|
|
Ésa. 58,3-11. |
|
Letöltés |
|
|
|
Ésa. 58,3-11. |
|
Letöltés |
|
Vannak dolgok, amiket csak böjtöléssel és imádsággal lehet megoldani.
Jézus is ennek a fontosságát tárta fel az elbizonytalanodott taníványai előtt.
Vannak
dolgok, amik csak „könyörgés és bőjtölés által” győzhetők le. Mt. 17,21.
„Böjtölünk, és Te nem nézed.”
„Gyötörjük lelkünket, és Te nem tudod.”
Valószínű, hogy a meghallgatás és a válasz nélkül hagyott imák és böjtök váltották ki, és fogalmazták meg Isten népe gondolkodásában ezeket a kérdéseket.
Hát ti azt gondoljátok, hogy „ilyen a böjt, amit én kedvelek"?
Beszéljünk őszintén arról, hogy mit neveztek ti böjtnek, mondja az Úr.
„Böjtölésetek napján kedvteléseiteket űzitek.”
Munkásaitokat szorongatjátok, vagyis kíméletlenek vagytok hozzájuk.
„Perrel és versengéssel böjtöltök”.
A gonoszság öklével súlytotok magatok körül, vagyis durvák és kegyetlenek vagytok az embertársaitokhoz.
Böjtölünk, mert már megszoktuk, hogy bizonyos alkalommal böjtölni szoktunk.
Esetleg nem is tudjuk, hogy miért tartunk böjt napot, mi a célja a böjtölésnek.
Böjtölünk, mert valamilyen egyéni, esetleg önző célt szeretnénk elérni, mintegy megvásárolni Istentől a böjtöléssel.
Böjtölünk azért, mert az Egyházban meghírdették a böjtöt, és nem akarunk kilógni a sorból, gyülekezeti tagként kötelességnek érezzük az együtt böjtölést.
Esetleg egyszerűen azért böjtölünk, mert mások előtt ilyen módon is szeretnénk bizonyítani a kereszténységünk komolyságát.
Mint az a farizeus, aki hetente kétszer is böjtölt.
Ami önmagában nem baj, de a vele együtt megnyilatkozó hívalkodó lelkület, az már igen súlyos lelki betegségről tesz bizonyságot.
Ésaiás ezt úgy érzékelteti: „ha mint a káka lehajtja fejét, zsákot és hamut terít maga alá”. 5. vers
Ezzel csak magát akarja mutogatni az emberek előtt, semmi több.
Ilyen indítékok, és ilyen lelkületbeli háttér mellett egyáltalán nem csodálkozhat senki, ha az Úr nem néz le a böjtjére, és nem vesz tudomást róla.
„Mikor pedig böjtöltök, ne legyen komor a nézéstek, mint a képmutatóké, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek, hogy ők böjtölnek. Bizony mondon néktek, elvették jutalmukat. Te pedig mikor böjtölsz, kend meg a te fejedet, és a te orcádat mosd meg; Hogy ne az emberek lássák böjtölésedet, hanem a te Atyád, aki titkon van; és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván.” Mt. 6,16-18.
Ha csak az emberek felé irányul valakinek a böjtje:
Akkor Jézus szerint a jutalma csak annyi lesz, hogy az emberektől kap elismerést, Istentől azonban semmi.
Ha viszont Isten felé irányul valakinek a böjtje:
Akkor viszont ügyeljen arra, hogy ne az emberek vegyék észre a böjtjét, hanem Isten.
Az Isten viszont nem csak akkor néz a böjtölőre, amikor ő is szeretné megmutatni magát neki.
A böjt nem érdem, amely kiváltságos lehetőségeket biztosít.
A böjt nem lehet a test bünhődése a lélek vétkéért.
A lelki böjt nem lehet üres formaság sem, amit közömbösen és könnyelműen kezelhetünk.
A lelki böjt nemcsak abból áll, hogy nem eszünk és nem iszunk.
Az ilyen böjt jó lehet a testnek, de nem biztos, hogy a lélek is épül belőle.
„Megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.” Róm. 12,2/b.
Ha valakinek a böjtölésében ez a két dolog nincs összhangban kifejezve, akkor önmagát csapja be, és azt hiszi, hogy Istent is megtévesztheti.
Istennel közvetlen közelségbe kerülünk a teljes lényünk megalázásával és megtagadásával.
„Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát… és kövessen engem”. Mt. 8,34.
Ebben az önmegtagadásban azonban csak egy lehet a sok közül az, hogy a böjtölő nem eszik és nem iszik, hiszen a böjtölésben nagyon sokféleképen nyilatkozhat meg az önmegtagadás.
A böjtölés által elérhető Isten közelsége biztosítja azt, hogy a bűn természetét, és a saját állapotunk valós voltát világosan és tisztán láthatjuk.
Az igazi böjt gyakorlása közben képessé válik az ember, hogy Isten szemével lássa önmagát és a körülményeit.
Önmagunk igazi felismerése készségesebbé tesz bennünket Isten megbocsátó kegyelmének az elfogadására.
Így tudjuk igazás átérezni az Istenre utaltságunkat, és a Tőle való teljes függőségünket.
Amikor ilyen állapotba kerülünk, akkor tud Isten hatalmasan cselekedni értünk és bennünk, de általunk is, felhasználva bennünket, mint eszközeit.
Ez nem azt jelenti, hogy a börtönből kell kiszabadítani a rabokat.
Azokat a köteleket és bilincseket kell feloldanunk, amik lelki és szellemi értelemben tartanak fogva és bilincsben embereket, amiket esetleg éppen mi kötöttünk rá az emberekre.
A történelem folyamán sokféle társadalmi rétegeződés alakult ki az emberek között.
Ez megtalálható a műveltségi, az anyagi, vagy éppen a faji különbözőségek teületén.
Bármi, ami valakinek felsőbbrendűségi tudatot ad, azzal mindig megkötöz másokat.
Ez a különbözőség egyeseket uralkodásra, a másik ember elnyomására késztet, mindig a másik fölé akar kerülni.
Isten előtt azonban az kedves, ha mi nem rakunk emberekre bilincseket és köteleket.
Ha nem akarunk embertársaink felett uralkodni és elnyomni őket.
Ha pedig ez már korábban megtettük, akkor oldozzuk fel őket a bilincseikből, az elnyomásnak semmilyen kötele se maradjon megkötve.
Isten különösen a gyülekezeten belül kvánja meg tölünk ezt a gyakorlatot.
„Ha elveted közüled az igát”, enélkül ugyanis Jézus imája az egységért nem valósulhat meg.. 9. vers
Ezt azért kell szabállyá tenni közöttünk, mert Jézus szerint „ti pedig mindnyájan testvérek vagytok”. Mt. 23,8.
Alapvető igény, hogy legyen bennünk szándék arra, hogy készségesen adjunk.
Adni azonban többféleképpen lehet.
Adhatunk a feleslegünkből.
–Istennek viszont az kedves, ha lemondani is tudunk, ha éppen erre van szükség.
„Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek”. 10/a. vers
„Krisztus küldetésének szellemét és jellegét ezek a szavak tárják elénk. Egész élete önmagának odaáldozása volt a világ megmentéséért. Akár a megkísértés pusztájában böjtölt, vagy Máté asztalánál a vámszedőkkel együtt evett, életét adta oda az elveszettek megmentéséért.” (VR II. 62,3.)
„Ha megszünsz ujjal mutogatni, és hamisságot beszélni”.
Mennyi bajt elkerülhető lenne, ha életünk elvévé válna ez az isteni tanács.
Ne egy harmadiknak beszéljünk először a bűneiben megkötözött esetéről, botlásáról, hanem Jézus tanácsa szerint menjünk el hozzá, és vele beszéljünk.
Jézus szavaiból megtudhatjuk, hogy „nemcsak kenyérrel él az enbver, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik”. Mt. 4,4.
Nagyon sok ember van, aki éhezi és szomjúhozza az élet kenyerét és vizét.
Kész vagy-e megszánni és kielégíteni a lelki éhezőket?
Kész vagy-e erre alkalmas és alkalmatlan időben?
Kész vagy-e önmagadat megtagadva, háttérbe szorítani minden egyéni érdekedet?
Kész vagy-e utolsó falatodat is odaadni, vagyis az egész lényedet?
Ésaiás próféta szerint a bűn világában élő ember önigazsága olyan, mint egy szennyes ruha. Ésa. 64,5.
Ez a ruha Isten szerint még rongyos is, mert kilátszik alóla a mezítelenségünk rútsága. Jel. 3,17-18.
Ezt a mezítelenséget érezte Ádám és Éva is a bűneset után.
Környezetünkben ma is találkozhatunk olyan emberekkel, akik lelkükben mezítelenek, a saját lelkiismeretüktől vádoltan élik az életüket.
Kész vagy-e hozzásegíteni őket, hogy Krisztus igazságának fehér ruhájába ők is felöltözhessenek?
Kész vagy-e áldozatot hozni ezekért az emberekért, Isten előtt kedves böjtként megtagadni magadat?
Hány ember van körülöttünk, akik a bűn megkötözöttségükben raboskodnak.
Ebből a rabságból viszont egyedül csak az Isten kegyelme és szeretete szabadíthat meg.
Isten azonban bennünket szeretne felhasználni eszközül.
Kész vagy-e segítséget nyujtani az ilyen bűnben vergődő embereknek?
Hogy a gonoszságnak bilincsei, és az igának kötelei lehulljanak.
Hogy az isteni erő által minden igát széttéphessenek.
Hogy az elnyomottak újra szabadok lehessenek.
Fogadd be azokat, akik a bűnösségük tudatában legszívesebben elkerülnének, mert nem tartják magukat méltónak.
De ne csak a házadba fogadd be, hanem sokkal inkább a szívedbe, érezzél együtt vele.
A „test” szó itt jelképes értelemben van használva.
Arról a testről van szó, amelynek Krisztus a feje, és mi csak egy kis része vagyunk, vagyis egyen-egyenként a tagjait képezzük ennek a testnek. 1Kor. 12,12-13.
„Feltámad a
sötétségben világosságod” 10. vers
„Homályosságod
olyan lesz, mint a dél.” 10. vers v.ö: Ésa. 30,26.
„Meggyógyulásod gyorsan kivirágzik” 8. vers
„Igazságod előtted jár, és az Úr dicsősége követ” 8. vers
A Menny ítéletében Jézus által.
Földi életünkben, az emberek között.
„Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz,
és Ő azt mondja, Imé itt vagyok!” 9. vers
„Vezérel az Úr téged szüntelen.” 11. vers
„Megelégíti lelkedet a nagy szrazságban is.” 11. vers
„Olyan leszel, mint a megöntözött kert.” 11. vers
„Olyan leszel, mint a vízforrás, amelynek vize el nem fogy.” 11. vers
„Az a víz, amelyet én adok neki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz őbenne.” Jn. 4,14.
„Élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből.” Jn. 7,38.
