152 - A hit cselekedete

.

I. Bevezetés

1.    Rendhagyó ez az alkalom részünkre, hiszen most Istennek egy különleges ajándékára emlékezünk, nevezetesen arra, amit az édesanyákon keresztül adott nekünk.

• Amikor az édesanyákra emlékezünk, megemlékezünk róluk és köszöntjük őket, akkor arra a szeretetre emlékezünk, amit Isten rajtuk keresztül adott.

• Rajtuk keresztül szeretné Isten megismertetni velünk az Ő szeretetét, ezért is mondja az Ige:

  • „Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem.” Ésa. 49,15.

• Legyen dicsőség Istennek ezért a szeretetért, és az édesanyákért. legyenek jobban a mai nap középpontjában, mint máskor.

  • Adja a jó Isten, hogy a feléjük forduló szeretetünk tudjon megmaradni bennünk, és állandósulni feléjük.

2.    Az ige kijelentésének hátterében is egy rendkívüli édesanyáról feljegyzett történet kibontakozását ismerhetjük meg.

•  Jákób családja az Egyiptomban töltött mintegy 130 év alatt már hatal­mas néppé fejlődött.

• A történet idején azonban új fáraó került Egyiptom trónjára, „aki már nem ismerte Józsefet”.

• Valószínűleg azért, mert ez az uralkodó egy új dinasztia első fáraójaként került a trónra.

• Ez a kijelentés azonban vonatkozhat arra is, hogy ez a fáraó már nem akarta ismerni Józsefet, nem akart emlékezni arra, hogy mit köszönhet Egyiptom népe a hébereknek.

3.    Az új fáraó esetében is igaz a közmondás: „minden ember magából indul ki”.

• Mivel ez az ember el akarta nyomni a más nemzetből valókat, ezért hasonló szándéktól tartva félt a rabszolgasorsra kényszerített héberektől.

4.    Különféle módon próbálta megakadályozni, hogy a héberek veszélyt jelentsenek számukra.

• Először elrendelte, hogy nagyon nehéz munkára fogják be őket.

  • Majd kegyetlen robotosokat rendelt föléjük, akik igyekeztek kikényszeríteni belőlük a maximumot.

• Mivel ettől a rendelkezéstől nem kevesbült a héberek száma, ezért utasította a héber bábákat, hogy minden fiúgyermeket öljenek meg a születésekor.

  • A babák azonban inkább tisztelték és félték az Istent és az Ő törvényét, mintsem a fáraót és az ő rendelkezéseit.

• A kudarcélmények miatt a fáraó mindig kegyetlenebb parancsokat adott ki.

  • Ezután már a saját országából való embereknek, a saját népének parancsolja meg, hogy minden újszülött héber fiút dobjanak a folyóba.

II. Az édesanya hite és befolyása

1.    Ilyen körülmények hátterén történik meg az az esemény, amiről Pál apostol is megemlékezik.

• „Hit által rejtegették Mózest az ő szülei, születésétől még három hónapig, és nem féltek a király parancsától.”

• Két vonatkozásban nyilatkozott meg a szülők Istenbe vetett hite:

  • Nem féltek a király hatalmától, mert hittek Isten hatalmában.

  • Tudták, hogy Isten szabadulást ígért népének, és azt is tudták, hogy ennek az ideje már közeledik.

    • Hitükkel ebbe az isteni ígéretbe kapaszkodtak bele.

2.    Emberi nézőpontból a hit mindig kockázatvállalást jelent az ember számára.

• A hit tárgya, földi nézőpontból mindig elérhetetlennek és lehetetlennek tűnik.

• Az Istent ismerő ember viszont a bizalom jeleként cselekszik hitből, mert ismeri Istenét.

  • Meggyőződésből tudja, hogy Istennél nincs lehetetlen.

3.    Mózes szüleit az Istenbe vetett hitük rendkívüli cselekedetre késztette, ami meg is hozta számukra a rendkívüli eredményt.

• Amikor a fáraó azt parancsolta, hogy minden fiúgyermeket a Nílus vizébe kell ölni, akkor ők ugyanebbe a vízbe tették bele gyermeküket, csak éppen ellenkező céllal, - azért, hogy ezáltal szabadulást találjanak számára.

• Ami ezután történik, az egyáltalán nem tekinthető természetes eseménynek, hanem egy csodának, - az isteni kegyelem munkája ez, a hit gyümölcse.

  • A fáraó lánya nem folytja vízbe a kisgyermeket, amint ez várható lett volna egy olyan személytől, aki a parancsot kiadó fáraó házanépéhez tartozik, hiszen a lánya.

  • A parancsot kiadó király lánya éppen az ellenkezőjét teszi annak, amit az apja elvárna tőle.

    • Ő karjába veszi és kimenti a víz­ből a megtalált gyermeket.

  • A fáraó parancsa halál, és ezt éppen a saját lánya változtatja életre.

• Ilyen csodára képes az a hit, amivel a folyóra helyezték a gyermeküket.

4.    Az igazi hit azonban sohasem áll meg a feleúton, mert a hit számára semmi sem lehetetlen.

• Ezért Mózes anyja, Jokébed sem elégedett meg azzal, hogy a gyermeke már nem fog meghalni.

  • Egy istenfélő édesanya mindig az örökkévalóság számára neveli gyermekét, ezért kész további lépéseket is megtenni a gyermeke érdekében.

  • Ha ezt a nevelést nem tudja biztosítani, akkor nem mondhatja el, hogy mindent megtett annak érdekében, hogy a gyermeke éljen.

• Jokébed azért lép tovább, mert Ő istenfélelemre akarta nevelni a gyermekét, vagyis az örökkévalóságot is szerette volna biztosítani számára.

  • Ennek érdekében tesz ajánlatot a fáraó lányának, Mirjámon keresztül, és a hite megint diadalmaskodik.

  • Így ettől kezdve 12 éves koráig nevelheti gyermekét, megalapozhatja őt az istenfélő gondolkozásban és életmódban.

III. A mai édesanyák feladata

1.    Mindezek hátterén felvetődik az a kérdés, hogy a mi korunkban vajon hogyan nevelhetjük istenfélelemben a gyermekeinket, mit tehetünk annak érdekében, hogyan nevelhetjük Jokébedhez hasonlóan hit által a mi gyermekeinket?

• Ellen White nagyon értékes gondolatok által fogalmazza meg a hívő anya feladatát és felelősségét.

  • „Mózes egész élete, missziós feladata, melyet mint Isten népének vezére töltött be, bizonyítja a keresztény anya munkájának a fontosságát. Az anya feladata páratlan! Igen nagymértékben tartja kezében gyermeke sorsát. Befolyása a gyermekek fejlődő értelmére és jellemére a legmaradandóbb; munkája nemcsak ideiglenes, hanem az örök­kévalóságra is szól. Magot hint, amely felnövekedve meghozza gyümölcsét, vagy a jóra vagy a rosszra. Nem az a feladata, hogy szép formákat fessen vászonra, vagy márványba véssen, hanem az, hogy az emberi szívbe vésse az örök Isten képmását. Különösen a gyermekek ifjabb éveiben kell őrködnie jellemük alakulásán, mert az a hatás: amelyet az anya gyakorol gyermekeire, elkíséri őket egész életükön át. Kicsiny korban kell a szülőknek irányítani, képezni gyermekeiket hogy keresztényekké váljanak. Nem azért bízta rájuk Isten, hogy földi királyságot örököljenek tőlük, hanem hogy királyok lehessenek Isten országában, és uralkodjanak örökkön örökké.

  • Érezze azért minden anya, hogy felbecsülhetetlenül értékesek a rendelkezésére álló pillanatok; munkája a számadás nagy napján kerül bírálat alá. Mert akkor tárul majd fel, hogy azoknak tudatlansága vagy hanyagsága miatt történt sok gonoszság, akiknek pedig az lett volna a feladatuk, hogy gyermekeik lépteit a jó ösvényekre vezessék. De feltárul majd akkor az is, hogy sokan, akik lángeszük, tudásuk és életszentségük által áldására voltak a világnak, befolyásukat és eredményeiket imádságos életű, elveihez ragaszkodó, keresztény édesanyjuknak köszönhették.” (PP. 242,3 - 244,1.)

2.    Ennek a történetnek az a tanulsága, hogy nemcsak a bűn fertője öröklődik, és rontja meg az utódok életét még jobban, hanem a hit készsége is átadható.

• Mózes szüleinek hitben vállalt cselekedetei is átöröklődtek, és a jó nevelés által kifejlődött a gyermekük életében is, meghatározó lett a későbbi életében.

  • Ahogy annak idején a szülők, úgy Mózes is hit által tiltakozott az ellen, hogy őt a fáraó lánya fiának nevezzék.

• Csupán az édesanyjától kapott és tanult hite által tudta inkább választani „az Isten népével való együtt nyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét”, mint leendő fáraó.

3.    Isten azt szeretné üzenni a mai édesanyáknak ezzel az igei gondolattal, hogy legyenek Jokébedek, akik hit által készek az életet biztosítani gyermekeik­nek ott, ahol egyébként csak a halál terem.

• A mi ellenségünk most is el akarja pusztítani a gyermekeinket.

  • A bűn miatt ez be is következne rajtuk, hiszen a kárhozat ítélete alatt születtünk mindnyájan.

• Jokébed hitére azonban a halál folyója is az élet vizévé változott.

  • Isten karja és hatalma pedig ma sem rövidült meg.

• Helyezzük azért mi is, hit által gyermekeinket a nagy folyóvízre, még akkor is, ha tudjuk, hogy ott egyébként a halál uralkodik.  

  • Ez a nagy folyóvíz ma a világ, és annak befolyása, amelyben nagyon sok rossz szándékú ember veszi körül a gyermekeinket. Jel. 17,15.

4.    Isten azonban ma is tud védelmet és életet biztosítani gyermekeinknek ott, ahol egyébként csak a bűn megrontó befolyása környékezi őket.

• Ennek csupán az a feltétele, hogy tegyük meg értük azt, amit Jokébed is meg tett a gyermekéért.

• A mi feladatunk része is az, hogy hit által vigyük és engedjük oda őket.

  • Mert hit által Jézus oltalmazó kezébe engedjük át, és ott biztonságban tudhatjuk őket.