|
|
Jakab 2,10-14. |
|
Letöltés |
|
|
|
Jakab 2,10-14. |
|
Letöltés |
|
Jakab apostol viszont azt teszi világossá, hogy ebben az ítéletben a törvény pontjai alapján lesz megvizsgálva minden cselekedetünk, még a kimondott szavaink is.
Ebben az ítéletben semmit sem tudunk elrejteni Isten elől, hiszen Ő a szívünk indítékait is jól ismeri.
Ezért „minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az”. Préd. 12,16.
Ebben az esetben Isten úgy tekint ránk, mintha egyet se tartottunk volna meg.
Mert „Aki ‘egy ellen’ vétkezik, az az egész törvényt megsérti; befolyásával és példájával a törvényszegés oldalára áll, és így az ‘egésznek megrontásában bűnös’.” (N.K. 518,1.)
„Azzal, hogy az emberek hozzájárulnak a
törvény előírásának a megszegéséhez, Sátán hatalma alá adják magukat.” (J.É.
Ezért Isten nem csupán a külső cselekedetek alapján ítél meg bennünket, hanem a szív belső indítékait és szándékait vizsgálva a szívben lezajló cselekmény alapján ítélkezik.
„Mert az Úr nem azt nézi, amit az ember. Mert az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” I. Sám. 16,7/b.
„Valaki asszonyra tekint gonosz kívánság okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében.” Mát. 5,28.
Isten tehát figyelembe veszi és bűnnek ítéli meg azt is, amikor tényleges cselekmény nem történt, de a szívben a vágyak és a kívánságok szintjén átélésre került a bűnös cselekmény.
Ugyanakkor viszont nem tulajdonítja nekünk azt az elkövetett bűnt, amit csupán gyengeségből és erőtelenségből követtünk el, de az akaratunk nem volt benne. Róm. 7,20.
„Mert kegyelemből tartattatok meg hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez. Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.” Eféz. 2,8-9.
A cselekedeteink tehát nem minősülnek érdemszerző tényezőnek az Isten ítéletében.
Az üdvösséget csak kegyelemből nyerjük el, cselekedetek nélkül, Isten ajándékaként.
Ezért imádkozik Pál apostol úgy, hogy „találtassam Őbenne, mint akinek nincsen saját igazságom a törvényből”. Fil. 3,9.
Jelentőségük van a cselekedeteinknek az ítéletben vagy nem?
Egyáltalán, mit ítél meg Isten amikor meg kell állnunk előtte, milyen módon ítélkezik felettünk?
Van valamilyen kapcsolat az üdvösségünk és a törvény szerinti cselekedeteink megítélése között?
De miért nincs kárhoztatásunk, mit jelent nekünk az ítéletben az a tény, hogy Jézus Krisztusban vagyunk?
Ez a körülmény mindenek előtt egy jogi helyzetet teremt számunkra Isten ítéletében.
Jézusban lenni azt jelenti, hogy helyet cseréltünk egymással.
Ezért úgy mehetünk az ítéletre, mintha mi éltünk volna olyan tökéletes életet, mint amit Jézus élt.
Ezért Jézussal helyet cserélve már bizodalmunk lehet az ítélet napjához, hiszen amint Ő van, úgy vagyunk mi is, az Ő élete nekünk van adva. I. Ján. 4,17.
„Krisztussal úgy bántak, ahogy mi megérdemelnénk, azért hogy mi olyan bánásmódban részesüljünk, amilyet Ő érdemelt volna. Elítélték Őt a mi bűneinkért, amelyekben semmi része sem volt, hogy mi felmentést kapjunk az Ő igaz élete által, amelyben viszont nekünk nem volt semmi részünk. Elszenvedte helyettünk a mi halálunkat, hogy mi elnyerhessük az Ő életét.” (J.É. 16-17.)
„Nem azon kell aggódnunk, hogy Isten mit gondol rólunk, hanem azon, hogy mit gondol Krisztusról, a mi helyettesünkről.” (Szemelvények II. 32,2.)
Ebben az ítéletben ott van mindenek előtt az Úrnak Angyala, aki nem más, mint Jézus Krisztus a mi közbenjáró főpapunk, aki mindig kész védelmébe venni a bűnbánó és megtérni vágyó bűnösöket.
Másrészt ott van Józsua és barátai, akik jelképes férfiakként állnak ott, a mindenkori Isten népét jelképezve.
Ebben az ítéletben ott van az elmaradhatatlan társunk is, Sátán, aki azért áll mellettünk, hogy vádoljon bennünket, hogy őrködjön afelett, nehogy rejtve maradjon egyetlen bűnünk is.
Vannak még ott olyan szolgáló lények is, akik az Úr Angyalának parancsait várják, hogy végrehajtsák azt a maga idejében.
Dániel erről a csoportról azt látta, hogy „ezerszer ezeren szolgálának néki, és tízezerszer tízezeren állának előtte”. Dán. 7,10.
Védelmét azonban nem úgy adja, hogy megpróbálja bebizonyítani védenceinek az ártatlanságát, mert ez lehetetlen, hiszen mindannyian bűnösök vagyunk.
Sátán nem rágalmazóként áll ott, nem kitalált bűnökkel vádol, hanem a megtörtént, az elkövetett bűnöket olvassa a fejünkre.
Ezért hallgatott némán Józsua is a Vádoló szavai előtt.
„És mi mindnyájan olyanok voltunk, mint a tisztátalan, és mint meg-fertőztetett ruha, minden mi igazságunk.” Ésa: 64,5.
Első parancsával a Vádolót hallgattatja el.
Valószínűleg azáltal, hogy nyilvánosságra hozta azt, hogy azokért a bűnökért mindenek előtt ő a vádoló a felelős, mert ő vette rá ezt a bűnöst azoknak a bűnöknek az elkövetésére.
Hasonlóképpen történik itt is, mint annakidején, amikor Jézus elé vezettek a farizeusok egy bűnös nőt, azt mondván, hogy a törvény szerint halálra méltó, vajon Jézus mit mond. Ján: 8,1-
Miután a Vádolót elhallgattatja, a másik parancsával már elvégezteti a bűnösön azt, amit magától soha sem tudott volna megtenni.
„Vegyétek le róla a szennyes ruhákat”, mondotta az Úr Angyala.
Józsuához pedig így szól; „Lásd, levettem rólad a te álnokságodat”.
Harmadik parancsa pedig arra vonatkozik, hogy a szennyes ruháitól megtisztított bűnös egy másik ruhába legyen felöltöztetve, egy ünnepi ruhába.
Ha a szennyes ruha a mi bűneinket és álnokságainkat jelképezi, akkor ez a másik ruha az Isten által nekünk tulajdonított bűntelen életet jelenti.
Másrészt viszont úgy beszél erről a ruháról, mint ami nem a saját cselekedeteinket jelképezi, hanem olyan igazságos cselekedeteket, amelyeket úgy kapnak a szentek, – „adaték nékik”.
Jézustól kapják ugyan, de a saját tulajdonuknak tekinthetik, mintha ők követték volna el azokat a cselekedeteket.
Hogy Sátán ne vádolhassa többé őket a múlt bűneiért.
Hogy bizakodva és reménnyel gondolhassanak arra a pillanatra, amikor majd meg kell állniuk Isten ítélőszéke előtt.
Hiszen Józsua példája is arról beszél, hogy nem Isten foglalkozott Józsua szennyes múltjával és életével, hanem Sátán.
Isten azzal kezdte a dolgokat, hogy levette Józsuáról mindazt, ami Sátán számára hivatkozási alapot képezhet a vádoláshoz.
A következő lépésben viszont olyan helyzetet teremtett Józsua számára, amivel Sátán már nem tudott mit kezdeni, ettől teljesen tehetetlenné vált.
Ez az a helyzet, amire Pál is hivatkozik, mondván, hogy amikor elérkezik ez a pillanat, akkor:
„Találtassam Őbenne, mint akinek nincsen saját igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által, Istentől való igazságom a hit alapján.” Fil. 3,9.
Az ítélkezés alapját az „élet könyve” képezi, ahol azok neve van bejegyezve, akik életük folyamán Jézus Krisztust elfogadták személyes Megváltójukként.
Ezek az emberek ezzel a döntésükkel a Jézus Krisztusban való állapotba kerültek.
Ebből adódóan az ítélkezés elsősorban azt vizsgálja velük kapcsolatban, hogy megmaradtak-e ebben a kiváltságos állapotban vagy nem.
Ha igen, akkor Jézus parancsára minden bűnt és álnokságot eltörölnek, amik a korábbi életüket terhelték, hogy az ítéletben kizárólag Jézus igazságába öltözötten állhassanak meg.
Ez a körülmény azt jelenti, hogy a bűnös neve alatt ténylegesen nem az ő cselekedeteit fogják megvizsgálni, hanem Jézus cselekedeteit, ami ennek az embernek lett tulajdonítva.
„Aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem átalment a halálból az életre.” Ján. 5,24.
„Krisztussal együtt megfeszíttettem, élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.” Gal. 2,20.
„Aki hisz Őbenne, el nem kárhozik (nem ítéltetik el); aki pedig nem hisz, immár elkárhozott (máris elítéltetett)”, mivel nem ment át a halálból az életbe. Ján. 3,18.
„Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged-(elmeskedik) a Fiúnk, az nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.” Ján. 3,36.
„Minden lélek így szólhat: ‘Tökéletes engedelmessége által Jézus eleget tett a törvény előírásainak. Egyedüli reményem abban van, hogy reá tekintsek, mint helyettesemre és kezesemre, aki tökéletesen engedelmeskedett a törvénynek érettem. Érdemeibe vetett hit által szabad vagyok a törvény kárhoztatásától. Igazságának ruháiba öltöztet engem, ami a törvény minden előírására feleletet jelent. Tökéletes vagyok az örök igazságot hozó Krisztusban. Ő Isten elé állít engem abban a folt nélküli ruhában, amiben emberi szövésnek nyoma sincs. Minden Krisztustól van és minden dicsőség az Isten Bárányát illeti, aki elveszi a világ bűneit’.” (Szemelvények I. 363,1.)
