|
|
János 1,19-27. |
|
Letöltés |
|
|
|
János 1,19-27. |
|
Letöltés |
|
Szülei mindketten papi nemzetségből, vagyis Áron családjából származtak. Luk. 1,5.
János születésének idején már mindketten idős emberek voltak.
Erzsébet meddősége miatt nem lehetett gyermekük.
A róluk adott bizonyságtétel azt mondja el, hogy „mind a ketten igazak valának az Isten előtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak”. Luk. 1,6.
Éppen a szentélyben az arany füstölő oltárnál mutatott be jó illatú áldozatot a mindennapos istentisztelet alkalmával.
Hirtelen azt érezte, hogy nem egyedül van a templomban.
A mellette megjelenő angyal a füstölő oltár jobbja felől állt, amivel azt akarta kifejezni, hogy Isten kegyelmének és jó hírének a követeként jelent meg.
A
papoknak ismernie kellett ezt az isteni jelzést, mert az 'Urim' és
a 'Tumim'
esetében is mindig a jobb oldali kő fényének a fokozódása jelentette az Isten
beleegyező pozitiv irányú válaszát. (P.P.
Ez az angyal jelentette meg azt, hogy Zakariásnak és Erzsébetnek idős koruk ellenére is fiuk fog születni, akit Jánosnak kell majd nevezni.
Isten nemcsak arról tájékoztatta az apát, hogy Ő milyen feladatra szeretné elhívni a születendő gyermekét, hanem azt is elmondta, hogy János hogyan fogja majd elvégezni ezt a rábízott feladatot.
„Mert nagy lészen az Úr előtt” Luk. 1,15.
Ez a kijelentés teljesen összecseng Jézus bizonyságtételével, amit később mondott Jánosról: „az asszonyoktól szülöttek között nem támadt nagyobb keresztelő Jánosnál”. Mát. 11,11.
„Betelik Szentlélekkel már az ő anyjának méhétől fogva.”
„Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz.”
„És ez Ő előtte fog járni az Illés lelkével és erejével.”
„az atyák szívét a fiakhoz téríti.”
„az engedetleneket az igazak bölcsességére.”
„készítsen az Úrnak tökéletes népet.”
„Mitől tudhatom én ezt meg? mert én vén vagyok, és az én feleségem is igen idős.” 18. vers.
Az angyal kettős választ ad erre a hitetlenkedő kérdésre:
Mert „én Gábriel vagyok, ki az Isten előtt állok”. 19. vers.
Zakariásnak mint papnak tudnia kellett Dániel könyvének ismeretében, hogy Gábriel a mennyei angyalok leghatalmasabb fejedelme. Dán. 10,21.
Bemutatkozásával nemcsak azt fejezte ki, hogy a mennyben ő közvetlenül az Isten előtt teljesít szolgálatot, hanem arra is utalt ezzel a kijelentésével, hogy ő most is az Isten színe előtt áll, amikor ezt az ígéretet elmondja Zakariásnak.
Ezért Zakariás bizalmatlansága az Istennel szemben tanúsított hitetlenségének a kifejezése.
Ezért Gábriel a bizonyosság jeleként kénytelen közvetíteni Zakariás számára Isten neheztelő és feddő ítéletét is.
„Imé megnémulsz és nem szólhatsz mindama napig, amelyen ezek meglesznek, mivelhogy nem hittél.” 20. vers.
Ennek hatására „félelem szállott minden ő szomszédaira, és Júdeának egész hegyes tartományában elhírdettetének mind e dolgok”. 65.
És szívükre vették mindazok, akik csak hallák ezt, mondván, „Vajon mi lesz e gyermekből?”. 66.
„Te pedig kisgyermek, a magasságos Isten prófétájának hívattatól.”
„Mert az Úr előtt jársz, hogy az Ő útjait megkészítsed.”
„És az üdvösség ismeretére megtanítsad az Ő népét, a bűnöknek bocsánatjában.”
Annyit még megtudhatunk róla. hogy „a kis gyermek pedig nevelkedik és erősödik vala lélekben; és a pusztában vala mind ama napig, amelyen megmutatá magát az Izráelnek”. 80. vers.
Valószínűleg azért hallgat a Biblia János nevelkedésének a részleteiről, mert Isten nem akarja, hogy olyan dolgoknak is jelentőséget tulajdonítsunk, amiknek nincs jelentősége.
„Bort és részegítő italt nem iszik”, mondja az angyal az apának. Luk. 1,15.
Annak érdekében, hogy küldetését betölthesse, már gyermekkorától kezdve uralnia kellett étvágyát, szenvedélyeit és összes képességeit.
Minderre azért volt szükség kezdettől fogva, mert az ember jelleme a gyermek és ifjú korában a legformálhatóbb.
Ezért időben kellett megtanulnia az önuralmat.
Ezt az isteni utasítást a szülei valószínűleg nagyon szigorúan betartották.
Önmegtartóztató élete és egyszerű ruházata viszont egy figyelmeztetés és intés is volt korának túlkapásaival szemben.
Ezért olyan öltözetet választott magának, mint egykor a próféták, egy bőrövvel körülkötött teveszőr ruhát viselt.
Tápláléka pedig nagyon egyszerű volt, csupán a pusztai „sáska és erdei méz”, itala pedig a hegyek tiszta vize.
A rabbik iskoláinak a nevelése által azonban nem tudott volna alkalmassá válni arra a küldetésre, amire Isten kiválasztotta.
Ezért a szülők után maga Isten vette kezébe választott eszközének a felkészítését Júdea pusztájának a csendjében.
Nem János volt az első és nem is az utolsó, akit Isten ilyen módon készít fel a különleges küldetésre. (Mózes. Pál)
Valószínűleg a Messiás adventjére vonatkozó prófétai kinyilatkoztatások képezték tanulmányozásának legfőbb tárgyát.
Egyrészt az egymást követő római helytartók zsarnoksága és visszaélései miatt.
Másrészt azok miatt az erőfeszítések miatt, hogy római pogány jelképeket és szokásokat rájuk akarták kényszeríteni.
A tiltakozásnak hangot adó zsidókat pedig kivégezték.
Mindezek tehát csak fokozták a Róma elleni gyűlöletet és a szabadulás utáni vágyakozást.
János üzenete és tanítása teljesen újszerű volt, és különös erővel hatott.
A Messiás eljövetelének közelségét hirdette, és megtérésre szólította fel a népet.
A bűntől való megtisztulás jeléül alámerítette őket a Jordán vizében.
Ezzel a szemléltető cselekménnyel mutatta be azt, hogy akik Isten választott népének tartják magukat, azok csak szívük és életük megtisztítása után lehetnek részesei a Messiás országának.
Mindenféle rendű-rangú ember eljött hozzá a pusztába, hogy alávesse magát a János által hirdetett követelményeknek, csakhogy részese lehessen a Messiás országának.
Sajnos tévesen ítélték meg ennek a mibenlétét.
Úgy gondolták, hogy Dávid trónján állítja fel köztük a királyságát.
Megkeresték őt ilyen vonatkozásban a nép minden rétegéből valók azzal a kérdéssel; „Mit cselekedjünk tehát?”
A nép fiainak azt mondta, hogy „akinek két köntöse van, az egyiket adja annak, akinek nincs, és akinek eledele van, az hasonlóképen cselekedjék”. Luk. 3,11.
A vámszedőket pedig úgy intette, hogy „semmi többet ne követeljetek, mint ami előtökbe rendeltetett”. 3,13.
Nem félt a római katonáknak sem megmondani, hogy „senkit se háborítsatok, se ne patvarkodjatok; és elégedjetek meg a zsoldotokkal”. 3,14.
Amikor viszont a vezető papságból jöttek el hozzá néhányan, és képmutató alázatoskodással kérdezték őt, akkor nyíltan leleplezte képmutatásukat.
„Mérges kígyóknak fajzatai! Kicsoda intett meg titeket, hogy az Istennek elkövetkezendő haragjától megmeneküljetek? Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöket! És ne gondoljátok, hogy így szólhattok magatokban; Ábrahám a mi Atyánk! Mert mondom néktek, hogy Isten eme kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak.” Máté. 3,7-9.
Amikor a János felőli bizonytalanság annyira felkorbácsolta az érdeklődést, akkor a jeruzsálemi vezetők papokat és lévitákat küldtek hozzá, hogy megkérdezzék őt, „Kicsoda vagy te?”
János tisztában volt azzal, hogy ezek az emberek nem arra kíváncsiak, hogy Ő Zakariásnak és Erzsébetnek a fia e valóban.
Ezért olyan választ adott nekik, amit vártak is tőle: „Nem én vagyok a Krisztus”. Ján. 1,20.
Bár ilyen választ vártak, furcsa módon mégsem elégítette ki őket, ezért tovább ostromolták kérdéseikkel. 21-22.
„Kicsoda vagy tehát? - Illés vagy-é te? - Próféta vagy-é te?”
„Kicsoda vagy? Hogy megfelelhessünk azoknak, akik minket elküldtek. Mit mondasz magad felől?”.
Csak ezek után mondta meg nekik János azt, amit már a próféták is jövendöltek felőle.
„Én kiáltó szó vagyok a pusztában, egyengessétek az Úrnak útját, amint megmondotta azt Ésaiás próféta”. 23. vers. (Ésa. 40,3.)
Ezzel a vallomással azt mondta el, hogy Ő csak útkészítője annak, akit Isten népének várnia kell.
„Miért keresztelsz tehát, ha te nem vagy a Krisztus, sem Illés, sem a próféta?” Ján. 1,25.
János válaszából viszont egy számukra megdöbbentő dolgot tudhattak meg. 26-27. vers.
Már köztetek van, aki miatt izgultok, csak még nem ismeritek Őt.
Ő az, aki bár utánam jön, de előttem lett, mert Ő az Örökkévaló.
Én most csak vízzel keresztellek benneteket, de aki utánam jön, „Ő Szentlélekkel és tűzzel keresztel majd titeket”. Mát. 3,11.
A bűnnel szemben, bárhol is van az, „a mi Istenünk megemésztő tűz”. Zsid. 12,29.
Isten lelke megemészti a bűnt mindazokban, akik alávetik magukat megtisztító hatalmának.
De ha az ember ragaszkodik a bűnéhez és azonosul azzal, akkor az Isten dicsősége, amely megemészti a bűnt, megsemmisíti a bűnöst is.
Ezért beszél a Biblia úgy Jézus második eljöveteléről, hogy a gonoszokat megemészti „az Ő szájának leheletével” és megsemmisíti „az Ő megjelenésének feltűnésével”. II. Thess. 2,8.
Ezzel a kijelentésével tehát azt hirdette meg János a Messiásról, hogy csak azok lesznek képesek a jelenlétében tartózkodni, akik készek megtisztulni a bűneiktől.
Ezzel minden hallgatóját önvizsgálatra szerette volna késztetni, a felismerés után pedig megtérésre.
Miközben János magára vonatkoztatta Ésaiás üzenetéből az útkészítő munkát, ugyanakkor ez a jövendölés a második advent előtti időre is vonatkozik. Ésa. 40,10. (Jel. 22,12.)
Mindenki Keresztelő Jánosra gondol akkor, amikor Malakiás könyvében azt mondja Isten, hogy „elküldöm az én követemet, és megtisztítja előttem az utat”. 3,1.
Jézus is megerősíti azt, hogy ez a kijelentés Jánosra vonatkozik. Máté. 12,10.
Az eljövendő Úrról, akinek utat kell készíteni viszont olyan dolgokat is mond a próféta, amiket csak a második adventtel lehet azonosítani. 3,2.
Ugyanakkor Gábriel is hivatkozott egy malakiási jövendölésre, mely szerint János „Illés lelkével és erejével fog Ő előtte járni, és az atyák szívét a fiakhoz fordítja”. Luk. 1,17. (Mal. 4,5-6.)
Jézus is megerősíti, hogy a prófécia ilyenképpen való azonosítása Jánossal kapcsolatban helyénvaló, ezért Ő is azt mondja; „ha be akarjátok venni, Illés Ő, aki eljövendő vala”. Mát. 10,14.
Ha viszont annak a prófétai üzenetnek a teljes szövegét nézzük, akkor újra olyan gondolatokat találunk benne, amik csak a második advent alkalmával fognak teljesedni. Mal. 4,1-3.
Minden útkészítőnek meg kell tanulni Jánoshoz hasonlóan a mértékletesség és az önuralom leckéit, hogy az étvágyat és a szenvedélyeket az értelem magassabbrendű erőinek tudja alávetni.
Késznek kell lenni arra, hogy Istennek szenteljük oda magunkat teljesen. Róm. 12,1-2.
Vajha a mai útkészítőkről is azt mondaná a mennyei küldött, miként Jánosról, hogy az üdvösség ismeretére megtanítják a népeket.
Ezt
az üzenetet lehet úgy érteni, ahogy azt Keresztelő János értette; -”Én kiáltó
szó vagyok a pusztában”. Ján: 1,23.
Te is érezheted úgy, hogy egyedül vagy, akinek az Isten üzenetét kiáltani kell.
De érezheted úgy is, hogy nincs visszhangja a kiáltásodnak, mert úgy érzed, mintha csak egy üres pusztába kiáltottál volna.
Jézus
példázataiban is találunk egy hasonló esetet, amikor a vőlegény közvetlen
hirnökének erőteljes kiáltása ébreszti fel az alvó szűzeket, és készteti őket
arra, hogy világítsák meg a vőlegény házához vezető utat. Mát:
25,6.
A Jelenések könyvében is találunk esetet, amikor közvetlenül Istentől jön a felszólító kiáltás az emberekhez:
„Fussatok
ki belőle én népem” Jel: 18,4.
Ez a két kiáltás egyetlen eseményre vonatkozik.
A Jelenések könyvének előbb idézett szakaszában egy hatalmas angyal által vannak jelképezve azok az emberek, akik az Isten üzenetét kiáltják a világnak.
„Kiálta
teljes erejéből, nagy szóval mondván.”
Jel: 18,2/a.
Ez a kiáltó eszköz tehát lehetsz Te is, ha kész vagy arra a szolgálatra, amit Isten akar rádbízni.
Utat kell készíteni a mi Istenünknek.
Utat kell készíteni még ott is, ahol most kietlen pusztaság, vagyis lelki szárazság van.
Utat kell készíteni ott is, ahol most még hatalmas hegyek és mély völgyek vannak.
Vagyis nem nézhetünk a körülményekre, hanem csak a feladatra, amit el kell végezni.
Ezt a szokást használja fel a próféta az evangélium munkájának a szemléltetésére.
Ebben az útkészítésben minden völgynek fel kell emelkedni, és min-den hegynek és halomnak alá kell szállni.
Ezzel az üzenettel meg akar tanítani bennünket Isten arra is:
Ő előtte nincs olyan magasság és nagyság, amit ne tudna eltávolí-tani és kicsivé tenni.
De Ő előtte nincs olyan mélység sem, amit ne tudna áthidalni vagy felemelni.
Ezek a hegyek és völgyek a Jézus visszajövetelét előkészítő munka akadályait is jelképezhetik.
Isten azonban arról biztosít bennünket ebben az igében, hogy ezek a hegyek és völgyek eltávolíthatók, Isten segítségével egyenessé válhat az út.
Vannak emberek, akik nagyon magassan érzik magukat.
Egyesek a társadalmi állásukból adódóan érzik ezt.
Mások azért, mert nagyon gazdagok a környezetükben élőkhöz viszonyítva.
Vannak azonban olyanok is, akik az önigazultságuk tudatában érzik lényegesen a többi ember fölött magukat.
Isten útkészítő szolgáinak tehát a feladatát képezi az, hogy próbálják meg ezeket az embereket leszállítani onnan a képzeletük magasságából.
Rá kell döbbenteni őket az evilági értékek mulandóságára, és megértetni velük az egyetlen igaz értéket, az egyetlen igazi drágagyöngyöt, amiért érdemes felcserélni minden evilágit.
A saját jóságának tudatában élő embert pedig rá kell döbbenteni a bűnösségére, meg kell mutatni és ismertetni vele bűneit.
„Kiálts teljes torokkal; ne kíméld; mint
trombita emeld fel hangodat, és hírdesd népemnek bűneit, és Jákób házának
vétkeit.” Ésa: 58,1.
Isten útkészítő szolgái segítséget kell nyujtsanak ezeknek az embereknek.
A valóban mélyen lévő embernek abban kell segíteni, hogy fel tudjon jönni onnan lentről, ahol van.
Mások attól érzik mélyen magukat, mert Isten rádöbbentette őket a bűnös állapotukra, és ezért teljesen kilátástalannak látják a lelki életüket és az örök élet reménységét.
Isten szolgái azonban mondják el nekik az evangélium jó hírét.
Az evangélium üzenetével támasszanak újra reményt és bizakodást az elcsüggedt lelkekben.
„Vígasztaljátok
népemet....hírdessétek neki, hogy vége van a nyomorúságának, hogy bűne
megbocsáttatott.” 1-2. vers.
Az Úr útjának egyengetésében való részvétel előfeltétele az, hogy az én szívemben is készüljön el az út, és megérkezzen oda „a mi Istenünk”
