131 - Lélekben és igazságban imádni

.

I. A történeti háttér

1.    Miután Jézus elég sok időt töltött Jeruzsálemben és Júdeában, úgy döntött, hogy visszatér Galileába, ahol elkezdte a messiási szolgálatát.

• Ezt a döntését nagy mértékben befolyásolta az a körülmény, hogy a vallási vezetők egyre ellenségesebb szándékkal fordultak felé.

  • Belátta, ha továbbra is Júdeában marad, akkor az üldöztetése idő előtt fog megkezdődni, ami viszont akadályozta volna a küldetésének teljesítésében.

• Jézus ezzel a lépésével arra is példát mutatott, hogy nem minden megpróbáltatás és szenvedés Isten jóváhagyásával történik.

  • Ha ugyanis arra lehetőségünk van, akkor ki lehet térnünk előle, nem kell fejjel menni a falnak, és szándékosan előidézni és kiváltani az üldözést.

2.    Júdeából kétféle útvonalon lehetett eljutni Galileába.

• Volt egy útvonal a Jordán völgyén keresztül, ami kerülőnek számított és hosszabb volt mint a másik, de ez viszont könnyebb és kényelmesebb volt, és ezért elég sokan inkább ezt választották.

  • Ezen az úton kétszer is át kellett kelni a Jordánon, de így legalább ki lehetett kerülni a samaritánusok földjét és a magas hegyeket.

  • Jézus korában a zsidók szinte csak ezt az útvonalat választották.

• A másik útvonal rövidebb volt ugyan, hiszen egyenes vonalban haladt Jeruzsálemből Galileába, de ez lényegesen nehezebb út volt, mivel az igen magas sziklás hegyeken keresztül vezetett át.

  • Ez az útszakasz teljesen keresztül haladt Samárián, ezért a zsidók ezt szinte egyáltalán nem használták.

  • Jézus viszont éppen ezt az útvonalat választotta.

3.    Jézus mintegy hat óra körül, azaz dél tájékán, a nap legmelegebb időpontjában érkezett ide Sikár városához, aminek határában volt a Jákob kútja.

• A megerőltető hegyi gyaloglástól elfáradva, eltikkadva, szomjasan és éhesen értek ide.

  • A tanítványok éppen azért mentek be a városba, hogy pótolják a hiányt, vagyis megvásárolják az ebédhez szükséges ételt és italt.

• Miközben Jézus a tanítványainak visszatérésére várakozott, a kúthoz érkezett egy samáriai asszony.

  • Ez a váratlan körülmény Jézust azonnal cselekvésre késztette, már csak a missziós lehetőségre tudott gondolni; vagyis megkeresni és megtartani , ami elveszett.

4.    Jézus csak egyetlen úton szólíthatta meg ezt az idegen asszonyt, ha vizet kér tőle, mivel az asszony rendelkezett azzal, ami Jézusnak akkor nem volt.

• A megszólítás és a kérés még így is nagy döbbenetet váltott ki az asszonyból.

  • „Hogyan kérhetsz inni zsidó létedre én tőlem, aki samáriai asszony vagyok?”

• Ez az asszony viszont nem tudta, hogy Jézus küldetésének éppen az volt az egyik célja, hogy ledöntse a válaszfalakat.

5.    Amikor már létrejött a kapcsolat és a párbeszéd, akkor Jézus bemutatkozott és felfedte az asszony előtt az igazi lényét.

• Először azzal, hogy elmondta; Ő sokkal jobb vizet tudna adni a részére, ha kérte volna tőle.

• Majd azzal, hogy olyan dolgokat mondott el az életéből, amit egy közönséges idegen nem tudhatott volna róla.

• Végül pedig nyíltan kimondta előtte, hogy Ő az, aki felől Mózes jövendölt, aki „megjelent nékünk mindent”.

II. Az élő víz, amit Jézus ad

1.    Jézus mindenképpen igyekezett lelki síkra terelni az asszonnyal folytatott beszélgetését.

• Elmondta, Ő nemcsak ilyen egyszerű vizet tudna neki adni, hanem élő vizet, azaz forrást tudna biztosítani számára.

• Olyan forrást tudna biztosítani, amiből ha iszik, akkor többé nem szomjazik meg, vagyis nem érez vágyat semmilyen másfajta víz után.

2.    Amikor Jézus az újra megszomjazó emberekre utalt, akkor azokra gondolt, akik a világ különböző ember ásta kutakból próbálják kielégíteni lelkük szomját, de eredménytelenül.

• Majd pedig arra utalt, hogy az emberek kielégítetlen lelki szomjára megoldást csak az adhat, amit egyedül Ő tud adni.

  • „Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha örökké meg nem szomjúhozik”. Ján. 4,14/a.

  • „Az isteni kegyelem, melyet egyedül Ő képes nyújtani, olyan, mint az élő víz: megtisztít, felfrissít, felüdíti a lelket.” (J.É. 146,1.)

• Amikor Jézus az élet kenyerével együtt beszél az élet vizéről, akkor nem minden esetben önmagára gondol, hanem az írott Igére, az Isten szavára is, amivel szintén meg tudja elégíteni a lelkileg éhező és szomjazó embereket. Ján. 6,35.  Jel. 21,6.  22,17/b.

  • „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem... Asztalt terítesz nékem... csordultig van poharam.” Zsolt. 23,1-2. 5.

3.    Annak viszont feltétele is van, hogy valaki akarjon inni a Jézus által felkínált jelképes vízből, és az felüdítse és megújítsa az életét.

• Mindenek előtt rá kell döbbennie, hogy bűnös, akinek Megváltóra van szüksége a szabaduláshoz, a lelkének békességre jutásához.

  • Ezt a békességet csak Jézus adhatja a szomjazó lelkek számára.

• Viszont nem elég felismerni a szükségletet, hanem élni is kell azzal a lehetőséggel, amit Isten biztosít részünkre, vagyis inni kell abból a forrásból, amit Isten ad.

4.    Jézus nagyon különös módon hozta létre azt a körülményt, hogy ez az asszony végre a lelkéből fakadóan akarjon inni az általa felajánlott vízből.

• Azzal kezdte, hogy nyíltan felfedte előtte a bűnös életmódját, fejére olvasta, hogy mindig azt csinálja, amire éppen rászomjazott, vagyis a kívánságai és a vágyai vezették.

  • Ha új szomjúság fogta el, akkor mindig egy másik pohárból próbált inni, de ez sohasem szüntette meg a lelkében keletkezett szomjúságot, ezért ment bele újabb és újabb házasságokba.

  • Egész életében bűnből-bűnbe járt, kútról-kútra, mindig azt itta, amiről azt hitte, hogy el fogja oltani vagy legalábbis csillapítani fogja a lelkében keletkezett szomjúságot.

• Jézus szavainak hatása alatt most döbbent rá először, hogy egész életében keresett valamit, de az általa választott megoldások közül eddig még semmi sem elégítette ki, mindig megszomjazott valami új után.

  • Eljutott oda, hogy már bánta és szégyellte, hogy egész életében mindig csak a bűn kútjának vizével akarta lelke szomját eloltani.

  • Jézus szavai most reményt támasztottak szívében, hogy talán mégis csak van valamilyen kivezető út és megoldás az elrontott életére.

III. Az igazi imádók

1.    Amikor meggyőződött arról, hogy nem egy átlagos emberrel beszélget, akkor egy nagyon gyakorlatias kérdést vetett fel Jézusnak.

• Talán az új Ismeretlentől való félelmében, vagy éppen a feltámadt lelkiismeretét megnyugtató szándékkal megpróbált témát váltani, ezért egy olyan teológiai kérdést vetett fel, ami mindig élénk érdeklődést váltott ki a zsidók és a samaritánusok között.

  • Hol kell imádni Istent: Jeruzsálemben vagy a Garizim hegyén?

  • Ugyanis mindkét helyen templomot építettek az Isten imádására.

2.    Az asszony teológiai vitakérdését Jézus újra vissza terelte lelki oldalra.

•  A vita méregfogát húzta ki Jézus azzal, hogy olyan harmadik lehetőségről kezdett beszélni, amiről ez az asszony eddig még soha nem hallott semmit.

  • „Asszony, hidd el nekem, hogy eljő az óra, amikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.... Eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát; mert az Atya is ilyeneket keres az ő imádóiul.” Ján. 4,21. 23.

• Ezzel a kijelentésével Jézus egy pillanat alatt ledöntötte azt az évszázados falat, ami a zsidók és a samaritánusok közzé épült.

3.    Jézus szavaiból megérthetjük, hogy Isten milyen imádókat keres magának, három dolgot tesz hangsúlyossá a kijelentésében.

• Igazi imádókat - lélekben imádókat - igazságban imádókat.

4.    Imádni valakit a tiszteletadásunk legmagasabb szintű megnyilatkozása által lehetséges, ezért fogalmaz a Tízparancsolat is úgy az idegen istenekkel kapcsolatban, hogy „Ne imádd és ne tiszteld azokat”. II. Móz. 20,5.

• Isten igazi imádókat keres, Ő nem gyönyörködik a külső formákba merevített imádságokban, amikor csak formálisan gyakorolják a tiszteletadást, amikor nem a szívükből fakad az.

  • Isten igazi imádata akkor alakul ki bennünk, ha Isten kerül életünkben az első helyre, amikor Istenért és az evangéliumért készek vagyunk mindent háttérbe helyezni.

• Csak akkor mondhatod magadat igazi imádónak, ha már tudod szeretni Istent „teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből”. Mt. 22,37.

5.    De mit jelent lélekben imádni Istent, hogyan lehet és hogyan kell ezt tenni a gyakorlati élet területén?

• Mindenek előtt azt jelenti, hogy nemcsak racionálisan veszek részt az imádásban, hanem a lelkem is benne van.

  • Ezért amikor imádkozunk, akkor nemcsak az értelmes gondolatokra és szavakra kell figyelnünk, hanem a szívünkre, az érzelmeinkre is, hogy az imádásban mindig a szívünk teljességéből szóljon a szánk.

• Lélekben imádni a Szentlélekkel való élő közösséget is jelent, ami viszont csak akkor valósulhat meg, ha már megtörtént a Lélektől való újjászületés: mert csak „ami Lélektől született, lélek az”. Ján. 3,6.

  • Ebben az esetben imádkozás közben „a Lélek is segítségére van a mi erőtelenségünknek. Mert azt, amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk; de maga a Lélek esedezik mi érettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal”. Róm. 8,26.

•  Lélekben imádni a Szentlélek gyümölcseinek megnyilatkozását is jelenti, az imádat és a lelki gyümölcsök ugyanis nem választhatóak el egymástól. Gal. 5,22.

  • Akinek az életében nem bontakozik ki és nem fejlődik a Lélek gyümölcse, az nem igazi imádó, az nem lélekből imádja az Istent.

6.    Igazságban imádni Istent szintén többféleképpen lehet.

• Mivel Jézus önmagát nyilatkoztatja ki igazságként, ezért Istent igazságban imádni csak a Jézus Krisztusban való élet által lehet.

  • „Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus”. Gal. 2,20.

• Jézus szerint „az igazság szabadokká tesz”, ezért Istent igazságban imádni csak a bűntől való szabadulás élményén átesett emberek tudják.

  • Ez az imádás a megszabadultság boldog tudatából való imádást jelent, ezért tele van örömmel és hálaadással.

IV. Jézus missziójának eredménye

1.    Amikor Jézus szándéka végre az asszony szívéig jutott, akkor megtelt örömmel és lelkesedéssel annyira, hogy még a vödrét is ott hagyta a kútnál, mert minél hamarabb és minél több embernek szerette volna elmondani, hogy megtalálta a Messiást.

• Semmi sem volt fontosabb számára annál, minthogy mindenkit Jézushoz vezessen.

2.    Amikor ez a mindenki által elítélt és megvetett asszony elkezdte Jézushoz hívogatni az embereket, akkor rendkívüli eredménnyel tudta ezt tenni.

• Először talán csodálkoztak az emberek, hogy éppen ez a kiközösített asszony hívja és biztatja őket a Messiás felkeresésére, de a kíváncsiságtól hajtva mégis vele mentek a kúthoz.

  • Aki olyan készséggel és olyan szívből fakadó lelkesedéssel hívogatja az embereket, mint ez az asszony, annak a munkája nem marad hiábavaló.

• Végül azonban az asszony hívására kiment emberek kijelentették: „Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ idvezítője, a Krisztus”. Ján. 4,42.

3.    Ez a gyakorlatias oktatás és lecke, amit Jézus bemutatott a tanítványai előtt, bizonyos alapelvek megértésében segíthetett nekik az előttük álló nagy küldetésükben.

• „Jézus a samáriai tartózkodását áldásnak szánta a tanítványai számára, akik még mindig a zsidó vakhit befolyása alatt álltak. Úgy érezték, hogy a nemzetük iránti hűség kötelezi őket az ellenségeskedés táplálására a samaritánusok irányában.” (JÉ 152,3.)

  • Jézus azonban le akarta rombolni ezt az előítéletet

• Vannak ellentétek, amelyek egyedül Jézusban oldódhatnak meg, Jézusban az évszázados gyűlölettől áthatott ellenségek is képesek egymásra találni.

• „Időbe telt, amíg megtanulták, hogy megvetésük és gyűlöletük helyét irgalmasságnak és együttérzésnek kell elfoglalnia. Az Úr mennybemenetele után viszont tanításai új jelentést nyertek a tanítványok számára. A Szentlélek kitöltetése után visszaemlékeztek a Megváltó tekintetére, szavaira, tiszteletteljes, nyájas viselkedésére ezekkel a megvetett idegenekkel szemben. Amikor Péter Samáriába ment prédikálni, ugyanezzel a lelkülettel munkálkodott. Amikor Jánost Efézusba és Szmirnába hívták, visszaemlékezett a sékhemi tapasztalatra, és szíve hálával telt el az isteni Tanító iránt, aki előre látta a rájuk váró nehézségeket, és saját példájával nyújtott segítséget.” (JÉ 152-153.)

• Az utókor számára pedig azért íródott meg, hogy mi is tanuljunk belőle.