megkeresni és
megtartani ami elveszett
Úgy tűnik, hogy példája által elénk is két nagy feladatot szeretne állítani.
Megkeresni és megtartani az elveszetteket.
Ez a példa viszont parancsban is elhangzik az Egyháza számára.
Ez a két megbízatás egy összetartozó, egymásra épülő feladatot jelent részünkre.
Ezt a két dolgot csak egyszerre és együtt lehet végezni.
Hol kell keresnünk az elveszetteket, hol kerülhet elveszett állapotba az ember?
Természetesen nemcsak kint a világban, hanem bent a gyülekezetben is.
Mitől válik elveszetté az ember?
A Biblia tanítása szerint azok elveszettek, akik elszakadva élnek Isten szeretet-közösségétől.
Jézus példázataiból azt érthetjük meg, hogy az elveszettségnek viszont különböző szintjei, illetve különböző fokozatai vannak.
Az egyik csoportban azokról kapunk bemutatást, akik Isten házának közösségétől elszakadva élnek.
Az elveszett juh azokat példázza, akik egy bizonyos idő után érzik az elveszettségüket, kétségbe is esnek miatta, de teljesen tehetetlennek érzik magukat arra, hogy visszataláljanak.
Az elveszett fiú viszont azokat példázza, akik miután rádöbbentek az elveszettségükre, akkor vissza tudnak menni az atyai házhoz.
A másik csoportban viszont azokról kapunk bemutatást, akik Isten házában jutottak elveszett állapotban, - az elveszettségnek ez az állapota súlyosabb, mint az előző.
Az elveszett drachma azokat példázza, akik teljesen tudatlanok és érzéketlenek az elveszettségükkel kapcsolatban.
Az otthon maradt testvér pedig azokat példázza, akik meg vannak elégedve saját helyzetükkel és egyáltalán nem érzik magukat elveszettnek, ezért nem is tesznek semmit annak érdekében, hogy a jelenlegi helyzetükön változtassanak.
Ha nem vagy teljesen biztos a dolgodban, akkor a Biblia eligazító tanácsa világosan elmondja, hogy mit kell tenni.
„Jertek térjünk vissza az Úrhoz.” Hós. 6,1.
„Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok segítségül, amíg közel van.” Ésa. 55,6.
Mert „nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” Ján. 15,5.
„Nem jó az embernek egyedül lenni, szerzek néki segítőtársat, hozzá illőt.” I. Móz. 2,18.
„Az, aki sohasem tévedhet, megmutatta nekem,
hogy kiscsoportok alakítása képezi a keresztényi munkálkodás alapját. Ha a
gyülekezetnek nagyobb számú tagja van már, akkor alakuljanak kisebb csoportok,
amelyek nemcsak a gyülekezeti tagokért, hanem a kívülvalókért is munkálkodhatnak.” (Test. 7.
Néhányan úgy gondolják, hogy a kiscsoportok biztos alapjai lehetnek a függetlenné váló szervezeteknek, ezért nem hajlandók támogatni az ilyen kezdeményezéseket.
Mások azért ellenzik az ilyen kezdeményezést, mert szerintük klikkekre szabdalja fel a gyülekezet testvéri közösségét.
Vannak olyanok is, akik attól félnek, hogy így nem őrizhetik meg a befelé forduló életstílusukat, mert a kiscsoportban kénytelenek lesznek megszólalni, és így mások is megismerik a gondolkodásmódjukat.
Az első keresztény gyülekezet naponta és magánházaknál volt foglalatos abban, aminek hatására az Úr mindennap gyarapította üdvözülendőkkel a gyülekezetet. Csel. 2,42. 46-47.
A Bizonyságtételek alapján tudjuk, hogy a végidő misszió munkájának alapját is a házankénti Biblia tanulmányozó csoportok fogják képezni.
Ki az, aki szeretné, ha Isten ezt a gyülekezetet is gyarapítaná mindennap üdvözülendő emberekkel?
Hisszük-e azt, hogy mint Isten gyermekeinek kötelességünk együttmunkálkodni Istennel abban, hogy általunk keresse meg azokat, akik elveszett állapotban vannak?
Ki az, aki úgy érzi, hogy a lélekmentés érdekében ő nem kapott Istentől egyetlen tálentomot sem?
Ki az, aki csak akkor érzi biztonságban magát, ha nem használja és nem kamatoztatja az Isten adta képességeit és lehetőségeit?
Ki az, aki szeretné Isten előtt felajánlani szolgálatra azt a legalább egy tálentumát, amit kapott?
A kiscsoportokban való munka az egyik leghatékonyabb módja annak, hogy minden tálentom és lelkiajándék feladathoz jusson.
Mert a különböző képességek önálló területen működhetnek.
Mivel a csoportba szerveződés által a munkaterület szétnyillik, ezért minden személyre szükség van, mindenkinek jut tennivaló.
Mindenek előtt olyan közösségek teremtődnek, amiket nem lehet másként létrehozni.
Mindenkinek szüksége van néhány emberre, akiket barátainak tekinthet.
Ennek hiányában hamar feltámad az elhagyatottság érzése, aminek természetes következménye a gyülekezettől való elhidegülés, és esetenként az elmaradás is.
Viszont nagyon fontos tudni azt, hogy barátság csak a kölcsönös adás elve hátterén bontakozhat ki.
Szeretni mindenkit kell a keresztényeknek, de baráttá fogadni senkit sem kötelező.
Az igetanulás és imádság különleges áldását lehet felfedezni a kiscsoportos közösségekben.
Egyéni tanulás és imádság által nem tudja Isten adni azt az élményt és tapasztalatot, mint amit az ilyen közösségekben adhat.
Rendkívüli módon tud bővülni az igei rálátásunk mások gondolatainak a megismerése által.
A meglévő ismereteinket is csak közösségben tisztíthatjuk meg minden tévedéstől és hibás következtetéstől, azzal, hogy elmondjuk, és ütköztetjük mások ismereteivel és gondolataival.
A vendégek hívásának is nagyobb lehetősége van, mivel a kiscsoportos közösség tagjai nemcsak passzív hallgatókként ülik végig az együttléteket.
Ha a vendég is hozzászólhat a foglalkozás témájához és kifejtheti a véleményét, akkor azt érzi, hogy itt nemcsak megtömni akarják a fejét, hanem az ő véleményére és gondolataira is kíváncsiak.
Az ilyen közösségben hamarabb otthon érzi magát a vendég.
Leggyakrabban a Biblia tanulmányozására szerveződnek kiscsoportok.
Vannak, akik közös célokért való imádkozásra szerveződnek inkább közösségekbe.
Mások az idősek és a rászorulók megsegítése érdekében fognak össze és szerveződnek egy hatékony csoporttá.
Ismerek olyan személyeket, akik a gyülekezettől elmaradt testvérekért fáradozva szerveződtek és alkottak egymással közösséget.
Vannak, akik az irodalom terjesztésére éreznek elhivatottságot, ők is alkothatnak egy csoportot.
Szerveződhet csoport a kórházakban lévő betegek közötti misszió végzésére.
Egy másik csoport a Biblia Levelező Iskola ügyét vállalhatja fel a gyülekezetünk vonzáskörzetében.
Ismerek olyanokat, akik újsághirdetés útján keresnek olyan embereket, akikkel levelezés útján beszélhetnek Istenről és az örökkévaló evangéliumról.
Megint mások szakosodhatnak a magnó szalagok terjesztése általi munkára.
Lehetnek olyan csoportok is, akik a társadalom vallásosságát kutató felmérőlapokkal keresnek fel és szólítanak meg embereket, hogy így keressenek olyanokat, akiket érdekel az Isten evangéliumának üzenete.
Természetesen minden csoportnak lehet többféle arculata is.
A példák által csak azt szerettem volna felvillantani, hogy milyen sokféle arculata lehet a csoportoknak, hányféle érdeklődési kör kapcsolhat össze embereket, hányféle úton-módon vezethetünk embereket Jézushoz.
A kiscsoportokban kialakított légkörnek olyan befolyása van, amitől az élet illata lehet azok számára, akikkel kapcsolatba kerülnek.
Ennek a légkörnek vonzónak és kívánatosnak kell lenni, szeretetet kell árasztania magából.
Ahogy a meleg kályhához ösztönösen húzódnak közel az emberek, mert a hideg után jól esik a közelében lenni.
Így vonzódnak ösztönösen olyanok közelébe, akik a szeretet melegét árasztják magukból.
Mert az egész világban meghidegült a szeretet.
– Úgy gondolkodunk, hogy mi meghívjuk a vendégeket, nekik már csak meg kell keresztelkedniük a végén.
– Isten teremtett világa viszont arra tanít bennünket, hogy magvetés nélkül nincsen aratás.
– A kiscsoportos misszió a leghatékonyabb eszköz lehet a kezünkben a magvetés munkájához.
Lehet úgy, hogy fényt vagy meleget támasztunk vele.
Mennyi fényt és mennyi meleget képes biztosítani egy szál gyufa?
Ha nem tudunk vele valami más anyagot is meggyújtani, akkor a saját tüze nem képes sokáig megmaradni.
Rövid idő után már csak a füst és a hamu marad belőle.
Így van minden keresztény is, aki a benne lévő tűzzel nem tud másokat is meggyújtani, akkor rövid idő után a saját tüze is elhamvad.
Csak azzal lehet kamatoztatni, ha minél több embernek továbbadod.
A tengeren csak akkor leszel képes járni, ha egyszer Jézusra nézve kilépsz a csónakodból.
A Jordán vize is csak akkor vált ketté, amikor a frigyládát vivő papok bele léptek a vízbe.
Isten mindannyiótoktól csak azt várja, hogy végre tegye meg a maga lépését.
Ha esetleg mégis úgy érzed, hogy sűlyed a vízben a lábad, akkor ne csak nézz Jézusra, hanem fogd meg a kezét, kapaszkodj bele, és Ő meg fog tartani.
Kapaszkodj bele az ígéreteibe, mint Jákób a Jabbok révénél, és ne engedd el addig, míg meg nem áld téged is.