„Jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.”
Napjainkban a bűn növekedésével arányosan támad fel az emberek szívében az a vágy, hogy legyen már vége ennek, végre jöjjön el az Istennek országa.
Amikor Jézus a tanítványaival beszélt, azt mondta, csak azért megy el, hogy helyet készítsen, és ha ezzel elkészül, akkor visszajön és elvisz bennünket, hogy végre mindannyian ott lehessünk Vele az Ő országában. Ján. 14,1-3.
„Amiket szem nem látott, fül nem hallott, és az embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek.” I. Kor. 2,9.
Ha most megkérnétek arra, hogy mondjak már valamit az Isten országáról, milyen lesz az, és hogyan fogunk ott élni, akkor Pál kijelentése alapján nekem azt kellene mondanom, el se tudom képzelni, hogy milyen lesz az.
Az apostol felsorolásában bizonyos fokozatosság figyelhető meg.
Általában a szemünkön keresztül érzékeljük és fogadjuk be a legtöbb információt a környezetünkből, a bennünket körülvevő világból.
A már látott dolgokat tekintjük a legbiztosabb információnak.
Amiről csak hallottunk, azt már bizonytalanabb előttünk.
Esetleg, ha megbízható helyről származik az információ, akkor talán még merünk rá építeni valamilyen szinten.
A szív gondolata – vagyis a megérzés – az előzőeknél is bizonytalanabb.
Különös módon mégis nagyon sokan adnak a megérzésükre.
Isten Igéje a megváltás tervéről is azt állítja, hogy ez az Isten titka, ami örök időktől fogva el volt rejtve Istenben.
Máshol viszont arról olvashatunk, hogy Isten ezt a titkát kijelentette Igéjében a próféták által, azért, hogy mi is megismerhessük.
A Bibliát ismerő ember előtt ezért nem titok, sem a megváltás terve, sem az Isten országának milyensége, mert Isten eléggé részletes kijelentést adott róla.
Mindezek hátterén már csak arra a kérdésre kell választ keresnünk, amit Jézusnak is feltettek a Vele beszélő farizeusok.
„Mikor jön el az Isten országa”,
illetve milyen módon, és hová jön el, amikor végre eljön? Lk. 17,20.
Jézus személyében már az első advent alkalmával is eljött Istennek országa.
Keresztelő János ezért hirdette a Jordán partján: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa”. Mt. 3,2.
Majd Jézus is megerősítette ezt az első prédikációja alkalmával: „Betelt az idő, és elközelített az Istennek országa; térjetek meg, és higgyetek az evangéliomban”. Mk. 1,15.
Ekkor azonban még csak Jézus emberi természetébe öltözve, rejtetten, ezért mindenkinek személyesen kellett felismerni Benne a Menny küldöttét.
Jézus dicsőséges visszajövetelével viszont az
Isten országának egy másik dimenziója fog bekövetkezni.
Ennek
beteljesedésével végre megszűnik a bűn uralma, és Jézus felállítja az
örökkévaló országát. Dán. 7,13-14;
2,44.
Mivel Isten országa az Isten uralmának a kiteljesedését jelenti, ezért ha átadtuk szívünket Istennek, akkor hozzánk már eljött, ezért bennünk és közöttünk már Ő uralkodik.
Mert „Az Istennek országa nem szemmel láthatóan jön el… mert az Isten országa ti bennetek van”. Lk. 17,20-21..
Az Isten országának Jézus a királya, aki az első advent idején még elrejtette a királyi mivoltát, mert csak így tudott az országának polgáraival gátlások nélkül kapcsolatba kerülni.
A Pilátus előtti kihallgatása alkalmával azonban a helytartó kérdésére Jézus is megerősítette azt, hogy Ő király.
„Monda
azért néki Pilátus: Király vagy-é hát te csakugyan? Felele Jézus: Te mondod,
hogy én király vagyok. Jn. 18,37.
Példázataiban adott tanításainak nagyobb része is azt akarta bemutatni és szemléltetni, hogy milyen az Isten országa, milyen törvényszerűségek alapján működik a különböző dimenzióiban. (hasonlatos a mennyeknek országa…)
Mivel ezt a részt nem értették, ezért mindenáron szerették volna királlyá kiáltani, és Dávid királyiszékébe ültetni.
Ha Jézus ezt elfogadta volna, akkor végleg meghiúsul a megváltás, és az emberi család végleg elveszett volna.
Tanításai, csodái, a Benne megnyilatkozó szeretet, mind az Istennek országát volt hivatott szemléltetni és érzékeltetni az emberekkel.
Az volt a célja, hogy az emberek szívében támadjon fel a vágy arra, hogy egy olyan ország polgárai legyenek, ahol ilyen elvek uralkodnak.
János apostol viszont szomorúan jelentette ki: „A világban volt… de a világ nem ismerte meg
őt. Az övéi közé jött, és az övéi nem fogadák be őt”. Jn. 1,10-11.
Vagyis a Bibliát ismerő emberek a leghitelesebb információ birtokában lehetnek erről az országról, hiszen ki adhatna hitelesebb képet, mint Isten.
Ez a tény Pál szavainak hátterén a kérdések sorozatát állítja elénk, most azonban Pállal ellentétben fordított sorrendben vetem fel a kérdéseket.
Te hallottál már erről az országról?
El tudod gondolni, milyen lesz ott az élet?
Magad előtt tudod látni, ahogy ott élsz a békesség és szeretet országában?
Az új Jeruzsálem leírásában csodálhatjuk Isten országának látványosságait.
A rend és jog helyzetéről Péter azt mondja, hogy ebben az országban „igazság lakozik” II. Pét. 3,13.
Lakosainak egymáshoz való viszonyáról az Ige egyértelművé teszi, hogy ott nem lesz erőszak, hazugság, irigység, önzés, hanem csak egymás iránti kölcsönös tisztelet és szeretet.
A teremtett világ és az ember kapcsolatában visszaáll a bűneset előtti tökéletes béke és harmónia.
„És lakozik a farkas a báránnyal, és a párduc a kecskefiúval fekszik, a borjú és az oroszlán-kölyök és a kövér barom együtt lesznek, és egy kis gyermek őrzi azokat; A tehén és medve legelnek, és együtt feküsznek fiaik, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik;” Ésa. 11,6-9.
„Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén; így szól az Úr.” Ésa. 65,25.
A mindennapi élet körülményeivel kapcsolatosan is bizakodók lehetünk.
Hiszen
a megváltottak „házakat építenek és
bennük lakoznak, és szőlőket plántálnak és eszik azok gyümölcsét.” Ésa. 65,21.
Munkájukat nem teszi tönkre természeti csapás, és különböző kártevő.
„Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem,hanem csak az én Atyám egyedül." Mt. 24,36.
Csupán a próféciákban kinyilatkoztatott jelek adnak némi tájékozódási lehetőséget a beteljesedéssel kapcsolatban.
„Azonképpen ti is, mikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt." Mt. 24,33.
Jézus egy alkalommal azt mondta a farizeusokkal
való beszélgetése közben: „Az Isten országa
nem szemmel láthatólag jő el…Az Istennek országa tibennetek van”. Lk. 17,21.
Ennek az országnak mindenki csak „víztől és Lélektől” való újjászületés, vagyis valóságos megtérés által válhat a polgárává. Jn. 3,5.
Akivel ez nem történik meg, az „nem mehet be az Isten országába”.
Isten ugyanis szeretné láthatóvá tenni bennünk azt az országot, amelyről Pál azt mondta: ilyet még nem láttak az emberek.
Ennek érdekében Isten, a velünk kötött szövetség részeként, minden újjászületett ember szívébe szeretné beírni a törvényét. Zsid. 10,16.
Mi a bizonyítéka annak, hogy megvalósult Istennek ez a szándéka?
A környezetedben élő embereket vonzza a bennetek és közöttetek megnyilatkozó ország, ami a mindennapi életetekből válik láthatóvá. Mt. 5,16.
Bennünk csak akkor jön el Isten országa, ha ezt mi is akarjuk, - bár egyetemes értelemben tőlünk függetlenül is el fog jönni, - de nekünk egyáltalán nem lehet közömbös ez a kérdés.
Isten országának kérésével együtt az Isten akaratának érvényesülését is el kell fogadni, sőt, kérnünk kell, „legyen meg a te akaratod”.
Mit teszünk annak érdekében, hogy a közösségi életünkben az Isten országának elvei érvényesüljenek, és a környezetünkben élő emberek ezt megláthassák?
Alkalmazzuk-e, megéljük-e, hogy „legyen meg a Te akaratod"?
Sokszor jelent kísértést az, hogy a saját akaratunkat akarjuk inkább érvényesíteni.
Legyünk egymás számára példák a hitélet gyakorlásában, és így segítsük és bátorítsuk egymást.
Pál ezért tanácsolta: „Légy példa a hívőknek a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a lélekben, a hitben, a tisztaságban.” I. Tim. 4,12.
A példaadásból eredő befolyás olyan felelősség, ami alól senkinek sincs felmentés, mindenki számon lesz kérve, miként használta ezt a tálentumát.
„A bennünket körülvevő lelki légkör kihat minden egyes emberre, akivel érintkezünk, akár tudatában van ennek, akár nem. Ez olyan felelősség, amely alól nincs felmentés.” (KP 246,1-2.)
De igen, csakhogy Isten szabad akarattal felruházott lényekként teremtett bennünket, ezért nekünk kell kimondanunk azt, akarjuk-e elfogadni Isten akaratát a saját életünkben vagy nem.
Kérésünkkel azt fejezzük ki, hogy készek vagyunk elfogadni Istent életünk Uraként, készek vagyunk engedelmeskedni az Ő akaratának.
Amikor ezt kérjük Istentől, akkor tulajdonképpen a törvényének az érvényesülését kérjük Tőle, mivel az Ő akarata a törvényében jut kifejezésre.
Ezt kérni csak akkor lehet, ha szeretjük Istent
annyira, hogy a törvénye már nem terhes és nem fárasztó számunkra. I. Jn. 5,3.
„Hogy teljesítsem a Te akaratodat, ezt
kedvelem én Istenem, a Te törvényed keblem közepette van” Zsolt. 40,9.
Ezzel a kérésünkkel azt kérjük Istentől, hogy itt a Földön a mi életünkben is úgy legyen meg az akarata, mint ahogy a Mennyben.
„Ha egyetértünk Krisztussal, akkor Krisztus is azonosítja magát gondolatainkkal és céljainkkal. Így vegyül össze szívünk és elménk, összhangban Krisztus akaratával, hogy amikor Neki engedelmeskedünk, akkor tulajdonképpen nem teszünk mást, csak azt, hogy eleget teszünk saját indítékainknak”. (JÉ 574,2)
Ezzel a kéréssel közvetve azt a vágyakozásunkat fejezzük ki, szeretnénk, ha végre megszűnne Sátán uralma bennünk is és közöttünk is.
Vagyis felszabadít a szolga kötelező engedelmessége alól, ahol a szolgálat parancsra történik.
Helyette a fiúság szeretetéből fakadó egymásért élő szolgálatot várja, ahol minden tettünkkel csak az isteni Atyánk iránti szeretetünket akarjuk kifejezni.
Amikor így helyreáll a kapcsolatunk Istennel, akkor jött el az Ő országa az bennünk és általunk a környezetünkben.
Ekkor meg fogja ítélni, hogy milyen szolga
voltál, elvégezted-e azt a munkát, amit rád bízott, amit neked személyesen
kellett elvégezned. Mt. 24,45-46.
Mert Isten mindenkinek személyreszabottan készít elő jócselekedeteket, és elhelyezi azt az életutunk különböző pontjain, hogy azok szerint éljünk.
„Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén
Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az
Isten, hogy azokban járjunk.” Eféz. 2,10.
Jézus kötelességül szabta részünkre, hogy az Ő országának evangéliumát hirdessük az egész világon, bizonyságul minden népeknek.
A ránk bízottakat viszont úgy kell végeznünk az emberek között, hogy az életpéldánk legyen összhangban azzal, amit mondunk, ellenkező esetben hiteltelenné válunk. Mt. 5,16; 28,19-20.
Semmivel sem sürgethetjük jobban Isten országának eljövetelét, mint azzal, ha végre az Istennek átadott életünkkel teszünk bizonyságot arról, hogy alkalmassá váltunk az Isten országának egy magasabb dimenziójába való átlépésre.
Jézus ennek érdekében mondta azt: „Keressétek először az Istennek országát”,
vagyis a fontossági értékrendünkben kerüljön az első helyre. Mt. 6,33.
Most még Isten késlelteti a dicsőség országának eljövetelét, még hosszan tűr érettünk, mert nem szeretne kihagyni bennünket ebből a kegyelméből.
A gyülekezeti tagságunk nem jelent garanciát az üdvösségre, és az Isten országába való belépésre.
Jézus példázatai arra figyelmeztetnek, hogy sokan fognak lenni azok, akiknek rendkívüli csalódást jelent majd az a pillanat, amikor valóban eljön az Isten dicsőséges országa.
Isten ettől a csalódástól szeretne megóvni bennünket, ezért Jézus imádságának kérésével akarja tudatosítani bennünk azt, hogy az Ő országának először bennünk és közöttünk kell eljönni. Lásd: Tit. 2,11-13.
Csak azok vágyakozhatnak igazán és valóságosan a dicsőség országának eljövetelére, akik megengedték Isten Lelkének, hogy a saját életükben kialakíthassa Isten országát, és érvényesíteni az Isten akaratát.
Csak ezek figyelembevételével mondhatjuk őszintén és tiszta szívvel, hogy „Jöjjön el a Te országod”, minél hamarabb.