükre, de még örök rendeltetésükre is.” (Pátr.Próf. 523,1.)
Miért kell a lelki témák között a test egészségével kapcsolatos kérdésekkel is foglalkozni - mondják sokan.
Válaszunk erre az; - mivel a Biblia a teljes ember megváltásáról beszél, a test, lélek és szellem egységében.
Isten az embernek nemcsak a lelkét akarja megváltani.
Mivel a bűn a teljes embert rontotta meg, ezért a helyreállítás is egyetemes kell legyen az emberben.
Ellen White éppen ezért helyezi azonos szintre a test törvényeinek figyelmen kívül hagyását az erkölcsi vagy lelki törvény elleni bűnnel.
„A test törvényének áthágása egyúttal az erkölcsi törvény áthágása is. Mert Isten a szerzője a természetet uraló törvénynek, ahogy az erkölcsi törvénynek is Ő a szerzője. Saját kezével írta fel törvényét minden idegszálra, minden izomra és minden képességre, amelyet ránk bízott. Szervezetünk bármely részével való visszaélés: Isten törvényének áthágása.” (Kr.Péld. 252,1.)
Úgy Pál mint Péter apostol tanítása alapján a megtanulandó leckéink között megfigyelhetünk egy bizonyos egymásra épülő és egymástól függő rendszert.
Egyiket a másikhoz kell ragasztani, egymástól elválaszthatatlanul.
„hitetlenséget, világi kívánságokat”
„mértékletesen”
„igazán és szentül”
Akik a mértékletesség kérdésében lépéshátrányba vannak az Istentől adott világossághoz viszonyítva, azoknak először is a hitetlenségüket kell megtagadniuk, másrészt pedig a világi kívánságot, ami általában a test kívánságaival azonos.
Ugyanakkor viszont semmi jelentősége sincs az olyan jellegű mértékletességnek, amelyik nem kapcsolódik össze az igaz és szent élettel.
Igaz és szent életben való járás nélküli mértékletesség csupán külső formaság, vagy éppen képmutatás.
Az ilyen mértékletesség hasznos lehet a test számára, de semmi köze sincs az üdvözítő kegyelem tanító leckéjéhez.
Bár most nem tekintem feladatomnak, hogy a részletek szintjén tárjam fel Isten tanácsait a mértékletességre vonatkozóan, általánosságban viszont szeretnék kitérni néhány szempontra.
Pál apostol ad egy olyan tanácsot, aminek általános elvként kellene életünk és cselekedeteink meghatározójává lennie.
„Akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljétek!” I. Kor. 10,31.
Az evés és ivás helytelen gyakorlata által rontja meg az ember leginkább önmagát, - a test, lélek, szellem egységét képező embert.
Ez az állapot nem azért van, mert Isten tudatlanságban tartja az embert a következményekre vonatkozóan.
Sokkal inkább azért van, mert az ember nem akarja figyelembe venni az Isten által adott tanácsokat.
Ezt a helyzetet még az is súlyosbítja, hogy Isten tanácsát az étrendre vonatkozóan még azok is mellőzik, akik pedig azt vallják, hogy készülnek a Jézussal való találkozásra.
A végidőre vonatkozó isteni tanácsokban bizonyos fokozatosság figyelhető meg: - csak a tisztátalan étel, - húsmentes étel, - tej és tojás elhagyása.
Ha valaki lemarad az Isten által megadott ütemtervtől, az mit fog tenni akkor, amikor már az utolsó lépésre fogunk kényszerülni az isteni tanácsok szerint?
Pál apostol három szempont alapján összegzi a hívő ember mértékletességének külső jellemzőit. I. Tim. 2,9.
Mindenek előtt legyen tisztességes a hívő ember az öltözete.
Ezzel azt mondja ki Isten, hogy a keresztény ember öltözetét nem jellemezheti a világ szélsőséges és hóbortos divatja, amely csupán hívalkodásra való.
A mértékletes külső másik jellemzője a szemérmetes, vagyis az erkölcsös öltözet.
Minden olyan öltözet, amely rendeltetésénél fogva arra készült, hogy a másik nemhez tartozók figyelmét felkeltse, az nem való a keresztény ember ruhatárába.
A keresztény nem öltözhet azzal a céllal, hogy minél többet mutasson meg a test mezítelenségéből.
A harmadik csoportban a mértékletes ékesítés jellemzőit foglalja össze Pál apostol.
Ezt olyan módon teszi meg, hogy kimondja, mi nem tartozhat a mértékletes ékesítés kategóriájába a hívő számára.
„Akik szeretik az üres és hiú divatot, állíthatják ugyan magukról, hogy Krisztus követői, de ruházatuk .... elárulja, hogy mi foglalkoztatja elméjüket, és mi foglalja el szívüket. Életük által válik nyilvánvalóvá, hogy ők a világ barátai, és a világ is magáénak vallja őket.” (Üz.Ifj. 253,3.)
„Azok, akik komolyan akarják Krisztust
követni, lelkiismereti kérdésnek fogják tartani ruházatuk megválogatását.
Törekedni fognak Isten ezen világos rendeletének eleget tenni.” (Üz.Ifj.
Az ihletett írások által nagyon komoly eligazító tanácsokat ad Isten számunkra ebben a kérdésben is. I. Kor. 7,1-5.
„A házassági viszony szent, azonban ebben az elfajult korszakban minden leírható gonoszságot takar; s mivel visszaélnek vele, ezért olyan bűnné lett, amely most az utolsó idők egyik jelét alkotja, amiképpen a vízözön előtti házasságokhoz is bűn tapadt..... Nagyon kevesen érzik vallási kötelezettségüknek, hogy uralják szenvedélyeiket. A házasságban egyesültek a választottjukkal; ezért úgy érvelnek, hogy a házasság megszenteli alacsony szenvedélyeik kielégítését. Még a kegyességet valló férfiak és nők is szabadjára engedik kéjes szenvedélyeik gyeplőit, és nem gondolnak arra, hogy Isten felelősségre vonja őket.” (Tanácsok a gyül. 148-149.)
Isten mértékletességi elvének meg kell nyilatkozni a mindennapi munkánk vonatkozásában is.
Isten ugyanis csak hat napot adott erre a célra, a hat éjszakát már nem.
Keresztény mértékletesség kell megnyilatkozzon a szórakozásunkban is, a szabad időnk jó felhasználásában is.
A hívő embernek mértékletességet kell gyakorolnia a beszédjében is, „mert a sok beszédben elmaradhatatlan a vétek”.
Isten azt várja minden gyermekétől, hogy szentelje oda magát neki ebben a vonatkozásban is.
A ti hitetek mellé ragasszatok mértékletességet is.
Engedjétek meg Istennek, hogy üdvözítő kegyelme által megtaníthasson mértékletesen élni e jelenvaló világban.
Akinek már megjelent az üdvözítő kegyelem, azokat kivétel nélkül meg akarja tanítani Isten az általa meghatározott mértékletesség elveire.
Csak azok mondhatják el, hogy „várják .... Isten napjának eljövetelét”, akik igyekeznek megvalósítani gyakorlati életükben is azt az isteni mértéket, ami alapján a megmérettetésünk végbemegy.
„Akik nem hajlandók a gyakorlatban alkalmazni a világosságot és tudást, amit isten könyörületesen elérhetővé tett, azok lelki és testi életük fejlesztésüknek egyik Isten-adományozta módját utasítják vissza. Ezzel olyan területre lépnek, ahol a Sátán csalásainak teszik ki magukat.” (Test. 5. 193,4.)
