|
|
Jel. 1,1-3. 2,7. |
|
Letöltés |
|
|
|
Jel. 1,1-3. 2,7. |
|
Letöltés |
|
Meghatározásaink szerint a Biblia nem más:
Mint Isten szava, amelyen keresztül megismerhetjük Istennek hozzánk intézett üzenetét.
A lelki életünk mindennapi tápláléka.
A keresztény élet egyedüli zsinórmértéke.
A reformátorok a hit dolgaiban a "Sola Scriptura" elvét vallották, vagyis "Egyedül a Biblia"
De vajon nekünk milyen a kapcsolatunk az Isten Igéjével?
Vizsgálhatjuk csupán úgy, mint egy kultúrtörténeti értéket.
Kritika tárgyává is tehetjük tartalmát és üzenetét.
A Bibliát felületesen is lehet olvasni, csupán szokásból.
De kutathatunk benne elmélyülten, az Isten által elrejtett értékeket kutatva benne.
Áldást csak akkor fog jelenteni számunkra, ha engedjük, hogy Isten szólítson meg bennünket általa.
Ezért a vele kapcsolatban adott áldás ígéret az egész Bibliára érvényes.
„Boldog aki olvassa, akik hallgatják .... és akik megtartják azokat, amelyek megírattak abban.”
A kinyilatkoztatás forrása az Atya, tőle és belőle ered.
A láncsor további résztvevői: Jézus - Jézus angyala - Szentlélek - próféták - gyülekezet.
A kinyilatkoztatás végén pedig azok állnak, akik hallják amit a Lélek mond a gyülekezeteknek. 2,7/a.
Ebben a könyvben olyan dolgokat jelent ki isten, amelyek különösen a végidő Egyháza számára létfontosságúak.
„Mert az idő közel van.”
De éppen ezért, Isten megtiszteli a rá figyelő embereket azzal, hogy kinyilatkoztatja előttük azokat, „amiknek meg kell lenniük hamar”.
Isten szigorúan következetes ebben a dologban, ezért „semmit sem cselekszik addig .... míg meg nem jelenti titkát az ő szolgáinak, a prófétáknak”. Ámós. 3,7.
Erre a figyelmeztető üzenetre különösen akkor kell oda figyelnünk, amikor már valóban elmondható, hogy „az idő közel van”.
Ezek a meghatározások nem hagynak lehetőséget az olyan nézetek elfogadására és terjesztésére, mint amilyet a racionalista bibliakritika és a liberális teológia képviselői vallanak.
Ezt támasztja alá János könyvének záró kijelentése is, amely nagyon komoly figyelmeztetés mindazok számára, akik akár olvasóként, akár hallgatóként szembesülnek a könyv kijelentéseivel.
„Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, aki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: Hogyha valaki ezekhez hozzátesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra. És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten eltörli annak részét az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, amik e könyvben megírattak.” Jel. 22,18-19.
Számunkra tehát döntő jelentőségű, hogy mit teszünk azzal az üzenettel, amely Isten szeretetének és irántunk tanúsított gondoskodásának a megnyilatkozásaként jutott el hozzánk.
Isten azt várja tőlünk, hogy mi is azt mondjuk, amit Sámuel mondott Éli tanácsára az Úrnak
„Szólj Uram, mert hallja a te szolgád.” I. Sám. 3,9.
Mert „akinek van füle, az hallja, hogy mit mond a Lélek”. Jel. 2,7.
Ez a felelősség az egyiknek az üzenet továbbadására vonatkozik, a másiknak a megtartására, vagy esetleg mind a kettőre.
Mindkét esetben kötelez bennünket az üzenet hamisítatlan közvetítése vagy megtartása.
„Akinél az én Igém van, beszélje az én Igémet igazán!” Jer. 23,28
„Kedves testvérek, hagyjátok az Isten szavát úgy, ahogy van. Ne merészkedjetek az emberi bölcsesség által akár csak egyetlen kijelentéssel is az Írások tekintélyét gyengíteni. A kinyilatkoztatás komoly szavai óvjanak meg attól, hogy ilyen talajra lépjünk. Mesterem nevében szólítalak fel: 'old le a te saruidat lábaidról, mert a hely, amelyen állasz, szent föld.” (Schack.)
Ez azt jelenti, hogy az Ige megértéséhez és hirdetéséhez ugyanannak a Szentléleknek a segítségére van szükségünk, mint aki ihlette a Szent írás íróit, a prófétákat.
A 'Kijelentés Lelke' és a 'Megértés Lelke' ugyanaz az isteni Lélek, vagyis az Isten Szentlelke.
Az emberi eszközök - próféta, gyülekezet és a hallgató - vonalán már gyakran történtek és történnek hamisítások, félreértések és téves magyarázatok különböző indokokból.
Az ilyen eseteket általában úgy szoktak bevezetni, hogy "nem úgy kell azt érteni!".
Amikor az ilyen megnyilatkozások általánossá váltak, akkor még az igaz próféták is eljutottak esetenként egy kilátástalan csüggedésbe, mint Jeremiás próféta is.
Aki elhatározta, hogy „az Ő nevében többé nem szólok”.
Félelmetes az, amikor Isten üzenetét olyan mértékben utasítják vissza, hogy Isten szolgája ennyire belekeseredik a szolgálatába.
Döbbenetes, amikor hatalommal rendelkező emberek odáig merészkednek, hogy nyomást gyakorolnak és megfélemlítik Isten szolgáját, csakhogy olyan üzenetet szóljon, ami az ő fülüknek és szívüknek is kellemes.
Akháb 400 prófétát tudott így befolyásolni, - egyedül Mikeásra nem tudott hatni semmilyen eszközzel sem. I. Kir. 22,5-8. 13. 26-28.
Jézus második adventje előtt szintén fel fog erősödni a tömegek között az igazságot visszautasító magatartás.
„Mert lesz idő, amikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; És az igazságtól elfordítják az ő fülüket, de a mesékhez odafordulnak.” II. Tim. 4,3-4.
Az Ige hirdetőitől elvárják azt, hogy a hallgatók erkölcsi felfogásához és életviteléhez igazítsák Isten üzenetét.
Vannak, akiket Istennel szembeni bizalmatlanságra tud késztetni Sátán, és így állítja meg a rábízott üzenet hirdetésében.
Jónás prófétát is sikerült eltérítenie megbízatása teljesítésétől.
Foss Hazen is félt teljesíteni azt a feladatot, amire Isten szerette volna elhívni.
Ezért Isten kénytelen volt Ellen White személyében egy másik hírnököt elhívni szolgálatra.
Az ember hajlamos rá, hogy ahol saját tudása és ismerete, vagy az általa felismert törvényszerűségek nem tudnak választ adni a Biblia állításaira, ott Isten szavát megpróbálja a saját korlátozott nézeteihez igazítani.
Pedig a Biblia sohasem mond ellent az igazi tudomány állításainak.
„A tudomány új csodákat tár elénk, magasba
szárnyal, és új mélységeket kutat fel, de semmi olyat nem hoz elő, ami
ellentétben áll az isteni kinyilatkoztatással. A tudatlanság megpróbálhat a
tudományra hivatkozva hamis nézeteket
támogatni Istenről, de a természet törvénye és az írott Ige fényt
áraszt egymásra. Mindez arra tanítja az embert, hogy imádja a Teremtőt, és
tudatosan bízzon Igéjében.” (Pátr. Próf. 86,1.)
Sohasem Isten Igéjének van szüksége a tudományos állítások támogatására, hanem mindig a büszke és hiú emberi szándék igényli ezt.
A tudomány ellentmondása és tagadása minden esetben Isten hatalmának állít emlékoszlopot azáltal, hogy előbb-utóbb el kell ismernie a Biblia állításainak igaz voltát.
„A most induló harc nem az elsőbbségért versengő egyházak csatája, hanem a Biblia és a mesék, illetve a hagyományok közötti ütközet. Lázasan működnek azok az erők, amelyek összefognak az igazság ellen.... Ijesztő mértékben érvényesül a hitetlenség, de nemcsak a világban, hanem az Egyházban is. Sokan jutottak odáig, hogy megtagadnak olyan tantételeket, amelyek a kereszténység oszlopait képezik..... Isten megújhodást és reformációt kíván. A Biblia szavának és csakis a Bibliának kell megszólalnia a szószéken!” (Próf. Kir. 387-388.)
Sajnos nemcsak a bukott egyházakban érvényes az, hogy az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem Isten népe közé is egyre inkább begyűrűzik.
Isten úgy látta ezt már jó előre, hogy „a próféták hamisan prófétálnak..... és az én népem így szereti”. Jer. 5,31.
Isten azonban nagyon határozott kérdést vet fel az ilyen magatartással szembe; „De mit cselekszenek majd utoljára?”. u.o.
Majd akkor, amikor a kegyelem bezárt ajtajával találják szembe magukat.
Majd akkor, amikor eljön a Bárány haragjának nagy napja, és mindenkinek meg kell állni előtte.
A lelkészekre az Ő Igéjét bízta, ezért elvárja tőlük, hogy beszéljék az Igét igazán, torzításmentesen és mindenki számára érthetően. Jer. 23,28.
Semmilyen nyomásnak és emberi kívánságnak sem engedhetnek, mert ők a Menny szócsövei kell hogy legyenek.
A gyülekezettől pedig azt várja, hogy ne gyakoroljon az Ige hírnökére olyan nyomást és befolyást, amellyel megnehezíti vagy esetleg akadályozza az isteni üzenet áramlását.
Miként a béreabeliek, akik „bevevék az Igét teljes készséggel”. Csel. 17,11.
Ezért Jakab apostol intelme ma nagyon is időszerű.
„Szelídséggel fogadjátok a beoltott Igét, mint amely megtarthatja a ti lelkeiteket.” Jak. 1,21.
Adná a jó Isten, hogy Jeremiással együtt minél többen elmondhatnánk; „Ha szavaidat hallattad, én élveztem azokat, a te szavaid örömömre váltak nékem, és szívemnek vigaszságára”. Jer. 15,16.
Bárcsak mindannyian ismernénk az Ige olvasásából, hallgatásából és megtartásából fakadóan azt az igazi boldogságot, amit Isten kész adni általa, és amire János által ígéretet tett.
Ez az indoklás ma sokkal időszerűbb, mint János apostol idejében volt.
Olvasod-e, hallgatod-e, megtartod-e mindazt, amit isten a kinyilatkoztatás csatornáján keresztül biztosított részedre?
Kész vagy-e bizonyságtevő szolgálatot vállalni az Istentől jövő kinyilatkoztatás láncolatában, hogy akinek van füle, az rajtad keresztül hallhassa meg, hogy mit mond neki a Lélek?
„A Biblia egyetlen igazságot sem tanít világosabban, mint azt, hogy a megváltás munkáját kibontakoztató nagy mozgalmakban Isten különösképpen irányítja szolgáit Szentlelke által a földön. Az emberek eszközök Isten kezében, akiket felhasznál kegyelmes és irgalmas szándékainak megvalósítására.” (Nagy Küzd. 307.)
Adja a jó Isten, hogy ebben a megtisztelő feladatban hűségesek legyünk a reánk bízott rész elvégzésében!
