109 - Jézus főpapi szolgálata

.

I. Változás a papi szolgálat rendjében

1. A Szentírás feljegyzései között több kijelentés is találunk arra vonatkozóan, hogy Jézus mennybemenetelével egy lényeges változás következik be az Isten-imádat és a papi szolgálat területén.

• Már a samáriai asszonnyal való beszélgetése közben is utalt arra Jézus, hogy Istent imádni rövidesen máshol és másként kell, mint eddig. Jn. 4,21-24.

  • Ez egyúttal azt is jelezte, hogy az Isten-imádat szolgálatában közreműködő lévitai papság megbízatása is meg fog szűnni.

• Ugyanakkor Jézust a Melkisédek rendje szerinti főpapnak nevezi a Biblia, és Ő a mennybemenetele után kezdte meg ezt a szolgálatát az emberi család érdekében.

  • Tulajdonképpen nem történt más, minthogy visszaállt a lévitai papság előtti rend, a Melkisédek rendje szerinti papság, mely szerint már nem beleszületés, hanem isteni kiválasztás alapján történik a papi szolgálat. I. Móz. 14,18-20.

• Az Isten-imádat helyszínének megváltozását és a papi szolgálatban bekövetkezett változást jelezte Isten azzal, hogy Jézus halálának pillanatában a jeruzsálemi templom legszentebb részét elválasztó függöny kettéhasadt. Mt. 27,50-51.

  • Ezzel végleg megszűnt az Isten jelenléte a földi templomban.

2. A Jelenések 5-6. fejezeteiben találjuk annak a leírását, amikor Jézus főpapi beiktatása és felkenetése megtörtént.

• Az esemény leírásában több szimbolikus kép utal erre, amik arról tesznek bizonyságot, hogy ez a különös esemény a mennyei templomban történik.

  •  A „királyi szék”, amit a frigyláda felett lévő kegyelem trónja szemléltetett.

  • A „négy lelkes lény”, akiket az aranyból készített kerubok szemléltettek.

  • A „hét tűzlámpás”, amit a hétágú gyertyatartó szemléltetett.

  • Jézus „megöletett Bárány”-ként jelent meg, mivel Istennek erre a Bárányára mutattak előre az összes ószövetségi áldozatok, amik be lettek mutatva.

3. A Golgotán történt események után Jézus főpapi szolgálatát a lelki életünk szempontjából a legfőbb dolgok egyikének kell tartani, Pál is ezt fogalmazta meg. Zsid. 8,1-2.

• Az Atya Istennel való kapcsolatunkban Jézus az egyetlen Közbenjárónk, csak  általa és rajta keresztül járulhatunk az Isten színe elé. I. Jn. 2,1-2. 

  • Az ószövetségi templom szolgálatában is csak az égőáldozati oltárig mehetett el a bűnös, onnan már a közbenjáró pap vitte tovább az ügyét a templomba Isten elé, a kegyelem trónjához.

  • Ezért mondta Jézus azt: „senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam”. Jn. 14,6.

• Jézus nem akármilyen főpapként végzi értünk a közbenjárás szolgálatát, Ő ugyanis az örökkévaló Istenség egyik tagja, és ez a tény nagyobb lehetőséget biztosít számára az érdekünkben végzett közbenjáró munkájában.

  • A földi szolgálat főpapjait ugyanis egy vastag függöny választotta el attól a helytől, ahol Isten jelenlétének dicsősége nyilatkozott meg.

  • A mi Főpapunk viszont úgy képviselheti ügyünket, hogy szolgálatának végzése közben oda ülhet a mennyei Felség királyi székének jobbjára, és közvetlenül mondhatja el az Atyának rólunk mindazt, amit csak szeretne.

• Jézus az isteni mivolta mellett teljesen emberré is lett azért, hogy biztosak legyünk abban, Ő meg tud érteni bennünket, és együtt tud érezni velünk. Zsid. 4,15-16.

  • Emberi természetének megőrzése által üzeni, hogy közülünk valónak tekinti magát, ezért bízzunk Benne, Ő hűséges képviselője az ügyünknek.

• Ugyanakkor az Atya is szeretné kifejezni felénk együttérzését, és szeretne biztosítani bennünket szeretetéről.

  • Ezért mindenek előtt azt mondja el, hogy Ő, az Atya “nem ítél senkit, az ítéletet egészen a Fiúnak adta” át.  Ján. 5,22.

  • Jézus közbenjáró főpapi szolgálatára tehát ne úgy tekintsünk, mintha ezzel az Atyát kellene megbékéltetni, és az emberi család iránti szeretetre hangolni.

    • Hiszen az Atya Isten is “úgy szerette a világot, hogy az egyszülött Fiát adta” értünk. Jn. 3,16.

4. Ezt a főpapi szolgálatát Jézus abban a mennyei templomban végzi, ami Mózesnek mintaként lett megmutatva a Hóreben.  II. Móz. 25,8-9.  40.   Zsid. 9,24.

• Pál apostol ezt a különböző korban és variációban elkészített földi templomot egyszerűen csak mint az első templomot említi, vagyis mint az első szövetségnek templomát.  Zsid. 9,1-2.  8.

• Az újszövetség Főpapja azonban egy másik templomba helyezte át szolgálatát, egy olyan templomba, „amelyet az Úr és nem ember épített”.  Zsid. 8,2.  7.   9,11.

• A mennyei templom alatt viszont nem egy jelképesen vett helyre kell gondolni, hanem egy valóságos templomra, ahol a mi Főpapunk szolgál. Jel. 11,19.  15,5-8.

II. Az árnyék és a valóság

1.  A keresztény világ sok mindent megismert az Úr Jézus életéből, de nem eléggé ismerik Őt mint Főpapot, aki saját vérének érdeme által szerez nekünk bűnbocsánatot.

• A megváltás eseményei között az egyik leglényegesebb éppen az, amit Jézus most végez értünk, mint főpap a Mennyben.

• Ha valaki nem érti Jézus főpapi szolgálatát, akkor Pál apostol szerint az egyik legfőbb dolgot nem érti Jézus mennyei szolgálatából. Zsid. 8,1-2.

  • Csak Jézus főpapi szolgálatának ismeretében lehet megérteni, hogy miként lehet Isten igazságos akkor, amikor a bűnös embernek kegyelmet ad, és igaz embernek nyilvánítja. Róm. 3,24-26.

2. Isten különböző módon próbált segíteni az embereknek abban, hogy fogalmat tudjanak alkotni maguknak a megváltásról, a bűnrendezés eseményéről.

• Már Édentől kezdve elrendelte az áldozatbemutatás szertartását, ami többek között azt szemlélteti, hogy „vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat”. Zsid. 9,22/b.

  • Az igazságos Isten is csak akkor adhat kegyelmet a bűnösnek, ha Ő maga viseli el helyette a bűn igazságos büntetését.

    • „Mert a bűn zsoldja a halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet”. Róm. 6,23.

• Jézus is vérrel szerez bűnbocsánatot részünkre, mint Főpapunk, a Golgotán kiontott vérével. Zsid. 9,11-12.

  •  Ezzel a vérrel élő utat nyitott számunkra a mennyei szentélybe, ahová hit által követhetjük Őt, és kivetjük lelkünk rendíthetetlen horgonyát, a reménységünket. Zsid. 6,18-20.

• Az embernek vizuális alkatából adódóan szüksége volt olyan gyakorlati segítségre, hogy a tökéletesebb megértés céljából az Istentől kapott evangélium üzenetét ilyen látványos, szemléltető módon élje át.

3. Ahhoz, hogy fogalmat alkothassunk a mennyei templomról és a benne folyó szolgálatról, ezért Isten itt a Földön is készíttetett egy másolatot. Zsid. 8,5.

• Ebben a földi templomban, a bűnrendezés érdekében, jelképes cselekmények által minden évben el kellett végezni mindannak az előképes szertartását, ami a nagy valóságban történik a megváltásunk érdekében.

• Ezért a földi templomban folyó szolgálat egy jelképekben kivetített árnyéka volt a megváltás hatalmas eseményének.  Kol. 2,17.

4. Évenkénti körforgásában két fő részre választhatjuk szét a földi templomban történő eseményeket: a naponként végzett szolgálatokra, és az évenkénti szolgálatokra.

• A naponkénti szolgálat eszközölte azt, hogy a bűnös megszabaduljon bűneinek terhétől, és feltételes kegyelmet nyerjen Isten előtt.

  • A bűnért való áldozat bemutatásával ugyanis nem lett eltörölve a megvallott bűn, hanem csak megbocsátva, az áldozat halálával csak le lett véve a bűnösről, többé már nem őt terhelte.

    • „Boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett. Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít.”  Zsolt. 32,1-2.

  • A közbenjáró pap szolgálata által a bűnös megbocsátott bűne át lett ruházva a templomra, a Szentélyre.

5. A naponkénti szolgálat két nagyon fontos dolgot fejezett ki, két dolgot jelentett Isten népe életében.

• Annak tudatosítására szolgált, hogy mi bűnösök nem tehetjük jóvá a korábban elkövetett bűneinket, mert „a bűn zsoldja a halál”, ennek be kell következnie.

• Ugyanakkor ez a cselekmény segítette a bűnbocsátó kegyelem tapasztalatának élményéhez azokat, akik készek voltak megbánva megvallani bűneiket és meghozni érte a bűnért való áldozatukat.

  • A bűnbocsátó kegyelemnek ezt a szolgálatát végzi Jézus érdekünkben folyamatosan és állandóan már a mennybemenetele óta.

6. A naponkénti szolgálat gyakorlása mellett viszont szükség volt még arra is, hogy évente egyszer egy teljesen más természetű szertartást is elvégezzenek a bűn rendezéssel kapcsolatban.

• Az egész évben átruházott bűnöktől meg kellett tisztítani a templomot évente egyszer, egy meghatározott időben.

• Ezt a jelképes megtisztítást az engesztelési napon végezték, ezért Izráel életének a legjelentősebb ünnepe volt: „Ünnepek ünnepe ez néktek”.  III. Móz. 23,32.

  • Ez a szolgálat döntötte el végérvényesen a megbocsátott bűn sorsát Isten előtt.

  • De csak azoknak bűnét, akik év közben a naponkénti szolgálat által átruházták bűneiket a Szentélyre.

• Az engesztelési nap tehát a bűntörlő kegyelem élményéhez juttatta mindazokat, akik év közben áthárították bűneiket a templomra az áldozat vére által.

  • Ebből adódóan ez a nap egy isteni ítélet napja volt Izráelben.

III. Isten ítélőszéke előtt

1. A Biblia tanításától teljesen idegen az az elképzelés, mely szerint bárki úgy juthat örök életre vagy a kárhozat büntetésére, hogy előtte Isten nem vizsgálta meg az életét, és nem hozott ítéletet az esetére vonatkozóan.

• „Nekünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék aszerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.”     II. Kor. 5,10.

• A jutalmazás vagy büntetés csak ezután az ítélethozatal után lehetséges, mert Isten igazságosságával ellentétes volna, ha Ő másként járna el.

• Ugyanakkor Isten önmagát is szeretné igazolni az egész teremtett világ előtt a nyilvánosan megtartott ítélet által.

  • Azért, hogy a teremtett világok lakói személyesen is meggyőződhessenek arról, hogy minden ítélete igazságos, többek között ezért vesznek részt az angyalok is a felettünk megtartott ítéletben.   Dán. 7,9-10.

  • Ezért tudják majd nyugodt lélekkel kimondani: „Jól van Uram, mindenható Isten, igazak és igazságosak a te ítéleteid”. Jel. 16,7/b.

• Az ítéletnek erre az időpontjára Isten egy különleges üzenet által hívja fel az emberek figyelmét, amit a Jelenések könyvében nyilatkoztat ki.  Jel. 14,6-7.

  • Amíg Isten evangéliumának ezt az üzenetét nem ismerte meg minden ember, addig a második advent dicsőséges eseménye sem fog bekövetkezni. Mt. 24,14.

2. Dániel próféta leírása szerint ebben a ítéletben különböző személyek vesznek részt, és különböző minőségben vannak jelen. Dán. 7,9-10.  13-14.

• Dániel egy „öregkorú”-nak nevezett személyről beszél, aki mint az ítélet legfőbb résztvevője egy királyi székben foglal helyet, – Ő az Atya.

  • Dániel azonban csak jelképes alakban szemlélhette ekkor az Atyát, mintha az Atya egy öregkorú ember lenne, - az Atyát ugyanis senki sem láthatta a bűnös emberek közül, még látomásban sem. Ján. 1,18/a.    I. Tim. 6,16.

  • A látomásokban a legkülönfélébb alakokban jelenik meg Isten az emberek előtt, rendszerint a látomás céljának legjobban megfelelő, a legkifejezőbb és a legtöbbet mondó névvel és alakban. (lásd Jézust: oroszlán, bárány Jel. 5,5-6.)

• Az Öregkorú trónja körül elhelyezett királyiszékek olyan lények részére lettek elhelyezve, akik megkapták az ítéletben való részvétel jogát és lehetőségét, ezek a lények János apostol részére mint a „huszonnégy Vén” lett bemutatva. Jel.  4,4.

  • Ezek a Vének az emberi család képviselőiként vannak jelen ebben az ítéletben, ők maguk is a bűn világából megváltott emberek. Jel.  5,8-9.

  •  Bizonyára azokról az emberekről van szó, akik Jézussal együtt támadtak fel, és azután Vele együtt fel is mentek a Mennybe. Mát. 27,52-53.   Eféz. 4,8.

• Dániel még egy nagyszámú angyali sereget is láthatott az Isten királyiszéke körül szolgálni.

  • Ezek az angyalok mint tanúk vesznek részt ebben az ítéletben, hiszen ők számunkra ugyan láthatatlanul, de mégis ott voltak velünk életünk minden pillanatában, ezért ismerik életünk minden részletét, ebből adódóan ők életünk tanúiként vesznek részt ebben az ítéletben.

  • A vizsgálati ítéletet nagyon pontosan vezetett könyvek alapján tartja meg Isten, és mivel ezeket a könyveket az angyalok jelentései alapján készültek, ezért is ott kell nekik lenniük az ítéleten.

• Ebben az ítéletben Dániel úgy szemlélhette Jézust, mint embernek Fiát, ezt azért hangsúlyozza a Biblia, mert Jézus nem Istenként, hanem az emberi család tagjaként, emberi mivoltában vesz részt ebben az ítéletben. Dán. 7,13.  Ján. 5,27.

  • Vagyis Jézus személyében olyan közbenjáró képvisel bennünket, aki még most is vállalja a velünk való testvéri kapcsolatát.

  • Ez azt is jelenti, hogy Jézus a közbenjárás szolgálatán túl még egy nagyon fontos feladatot is betölt a mi érdekünkben, Ő az ítélő bírája minden embernek.  Ján. 5,22. -  II. Kor. 5,10.  - Mát. 25,31-32.  - Csel. 17,31.  10,42.

  • Mivel Jézus tölti be mindkét tisztet az ítéletben, – Bíró és Közbenjáró – ezért teljes joggal mondhatta róla Pál apostol azt, hogy „mindenképpen üdvözítheti azokat, akik Ő általa járulnak Istenhez”.  Zsid. 7,25.

    • Mert Ő már csak azok esetét viszi tovább az Atya elé, akik felett Ő már döntött, mint Bíró.

    • Az Atya viszont jóvá hagy minden elé vitt ügyet, mivel az ítélettétel jogát teljesen átadta a Fiúnak.

3. Az ítéletben résztvevő teremtmények számára Isten különböző könyvek alapján tud hiteles képet adni a megvizsgált emberek életéről és cselekedeteiről.

• Élet könyve.       Jel.  21,27.  -   Dán. 12,1/b.  -  Fil.  4,3.  -  Luk. 10,20.

  • Ezt a könyvet a megváltottak névsorkönyvének is nevezhetnénk, mivel azoknak a nevét tartalmazza, akik életük folyamán valamikor elfogadták Jézust személyes Megváltójukként, és ezért nevük bekerült az élet könyvébe, amely a Bárányé. Jel. 13,8.

• –Emlékkönyv.    Mal. 3,16.

  • Ebbe a könyvbe kizárólag a jó cselekedeteket jegyzik fel, de csak azoknak jó cselekedeteit, akiknek neve az élet könyvében is szerepel.

  • Isten szeretné megőrizni örök emlékül azoknak jócselekedeteit, akik mint megváltott gyermekei az üdvösség által örök életet nyernek.

• Bűnök könyve, – ami a Bibliában csak úgy van említve, mint „könyvek”, többes számmal.  Jel. 20,12/b.

  •  Az előbbi könyvvel ellentétben, ebbe csak a bűnöket, a törvénytelen cselekedeteket jegyzik fel.

    • Talán azért is kapott ilyen nevet, mert ezzel is azt érzékelteti Isten, hogy nagyon sok dolgot kell ezekbe feljegyezni, ezért a könyvekből is sok van.

  • Bűneinkről teljes részletességgel történik a feljegyzés, a legtitkosabbnak látszó cselekedeteket is feljegyzi és megőrzi Isten ezekben a könyvekben. Préd. 12,16.

•  Személyiségek könyve.      Zsolt. 139,13-16.

  • Valószínű, hogy azokat a testi, lelki és szellemi örökségeket tartalmazza, amellyel születünk, amiket elődeinktől öröklünk át, amelyek viszont a bűn elleni küzdelmünkben személyre szabottan jelentkeznek az életünk folyamán.

  • Isten nem ítélheti azonos mértékkel a különböző helyzetből induló embereket.

  • Személyiségünk öröklött tulajdonságainak figyelmen kívül hagyása olyan lenne, mintha két versenyfutót egyszerre indítanának a közös cél felé, de az egyiknek ezer métert kellene odáig futni, míg a másiknak csak száz métert.

• Halál könyve.  

  • Erről a Biblia közvetlenül nem tesz említést, de ettől még létezik az élet könyvének ellentéteként, mint egy névsorkönyv, azok nevével, akik végleg elveszítették az üdvösséget, és ezért az ő sorsuk a második halál lesz.

  • Bár ezt a könyvet inkább a második ítélet alkalmával fogják intenzívebben használni, de esetenként a vizsgálati ítélet alkalmával is szükség van rá, a nevek feljegyzése miatt.

    • Ide írják át azok nevét, akiknek neve kitörlésre kerül az élet könyvéből az ítélet kimondása után.

4. Az ítélethozatal eredményeként különböző változtatások történhetnek egy-egy könyvben feljegyzett adattal kapcsolatban.

• Akik a meghozott ítélet szerint nem részesülnek Isten bűntörlő kegyelmében, azoknak nevét kitörlik az élet könyvéből. II. Móz. 32,32-33.   Jel. 3,5.   22,19.

  • Valószínű, hogy ezeket a neveket átírják a halál könyvébe.

• Akiknek a nevét kitörlik az élet könyvéből, azoknak a jó cselekedeteiről készült feljegyzéseket is kitörlik az emlékkönyvből. Neh. 13,14.   Ezék. 18,24.

• Akiknek megmarad a neve az élet könyvében, azoknak a bűneiről készült feljegyzéseket törlik ki a „könyvek”-ből. Csel. 3,19.  Jer. 50,20.   Ezék. 18,21-22.   Zsid. 9,28.

  • Ezért mondjuk a bűntörlő kegyelem alkalmának a vizsgálati ítéletet.

5. Az ítéletre kerülő ember különböző cselekedetei az örök erkölcsi törvénnyel lesz összehasonlítva. Jak. 2,12.

• Ebben az ítéletben minden cselekedetet vizsgálat tárgyává tesz Isten, lehet az nyílt vagy titkos, jó vagy rossz.    Préd. 12,15-16.

• Isten azt is tudja, hogy a bűn hatalma miatt a cselekedetek önmagukban nem hiteles kifejezői egy-egy ember igazi lényének. I. Sám. 16,7.     Mát. 15,19.

  • Ezért minden esetben a szív cselekedeteit fogja megítélni.  Mát.  5,28.

• A jó cselekedeteinket azonban nem tekintik üdvösségszerző érdemnek az ítéletében, hiszen az üdvösséget kegyelemből nyerhetjük el, Isten ajándékaként, a mi cselekedeteinktől függetlenül.  Gal.2,16.  Eféz. 2,8-9.  Róm. 3,24.  28   Fil. 3,9.

  • A jó cselekedeteink viszont ki fejezhetik a hálánkat és a szeretetünket azért az ajándékért, amit Jézus által kaptunk.

  • A jó cselekedeteink kifejezik azt is, hogy mennyire gondoltuk komolyan azt a hitben végrehajtott helycserét, aminek következményeként Jézus helyettünk meghalt a kereszten.

    • „Akiben megvan ez a reménység Ő iránta; az mind megtisztítja magát, amiképpen Ő is tiszta”, vagyis igyekszik a Jézushoz hasonló életet folytatni.  I. Ján. 3,3.

• Isten ítéletében a törvényhez ilyenképpen való viszonyulásunk fogja eldönteni az örök sorsunkat.    Jel. 22,14.

IV. Megítélve Jézusban

1. Pál apostol azt mondja, hogy „nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak”.  Róm. 8,1.

• Az a körülmény, hogy Jézus Krisztusban vagyunk egy jogi helyzetet teremt számunkra Isten ítéletében.

  • Jézusban lenni azt jelenti, hogy helyet cseréltünk Vele, ezért úgy mehetünk az ítéletre, mintha mi éltünk volna olyan tökéletes életet, mint amit Jézus élt

• Ezért Jézussal helyet cserélve már bizodalmunk lehet az ítélet napjához, hiszen amint Ő van, úgy vagyunk mi is, az Ő élete nekünk van adva.  I. Ján. 4,17.

  • „Krisztussal úgy bántak, ahogy mi megérdemelnénk, azért hogy mi olyan bánásmódban részesüljünk, amilyet Ő érdemelt volna. Elítélték Őt a mi bűneinkért, amelyekben semmi része sem volt, hogy mi felmentést kapjunk az Ő igaz élete által, amelyben viszont nekünk nem volt semmi részünk. Elszenvedte helyettünk a mi halálunkat, hogy mi elnyerhessük az Ő életét.”  (JÉ 16-17.)

2. Zakariás könyvében találjuk leírva azt, hogy miként történik a megítélésünk eseménye Isten előtt.  Zak. 3,1-4.

• Zakariás bemutatása szerint ebben az ítéletben ott van mindenek előtt az Úrnak Angyala, aki nem más, mint Jézus Krisztus a mi közbenjáró főpapunk.

• Másrészt ott van Józsua és barátai, akik jelképes férfiakként állnak ott, a mindenkori Isten gyermekeit jelképezve.

• Ebben az ítéletben ott van az elmaradhatatlan társunk is, Sátán, aki azért áll mellettünk, hogy vádoljon bennünket, nehogy rejtve maradjon egyetlen bűnünk is.

• Vannak még ott olyan szolgáló lények is, akik az Úr Angyalának parancsait várják, hogy végrehajtsák azt a maga idejében.

3. Mivel mi nem felelhetünk meg Sátánnak, az ellenünk felhozott vádjaival szemben, ezért az Isten kegyelme, hogy ebben az ítéletben nem csak Sátán áll mellettünk, hanem az Úrnak Angyala is.

• Védelmét azonban nem úgy adja, hogy megpróbálja bebizonyítani védenceinek az ártatlanságát, mert ez lehetetlen, hiszen mindannyian bűnösök vagyunk.

  • Sátán nem rágalmazóként áll ott, nem kitalált bűnökkel vádol, hanem a megtörtént, az elkövetett bűnöket olvassa a fejünkre.

  • Ezért hallgatott némán Józsua is a Vádoló szavai előtt.

4. A vádakkal szemben tehetetlen bűnös azonban egyszer csak azt hallja, hogy az Úrnak Angyala a parancsok sorozatát adja ki.

• Első parancsával a Vádolót hallgattatja el.

  • Valószínűleg azáltal, hogy nyilvánosságra hozta azt, hogy azokért a bűnökért mindenek előtt ő a vádoló a felelős, mivel korábban éppen ő vette rá ezt a bűnöst azoknak a bűnöknek az elkövetésére.

  • Hasonlóképpen történik itt is, mint annakidején, amikor Jézus elé vezettek a farizeusok egy bűnös nőt, azt mondván, hogy a törvény szerint halálra méltó, vajon Jézus mit mond.   Ján: 8,1-

• Miután a Vádolót elhallgattatja, a másik parancsával már elvégezteti a bűnösön azt, amit magától soha sem tudott volna megtenni.

  • „Vegyétek le róla a szennyes ruhákat”, mondotta az Úr Angyala.

  •  Józsuához pedig így szól; „Lásd, levettem rólad a te álnokságodat”, mert Józsua szennyes ruhája nem más, mint a bűnnel beszennyezett élete. Ésa: 64,5.

• Harmadik parancsa pedig arra vonatkozik, hogy a szennyes ruháitól megtisztított bűnös egy másik ruhába legyen felöltöztetve, egy ünnepi ruhába.

  • Ha a szennyes ruha a mi bűneinket és álnokságainkat jelképezi, akkor ez a másik ruha az Isten által nekünk tulajdonított bűntelen életet jelenti.

5. Erről a ruháról beszél János apostol is úgy, mint ami egyrészt a szentek igazságos cselekedeteit jelképezi.   Jel: 19,8.

• Másrészt viszont úgy beszél erről a ruháról, mint ami nem a saját cselekedeteinket jelképezi, hanem olyan igazságos cselekedeteket, amelyeket úgy kapnak a szentek, vagyis „adaték nékik”.

• Jézustól kapják ugyan, de a saját tulajdonuknak tekinthetik, mintha ők követték volna el azokat a jó cselekedeteket.

6. Jézus minden bűnbánó bűnöst szeretne felöltöztetni az Ő igazságának fehér ruhájába.

• Hogy Sátán ne vádolhassa többé őket a múlt bűneiért.

• Hogy bizakodva és reménnyel gondolhassanak arra a pillanatra, amikor majd meg kell állniuk Isten ítélőszéke előtt.

  • Jézusra gondolva „bizodalmunk van az ítélet napjához”. I. Jn. 4,17.