144 - Egy messiási csoda

.

I. A lepra diagnózisa

1.    Ebben az időben ott Keleten a lepra volt a legrettegettebb az ismert betegségek között.

• Gyógyíthatatlan volta és ragályos jellege, az áldozataira gyakorolt szörnyű hatása még a legbátrabb emberekből is félelmet váltott ki.

  • Aki egyszer elkapta, az egy hosszú haldoklásra lett ítélve.

• Kétféle változata ismert a leprának: a bőrlepra és az ideglepra, illetve a kettő keveréke.

• A zsidók Isten ítéletének tekintették a bűn miatt, ezért a leprás iránt semmi szánalmat sem éreztek, inkább lenézték és megvetették.

  • Ezt a szemléletüket arra alapozták, hogy Mózes Isten csapásának nevezi a poklosságot.  V, Móz. 24,8/a.

    • Isten poklossággal sújtotta Mirjámot. IV. Móz. 12,9-10.

    • Géházi is Isten ítélete alapján lett poklos. II. Kir. 5,27.

    • Uzziás királyt is poklossággal verte meg Isten, amiért a templomban a papok helyett akart a jó illat oltáron áldozatot bemutatni.  II. Krón. 26,16-21.

• Természetesen ezek az esetek nem jelentik azt, hogy az embereknek is be kell kapcsolódni Isten ítéletébe, és még jobban meg kell nehezíteni a poklossá lett ember sorsát.

2.    Ez a betegség azért is nagyon veszélyes, mert a lappangási ideje hosszú, akár több év is lehet.

• Miközben a beteg még teljesen egészségesnek gondolja magát, eközben már nemcsak hogy ő beteg, hanem már a környezetét is tovább fertőzheti.

• Az a teljes kirekesztés és megvetés, ami a betegség következtében mindig bekövetkezik, egyfajta védekező mechanizmust indít el a betegben.

  • Amikor a beteg először szembesül az állapotával, azzal a ténnyel, hogy leprás lett, akkor először még ezt megpróbálja takargatni és titokban tartani.

3.    A Biblia azt mondja, hogy az egész emberi család ilyen leprához hasonló halálos betegség által van megfertőzve. Ésa. 1,5-6.

• Ennek a lelki betegségnek is vannak olyan külső tünetei, amit egy speciális eszköz segítségével fel lehet ismerni.  Jak. 1,23-25.  Róm. 7,7.

• Ez a szörnyű kórokozó a bűn, a betegség pedig a bűnös állapotunk, amely egy rettenetes sorsra kárhoztat bennünket.

• Ez a lelki betegségünk nagyon sok dologban hasonlít a leprához.

  • Ez is tovább terjed öröklés által, és a környezetet is képes megfertőzni.

  • A személyiségünkre gyakorolt befolyása miatt pedig a leprához hasonlóan ezt is megpróbáljuk először még takargatni.

    • Ezt tette Ádám és Éva is az Édenben az első bűn után.

4.    Ha valaki megfelelően érzékeli a bűnbeteg állapotát, akkor egyre inkább feltámad benne a gyógyulás utáni vágyakozás.

• Vajon mit tehetünk azért, hogy a bűn leprájából meggyógyuljunk?

• Naámán és Uzziás király története bizonyítja, hogy bár rendelkezhetünk minden emberi eszközzel: pénz, hatalom és tekintély, de a lepránkkal szemben ezek az eszközök nem segítenek.

  • Kipróbálhatunk minden emberi elgondolást és módszert a gyógyulásunkra, de megoldást nem fogunk találni.

  • Ezért mondta Jézus azt, hogy „nálam nélkül semmit sem cselekedhettek”.  Ján. 15,5/b.

II. A történet körülményei

1.    Ebből az állapotból csak egyetlen módon gyógyulhatunk meg.

• Ez a leprás ember fogalmazta meg és mondta ki a gyógyulásnak ezt az egyetlen lehetőségét.

  • „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem!”

•  Ez a beteg sok olyan dolgot mondott ki, ami a mi bűnbeteg állapotunkra is érvényes.

  • Uram, én tudom hogy leprás vagyok.

  • Azt is tudom, hogy ez a betegség halálos az én számomra.

  • De tudom, hogy Te Uram meggyógyíthatsz engem.

  • Csak azon múlik, hogy akarod-e Te is a gyógyulásomat?

    • De mivel Jézus azért jött, hogy a betegeknek gyógyulást hozzon, ezért szinte biztosak lehetünk a gyógyító szándékában. Mk. 2,17.

2.    Lukács azt írja erről az emberről, hogy „poklossággal teljes” volt, ami azt jelenti, hogy már nagyon előrehaladott állapotban volt, a betegségének halálos mérge már az egész testét átjárta.

• Kilátástalan helyzete ellenére ő mégis hit által odament Jézushoz, mert tudta és hitte, hogy csak ez az egyetlen lehetőség van számára.

• Jézust megindította ennek az embernek a bizalma, ezért kinyújtotta a kezét és megérintett.

  • „Bár Jézus kezét a leprásra helyezte, mégsem lett tisztátalanná. Érintéséből életadó erő származott.” (J.É. 214,1.)

• Krisztusnak ez a cselekedete, ahogy a leprást meggyógyította, „azt a munkáját példázza, hogy hogyan szabadíthatja meg a lelket a bűntől”.

  • „A bélpoklos megtisztult. Így van ez a bűn poklosságával is: mélyen gyökerezik, halálos, és emberi erővel lehetetlen megtisztítani.”

  • „Jézusra azonban, bár az emberek között lakozott, nem ragadt át a fertőzés. Jelenléte gyógyító erőként hat mindig a bűnösre. Aki csak lába elé borul, és hittel mondja: ‘Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem’, hallani fogja a választ: ‘Akarom, tisztulj meg’.” (u.o.)

3.    Jézus ez alkalommal ügyelt arra, hogy ne az érintésétől gyógyuljon meg.

• Gyógyulása csak akkor következett be, amikor azt mondta neki, „Akarom, tisztulj meg!”.

  • A jelenlévők előtt akarta ezáltal bizonyságát adni annak, hogy itt a testté lett Ige szavára, a testet öltött Isten újjáteremtő szavára történt meg a beteg megtisztulása.

• Ezért nekünk sem arra van szükségünk, hogy Isten egy különös csoda folytán érintsen bennünket, hanem hogy meghalljuk az Igén keresztül a szavát, és hallgassunk rá, és engedelmeskedjünk annak.

4.    Jézus egy különös parancsot adott ennek a meggyógyult embernek.

• „Senkinek semmit ne szólj; hanem eredj el, mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel a te tisztulásodért, amit Mózes parancsolt, bizonyságul nekik.”   Luk. 5,14.

• „Meg akarta nyerni a papokat és tanítókat is, akik az előítéletekbe és a hagyományokba burkolóztak. Minden lehetőséget megragadott, hogy hozzájuk férkőzzön. A meggyógyított leprást a papokhoz küldte, azzal a tudatos szándékkal, hogy eloszlassa előítéleteiket.” (J.É. 213,1.)

III. A messiási csoda

1.    Jézus azzal a szándékkal küldte el ezt az embert a papokhoz, hogy így közvetve rákényszerítse őket a személyével és a küldetésével kapcsolatos állásfoglalásra.

• Izráel tanítói ugyanis azt képviselték, hogy a természetfeletti csodákat két csoportba lehet osztályozni.

  • Vannak olyan csodák, amit bárki megtehet, ha egyébként Isten Lelke hatalmat adott neki hozzá.

  • A csodák másik részét viszont „messiási csodának” tekintették, amiről azt vallották, hogy csak a Messiás képes azt megtenni.

    • Ilyen messiási csodának tekintették a lepra gyógyítását is.

•  Jézus éppen ezért küldte el ezt a meggyógyult embert a papokhoz, a messiási mivoltáról „bizonyságul nekik”.

• Valahányszor Jézus ilyen messiási csodát tett, a főpapok reakciója mindig más volt, mint a többi csodái esetében.

2.    Amikor a beteg elment, ezzel egy időben Jézus visszavonult a puszta magányába, hogy imádkozzék, olvashatjuk Lukács beszámolójában.

• Vajon miért tette ezt Jézus, miért könyörgött az Atyához?

• Valószínűleg Izráel vezetőiért és a papokért imádkozott, hogy amikor szembesülnek ezzel a messiási csodával, akkor ne keményítsék meg a szívüket.

3.    A Szanhedrin törvénye szerint, ha megindult egy messiási mozgalom, akkor ki kellett vizsgálni az ügyet, mégpedig két fokozatban.

• Az első fokozat a „megfigyelés” munkája volt.

  • Ebben a vizsgálatban nem volt szabad kérdést feltenni vagy kifogást emelni, hanem csak csendben figyelni.

  • A megfigyelési idő után a megbízottaknak vissza kellett térni Jeruzsálembe, és jelentést kellett tenniük a főpapoknak.

• Ha úgy ítélték meg, hogy jelentős dologról van szó, akkor következett a vizsgálat második szakasza, amit „kikérdezés”-nek neveztek.

4.    Mivel most a leprás meggyógyulása által egy messiási csodáról értesültek, ezért az egész országból összejöttek a farizeusok és törvénytudók, hogy részt vegyenek a megfigyelés munkájában.

• „Ott ültek a farizeusok és a törvénynek tanítói, akik eljöttek Galileának és Júdeának minden falvaiból és Jeruzsálemből.”

• Azért jöttek össze, hogy megfigyelés alatt tartsák Jézus minden tettét, szavát és viselkedését.

IV. A messiási hatalom bizonyítása

1.    Miközben Jézus tanította az embereket a Szanhedrin kémeinek figyelő szeme előtt, egyszer csak egy béna embert vittek Jézus elé egészen különös módon.

• A beteg kivételével mindenki megdöbbent Jézus első szavain, amit a beteghez intézett.

• Jézus olyat mondott ennek az embernek, ami Isten káromlásnak minősítettek egy olyan ember szájából, mint amilyennek Jézust gondolták.

  • „Hogyan beszélhet ez így? Az Istent káromolja! Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül?”  Mk. 2,7.

• A farizeusok és írástudók tehát a maguk módján már le is vonták a következtetésüket, és úgy gondolták, hogy ezt a kijelentést majd mint egy halált érdemlő bűnként hozhatják fel Jézus ellen.

• Jézus azonban szándékosan élezte ki a helyzetet, mert Ő most egy határozott bizonyságát akart adni a messiási küldetéséről.

2.    Első lépésként feltárta előttük, hogy olvas a szívükben, és tudja, hogy mit gondolnak róla: „Mit tanakodtok a ti szívetekben?”, kérdezte tőlük.

• Majd később még azt is megkérdezte tőlük, mit gondoltok, „Melyik könnyebb, azt mondani: Megbocsáttattak néked a te bűneid; vagy azt mondani: Kelj fel és járj?” .

  • Erre a kérdésre annyira egyértelmű a válasz, hogy Jézus nem is várja meg, hogy a kérdezettek válaszoljanak.

• Jézus azzal folytatja, hogy most be fogja bizonyítani; Ő kimondhatja azt, ami a könnyebb – „megbocsáttattak a te bűneid” – azzal, hogy megteszi a nehezebbet is, vagyis meggyógyítja ezt a beteget.

  • Ekkor a gutaütötthöz fordult és azt mondta neki: „Kelj fel, vedd a te ágyadat, és eredj haza”.  Mt. 9,6.

  • „Nem másra, mint teremtő erőre van szükség a bomló test egészségének helyreállításához. Az a hang, amely életre szólította a föld porából teremtett embert, ugyanaz adott életet a haldokló gutaütöttnek is. Ugyanaz az erő, mely életet adott a testnek, megújította a szívet is. Ő, aki a teremtéskor "szólt és meglett", aki "parancsolt és előállott" (Zsolt 33:9). Az Ő szava adott életet a bűneiben és vétkeiben holt léleknek is. A test meggyógyítása annak az erőnek a bizonyítéka, mely megújította a szívet.” (J.É. 217,4.)

  • „A farizeusok látták, hogy Krisztusban olyan erő lakozik, amely egyedül Istennek tulajdonítható.”  (J.É. 218,3.)

3.    Ezután az esemény után elkezdődött a Szanhedrin vizsgálatának a másik fokozata, a kikérdezés.

• Ettől kezdve Jézust mindenhová követték a farizeusok és írástudók, de többé nem maradtak némák.

• Ezután mindenhol és minden helyzetben számíthatott Jézus a farizeusok kérdéseire és ellenvetéseire.

  • Mert mindenképpen alapot akartak keresni ahhoz, hogy elutasíthassák, vagy elfogadhassák Messiásként.

4.    És bár a lepra és az agyvérzéses bénulás nem olyan szörnyű, mint a vakbuzgóság, vagy a hitetlenség, azért Jézus fáradozása és imája mégsem volt hiábavaló.

• Sok szívben visszhangra találtak Jézus cselekedetei, bár ez még egy ideig rejtve maradt.

• Úgy tűnt, hogy élete során a megváltói szolgálata alig ébresztett visszhangot a papokban és írástudókban.

  • Mennybemenetele után azonban „a papok közül is nagyon sokan követték a hitet”, olvashatjuk az Igében. Csel. 6,7.

5.    Szolgálata végéhez közeledve Jézus újra meggyógyít poklosságban szenvedő embereket, de most egyszerre tízet.

• Ezeket is a papokhoz küldi azzal, hogy mutassák meg nekik magukat.

• Azokhoz a papokhoz küldi őket, akik Kajafás vezetése alatt, röviddel ezelőtt mondták ki azt, hogy Jézusnak meg kell halni.

• Most tízszer kellett meghozni a határozatot, hogy ezek az emberek Jézus csodájaként valóban meggyógyultak a leprás betegségükből.

• Alighogy kimondták felette az ítéletüket, Ő tíz meggyógyultat küld hozzájuk, hogy most már nem egy, hanem tíz tanú igazolja egyszerre a Messiási voltát.