|
|
Ezék. 34,11-17. |
|
Letöltés |
|
|
|
Ezék. 34,11-17. |
|
Letöltés |
|
„Szétszóródtak hát pásztor nélkül, és lőnek mindenféle mezei vadnak eledelül.” 5. vers
„Nem volt aki keresné, sem aki tudakozódnék utána” 6/b.
„Tévelygett nyájam minden hegyen, és minden magas halmon” 6/a.
A nyáj szétszóródása jelentheti azt is, hogy nincs összetartozás, elveszett az érzelmi kötődés közöttük.
Amikor a szívekből kihal a belső összetartozás tudata, akkor elindul az egymástól való függetlenedés gondolata, amely egyfajta érzelmi szétszóródást eredményez.
Az érzelmi szétszakadozottság következményeként pedig törvényszerűen megjelenik a tévelygés mindenfajta megnyilatkozása.
A legáltalánosabb tünete az, hogy mindenki csalatkozhatatlannak hiszi magát, ezért rendkívül szívósan ragaszkodik a saját véleményéhez, a saját elgondolásához.
A próféta üzenete azonban közvetve arról is beszél, hogy ez az állapot Jézus dicsőséges visszajövetele előtt is be fog következni. Ez. 34,28-30.
„Mert így szól az Úr Isten: Imé én magam keresem meg nyájamat, és magam tudakozódom utána.” 11.
„És kihozom őket a népek közül, s egybe gyűjtöm a földekről, és beviszem őket az ő földjükre.” 13.
„És állatok föléjük egyetlen pásztort, hogy legeltesse őket.” 23/a.
„És megismerik, hogy én az Úr, az ő Istenük velük vagyok.” 30/a.
Félelem és bántódás nélkül alhatnak a pusztában vagy az erdőben, mert Isten elpusztította a fenevadakat, amik a népét bántották. 25.
Ezek a fenevadak azonosíthatók a Jelenések könyvének 12-13 fejezeteiben bemutatott fenevadakkal.
Ez a békesség és nyugalom egyetemes lesz az egész teremtett világban itt a Földön. Ésa. 65,25.
De nyugalomban és békében élnek azért is, mert Isten áldásokkal árasztja el a népét. 26.
Bőven terem a föld, az eső gazdagon hull, nem fenyeget többé éhség és szomjúság.
Ez arra az ígéretre emlékeztet, amit azoknak ad Jézus, akik a nagy nyomorúságos időt átélve szabadíttatnak meg a Földről. Jel. 7,16.
Ennek a korszaknak a legcsodálatosabb ígérete az lesz, hogy megtapasztalják naponta, hogy a világmindenség Istene velük van. 30.
A Jelenések könyvéből viszont megtudhatjuk, hogy ekkor már nem láthatatlanul lesz közöttük Isten, hanem mindenki által láthatóan. Jel. 22,4.
A Menny Istene üzeni rajta keresztül nekünk:
„Én magam keresem meg nyájamat, és magam tudakozódom utána, miképpen a pásztor tudakozódik nyája után.” 11-12.
Azt üzeni Isten, hogy Ő maga teszi meg azt, amit a pásztorok nem tettek meg, vagy nem tudtak megtenni.
Ha úgy érzed, hogy senki sem törődik veled, akkor tudd meg, hogy van valaki, Aki vigyáz rád!
Isten személyesen veszi kezébe ügyedet. Zsolt. 23.
„Ismeri az Úr az övéit”, ezért az Ő bárányai közül egyetlen egy sincs teljesen kiszolgáltatott helyzetben.
Ha sérülésedet a bűn még csak tovább fertőzte, Ő azt is kész tisztogatni, bekötözni, egészen addig, hogy teljesen meggyógyulj, megszabadulj, és lelked Nála nyugalmat és békét találjon.
Kész arra is, hogy karjára vegye az elfáradt, elgyengült bárányokat.
Ha pedig ezt mégsem teszi meg azonnal, annak mindig valamilyen oka van.
Amíg bárány nem érzi szükségét, hogy a Pásztor a karjaiba simuljon oltalomért vagy éppen csak megpihenni, addig még kapálózna és rugdalózna, ha a pásztor felvenné a karjaiba.
Jézus is sokszor arra vár, hogy kellően érezzük át a vágyakozást a Tőle áradó békességre és biztonságra.
„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok...” Mt. 11,28/a.
A nyájhoz tartozó juh és a pásztor között azonban van egy közös dolog; mindketten ismerik egymást, és egymás hangját is.
Ahogy a bárány hallatja hangját, amikor rádöbben az elveszett állapotára, akként Isten is azt szeretné, hogy te is adj hangot, jelezd felé, ha már érzed, hogy elkallódtál és nem vagy a helyeden.
Ha valaki belátja, hogy elveszett állapotba jutott, már elég arra, hogy az isteni Pásztor kinyúljon érte, felemelje és megmentse.
Keresés közben betekint a templomfalakkal körülvett szellemi sírboltokba is, mert nagyon sokan ott vesztek el, a kegyesség látszata mögött.
De körbejártatja tekintetét a zene ritmusától mámorosan hallelujázó, táncoló és vonagló rajongók között is, mert lehet hogy valaki éppen ott van gúzsba kötve.
De megvizsgálja az élet terheinek kőlavináit is, van-e alatta valaki, aki hallgat az Ő szavára, aki szeretne megszabadulni és nyugalmat találni a lelkének.
Bár itt még a bárány és bárány között csak arról lehet szó, hogy az erős félrelöki a gyengébbet.
Az újszövetségi iratokban az ilyen erőszakos modorú embereket már azonban „farkas” elnevezéssel különböztetik meg a többitől.
Ezért küldi Jézus a tanítványait „mint juhokat a farkasok közé”. Mt. 10,16.
Máskor pedig óv bennünket a hamis prófétáktól, akik juhoknak ruhájában jönnek hozzánk, de „belül ragadozó farkasok”. Mt.7,15.
Az Ószövetség tele van olyan történettel, hogy maga az Úr rendelt pásztort a népe fölé.
Ez viszont nem jelentette azt, hogy amikor az általa rendelt pásztor hűtlenül végezte a rá bízott nyáj gondozását, akkor ne látogatta volna meg az ítéletével.
Az Újszövetség már eleve arról beszél, hogy a jó pásztor az maga Jézus.
Pál apostol viszont azt mondja, hogy mi „Isten munkatársai vagyunk”, ebből adódóan mi is pásztorok vagyunk. I. Kor. 3,9.
Bizonyos vonatkozásban mindannyiónkat pásztori szolgálatra hívott el az Úr, mindannyiónkra bízott olyanokat, akikkel törődnünk kell.
Ez az egyetemes pásztori szolgálat ugyanazt jelenti, mint az egyetemes papság, senki sem mondhatja, hogy neki semmi felelőssége sincs ezen a téren.
Péter teljesen egyértelművé teszi, hogy Jézus a Főpásztor, akinek viszont még vannak közvetlen munkatársai, akikre a nyájának gondviselését és legeltetését bízta. I. Pét. 5,1-4.
„Krisztus, a Főpásztor, nyáját szolgáira, a segédpásztorokra bízta, és ugyanolyan figyelmet kíván tőlük, mint amilyet Ő tanúsít. Végezzék szent felelősséggel feladatukat, amellyel megbízta őket! Ünnepélyesen megparancsolta nekik, hogy legyenek hűségesek, táplálják a nyájat, erősítsék a gyengét, élesszék az elaléltat, és védjék meg a nyájat a ragadozó farkasoktól.” (P.P. 153,1.)
A Biblia kijelentése szerint éppen ennek a feladatnak az ellátására adott Isten némelyeket pásztorokul az Egyházban. Eféz. 4,11.
Erre a szolgálatra gondolt Jézus akkor, amikor Péternek azt mondta a feltámadást követő találkozás alkalmával, hogy „őrízd... legeltesd az én juhaimat”. Ján. 21,16-17.
Később Péter ugyanezt a megbízatást adja tovább a pásztori szolgálatot végző munkatársainak, hogy „legeltessétek az Istennek köztetek lévő nyáját, gondot viselvén arra”. I. Pét. 5,2.
Pál apostol pedig világossá teszi, hogy mit kell érteni Jézus juhai és nyája alatt.
„Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szentlélek titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére”. Csel. 20,28.
„A Krisztus lelkétől áthatott pásztor követi a Mester önmegtagadó példáját. A gondjaira bízottak jólétéért állandóan fáradozik, és a nyáj fejlődik a gondozása mellett.” (P.P. 153,4/b.)
Jézus azt mondja, hogy a pásztor a béressel ellentétben a tulajdonának tekinti a nyájat, és ez első olvasatra azt sugallja, hogy ez a megállapítás csak Jézusra vonatkozó kijelentés.
Ez viszont érthető úgy is, hogy ami Jézusé, az a miénk is, hiszen Isten ígérete szerint mi örökös társai vagyunk Jézusnak, még ebben is.
Jézus által mi egy test tagjai vagyunk, ezért az összetartozás jegyében minden tag érezheti hozzá tartozó tulajdonának ezt a testet.
A béres is pásztor volt korábban, de időközben egy minőségi változás következett be a szolgálatában.
„A béres.... nem törődik a nyájjal. Csak a
nyereségért dolgozik, és csak magával törődik. A saját hasznát keresi a
gondjaira bízottak érdekei helyett, és a veszély idején elmenekül. Elhagyja a
nyájat.” (P.P. 153,2.)
Péter apostol üzenete éppen ettől a veszélyes változástól akarja megóvni azokat, akiket pásztorokul adott Isten az Egyházban.
„Legeltessétek az Istennek köztetek lévő nyáját, gondot viselvén arra, nem kényszerítésből, hanem örömest; sem nem rút nyerészkedésből, hanem jóindulattal; Sem nem úgy, hogy uralkodjatok a gyülekezeteken, hanem mint példányképei a nyájnak. És mikor megjelenik a Főpásztor, elnyeritek a dicsőségnek hervadhatatlan koronáját.” I. Pét. 5,2-4.
Istennek olyan pásztorokra van szüksége, akik munkatársai tudnak lenni Krisztusnak is és egymásnak is.
Akik együtt tudnak munkálkodni Istennel az elveszettek keresésében, a sebek bekötözésében és a nyáj legeltetésében.
A pásztor szolgálatához tartozik az összeakaszkodott kosok szétválasztása is.
Ez akkor következik be, amikor az egyik vagy a másik kos elsőbbségre tör a nyájban, ilyenkor a pásztornak kell rendet teremteni.
Még Jézus tanítványai között is előfordult ez a jelenség, hogy „ki a nagyobb” közöttük, ki állhat a fő helyen, közelebb Jézushoz.
Ha ez a magatartás nincs időben kezelve, akkor a vezérkos egy idő után már azt sem bírja elviselni, hogy a pásztor menjen a nyáj előtt.
Azt hiszi, hogy a nyájat csak ő vezetheti, és ha valaki elé áll, annak neki megy.
Elvégzem-e azt a feladatot, amit Isten bízott rám az ő nyájának jóléte érdekében?
Béresként vagy pásztorként végzem ezt a megbízatásomat?
A tulajdonos gondossága és féltő szeretete jellemzi-e a törődésemet?
A Főpásztor egyszer mindenkitől meg fogja kérdezni, hogy „Hol van a nyáj, amely néked adatott...?”. Jer. 13,20.
Ez a nyáj lehet a családod, a gyülekezeted, vagy csupán a segítségedre szoruló emberek csoportja.
„Amikor megjelenik a Főpásztor, elnyeritek a dicsőségnek hervadhatatlan koronáját.” I. Pét. 5,4.
