|
|
Róm. 8,1-14. |
|
Letöltés |
|
|
|
Róm. 8,1-14. |
|
Letöltés |
|
Csodálatos áldásígéretek kapcsolódnak össze azzal a kijelentéssel, hogy valaki Krisztusban van.
Aki Jézus Krisztusban van, az mindenek előtt azt jelenti, hogy belé oltatott, mint a vessző a szőlőtőkébe, és teljesen összeforrt vele az élete.
„Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden.” II. Kor. 5,17.
„Aki Őbenne marad, az egy sem esik bűnbe.” I. Ján. 3,6.
„Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak.”
Ez az „azért” szó egy magyarázó megjegyzésként került be az apostol gondolatvezetésébe.
Visszavezet bennünket egészen az első fejezet tizenhetedik verséhez, ahol azt olvashatjuk, „az igaz ember hitből él”, vagyis ha Jézus Krisztusba veti a hitét, akkor él.
Ez a szó viszont arra is rá akar mutatni, hogy miért nem kell keresztül mennünk azon a test ellen vívott reménytelen küzdelmen, amiről a hetedik fejezetben írt.
Ez a szó a szabadulás útvonalára mutat rá
Amíg Krisztusban maradunk, addig kívül állhatunk a kárhoztatás minden veszedelmén.
Ennél sokkal többre van szükség, bár nagyon sokan megelégszenek azzal, hogy Jézus nevére hivatkoznak.
Ahogy a szőlővessző üde növekedése vagy éppen a beteges sorvadása jelzést ad arról, hogy milyen a tőkével való kapcsolata, akként a mi életünk is önmagában hordozza azokat a bizonyítékokat, hogy valóban Krisztusban vagyunk-e.
Pál apostol szerint van egy pont, amiből felismerhetjük, hogy a valóságban kik azok, akik Krisztus Jézusban vannak.
Az apostol szerint ezek „nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint”.
De vajon hogyan lehet ezt a gyakorlati életünkben megvalósítani?
Mikor mondható el rólunk, hogy már nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint?
Ismerve a lelki életünk árnyékos oldalát, nem kilátástalan számunkra ez a cél az Isten által adott feltétel mellett?
Annak ténye, hogy mire gondolunk szívesen, a szívünk állapotáról tesz bizonyságot, hiszen „a szívből származnak a.... gondolatok”, akár jó, akár gonosz az. Mát. 15,19.
Ezért mindkét nagyhatalom, – Isten és Sátán – az ember szíve után a gondolatait szeretné lekötni és uralni.
Sátán ennek érdekében vonultatja fel a kísértéseit, mert azt szeretné, ha a kísértése megfoganna bennünk. Jak. 1,14-15.
Amikor valakiben már megfogant a kísértő gondolat és már eljátszadozik vele, akkor már csak egy lépést kell tennie ahhoz, meg is szülessen benne a bűn.
Ugyanakkor Isten is arra törekszik, hogy Lelke által foglyul ejtsen minden gondolatot, hogy ílyenmódon természetesebb legyen a Krisztusnak való engedelmesség. II. Kor. 10,5.
A Lélek szerint járó ember mindig szívesebben gondolkodik olyan dolgokon, amik igazak, amik tisztességesek, amik tiszták, amik kedvesek, amik jó hírűek. Fil. 4,8.
„Mert a test gondolata halál.... ellenségeskedés Isten ellen.” 6-7. vers.
Szomorú tény, hogy a bűnben született ember gondolatai szívének állapota miatt mindig testi, azaz romlott, ezért ebből mindig csak az Istennel való ellenségeskedés fakadhat, végül pedig a kárhozat halála.
Ez a körülmény mindig nyugtalanságot támaszt, félelmet és aggodalmaskodást, de sohasem ad igazi nyugalmat és békességet a szívbe.
„A Lélek gondolata viszont élet és békesség”, mondja az apostol.
Mivel a Lélek vezetése alatt álló ember inkább gondolkodik olyan dolgokon, amik igazak, tisztességesek, tiszták, kedvesek és jó hírűek, ezért a lelkében is mindig a Krisztus békessége uralkodik.
Ezt azért mondja, mert a test szerint élő ember „az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti”.
Mivel Isten a törvényében fejezte ki az akaratát, ezért nem lehetnek kedvesek előtte azok, akik még csak nem is gondolkodnak azon, hogy a törvényének engedelmeskedjenek.
Mert a test szerint valók csak test dolgira gondolnak, mert abban találnak örömöt és nem a lelki dolgokban.
A Lélek szerint járó emberek viszont szívesen gondolkodnak Isten törvényéről, még gyönyörködni is tud Isten törvényében, ebből adódóan meg van az a szándéka, hogy cselekedje a törvény által mutatott jót. Róm. 7,21-22.
Dávid boldog embernek mondj azt, akinek „az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az Ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal”. Zsolt. 1,2.
Egyik oldalon „a test holt a bűn miatt”, ezért „ha test szerint éltek, akkor meghaltok”. 10. 13. vers.
A másik oldalon „a Lélek ellenben élet az igazságért”. 10/b. vers.
Ezért „ha a test cselekedeteit a Lélekkel megöldöklitek, akkor éltek”. 13. vers.
Szeretne mindenkit arról biztosítani, hogy „ti már nem vagytok testben, hanem lélekben”. 9. vers.
De ehhez a kijelentéséhez azonnal hozzáfűzi; „ha ugyan az Isten Lelke lakozik bennetek”.
Ezzel a közbevetett helyesbítéssel egy őszinte önvizsgálatra akar késztetni, hogy a Krisztus nevére való hivatkozás ne csak egy vakmerő elbizakodottságból történjen.
Mivel foglalkozol szívesen a gondolataidban, ami éppen a dédelgetettsége miatt újra és újra visszatér hozzád?
Érzed-e a Lélek munkálkodását és vezetését az életedben, és kész vagy-e együtt munkálkodni vele?
Tapasztalod-e azt, hogy Isten foglyul ejti a gondolataidat, és így sokszor ösztönösen is a lelki dolgokon gondolkodol?
Milyen érzésekkel gondolsz Isten törvényére és azokra a kívánalmaira, amikben az elvárásait ismerheted meg?
Kész vagy-e együttműködni Istennel abban, hogy „a test cselekedeteit a Lélekkel megöldököljétek”?
Pál szerint az Isten fiai nem azért minősülnek lelkieknek, mert tökéletesen tiszták a bűn minden befolyásától, hanem csak azért, mert ők újjászülettek, és ez a bennünk elkezdődött új élet folyamatosan megújul, mindig többet és nagyobb részt uralva a belső lényükből.
Nem azért mondja róluk, hogy Lélek szerint járnak, mert ők sohasem vétkeznek!
Ha ezt így gondolta volna, akkor nem írta volna le azt a summázó megjegyzését, mely szerint „ha Krisztus ti bennetek van, akkor jóllehet a test holt a bún miatt, a lélek ellenben élet az igazságért”. 10. vers.
A test tehát még akkor is holt a benne lévő bűn miatt, amikor pedig már Krisztus is bennünk lakozik.
Egyébként ez a kijelentése csupán egy visszahivatkozás arra a megállapítására, amit a hetedik fejezet végén mond ki.
„Elmémmel az Isten törvényének, de testemmel a bűn törvényének szolgálok.” 7,25.
Akkor nem kellene a lelkiélet megmaradása érdekében a test cselekedeteit öldökölni a lélekkel, mert nem volna mit, de sajnos van. 13/b. vers.
Ezért azt is kimondja, hogy „Lélek szerint valók” csak azok lehetnek, akikben az Isten Lelke lakozik.
„Akiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé.” 9/b. vers.
Krisztus Lelkéről viszont csak akkor mondhatjuk el azt, hogy bennünk lakozik, ha a vezető szerepet átengedtük Neki az életünkben.
„Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai”. 14. vers.
Vagyis ha a Léleknek kell uralni és vezetni bennünket, akkor az Ő akaratához kell igazodnunk, és nem alkudozhatunk és egyezkedhetünk a testtel, a testből feltörő kívánságokkal.
Meg kell tanulnunk és gyakorolnunk kell magunkat benne, hogy nemet is mondhatunk a test követeléseire.
„Mert ismételt cselekedetekből alakul a szokás, szokásból a jellem, és a jellem dönti el az örök sorsunkat.”
Mert „akik Krisztus Jézusban vannak, azok nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint”, vagyis azok a Lélek vezetése alatt akarnak élni.
Isten nem a test szerinti megnyilatkozásaink alapján kezel bennünket és viszonyul hozzánk, hanem a bennünk megszületett új ember alapján.
Ezért, „ha én azt cselekszem, amit nem akarok, akkor nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn”. Róm. 7,20.
Amikor viszont az újjászületésünkről beszél, akkor azzal vezeti be, hogy „azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint”. II. Kor. 5,16.
És majd csak ezután mondja el a két gondolatot mintegy összekapcsolva: „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden.” II. Kor. 5,17.
Tanító lecke ez számunkra, hogy tanuljuk meg úgy látni és elfogadni egymást, ahogyan Isten teszi ezt velünk.
Ellenkező esetben ugyanis úgy teszünk, mint Péter a főpap udvarában, megtagadjuk Krisztust, mintha semmi közünk sem lenne hozzá,
Meg kell értenünk és hit által el kell fogadnunk, hogy többé már nem Ádámban való emberek vagyunk, hanem Krisztusban való istenfiak.
Mert igaz ugyan, hogy „egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek; azonképpen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek”. Róm. 5,19.
Ezért az erőfeszítésünk és az igyekezetünk ne arra irányuljon, hogy eljussunk a Krisztusban való életre, mert ezt az újjászületéssel már elnyertük.
Sokkal inkább azon igyekezzünk, hogy ez az élet ne gyengüljön, hanem hatalmasan megerősödjön bennünk.
„Adja meg néktek az ő dicsősége gazdagságáért, hogy hatalmasan megerősödjetek az Ő Lelke által a belső emberben; Hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben.” Eféz. 3,16-17.
