A görög
nyelvterületen ezt a szót alkalmazták mindenféle összejövetel kifejezésére,
amikor összehívták az embereket.
Profán jelentése szerint a politikai erőt képviselő
nép gyűlését és gyülekezetét jelölte ez a szó.
Erre a profán jelentésre utalt Pál apostol, amikor az
efézusbeliek előtt védekezik Demeter támadása ellen.
„Ha pedig
egyéb dolog felől van valami panaszotok, a törvényes népgyűlésen majd elintéztetik.” Csel. 19,39.
Ez a profán
jelentés kerül át a vallási életbe is, amikor a hívők közössége együtt van,
mint egy testület: „amikor egybegyűltök a
gyülekezetben”. I. Kor. 11,18.
Az ószövetségi
iratokban is összejövetelt jelent ez a szó, Izráel fiainak a népgyűlését, vagy
a nép vezetőinek a tanácskozását. V. Móz. 9,10. 18,16.
Józs. 8,35. 20,2. I. Kir. 8,14.
I. Krón. 28,8. Neh. 8,2.
Az ekklészia mindig a héber gahal szó fordítása, ezt az utóbbit
viszont néha már más szavakkal is szokták fordítani, nevezetesen a „synagóge” -val.
Az egyház és a
zsinagóga két rokon értelmű szó a Bibliában.
Csak akkor kerülnek egymással szembe, amikor a
keresztények maguknak sajátítják ki az egyiket, a másikat pedig a zsidók
számára különítik el.
Hasonlatosképpen
az első keresztény nemzedék is, Isten új népének tudva magát, olyan önmegjelölést
fogadott el, amely az Írásokból származtatva ezt a tényt fejezte ki. I.
Pét. 2,10.
„Az Isten
gyülekezetének..... a Krisztus Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek,
mindazokkal egybe, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül hívják bármely
helyen, a magukén és a miénken.” I. Kor. 1,2.
Izráel, a
pátriárkák testi leszármazottja és az Egyház között egyszerre szakadás is
történt, de ugyanakkor a folytonosság is megmaradt.
Ezért van az, hogy az újonnan választott népre is a
régi neveket alkalmazza Isten Igéje, mindkettőt ekklésziának nevezi.
Általában azt a
helyet nevezik ekklésziának, ahol a hívők istentisztelet megtartására gyűlnek
össze: „mikor egybegyültök a
gyülekezetben”. I. Kor. 11,18.
Ez a hely lehet egy adott városban lévők bármilyen
helyen lévő gyülekezete, ahol az istentiszteleteket tartják. I. Kor. 16,1. Csel. 16,13.
De lehet valakinek az otthona, a családi háza is, ha a
hívek közössége itt tartja az istentiszteleteket. I.
Kor. 16,19. Kol. 4,15.
Esetenként egy
adott földrajzi területen lévő gyülekezetek közösségét nevezi a Biblia
ekklésziának. Csel. 9,31.
Tágabb értelemben
pedig az Istenhez hűséges mennyei és földi teremtmények együttes közösségét is
ekklésziának tekinti. Eféz. 1,20-22. I. Kor. 12,28.
Vannak, akik
szívesen hallanák azt, hogy az ekklészia csak az épületre, az Egyház intézményeire
vonatkozó kijelentés.
Mert akkor az ekklésziával kapcsolatos isteni
elvárásokat nem kell a személyes és közösségi életünkre alkalmazni.
Mások viszont
esetleg azt hallanák szívesen, hogy az ekklészia csak a hívő emberek közösségét
jelenti.
Mert akkor az épülettel kapcsolatban nem kell olyan
megkülönböztetett módon foglalkozni és viszonyulni.
Pedig az ihletett írásokban nagyon komoly eligazító
kijelentéseket kaptunk ezzel kapcsolatban.
„Az istentiszteletek idejére, helyére és
módozatára vonatkozólag szabályokat kell felállítani. Semmiféle szent és
istentisztelethez tartozó dologgal nem szabad tiszteletlenül, vagy közömbösen
bánni.....Az áhítatos hívek tisztelettel lépjenek be a gyülekezeti helységbe és
csendesen foglalják el a helyüket...... Mégha egyéb
helyeken megengedettnek tartjuk is a suttogást, nevetgélést és beszélgetést, az
összejövetel házában, ahol az Urat imádjuk, ne legyen ez megengedve..... Az
Isten házának körzetét szent ünnepélyességgel kell körül venni. Ne legyen régi
barátok találkozó helye, vagy mindennapi gondolatok kicserélésének és világi
ügyek elintézésének a szinhelye.... Ez az a hely, ahol Isten találkozik az Ő
népével és megáldja azt.” (Vegy.Bizonyságtétel: 200-203.)
„Ne jöjj ide
közel! Old le a te saruidat lábaidról; mert a hely, amelyen állasz, szent
föld.” II. Móz. 3,5.
A hajdani
Izráellel az volt Isten vágya, hogy általa létre hozza a legnagyobb egyházat,
egy olyan gyülekezetet, ahová a világ minden népének képviselői összegyűlnek az
igaz Isten imádatára.
Küldetését
elveszítve azonban a zsidóság már csupán csak egy nép lett a többi között, de
többé nem tekinthető az Isten egyházának.
Helyettük Isten
egy új népet hívott el, egy új egyházat alapított, amely tovább viszi az Tőle
kapott küldetést az egész világon. Mt. 21,41.
43.
Mi a rendeltetése
a Jézus által alapított Egyháznak, és milyen emberek közössége alkotja Jézus
Krisztus Egyházát?
Ezekre a
felmerülő kérdésekre a következőket mondhatjuk:
Legyen egy biztonságot nyújtó menedékhely a bűn
világában, az elmagányosodás ellen a közösség védelme.
Az Ősellenség megtévesztő befolyása ellen is védelmet
ad a közösség, mert „a megmaradás a tanácsosok sokasága által van”. Péld.
24,6/b.
Az Egyházhoz való tartozás egyúttal a Krisztushoz való
kapcsolódásunk látható megnyilatkozása is.
A gyülekezet olyan hely, ahol különleges módon táplál
és tanít bennünket Isten, és ahol közösségben imádhatjuk és dicsőíthetjük Őt.
„Isten
kegyelmének színtere, ahol készségesen nyilvánítja ki az emberi szíveket
átalakító hatalmát.” A.T. 9,2.
A Biblia
különböző hasonlatok által mutatja be az Egyházat, ami által nagyon színes és
sokrétű képet kapunk az Egyház természetéről.
Mert ahogy a test
él, mozog és tevékenykedik, olyan aktív módon kell az Egyháznak is léteznie és
jelen lenni a világban.
Ennek a testnek
Jézus Krisztus a feje, ezért az Egyháznak Krisztus irányítása alatt kell működnie.
Ahogy a fej az egész testünket behálózó agyi idegek
útján irányítja a testünket, hasonlóan irányítja Jézus is a gyülekezetet, az
Egyház működését felügyelő „egyházszervezet” rendszere által.
Ilyen módon kapta az Egyház a Krisztus helyében való
cselekvés hatalmát. Mát. 18,18.
A test hasonlata
szemlélteti, hogy a tagok egymással összhangban végzik a saját feladataikat „a szentek tökéletesbítése céljából....
Krisztus testének építésére”. Eféz. 4,12.
Az a tény, hogy a
tagok egy test tagjai, azt is jelenti, hogy egy közösséget alkotnak, egymásért
élnek, együtt éreznek a másikkal.
Ez a hasonlat azt
jelenti, hogy Krisztus Egyházának szépnek és vonzónak kell lennie, mint egy
menyasszonynak.
Ennek érdekében fel kell ékesítenie magát, hogy
szépsége által magára vonja az emberek figyelmét. I.
Pét. 3,3-4. Mt. 5,16.
A menyasszony a
szeretetével és ragaszkodásával kötődik a vőlegényéhez, így kell az Egyháznak
is ragaszkodni Krisztushoz.
Krisztus tisztán,
szeplőtelen szűzként akarja magához fogadni az Egyházat, mint menyasszonyát.
Ellenkező esetben az Egyház romlottá és paráznává
válik, és így Isten ellenségévé lesz. Jak. 4,4.
Jel. 17,2.
Akolnak azért,
mert itt akarja összegyűjteni és számontartani Jézus az övéit.
Nyájának pedig
azért, mert Ő vigyáz ránk, Ő táplál bennünket, és az Ő tulajdonai vagyunk.
A nyájához való tartozás által valósítja meg azt is,
hogy megismerjük egymást, figyeljünk egymásra és segítsük egymást.
Nyája között ad lehetőséget arra is, hogy megismerjük
az Ő hangját, és tanuljunk meg hallgatni az Ő szavára.
Ezáltal akkor is tudjuk Őt követni, ha körülöttünk
támadt sötétség egy rövid időre eltakarja előlünk.
Ez mindenek előtt
azt jelenti számunkra, hogy Isten a Szentlélek által közöttünk akar lenni.
Ennek a
templomnak Jézus Krisztus az alapja, ezért a pokol hatalmai sem vehetnek rajta
diadalt. Mt. 16,18. I. Kor. 3,11.
Mivel egy biztos sziklán épült fel, ezért a
megpróbáltatások viharai sem képesek elsodorni.
Mt. 7,25.
Ez a templom nem
holt anyagból épül, hanem élő kövekből, hiszen az építőkövek a Mester keze
alatt növekedhetnek és fejlődhetnek. I. Pét. 2,5.
Ebbe a templomba mindenki beépülhet élő kőként, a
mennyei Mester keze alatt.
Helyét pedig az határozza meg, hogy a mennyei Mester
milyen szinten tudja a jellemformáló munkáját elvégezni rajta.
„Ha valaki Isten templomát megrontja, megrontja azt az
Isten” I. Kor. 3,17.
„Mert mi
szövetsége van igazságnak és hamisságnak?..... Vagy mi egyezése Isten templomának
a bálványokkal?” II.
Kor. 6,14-16.
Megkülönböztetett tisztelet kell övezze az Egyházat,
mert Isten is rendkívül nagy becsben tartja.
Ez vonatkozik a közösségben végzett istenimádatunk
helyére is, és a hívő emberek közösségére is.
Ezért nem mindegy, hogy miként viselkedünk Isten
házában.
Ez azt jelenti,
hogy Krisztus Egyháza a Tőle kapott igazság letéteményese és erőssége.
Ez az igazság védi az Egyházat Sátán hamis
tanításaival szemben és minden vonatkozású ártó befolyásától.
Ugyanakkor az Egyháznak is védelmeznie kell az igazság
tisztaságának a fennmaradását.
Mert még az Egyházon belül is támadnak emberek, „akik fonák dolgokat beszélnek”, akik
megtéveszteni akarják „még a
választottakat is”. Csel. 20,29-30. Mt. 24,24.
II. Kor. 11,13-15.
Ha az Egyház
tagjai közül valaki azt állítja, hogy új világosságot kapott, akkor az Egyház közössége
által választott, ismerettel és tapasztalattal bíró embereknek kell azt
megvizsgálni az írások alapján. Ésa. 8,20.
„A megmaradás pedig a sok tanácsos által van.” Péld. 11,14.
Két hasonlattal
írja le a Biblia azt, hogy miként történhet az Isten családjához való csatlakozás.
Az egyik hasonlat szerint örökbe fogadás által, a
másik szerint pedig újjászületés által. Róm. 8,14-16. --
Ján. 3,8.
Ettől kezdve nem szolgák többé, hanem Isten
házanépének tagjai. Eféz. 2,19.
Az Isten
családjához tartozás azt is jelenti, hogy igyekeznünk kell az Isten családjában
elfogadott normák szerint élni. I. Ján. 3,3.
Isten családjának
tagjai „Atyának” szólíthatják Őt,
egymáshoz pedig testvérekként kell viszonyulniok. Mt.
6,9. Róm. 8,15-16. Mt. 23,8/b.
A család hasonlata
az összetartó, egymást segítő emberek közösségét is kifejezi.
Ez mindenek előtt
azt jelenti, hogy bár jelentős eredményeket ért el a küzdelemben, de még nem
tekinthető a győzedelmes Egyháznak., hiszen még nagyon sok fogyatkozása és
tökéletlensége van.
Jézus különböző
példázatokkal szemléltette a küzdő Egyház belső állapotát és helyzetét.
Ez azt jelenti,
hogy adva van egy nagyon vegyes összetételű választott nép.
Ahol még „konkoly”
is van, „balga szüzek” is vannak, és
még „gonosz szolgák” is vannak.
Másrészt viszont az előzőek ellentéteként ott van a
hűségesek maradéka, akik minden körülmények között is ragaszkodnak Istenhez és
igazságához. Ezék. 9,3-4.
„Bizonyságot teszek testvéreimnek, hogy Krisztus
gyülekezete a maga gyengesége és fogyatékossága dacára, úgy amint van, mégis az
Úr Jézus figyelmének legfőbb tárgyát képezi.”
(B.T.Préd.rész. 3,1.)
Az Egyház, vagyis
„a gyülekezet azoknak a közössége, *akiknek Jézus Krisztus a szívükben él,
*akik Őt mint Üdvözítőjüket fogadták el, *akik Őt és egymást szeretik, *és
szavának úgy, amint azt megértették engedelmeskednek. Ez azt jelenti, hogy az
Isten gyülekezetéhez való tartozás próbaköve tulajdonképpen Jézus
Krisztus” (Dr. Gottfried Oosterwal:
Misszió egy megváltozott világban 32. old)
A „látható
Egyház” azoknak az embereknek a közössége, aki egy mindenki által
látható és megismerhető szervezett közösségbe tömörülve hirdetik az örökkévaló
evangéliumnak azt a jelenvaló igazságát, amit Isten különösen ahhoz a
történelmi korhoz küldött. Mt. 24,14.
Jel. 14,6-13.
A „láthatatlan
Egyház” pedig azokat az embereket foglalja magába, akik a különböző
egyházakban szétszórtan, általunk ismeretlenül és láthatatlanul élnek őszinte,
istenfélő életet. Ján. 10,16.
Megőrzik és
megtartják Isten parancsolatait.
Ez olyan emberek közösségét határozza meg, akik a
törvényt az Isten által adott változatlan formájában őrzik, és életükben
kiélik.
Amikor még a keresztény világ sem veszi figyelembe az
erkölcsi törvényt úgy, ahogy Isten adta azt a Hóreben.
Amikor az egész kereszténység azt akarja elhitetni az
emberekkel, hogy Jézus a kereszthalálakor eltörölte az örök erkölcsi törvényt,
a Tízparancsolatot.
Amikor az egész világ figyelmen kívül hagyja az Isten
által adott erkölcsi normákat.
Akiknél ott van a
Jézus Krisztus bizonyságtétele.
Mivel János apostol később azt mondja, hogy a Jézus
Krisztus bizonyságtétele nem más, mint a prófétaság lelke, ebből az következik,
hogy ezek az emberek az Istentől származó prófétai kinyilatkoztatások
birtokosai.
Mert ismerik és értik a prófétai kinyilatkoztatást,
nem tekintik azt titoknak.
Mert az abban lévő üzenetet hirdetve ők is prófétai
népnek tekinthetők.
Jelenti azt is, hogy a prófétaság lelki ajándéka megtalálható
közöttük.
Ez a kijelentés fordítható úgy is: „akiknél ott van a Jézus Krisztusról való
bizonyságtétel”.