|
|
1Kir. 13,11-19. |
|
Letöltés |
|
|
|
1Kir. 13,11-19. |
|
Letöltés |
|
Küldetése szerint megjövendölte, hogy egy fiú születik majd Dávid házából, aki a magaslatok papjait a saját bálvány oltáraikon fogja megáldozni.
Jósiás király valóban be is teljesítette ezt a prófétikus eseményt. II. Kir. 23. fej.
A kinyújtott kezét azonban nem tudta visszavonni mert megbénult, és csak az Isten emberének közbenjáró imájára gyógyult meg újra.
Ezért a közbenjárásáért a király meg akarta jutalmazni azzal, hogy meghívta az asztalához, ebédeljen együtt vele.
A próféta azonban nagyon határozottan visszautasította ezt a királyi kegyet, mondván, neki Isten mást parancsolt.
Látszólag semmilyen veszélyt sem rejt magában az, ha nem veszi figyelembe, amit Isten parancsolt neki.
De mivel Isten mondta, ezért a próféta szigorúan tartotta magát az Isten által mondottakhoz.
Amikor megtudta, hogy az ifjú próféta már el is távozott, akkor azonnal utána ment, akit végül is megtalált egy cserfa alatt pihenve.
Miután meggyőződött róla, hogy a cserfa alatt üldögélő ember azonos az általa keresett Isten emberével, egy ajánlatot vetett fel előtte.
„Jer haza velem, és egyél kenyeret.” 15. vers
Ennek az ajánlatnak kimondatlanul is egy rejtett üzenete volt a fiatal próféta felé.
Mintha azt mondta volna a fiatal munkatársának a meghívással:
Azt megértem, hogy az Isten ellen lázadó királlyal nem akartál együtt ebédelni, de most más a helyzet, hiszen én magam is próféta vagyok, tehát munkatársad, tőlem elfogadhatod a meghívást az ebédre.
„Én is olyan próféta vagyok, mint te, és nekem angyal szólott az Úrnak beszédével, mondván: Hozd vissza őt veled a te házadba, hogy kenyeret egyék és vizet igyék. És ekképpen hazuda néki.” 18. vers
Meglepő módon az Isten embere egy másik próféta szavára megkérdőjelezte a korábban megértett isteni üzenetnek a hitelességét, egy ember szava erősebbnek bizonyult az Isten szavánál, ezért elfogadta a meghívást.
Egy másik prófétának viszont sikerült meggyőznie őt, hogy a korábban kapott isteni utasítás már nem érvényes, ezért szabadon eltérhet attól.
A király bűnös környezetétől távol már hajlott arra, hogy egy egészen kicsinek tűnő isteni utasítást ne vegyen tovább figyelembe.
Úgy ítélte meg, hogy a prófétatársa által biztosított környezetben már nem kell olyan szigorúan ragaszkodnia az Istentől kapott utasításhoz.
Ez azonban végzetes következményeket hozott el számára.
„Mivelhogy
engedetlen voltál az Úr szájának, és meg nem tartottad a parancsolatot, a
melyet néked az Úr, a te Istened parancsolt volt; Hanem visszatértél, és
kenyeret ettél és vizet ittál azon a helyen, a mely felől azt mondotta vala
néked: Ne egyél ott kenyeret, vizet se igyál: Nem temettetik a te tested a te
atyáid sírjába.” 21-22. vers
„És mikor elment, egy oroszlán találá őt az úton,
a mely megölé; és az ő teste az úton fekszik, és mind a szamár, mind az
oroszlán a holttest mellett állanak.” 24. vers
De vajon tényleg az Úr mondta nekik azt, hogy ezeket mondják?
Egykor majd fognak Jézus előtt megállni olyan emberek, akik azt mondják Neki: „Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?”. Mt. 7,22.
Jézus azonban akkor majd azt mondja nekik: „Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők”. Mt. 7,23.
A kívülről jövő tévtanítókkal szemben általában védettek vagyunk, de kevésbé vagyunk védettek azokkal szemben, akik közöttünk támadnak fel.
Mivel Isten előre látta ezt a veszélyt, ezért a Biblián keresztül figyelmeztet bennünket, hogy ne érjen a meglepetés erejével, amikor szembe találjuk magunkat ezzel a jelenséggel, hanem legyen alkalmunk felkészülni.
„Ti magatok közül is támadnak férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat maguk után vonják.” Csel. 20,30.
„Ti köztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni.” II. Pét. 2,1.
Ebben a válságban csak azok tudnak megállni rendíthetetlenül Isten mellett, akiknek személyes igeismeretből kialakult meggyőződésük van.
„Az igaz és a hamis ösvény szorosan egymás
mellett halad, és így a két vonal egynek tűnhet azok számára, akiket nem a
Szentlélek vezet, s akik emiatt nem képesek arra, hogy különbséget tegyenek az
igazság és a hamisság között.” (I. Szemelvények 192,1.)
„Nem elég a jó szándék. Nem elég azt tenni, amit az ember helyesnek vél, vagy a lelkész helyesnek mond. Üdvösségünk forog kockán. Minden embernek személyesen kell kutatni a Szentírást. Bármilyen erős is a meggyőződése, bármennyire is bízik abban, hogy a lelkész tudja, mi az igazság, nem építhet rá. Mindenkinek van egy térképe, amelyen fel van tüntetve a hazafelé vezető út minden jelzése. Nem kell találgatnia.” (NK 532,3.)
Sajnos ma már nemzedékenként gyengül ennek az igénye és gyakorlata.
Az a kísértés környékezi Isten gyermekeit, hogy csak azt folytassák, amit az atyáiktól hallottak.
Túlságosan bíznak az általuk tekintélynek tekintett emberek tanításaiban, nem kutatják az Írásokat, hogy személyes meggyőződéssé alakítsák át a hallott ismereteket.
A Jézussal kapcsolatos ismeretek területén akarja megtéveszteni a választottakat, pedig ez az ismeret az örök életet jelentheti számunkra. Ján. 17,3.
Egyiket a szélsőséges és téves elméletekkel csap be, másoknak szívében pedig a hit általi megigazulás üzenetével szemben hint el közömbösséget.
Pál azt mondja, ne legyünk többé gyermekek a Jézusról való ismereteinkben.
Mert gyermekként a tanításnak akármilyen szele képes magával ragadni, mint a tenger habját, mert nincs kapaszkodónk, mert nem alapozódtunk meg az igeismeretben.
Jézus megismerésében érett férfiakká kell válnunk, határozott egyéniségekké, akiknek meggyőződésből származó ismeretek vannak a birtokukban.
És ez az ismeret legyen egységes közöttünk, „az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére” kell eljutnunk.
Minél jobban megismerjük Jézust, minél jobban tudunk bízni Benne, annál inkább növekedhetünk az egységben olyanná, amilyenné Ő kívánja.
Ez a növekedés akkor lesz valóság, ha Pál útmutatása szerint haladunk: „igazságot követvén szeretetben”. 15.
Az igazság megkeményedik bennünk, ha nem lágyítja meg a szeretet.
A szeretet viszont ellágyul bennünk, ha nem erősíti meg az igazság.
Az apostol arra szólít fel bennünket, hogy e két dolgot harmonikusan egyesítsük magunkban.
Ami nem lehet nehéz a Lélekkel telt hívő számára, hiszen a Szentlélek maga az „igazság Lelke”, és legelső gyümölcse pedig a szeretet.
Innen tovább haladva viszont az emberi eszközök - próféta, gyülekezet és a hallgató - vonalán már gyakran történtek és történnek hamisítások, félreértések és téves magyarázatok különböző indokokból.
Az ilyen eseteket általában úgy szoktak bevezetni, hogy „nem úgy kell azt érteni!”.
Amikor az ilyen megnyilatkozások általánossá váltak, akkor még az igaz próféták is eljutottak esetenként egy kilátástalan csüggedésbe, mint Jeremiás próféta is.
Aki elhatározta, hogy „az Ő nevében többé nem szólok”.
Félelmetes az, amikor Isten üzenetét olyan mértékben utasítják vissza, hogy Isten szolgája ennyire belekeseredik a szolgálatába.
Döbbenetes, amikor azok az emberek, akik bármilyen szinten hatalommal és befolyással rendelkeznek, nyomást gyakorolnak és megfélemlítik Isten szolgáját, csakhogy olyan üzenetet szóljon, ami az ő fülüknek és szívüknek is kellemes.
Akháb király 400 prófétát tudott így befolyásolni, - egyedül Mikeásra nem tudott hatni semmilyen eszközzel sem. I. Kir. 22,5-8. 13. 26-28.
Jézus második adventje előtt szintén fel fog erősödni a tömegek között az igazságot visszautasító magatartás.
„Mert lesz idő, amikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; És az igazságtól elfordítják az ő fülüket, de a mesékhez odafordulnak.” II. Tim. 4,3-4.
Ezek az emberek az Ige hirdetőitől elvárják, hogy az ő erkölcsi felfogásukhoz és életvitelükhöz igazítsák Isten üzenetét.
Vannak, akiket Istennel szembeni bizalmatlanságra, vagy éppen az üzenet átadásától való félelemre tud késztetni Sátán, és így állítja meg a rábízott üzenet hirdetésében.
Jónás prófétát is sikerült eltérítenie megbízatása teljesítésétől.
Az ember hajlamos rá, hogy ahol saját tudása és ismerete, vagy az általa felismert törvényszerűségek nem tudnak választ adni a Biblia állításaira, ott Isten szavát megpróbálja a saját korlátozott nézeteihez igazítani.
Pedig a Biblia sohasem mond ellent az igazi tudomány állításainak.
„A tudomány új csodákat tár elénk, magasba
szárnyal, és új mélységeket kutat fel, de semmi olyat nem hoz elő, ami
ellentétben áll az isteni kinyilatkoztatással.” (Pátr.
Próf. 86,1.)
Sohasem Isten Igéjének van szüksége a tudományos állítások támogatására, hanem mindig a büszke és hiú emberi szándék igényli ezt.
A tudomány ellentmondása és tagadása minden esetben Isten hatalmának állít emlékoszlopot azáltal, hogy előbb-utóbb el kell ismernie a Biblia állításainak igaz voltát.
„A most
induló harc nem az elsőbbségért versengő egyházak csatája, hanem a Biblia és a
mesék, illetve a hagyományok közötti ütközet. Lázasan működnek azok az erők,
amelyek összefognak az igazság ellen.... Ijesztő mértékben érvényesül a
hitetlenség, de nemcsak a világban, hanem az Egyházban is. Sokan jutottak
odáig, hogy megtagadnak olyan tantételeket, amelyek a kereszténység oszlopait
képezik..... Isten megújhodást és reformációt kíván. A Biblia szavának és
csakis a Bibliának kell megszólalnia a szószéken!” (PK 387-388.)
Sajnos nemcsak a bukott egyházakban érvényes az, hogy az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem Isten népe közé is egyre inkább begyűrűzik.
Isten Jeremiás által ezt már jó előre kinyilatkoztatta, miszerint „a próféták hamisan prófétálnak..... és az én népem így szereti”. Jer. 5,31.
Isten azonban nagyon határozott kérdést vet fel az ilyen magatartással szembe; „De mit cselekszenek majd utoljára?”. u.o.
Akkor, amikor a kegyelem bezárt ajtajával találják szembe magukat.
Amikor eljön a Bárány haragjának nagy napja, és mindenkinek meg kell állni előtte.
A lelkészekre az Ő Igéjét bízta, ezért elvárja tőlük, hogy beszéljék az Igét igazán, torzításmentesen és mindenki számára érthetően. Jer. 23,28.
Semmilyen nyomásnak és emberi kívánságnak sem engedhetnek, mert ők a Menny szócsövei kell legyenek.
A gyülekezettől pedig azt várja, hogy ne gyakoroljon az Ige hírnökére olyan nyomást és befolyást, amellyel megnehezíti vagy esetleg akadályozza az isteni üzenet áramlását.
Miként a béreabeliek, akik „bevevék az Igét teljes készséggel”. Csel. 17,11.
Ezért Jakab apostol intelme ma nagyon is időszerű.
„Szelídséggel fogadjátok a beoltott Igét, mint amely megtarthatja a ti lelkeiteket.” Jak. 1,21.
Adná a jó Isten, hogy Jeremiással együtt minél többen elmondhatnánk; „Ha szavaidat hallattad, én élveztem azokat, a te szavaid örömömre váltak nékem, és szívemnek vigaszságára”. Jer. 15,16.
Bárcsak mindannyian ismernénk az Ige olvasásából, hallgatásából és megtartásából fakadóan azt az igazi boldogságot, amit Isten kész adni általa, és amire János által ígéretet tett.
Ez az indoklás ma sokkal időszerűbb, mint János apostol idejében volt.
Olvasod-e, hallgatod-e, megtartod-e mindazt, amit Isten a kinyilatkoztatás csatornáján keresztül biztosított részedre?
Kész vagy-e bizonyságtevő szolgálatot vállalni az Istentől jövő kinyilatkoztatás láncolatában, hogy akinek van füle, az rajtad keresztül hallhassa meg, hogy mit mond neki a Lélek?
„A Biblia egyetlen igazságot sem tanít világosabban, mint azt, hogy a megváltás munkáját kibontakoztató nagy mozgalmakban Isten különösképpen irányítja szolgáit Szentlelke által a földön. Az emberek eszközök Isten kezében, akiket felhasznál kegyelmes és irgalmas szándékainak megvalósítására.” (Nagy Küzd. 307.)
Adja a jó Isten, hogy ebben a megtisztelő feladatban hűségesek legyünk a reánk bízott rész elvégzésében!
A legkisebb dologban se merjünk bátorságot venni ahhoz, hogy eltérünk az Isten által adott törvényektől és alapelvektől.
