Vannak olyanok, akik nagyon jól tudják ezt leplezni mások előtt.
Egy kivülálló talán azt gondolja, hogy ennek az embernek semmi gondja, problémája sincs.
Mások szivesen elmondják a hozzájuk közel állóknak, mert ez egyfajta megkönnyebbülést jelent részükre.
Ezek a terhek, gondok lehetnek egészen kicsiny dolgok is, de ha nekem kell azt hordanom, akkor én érzem annak a terhét.
Jézus azonban arra biztat, hogy ne máshol keressük nyugalmunkat, hanem menjünk Őhozzá.
Mindannyiunkat nyomnak olyan terhek, amiket csak Jézus tud levenni rólunk.
Igazi megnyugvást, belső békét csak Jézus tud adni.
„Az én békességemet adom néktek” Jn. 14,27.
„Jöjjetek énhozzám mindnyájan”.
„Aki
hozzám jő, semmiképen ki nem vetem”. Jn. 6,37.
„…akik
megfáradtatok és megterheltettetek”.
Jézus nem tud addig mit kezdeni velünk, amig mi elég erősnek, ügyesnek, okosnak vagy gazdagnak érezzük magunkat.
Nem az a baj,
ha okosak vagyunk, hanem az, ha tulságosan a tudatában vagyunk ennek.
Jézus akkor hív, ha már a hiábavaló emberi erőfeszítések, a kudarcok rádöbbentettek a tehetetlenságünkre
Amikor kellően tudatára jutottunk az Istentől való függőségünknek.
Csak akkor vagyunk alkalmasak arra, hogy Jézushoz menjünk.
Csak ilyen állapotban vagyunk készek átadni magunkat, hogy végezze bennünk művét az Ő jó kedve szerint.
A kérdés csak az, hogy te mit gondolsz magadról.
„De a
világi gondok és a gazdagság csalárdsága és egyéb dolgok kívánsága közbejövén,
elfojtják az igét, és gyümölcstelen lesz.” Mk. 4,19.
Az élet gondjainak, bajainak terhét sokszor mi magunk készítjük elő, mi vesszük magunkra, de lerakni már nem tudjuk.
„Sokan
azért görnyednek a terhek súlya alatt, mert a világ színvonalát akarják elérni.
Annak szolgálatát választották, elfogadták teheit, magukévá tették szokásait.
Így jellemük beszennyeződött, életük csupa fáradtság. Annak érdekében, hogy
nagyravágyásukat és világi kívánságukat kielégítsék,. megterhelik
lelkiismeretüket, és a bűnbánat mégtovábbi terhét veszik magukra.” (V.R. II. 73-74.)
Ilyenkor jönnek a különböző mentségek:
Nincs időm - nagyon fáradt vagyok - majd máskor.
Ez a teher végzetessé válhat mindenki életében, ha nem ragadja meg a Jézus általi szabadulás lehetőségét.
„…elfojtják az igét, és gyümölcstelen lesz”.
Család, iskola, munkahely, gyülekezet, stb.
Ezeket azért engedi meg Isten, hogy tudatosuljon bennünk a tehetetlenségünk érzete, és ez Hozzá vezessen.
Amikor a megromlott bűnös természetem elleni küzdelembe fáradtam bele.
Kudarcaim vannak, mert az ellene való küzdelemben a saját erőfeszítéseimre hagyatkoztam. Róm. 7,18-19. 22-23.
A saját állapotát a maga valóságában látó ember ekkor kétségbeesetten kiállt fel:
„Óh én
nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?” Róm, 7,24.
Ha eljutottál erre a tapasztalatra, akkor alkalmassá váltál arra, hogy Jézushoz menj.
Ha Hozzá mégy, akkor Nála „nyugalmat találsz a lelkednek”. 29/b.
Az Ő közelsége, a Vele való közösség gyönyörűségessé teszi az életet.
A bűntől való szabadulás boldogító tényéről biztosít.
Jézus nem egy jogi rendezéssel akarja nekünk biztosítani a nyugalmat és a belső békét.
Jézus újjá akarja teremteni a szívemet, a belső
emberemet. II.
Kor. 5,17. Zsolt. 32,1-2.
Ezek azonban nem olyan feltételek, melyeket ne tudna bárki is megtenni.
Jézus
ehelyett azt mondja: „Vegyétek fel az én
igámat”.
Ezt azonban nem úgy gondolja, hogy az én terheim fölé még valami más terhet vegyek át tőle.
Jézus csak egyetlen terhet akar átvenni tőlünk, ez pedig a bűnteher.
Ettől azonban teljesen és végleg meg akar szabadítani bennünket.
Egyéb terheinket azonban nem akarja elvenni, hanem csak megkönnyíteni annak hordását.
„Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét.” Mk. 8,34.
Jézus is ilyen szempontból kínálja nekünk igájának felvételét.
Ha készek vagyunk elfogadni és használni az általa felajánlott kegyelmi ajándékokat, akkor:
A korábbi terheink könnyűek lesznek, és gyönyörűséget jelent annak hordása.
Aki viszont megtapasztalja és átéli, annak nagyon sokat jelent.
Ennek érdekében meg kell tanulnunk odafigyelni életünk körülményeire.
Vagyis ne a véletlen szerencsének tulajdonítsuk azt, amikor Isten megsegít.
Az a tudat, hogy Jézus velem van, megváltoztatja a gondolkodásomat, és az élet különböző dolgaihoz való viszonyulásomat.
Ne mindíg lefelé nézzünk, a földi sötét és komor dolgokra.
Tanuljunk meg fölfelé is tekinteni, azokra az ígéretekre, amiket Isten biztosít részünkre.
Rendkívül felemelő érzés megtapasztalni azt, hogy egy adott esetben nem véletlenül történtek úgy a dolgok körülöttem, hanem az Isten lépett közbe.
Az Isten jelenlétének megtapasztalása teszi még a terhet is, a megpróbáló körülményt is könnyűvé és gyönyörűségessé.
Ezért nem is fogadják el, inkább menekülnek előle.
Pedig Jézus segítségként adja részünkre az igáját.
A Jézus igájában felajánlott segítséget azonban csak az ismeri fel, aki már megismerte és megszerette Őt.
Aki igazán Jézus közelségében él, az nem tud csak önmagának élni.
Jézushoz hasonlóan a szolgálat, a másokért élés
kell jellemezze életünket. Mt. 20,28.
Tanuljuk meg észrevenni környezetünkben a segítségre szorulókat.
A másokért élés szolgálata elfelejteti velünk a saját gondjainkat és bajainkat.
Jézus azt tanáesolja: „Keressétek először Istennek országát, és annak igazságát”. Mt. 6,33.
„Akiknek
életelve az, hogy Isten azolgálata és tisztelete mindenekfelett áll, azok
megtapaszta1ják, hogy a bajok eltünnek, az út pedig egyenes lesz előttük.” (V.R. II. 74,2.)
Jézus azonban nem elméleti ismeretekkel akar képezni bennünket.
Jézus az életpéldáit állítja elénk megtanulás és követés céljából.
Jézus itt arra kér bennünket, hogy Tő1e tanuljunk és ne mástól.
Azokat a dolgokat, amik igazi nyugalmat és belső békét hoznak életünkbe, csak Jézustól tanulhatjuk meg.
A tanulás legfontosabb tételeként Jézus a szelídség és az alázatosság megtanulását várja el tőlünk.
Aki közöttetek nagy akar lenni, vagy első
szeretne lenni, az legyen a ti szolgátok. lásd: Mt. 20,26-27.
Nem az életünk külsőségeiben akar változást látni.
Nem azt akarja, hogy alkalomszerűen tudjunk alázatosságot felmutatni, mint a katonaságnál.
„…szelíd és alázatos szívű vagyok”, mondta Jézus.
Jézus tehát azt várja a Tőle való tanulásunk eredményeként, hogy a szelídség és az alázatosság mindig egy szívből származó megnyilatkozás legyen.
Aki szívében alázatos, az nem fog más lenni a kedvezőtlen körülmények között sem.
Három igevers együttes mondanivalójával leket összefoglalni ennek a lényegét.
„Adjad fiam a te szívedet nékem” Péld. 23,26.
„Tiszta szívet teremts bennem” Zsolt. 51,12.
„Minden féltett dolognál jobban őrízd meg szívedet”. Péld. 4,23.
Ne magányosan járjuk az életünk útját, hanem jöjjünk
Jézushoz, és Vele haladjunk tovább.
Csak Jézussal együtt élve tud lelkünkben tovább fejlődni és gyümölcsöt teremni az Ige magva.