121 - Jöjjetek énhozzám mindnyájan

.

I. Terheinkkel menjünk Jézushoz

1.    Nincs olyan ember, akinek ne lenne valamilyen gondja, problémája.

• Vannak olyanok, akik nagyon jól tudják ezt leplezni mások előtt.

  • Egy kivülálló talán azt gondolja, hogy ennek az embernek semmi gondja, problémája sincs.

• Mások szivesen elmondják a hozzájuk közel állóknak, mert ez egyfajta megkönnyebbülést jelent részükre.

• Ezek a terhek, gondok lehetnek egészen kicsiny dolgok is, de ha nekem kell azt hordanom, akkor én érzem annak a terhét.

2.    Gondjainkra, problémáinkra általában különböző módon, és az élet különböző területein szoktunk megoldást keresni.

• Jézus azonban arra biztat, hogy ne máshol keressük nyugalmunkat, hanem menjünk Őhozzá.

• Mindannyiunkat nyomnak olyan terhek, amiket csak Jézus tud levenni rólunk.

• Igazi megnyugvást, belső békét csak Jézus tud adni.

  • „Az én békességemet adom néktek” Jn. 14,27.

3.    Jézus mindenkit egyformán hív, személyválogatás nélkül akar részesíteni ebben mindenkit.

• „Jöjjetek énhozzám mindnyájan”.

• „Aki hozzám jő, semmiképen ki nem vetem”. Jn. 6,37.

4.    Jézus egyetlen feltételt szab azokkal szemben, akik hozzá akarnak menni.

• „…akik megfáradtatok és megterheltettetek”.

• Jézus nem tud addig mit kezdeni velünk, amig mi elég erősnek, ügyesnek, okosnak vagy gazdagnak érezzük magunkat.

  • Nem az a baj, ha okosak vagyunk, hanem az, ha tulságosan a tudatában vagyunk ennek.

• Jézus akkor hív, ha már a hiábavaló emberi erőfeszítések, a kudarcok rádöbbentettek a tehetetlenságünkre

  • Amikor kellően tudatára jutottunk az Istentől való függőségünknek.

  • Csak akkor vagyunk alkalmasak arra, hogy Jézushoz menjünk.

  • Csak ilyen állapotban vagyunk készek átadni magunkat, hogy végezze bennünk művét az Ő jó kedve szerint.

    • A kérdés csak az, hogy te mit gondolsz magadról.

II. A megfáradt ember terhei

1.    Mivel különböző beállítottságú ás igányú emberek vagyunk, ezért különböző dolgok miatt és különböző területen alakulhat ki életünkben a tulterheltság és a belefáradás.

2.    Jézus a magvető példázatában beszél az egyik teherről, amely végzetes lehet egy keresztény számára.

• „De a világi gondok és a gazdagság csalárdsága és egyéb dolgok kívánsága közbejövén, elfojtják az igét, és gyümölcstelen lesz.” Mk. 4,19.

• Az élet gondjainak, bajainak terhét sokszor mi magunk készítjük elő, mi vesszük magunkra, de lerakni már nem tudjuk.

  • „Sokan azért görnyednek a terhek súlya alatt, mert a világ színvonalát akarják elérni. Annak szolgálatát választották, elfogadták teheit, magukévá tették szokásait. Így jellemük beszennyeződött, életük csupa fáradtság. Annak érdekében, hogy nagyravágyásukat és világi kívánságukat kielégítsék,. megterhelik lelkiismeretüket, és a bűnbánat mégtovábbi terhét veszik magukra.” (V.R. II. 73-74.)

• Ilyenkor jönnek a különböző mentségek:

  • Nincs időm - nagyon fáradt vagyok - majd máskor.

•  Ez a teher végzetessé válhat mindenki életében, ha nem ragadja meg a Jézus általi szabadulás lehetőségét.

  • „…elfojtják az igét, és gyümölcstelen lesz”.

3.    A túlterheltség, és a belefaradás jelentkezhet a különböző szintű közösségi életből adódó problémák miatt is.

• Család, iskola, munkahely, gyülekezet, stb.

• Ezeket azért engedi meg Isten, hogy tudatosuljon bennünk a tehetetlenségünk érzete, és ez Hozzá vezessen.

4.    A legnehezebb teher, amit az emberek hordoznak magukban, a bűnteher.

• Amikor a megromlott bűnös természetem elleni küzdelembe fáradtam bele.

• Kudarcaim vannak, mert az ellene való küzdelemben a saját erőfeszítéseimre hagyatkoztam. Róm. 7,18-19.  22-23.

• A saját állapotát a maga valóságában látó ember ekkor kétségbeesetten kiállt fel:

  • „Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?” Róm, 7,24.

  • Ha eljutottál erre a tapasztalatra, akkor alkalmassá váltál arra, hogy Jézushoz menj.

5.    Ebből a belefáradt lelkiállapotból csak Jézus Krisztus szabadíthat meg.

• Ha Hozzá mégy, akkor Nála „nyugalmat találsz a lelkednek”. 29/b.

• Az Ő közelsége, a Vele való közösség gyönyörűségessé teszi az életet.

• A bűntől való szabadulás boldogító tényéről biztosít.

• Jézus nem egy jogi rendezéssel akarja nekünk biztosítani a nyugalmat és a belső békét.

  • Jézus újjá akarja teremteni a szívemet, a belső emberemet. II. Kor. 5,17.  Zsolt. 32,1-2.

III. A szabadulás útja

1.    A szabadulás és a nyugalom, amelyet Krisztus ajánl, feltételekhez kötött.

• Ezek azonban nem olyan feltételek, melyeket ne tudna bárki is megtenni.

2.    Mi emberek úgy szoktunk könnyíteni mások terhén, hogy elvesszük tőlük, vagyis átvesszük tőlük a terhet.

• Jézus ehelyett azt mondja: „Vegyétek fel az én igámat”.

• Ezt azonban nem úgy gondolja, hogy az én terheim fölé még valami más terhet vegyek át tőle.

• Jézus csak egyetlen terhet akar átvenni tőlünk, ez pedig a bűnteher.

  • Ettől azonban teljesen és végleg meg akar szabadítani bennünket.

• Egyéb terheinket azonban nem akarja elvenni, hanem csak megkönnyíteni annak hordását.

  • „Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét.” Mk. 8,34.

3.    Igának nevezzük azt a speciális eszközt, amit az emberek azért készítenek, hogy lehetővé tegyék vele, illetve megkönnyítsék egy nagyon nehéz teher húzását.

• Jézus is ilyen szempontból kínálja nekünk igájának felvételét.

• Ha készek vagyunk elfogadni és használni az általa felajánlott kegyelmi ajándékokat, akkor:

  • A korábbi terheink könnyűek lesznek, és gyönyörűséget jelent annak hordása.

4.    Jézus segítsége nem biztos, hogy valamilyen látványos nagy dologban fog megnyilatkozni.

• Aki viszont megtapasztalja és átéli, annak nagyon sokat jelent.

• Ennek érdekében meg kell tanulnunk odafigyelni életünk körülményeire.

  • Vagyis ne a véletlen szerencsének tulajdonítsuk azt, amikor Isten megsegít.

5.    Aki észre tudja venni, és nyomon követni a jézusi közbeavatkozást és segítséget, az másként viszi ezután a terheit is.

• Az a tudat, hogy Jézus velem van, megváltoztatja a gondolkodásomat, és az élet különböző dolgaihoz való viszonyulásomat.

6.    Jézus meg akar tanítani arra, hogy ne csak evilági vonatkozásban gondolkodjunk.

• Ne mindíg lefelé nézzünk, a földi sötét és komor dolgokra.

• Tanuljunk meg fölfelé is tekinteni, azokra az ígéretekre, amiket Isten biztosít részünkre.

7.    Ilyen módon válik könnyűvé a teher, a Jézus igája, vagyis a segítsége gyönyörűségessé.

• Rendkívül felemelő érzés megtapasztalni azt, hogy egy adott esetben nem véletlenül történtek úgy a dolgok körülöttem, hanem az Isten lépett közbe.

• Az Isten jelenlétének megtapasztalása teszi még a terhet is, a megpróbáló körülményt is könnyűvé és gyönyörűségessé.

8.    Vannak, akik számára egy plussz terhet jelent a Jézus által kínált iga.

• Ezért nem is fogadják el, inkább menekülnek előle.

  • Pedig Jézus segítségként adja részünkre az igáját.

• A Jézus igájában felajánlott segítséget azonban csak az ismeri fel, aki már megismerte és megszerette Őt.

9.    Az iga azonban a szolgálat szerszáma is.

• Aki igazán Jézus közelségében él, az nem tud csak önmagának élni.

• Jézushoz hasonlóan a szolgálat, a másokért élés kell jellemezze életünket. Mt. 20,28.

  • Tanuljuk meg észrevenni környezetünkben a segítségre szorulókat.

• A másokért élés szolgálata elfelejteti velünk a saját gondjainkat és bajainkat.

10. A Krisztus közelében élő ember életében felcserélődnek az értékek, más lesz a fontossági sorrend.

•  Jézus azt tanáesolja: „Keressétek először Istennek országát, és annak igazságát”. Mt. 6,33.

  • „Akiknek életelve az, hogy Isten azolgálata és tisztelete mindenekfelett áll, azok megtapaszta1ják, hogy a bajok eltünnek, az út pedig egyenes lesz előttük.” (V.R. II. 74,2.)

IV. Tanuljátok meg tőlem

1.    A Jézustól kapott nyugalom és béke másik feltétele az, hogy lépjünk be az Ő iskolájába és tanuljunk Tőle.

• Jézus azonban nem elméleti ismeretekkel akar képezni bennünket.

•  Jézus az életpéldáit állítja elénk megtanulás és követés céljából.

2.    „Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok”.

• Jézus itt arra kér bennünket, hogy Tő1e tanuljunk és ne mástól.

  • Azokat a dolgokat, amik igazi nyugalmat és belső békét hoznak életünkbe, csak Jézustól tanulhatjuk meg.

• A tanulás legfontosabb tételeként Jézus a szelídség és az alázatosság megtanulását várja el tőlünk.

  • Aki közöttetek nagy akar lenni, vagy első szeretne lenni, az legyen a ti szolgátok. lásd: Mt. 20,26-27.

3.    Jézus azonban nem alázatoskodást vár tőlünk.

• Nem az életünk külsőségeiben akar változást látni.

• Nem azt akarja, hogy alkalomszerűen tudjunk alázatosságot felmutatni, mint a katonaságnál.

• „…szelíd és alázatos szívű vagyok”, mondta Jézus.

  • Jézus tehát azt várja a Tőle való tanulásunk eredményeként, hogy a szelídség és az alázatosság mindig egy szívből származó megnyilatkozás legyen.

  • Aki szívében alázatos, az nem fog más lenni a kedvezőtlen körülmények között sem.

4.    Ezt a célt egyetlen módon lehet megvalósítani.

• Három igevers együttes mondanivalójával leket összefoglalni ennek a lényegét.

  • „Adjad fiam a te szívedet nékem” Péld. 23,26.

  • „Tiszta szívet teremts bennem” Zsolt. 51,12.

  • „Minden féltett dolognál jobban őrízd meg szívedet”. Péld. 4,23.

5.    Jézus tehát egy nagyon fontos leckére szeretne megtanítani bennünket ezzel az igei üzenetével.

• Ne magányosan járjuk az életünk útját, hanem jöjjünk Jézushoz, és Vele haladjunk tovább.

• Csak Jézussal együtt élve tud lelkünkben tovább fejlődni és gyümölcsöt teremni az Ige magva.