110 - Mert úgy szeretteIsten a világot

.

I. A szeretet bizonyítása

1.    Az örökkévaló evangéliumnak a legtömörebb összefoglalását találjuk megfogalmazva ebben az igeversben.

• A kijelentés első része bizonyitani akar, meg akarja győzni az embert Isten szeretetének csodálatos voltáról.

• „Úgy szerette Isten a világot”, mondja Jézus az Ige szavain keresztül.

  • Amivel egyrészt az isteni szeretet mértékét teszi teljesen egyértelművé.

  • Másrészt viszont azt mondja el, hogy nemcsak a hívő emberek felé nyilatkozik meg ez a szeretet, mert Isten az egész világot szereti.

  • Bennünket is már akkor szeretett, amikor még ellenségei voltunk, amikor még bűneinkben voltunk, amikor még távol éltünk Tőle. Róm. 5,8.  10.

2.    A szeretetnek erre a bizonyitására azért volt szükség, mert van egy teremtett lény, aki megkérdőjelezte Isten szeretetét, és Istent-vádoló kételyeivel megfertőzte az egész teremtett világot.

• Sátán lázadása miatt Isten kénytelen bizonyitékot szolgáltatni arról, hogy Ő nem állított valótlant akkor, amikor önmagát a szeretet Istenének mondta.

• A Golgotán történt eseménynek azért kellett bekövetkezni, hogy Isten bizonyítékot mutathasson fel önmagáról az ellenség vádjaival szemben.

  • Mert „nincs nagyobb szeretet annál, mintha valaki az életét adja a barátaiért.” Ján. 15,13.

3.    Sokszor érvelnek azzal, hogy Jézus szeretetét egyáltalán nem kell bizonyitani, mert a cselekedetei önmagukért beszélnek mellette.

• Ezzel ellentétben az Atya szeretetét bizonygatni kell, mert „Ő csak néma szemlélője volt a Golgotán történt eseményeknek, de nem Ő szenvedett”, mondják.

• Jézus azonban éppen ezzel a kijelentésével szeretné hangsúlyossá tenni, hogy az Atya részéről is hatalmas önmegtagadást igényelt az, hogy nem avatkozott közbe és nem vetett véget a Kálvárián történő egész eseménynek.

• Tanitványaihoz intézett búcsúbeszédében szintén az Atya szeretetéről biztositotta tanitványait:

  • „Nem mondom néktek, hogy kérni fogom az Atyát ti érettetek, mert maga az Atya szeret titeket.” Ján. 16,26-27.

• Tudna-e Isten nagyobb bizonyitékot nyújtani szeretetéről, mint azzal, hogy a Golgota keresztjére oda adta értünk egyszülött Fiát?

4.    Úgy gondolom, hogy Jézus széndékosan nem azt mondta az alapigében, hogy az Atya szerette úgy a világot, hanem az „Isten”.

• Ebben a kijelentésben ugyanis benne van a teljes Szentháromság Isten is, a héberek Elohim Istene.

• Mert a megváltási terv nemcsak Jézus vállalását jelenti, hiszen a Szentháromság Isten mindhárom személye részt vesz benne valamilyen módon.

• Mindhárom isteni személynek meg kellett hoznia döntését.

  • Arra vonatkozón, hogy az Istenség egyik személye emberi természetet vegyen fel és meghaljon a bűnös ember helyett.

  • Arra vonatkozóan, hogy nem fognak közbe avatkozni, nem fogják kiragadni társukat a szenvedések és gyötrelmek sorozatából.

II. Az örökkévaló evangélium

1.    Az isteni szeretetnek az első jóhírét és egyben ígéretét már az Édenben elmondta Isten az emberi családnak.

• Azóta viszont nagyon sokszor erősítette meg, de mindig feltárt belőle újabb és újabb részleteket is.

• Az evangéliummal kapcsolatos újabb kinyilatkoztatásait mindig az emberi család körülményei és szükségletei határozták meg.

  • Mindig ennek függvényében tárta fel a részleteket, mert nem akart bennünket bizonytalanságban hagyni.

  • De szükségtelennek látta a teljesség feltárását, mert idő előtt valószínűleg nem is értenénk meg belőle nagyon sok részletet.

• Isten magatartását az is befolyásolta, hogy ami nekünk örömhírt jelent, az Neki egy küzdelmet és harcot, a szenvedést és a halált jelentette.

  • Az emberi család megszabadítása, az Sátán olyan módon történő legyőzésével valósulhatott meg, ami a Szabadító önfeláldozó halálát jelentette.

2.    Az isteni szabadításnak ez a küzdelme és harca, majd pedig a győzelme és diadala, tömören már benne foglaltatik az első evangéliumban is, amit Isten az Édenben nyilatkoztatott ki az embernek.  I. Móz. 3,15.

• Ezt a kinyilatkoztatást azért adta Isten szimbolikus képekben, hogy a lehető legrövidebben ugyan, de minél több információt adjon át az emberi család számára.

• Ebben az üzenetben Isten egy Szabadítót ígér, aki az emberi család tagjaként jelenik meg, hozzánk hasonlóan egy asszonytól született ember fog lenni.

  • Ez az ígéret Jézus Krisztus betlehemi születésére utaló prófécia.

• Ez a megígért „Mag” a kígyó fejére fog taposni, amivel megsemmisítő győzelmet arat felette.

  • A kígyó viszont Sátánt jelképezi, aki mindig álnok módon mások mögé rejtőzve próbál megtéveszteni és becsapni bennünket még ma is.

3.    Ez a kép nagyon érzékletesen szemlélteti azt a küzdelmet, ami Krisztus és Sátán között zajlott le az első advent idején.

• Ha egy kígyónak a fejére taposnak, akkor biztosan el fog pusztulni.

• A Szabadító tehát egy megsemmisítő győzelmet fog aratni a kígyó felett.

• A küzdelem alatt viszont a kígyó is belemar a Szabadító sarkába, és a kígyó marása is halálos szokott lenni.

• Vagyis a Szabadító csak a saját életének feláldozásával szerzi meg a kígyó feletti győzelmét, az emberi család részére.

4.    János apostol írásaiban arról is olvashatunk, hogy milyen indíték vezette Istent az emberi család megszabadítása érdekében.

• „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Ján. 3,16.

• „Lássátok, milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk!”  I. Ján. 3,1.

5.    Az isteni szeretet legnagyobb bizonyítéka az volt, hogy az Atya „az ő egyszülött Fiát adta”, mert „úgy szerette e világot”.

• A Szentháromság Isten leghatalmasabb ajándéka volt az, hogy a testet öltött Krisztusban Önmagát adta az embereknek.

  • „Nemcsak azért adta, hogy bűneinket hordozza, és mint áldozat meghaljon értünk, hanem Isten oda ajándékozta Krisztust az elbukott emberiségnek. Hogy biztosítson változhatatlan békeszándékáról, egyszülött Fiát adta, hogy Krisztus eggyé váljon  az emberi családdal, s örökre megtartsa emberi természetét.” (J.É. 17,1.)

  • Amikor „az Üdvözítő felvette emberi természetünket, ezzel olyan kötelékkel fűzte magát az emberiséghez, amit többé széttépni nem lehet. Örökre magához kötözött minket.”  (J.É. 17,1.)

6.    Az a tény, hogy Isten fiúi minőségben adta oda magát az embernek, ezzel szeretetének ajándékát különleges értékként szeretné kifejezni és bemutatni.

• Jézus ugyanis nem volt mindig Isten Fia, hanem Ő maga is mint Isten, egyenlő volt az Atyával.  Fil. 2,5-8.

  • Az emberi család érdekében azonban levetette az isteni létformáját, elhagyta a Mennyet és szolgai formát vett fel, hogy az emberi család tagjaként megszülessen.

• Ilyenképpen Isten nemcsak önmagát adta oda az emberi családnak, hanem Jézusban az embert is föl akarta emelni magához.

  •  „Fiának személyében Isten örökbe fogadta az emberi természetet, és a legmagasabbra, a Mennybe helyezte. Az ‘embernek Fia’ az, akivel megosztja a világmindenség trónját. Az ‘embernek Fia’ az, akit ‘csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének’ (Ésa. 9,6.) hívnak.”  (J.É. 17,1.)

• Jézus azért lett Fiúvá a testetöltés alkalmával, hogy Vele helyet cserélve, mi is Isten fiai lehessünk.

7.    Az Isten megváltó kegyelmének elfogadása által tulajdonképpen nem más történik, minthogy helyet cserélünk a Megváltóval, Ő vállal engem és én vállalom Őt.

• Ő úgy halt meg, mint ahogy nekem kellett volna, hogy én úgy élhessek, mint ahogy Ő élhetett volna, a bűntelen, győzelmes élet jutalmaként.

8.    A megváltott ember nemcsak életet nyer Istentől, hanem a Jézusban biztosított életet nyeri el.

• Ez pedig azt jelenti, hogy mivel Jézus mint Istennek Fia lett Megváltóvá, ezért mi Benne és általa az Isten-fiúság jogát nyerjük el.

  • Erre gondolhatott Pál is, amikor azt mondta, hogy Jézusban mi „a fiúságnak lelkét kaptuk, aki által kiálthatjuk, Abbá, Atyám!”   Róm. 8,15-17.

  • Ez a legmagasabb szintű fiúság, amit Isten adhatott az embernek.

9.    Sátán célja kezdettől fogva az volt, hogy örökre elszakítson bennünket Istentől, de Krisztusban szorosabb egységbe juthatunk Vele, mintha sohasem buktunk volna el.

• A megváltás által Ádám fiaiból - Isten fiaivá léphetünk elő.

  • Ezt jelenti Istennek az a kijelentése, hogy „az Ő egyszülött Fiát adta” nekünk, mert „azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és az igazság ismeretére eljusson”.  I. Tim. 2,4.

III. Valaki hisz Őbenne

1.    Isten tehát mindent adott, amit csak adhatott, – ezért most rajtunk van a sor, nekünk kell lépni, Isten nem tehet, és nem adhat többet.

• Azt várja tőled, - ha már megismerted szeretetének ajándékát, akkor fogadd is el azt, - hidd el, hogy a tiéd lehet minden ígéretével együtt.

  • Ezzel elénk állítja az életet és a halált;  -  „Válaszd azért az életet!”

• Isten senkit sem fog kényszeríteni, mert tiszteletben tartja az emberek döntéseit, - ezért hangzik az Igében úgy, hogy ha „valaki hisz Őbenne”.

2.    Különös összekapcsolódásra van lehetőség Istennel, miközben elfogadjuk hit által ezt az ajándékát.

• Ugyanezt a gondolatot Pál apostol úgy fogalmazza meg, „mert kegyelemből tartattatok meg hit által, és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez”.  Eféz. 2,8.

• Isten ajándéka a kegyelem is és a hit is, viszont mindkettőt nekem kell elfogadnom.

  • Először a hitet, majd hit által a felkínált kegyelmet.

3.    Isten kétféle módon kínálja fel a hit ajándékát minden embernek, és csupán rajtunk múlik, hogy mennyit fogadunk el belőle.

• Alapvető szinten a hit csupán csak meggyőződéshez vezet el Istennel kapcsolatban.

• Először csak az értelmem szintjén fogom fel és győződök meg bizonyos dolgokról.

  • Meggyőződök arról, hogy van Isten, hogy Ő teremtette azt a világot, amelyben élek, és így benne engemet is.

  • Meggyőződhetek arról, hogy a bűn rontásával szemben Istennek megoldása van az emberek számára, így az én számomra is.

  • Meggyőződésem lehet, hogy Isten megoldása a Golgotán felfeszített Megváltóban van biztosítva, ha elfogadom Őt személyes Megváltómnak.

• A tények és az információk elfogadásán túl azonban van egy fontosabb része is a hit ajándékának.

  • Tapasztalati élményekhez szeretne vezetni Isten általa bennünket.

  • Isten azt szeretné, hogy ne csak ismerd, hanem éld is át azt, hogy mit jelent elfogadni Isten kegyelmét a gyakorlatban.

  • Ezért mondja EGW azt, hogy száz közül nincs egy, aki a maga részére is érti a hit általi megigazulás evangéliumát.

4.    Az Isten szeretetének ajándéka a testet öltött Fiúban fejeződött ki, ezért a hit által megragadható megoldást is csak Benne találhatjuk meg magunknak.

• „Aki hisz Őbenne”, vagyis nem másban, hanem csak Őbenne.

• Mert „nincsen senkiben másban üdvösség, mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk”. Csel. 4,12.

5.    Isten azért kínálja fel szeretetének ajándékát Jézusban, hogy aki hinni tud Isten Fiában, az „el ne vesszen, hanem örök élete legyen”.

• Az Isten dicsőségének hiánya tesz bennünket elveszettekké, mert dicsőség nélkül alkalmatlanok vagyunk az örök életre, a mennyei életre.

• Ezt a dicsőséget is Jézus Krisztus adja vissza nekünk, többlépcsős folyamat eredményeként.

  • A Megváltónk hit általi elfogadása által Jézus dicsősége a miénk lehet.

    • János azt írja: „Az Ige testté lett és lakozék mi közöttünk, és láttuk az Ő dicsőségét, mint az Atya egysülöttjének dicsőségét”. Jn. 1,14.

  • Ugyanakkor a napról-napra történő megszentelődés közben a mi lelki természetünk is átváltozik dicsőségről-dicsőségre. II. Kor. 4,16-17. - 3,18.

  • Jézus Krisztus dicsőséges visszajövetelekor pedig az egész nyomorúságos testünk átváltozik, Jézus dicsőséges testéhez leszünk hasonlóvá. Fil. 3,21.

6.    Jézus azt vallotta a küldetéséről: „Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett”. Lk. 19,10.

• A visszatalálásunk egyetlen útvonalát csak a Jézus krisztussal való élő közösség biztosíthatja, csa Ő tudja megmutatni nekünk.

IV. Örök élete legyen

1.    Az „örök élet” nem egy egyszerű meghosszabbítása a földi életnek az időtlen örökkévalóság irányába, hanem részesedés Isten életében, illetve Krisztus életében, aki maga az élet.  Ján. 1,4. 14,6.

• Valószínű, hogy a legtöbben visszaadnánk Istennek az örök életre vonatkozó ajándékát, ha csupán ennek az életnek a meghosszabbítása lenne.

• Mire eltelik az a 70 vagy 80 esztendő, az emberek többsége úgy érzi és gondolja, hogy elég volt ebből a nyomorúsággal teljes életből.

2.    Isten azonban egy teljesen másfajta életet kínál a megváltottak számára.

• Az Isten által kínált életben már nem lesz halál, gyász, fájdalom, és szomorúság.   Jel. 21,4.

• Nem lesz öregedés, és a vele együtt járó betegség és szenvedés, mert ez a romlandó testünk romolhatatlanságot ölt magára.

• Mivel a Földet is újjá teremti Isten, ezért a körülöttünk lévő teremtett világgal is más lesz a kapcsolatunk.

  • Többé nem kell félnünk a tomboló vihartól vagy a jégeső pusztításától.

  • Nem kell félnünk a vad és vérengző állatoktól, mert akár az oroszlánt is megsimogathatjuk.    Ésa. 65,25.

  • De az állatok sem fognak félni tőlünk, ezért akár a tenyerünkből is etethetjük majd a kis madarakat.

3.    A Szentírásban adott tanítások próbálják világossá tenni azt is, hogy milyen módon, és mikor kezdődik meg az örök élet, a Benne hivő ember számára.

• Az egyik helyen arról olvashatunk, hogy „akié a Fiú, azé az élet, akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban.”   I. Ján. 5,12.

• A másik helyen pedig azt mondja el Jézus, hogy „aki hisz énbennem, az....soha meg nem hal...(illetve)...ha meghal is, él”.  Ján. 11,25-26.

4.    Mivel a Biblia szerint „akié a Fiú, azé az élet”, ezért felvetődik a kérdés, hogy ki mondhatja el magáról azt, hogy Jézus az övé?

• Amikor ez a kérdés felmerül, akkor még a komolyabb hívő emberek többsége is elbizonytalanodik, szinte félnek kimondani azt, „Jézus az enyém”.

• Pedig mindenki elmondhatja ezt, aki nemcsak a szájával mondja ezt, hanem valóban kész elfogadni Jézust személyes Megváltójaként.

  • Attól a pillanattól kezdve, amikor helyet cseréltünk egymással, ezzel a hitben végrehajtott helycserével Isten nekünk tulajdonítja Jézus életét.

• Ez a helycsere azonban nemcsak Jézus bűntelen életére vonatkozik.

  • János apostol a leghatározottabban mondja ki azt, hogy „akié a Fiú, azé az élet”.

• Jézus tehát teljesen adni akarja önmagát, a benne lévő élettel együtt, azzal az élettel, amely fölött már nincs hatalma a halálnak.

5.    Amikor Lázár nővérével, Mártával beszélgetett, egészen világossá tette ezt, amikor azt mondta, „aki hisz énbennem.... soha meg nem hal.... ha meghal is, él”.

• Jézus elfogadása által - akinek élete van önmagában - Isten az élet forrását is biztosítja mindazoknak, akik hitben elfogadják őt személyes Megváltójuknak.

• A Jézusban való élet tehát, a forrását tekintve, az örök élet kezdetét jelenti számunkra.

  • „Krisztus egy testté lett velünk azért, hogy mi pedig lélekben lehessünk egyek Vele. Ennek az egyesülésnek ereje által jövünk elő a sírból, – nem csupán mint Krisztus hatalmának a megnyilatkozása, hanem mert hit által az Ő élete a mi életünkké vált. Akik felismerik Krisztust valóságos jellemében, és befogadják Őt szívükbe, azoknak örök életük van. Krisztus a Szentlélek által lakik bennünk, s ha Isten Lelkét hit által szívünkbe fogadjuk, ez az örök életnek a kezdete.”  (Jéz.Élet. 323,4.)

6.    Az Isten által felkínált élet tehát nemcsak a síron túli továbbélésre vonatkozik, hanem Jézussal egy olyan bensőséges közösségre, amely magában hordozza a Krisztusban lévő életnek a birtoklását is.

• Ezért mi soha nem halunk meg, csupán elalszunk, hogy Jézus visszajövetelekor felébredjünk.  Ján. 11,11.

• Ti, „akik hisztek az Isten Fiának nevében, tudjátok meg, hogy örök életetek van”.