108 - Krisztus előtt szeplőtelenül

.

I. A téma aktualitása

1.    Ez egy nagyon izgalmas téma, főként azért, mert a Szentírás eléggé vegyes képet ad a végidő Egyházáról, és a benne élő egyháztagok lelki állapotáról.

2.    Egyrészt azért mondható izgalmas témának, mert ha felnyitjuk a Bibliát, elég sok helyen nagyon komor kép bontakozik ki előttünk a végidő Egyházáról.

• A laodíceai egyházkorszakhoz küldött jézusi üzenetben is csak elmarasztalást találunk. Jel. 3,15-16.

• Az elmondott példázataiban Jézus hol konkolynak minősíti az Egyház egyik részét, másokat pedig balga szűzeknek, vagy éppen gonosz szolgáknak.

• Ezékiel pedig azt mondja, hogy Isten népe között útálatos dolgokat cselekszenek, ráadásul a vén férfiakkal az élen, ezért aztán az Isten büntető ítéletei is először rajtuk fognak beteljesedni. Ezék. 9,4-6.

3.    Másrészt azonban, az előbbiekkel teljesen ellentétes kijelentéseket is olvashatunk a végidő Egyházával és a benne élő emberekkel kapcsolatban.

• Amikor Jézus példázatban „szűzek” által szemlélteti a visszajövetelére várakozókat, akkor ezzel a jelzővel a lelki tisztaságukat akarta szemléltetni.

  • Ez a jelkép még akkor is igaz rájuk, ha ezek közül némelyek balga szüzeknek minősültek, mivel nekik nem volt elég olajuk a világításhoz, vagyis nem voltak kellően felkészültek a vőlegény fogadására. Mt. 25,1.

• János apostol is szüzeknek nevezi a végidő népéhez tartozó, a 144.000-ként elpecsételt embereket, ők ugyanis „asszonyokkal nem fertőztették meg magukat, mert szüzek”, vagyis mindvégig hűségesek maradtak a Krisztussal kötött szövetségükhöz. Jel. 14,4.

  • Ezzel összefüggésben azt is elmondja róluk: „az ő szájukban nem találtatott álnokság, mert az Isten királyiszéke előtt feddhetetlenek”. Jel. 14,5.

• Pál apostol pedig arról ír, hogy a lelki ajándékok segítségével végül mindenkinek el kell jutni az „érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére”. Eféz. 4,13.

• Az alapige gondolatában pedig azt írja Pál, hogy amikor Krisztus elé fogunk állni, akkor már a bűnnek nem lesz rajtunk semmilyen foltja, teljesen tiszták és hibafolt nélküliek leszünk.

4.    E kijelentések mindegyike megérdemelné, hogy behatóbban foglalkozzunk vele, mert szükséges megértenünk, hogy Isten mit akart elmondani általuk.

• Most azonban, csak egyetlen kijelentésre jut idő ezek közül, ezért csak ezzel az egyetlen igei kijelentéssel szeretnék behatóbban foglalkozni, és megvizsgálni azt, amit Isten akar elmondani nekünk vele.

• Arra szeretnék választ keresni, mikor lesz az, amikor Krisztus előtt „szeplő és sömörgőzés nélkül”-i állapotban állhatunk meg, és hogyan juthatunk el ilyen lelki színvonalra?

II. A szeplőtelenség állapota

1.    A Bibliát ismerő emberek többsége úgy gondolja, hogy a szeplőtelenség a teljes bűntelenség állapotára vonatkozó kijelentés.

• Ilyen lelki szinvonal azonban itt, a bűn világában nem érhető el.

• Ennek alátámasztására elég sok igehelyet lehet felsorakoztatni, amikkel határozottan mutathatunk rá, hogy „mindannyian szűkölködünk az Isten dicsősége nélkül”. Róm. 3,23.

  • Ezért ha valaki mégis azt állítja magáról, hogy „nincsen bűn énbennem”, arról János apostol azt mondja, az ilyen „önmagát csalja meg, és igazság sincsen abban”. I. Ján. 1,8.

2.    Ennek ellenére Pál apostol mégis azt állítja, hogy már most is úgy vagyunk eljegyezve Krisztus számára, „mint szeplőtelen szüzek”. II. Kor. 11,2.

• Majd pedig fel is szólít arra, hogy „legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtelen gyermekei”. Fil. 2,15.

• Ha pedig már most is szeplőtelen szűzekként vagyunk eljegyezve Krisztus számára, akkor ez csak a következőt jelentheti.

  • Vagy a szeplőtelenségünknek is vannak különböző dimenziói. vagy pedig nem értjük tisztán, hogy a Biblia mit ért szeplőtelenség alatt.

3.    Az apostol által említett szeplőtelenség azonban nem feltétlenül a saját erőfeszítéseink által elérhető tökéletes lelki tisztaságot jelenti.

• Egyrészt, mivel a bűn a teljes lényünket szeplősítette és rontotta meg, ezért a szeplőtelenség a teljes lényünkben érintő változást fogja jelenteni.

• Másrészt viszont, Istennek ez az ígérete két ízben fog teljes mértékben beteljesedni rajtunk és velünk kapcsolatban, időben és eseményben egyaránt.

  • Egyszer a vizsgálati ítélet alkalmával, amikor Krisztus igazságába öltözötten állhatunk meg az ítéletben, mintha sohasem vétkeztünk volna.

  • Másodszor viszont Jézus dicsőséges visszejövetelekor, amikor a megváltott szentek átváltoznak egy szempillantás alatt.

III. A beteljesedés körülményei

1.    A vizsgálati ítélet alkalmával mindenkinek meg kell jelenni az Ő ítélőszéke előtt, mindazoknak, akinek neve be van írva az élet könyvébe.

• Ekkor a saját igazságának öltözetével biztosít részünkre szeplőtelen állapotot.

  • „Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt”.  II. Kor. 5,10.

• Jézus a királyi mennyegzőről mondott példázatában szemléltette ezt az eseményt, amikor a király maga elé állítja a meghívott vendégeket, hogy megvizsgálja, fel vannak-e öltözve a mennyegzői ruhába. Mt. 22,11.  Jel. 19,9.

• Zakariás könyvében Józsuának is az Úr Angyala elé kellett állni, azok jelképeként, akiknek hozzá hasonlóan kell megállni Isten ítéletében. Zak. 3,1.  3.  8.

  • „Krisztus fel fogja öltöztetni hűséges gyermekeit a maga igazságosságába, hogy Atyja elé állíthassa ’dicsőségben az egyházat, úgy, hogy azon ne legyen szeplő, vagy sömörgőzén, vagy valami afféle’.” (NK 431,3.)

    • Ez a körülmény azt eredményezi, hogy az „Isten királyiszéke előtt” történő megvizsgálásban „feddhetetlen”-nek találtatnak. Jel. 14,5/b.

2.    A második esemény Jézus dicsőséges visszajövetele alkalmával teljesedik, amikor az igazak feltámadásával és az élő szentek álváltozásával biztosít szeplőtelenséget azoknak, akiket ekkor önmaga elé fog állítani, mint megváltottakat.

• „…eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtelen szüzet állítsalak a Krisztus elé.” II. Kor. 11,2.

• „…eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát, És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei.” Jel. 19,7-8.

• Ez az átváltozás a teljes lényünket teszi szeplőtelenné, vagyis minden vonatkozásban megtisztít bennünket a bűn szeplőitől és foltjaitól.

  • Mert ekkor a romlandó test romolhatatlanságba öltözik. I. Kor. 15,53.

  • A halandó test pedig halhatatlanságba öltözik. I. Kor. 15,53.

  • Ekkor „Elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez.” Fil. 3,21.

3.    Isten üdvözítő kegyelmével kapcsolatban szoktuk használni azokat a kifejezéseket, hogy „tulajdonított igazság” és „részesített igazság”.

• A vizsgálati ítéletben csak tulajdoníttatik nekünk Krisztus „igazsága”, Jézus dicsőséges visszajövetelekor pedig már részesülünk benne.

4.    A Bibliában van egy másik hasonlat is, ami szemlélteti azt az eseményt, amikor Jézus maga elé állítja egyházát.

• A Szentírás menyegzőnek nevezi ezt az eseményt, amikor az egyház, mint Krisztus menyasszonya, már elkészítette magát, a vőlegénnyel, azaz Jézus Krisztussal való találkozásra.

  • „…mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát. És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei.” Jel. 19,7-8.

5.    De vajon mire utal az Igének az a kijelentése, hogy az Egyház „elkészítette magát”, milyen módon készült fel, mint menyasszony, a vőlegényével, azaz a Krisztussal való találkozásra és egyesülésre?

• Természetesen ezzel nem azt akarja mondani, hogy mi önállóan is képesek vagyunk felkészülni a Jézussal való találkozásra, hanem azt, hogy megengedtük Istennek, hogy felkészítsen bennünket.

• Mert ahogy a menyasszony is, általában csak a segítők közreműködésével tud elkészülni a mennyegzőre, úgy mi is csak isteni segítség által lehetünk képesek erre.

  • Vagyis Isten az, aki folyamatosan megtisztít bennünket „a víznek fürdőjével, az Ige által”, vagy éppen „Jézus Krisztusnak vére tisztít meg minket minden bűntől”. Eféz. 5,26.

  • A „békesség Fejedelme” az, aki megszentel bennünket, vagyis az egész életünkön át tökéletesít. I. Thess. 5,23-24.

  • Akiket a békéltetés Istene, azaz Jézus Krisztus megigazított, „azokat meg is dicsőíti”, amivel a befejezésnek azt a munkáját végzi el, amit a felkészülés ideje alatt nem voltunk képesek megvalósítani és elérni. Róm. 8,30.

• Mindezt annak érdekében teszi, hogy Jézus dicsőséges visszajövetelére méltó módon állhassunk elé. Fil. 3,21.

6.    A szeplőtelenség állapotát még a tökéletesség szóval is kifejezi a Biblia.

• A tökéletesség mibenlétét már jobban körül tudjuk írni a Bibliában található kijelentések alapján.

• De ahogy a tökéletesség csupán egy viszonylagos meghatározás itt a bűn világában, az ember állapotánnak szemléltetésére, akként a szeplőtelenséget is csupán egy viszonylagos állapotnak kell tekinteni.

• A teljes tökéletességet csak Jézus visszajövetelekor fogják elnyerni a megváltottak, így a szeplőnélküliség teljességére is csak akkor juthatnak el.

  • „És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet. Mivel Isten mi felőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nálunk nélkül tökéletességre ne jussanak.” Zsid. 11,39-40.

  • „…az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket élő reménységre, Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által, romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyekben van fenntartva számunkra.” I. Pét. 1,3-4.

IV. A tökéletesség dimenziói

1.    Az apostolok írásaiban sűrűn találunk olyan kijelentéseket, amelyek azt állítják, hogy az újjászületett embert tökéletes embernek tekinti Isten.

• „Tudjuk, hogy valaki Istentől született, nem vétkezik; hanem aki Istentől született, megőrzi magát, és a gonosz nem illeti őt.”  I. Ján. 5,18.

• „Senki sem cselekszik bűnt, aki az Istentől született, mert benne marad annak magva; nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született.”  I. Ján. 3,9.

• Ha az újjászületés után mégis előfordul, hogy vétkezik, akkor Isten nem tulajdonítja neki az elkövetett bűnt, hiszen nem volt benne az akarata, nem ő akarta a bűnt cselekedni, hanem csak a még meglévő régi természete.

  • „Ha pedig én azt cselekszem, amit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn.”  Róm. 7,20.

• Az újjászületett embert azért kell tökéletesnek tekinteni, mert az újjászületés a Szentlélek teremtő műveként következik be minden ember esetében.

  • Ami az újjászületés által megszületett, az éppen olyan tökéletes, mint azok a dolgok, amik a hatnapos teremtés alkalmával kerültek ki Isten kezéből, hiszen „valóságos szentségben” születik meg. Eféz. 4,24.

  • Isten ugyanis minden esetben csak tökéletes dolgokat hoz létre, a teremtő hatalma által. II. Kor. 5,17.

2.    Mivel pedig az újjászületés a hit általi megigazulás élményével társul, ezért a Jézus Krisztus igazságába öltözött embert is tökéletesnek kell tekinteni.

• Pál apostol azt mondja: „minden embert tökéletesnek állassunk elő a Krisztus Jézusban.” Kol. 1,28/b.

  • Jézus ugyanis „egyetlen áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket.”  Zsid. 10,14.

• Ezt azáltal teheti, mivel a saját, tökéletesen bűntelen életét tulajdonítja minden bűnbánó bűnös részére.

• Ezért mondhatjuk: „Tökéletes vagyok az örök igazságot hozó Krisztusban. Ő Isten elé állít engem abban a folt nélküli ruhában, amiben emberi szövésnek nyoma sincs.”  (Szemelvények I. 363,1.)

• „Amikor felismerjük, hogy dicsőségünknek reménysége Krisztus, és mi csak Benne vagyunk tökéletesek, akkor kimondhatatlan öröm tölt el bennünket és teljes dicsőség.” (Rew.a.Her. 1893 ápr. 4.)

3.    A tökéletessé válás harmadik dimenzióját megszentelődésnek vagy lelki növekedésnek is szoktuk nevezni.

• A tökéletességnek ez a dimenziója a „járni - haladni” igékkel van összefüggésben.

  • Ezzel a járással, vagyis folyamatos haladással kapcsolatban beszél Pál is a tökéletességről: „valakik annakokáért tökéletesek vagyunk, ilyen értelemben legyünk.”  Fil. 3,14-15.

• A tökéletességnek ez a változata nem egy öröklött jellemtulajdonság, de nem is elérendő szinvonal, hanem egy folyamatos életmód.

  • Olyan életmód mondható tökéletesnek, amely az Istennel való élő kapcsolatra épül, és rá tud hangolódni az isteni elvárásokra. Jn. 15,5.

  • „A fejlődés minden fokán tökéletes lehet az életünk, és ha Isten terve bennünk megvalósul, akkor állandóan előrehaladunk. A megszentelődés az egész élet munkája.”  (Kr.Péld. 36,1.)

• Míg az előző szinten az által válhat tökéletessé valaki, ha hit által elfogadja Jézus Krisztus igazságát, addig ebben az újabb szakaszban már meg kell tanulni Jézus Krisztus igazsága szerint élni.

  • „Aki azt mondja, hogy Őbenne marad, annak úgy kell járnia, amint Ő járt.” I. Ján. 2,6.

4.    Amikor Pál a lelki ajándékok rendeltetéséről beszél, akkor azt mondja, hogy azokat „a szentek tökéletesbítése céljából” adta Isten. Eféz. 4,11-12.

• Az a tény, hogy Pál tökéletesedésről beszél, már önmagában is azt sugallja, hogy egy fejlődési folyamatról beszél, és nem egy befejezett állapotról.

• A tökéletességnek ezt a szintjét a Biblia az által teszi felismerhetővé az emberben, hogy leírja a lelki ember jellemzőit a testi emberrel szembeállítva.

  • A tökéletesség az új ember folyamatos felöltözésében nyilatkozik meg. Eféz. 4,23-24.

• Pál apostol, a tökéletesség látható megnyilatkozási formájaként a szeretet nevezi meg.

  • „Öltözzétek fel a szeretetet, mint amely a tökéletességnek kötele.”  Kol. 3,14.

  • Ezért szeretet nélkül „semmi vagyok”, bármilyen értékesnek látszó tulajdonságokkal is rendelkezem egyébként.  I. Kor. 13,2.

5.    Az újjászületett emberben tehát kell hogy éljen az a vágy, hogy a saját erőfeszítését is latba vetve haladjon előre, és mindig tökéletesebb legyen.

• Jézus a gazdag ifjúnak mondta azt: „ha tökéletes akarsz lenni”.  Mát. 19,21.

• Pál apostol pedig nekünk tanácsolja ugyanezt.

  • „Törekedjünk a tökéletességre! Nem rakosgatván le újra alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenben való hitnek.”   Zsid. 6,1.

6.    Pál apostol írásaiban találjuk meg a tökéletességünk negyedik dimenzióját, amelyet Jézus fog megteremteni bennünk a dicsőséges visszajövetelekor.

• Jelenlegi életünkben ugyanis minden csak „rész szerint” van meg bennünk, ezért minden viszonylagos.

  • „De amikor eljön a teljesség (teleion = tökéletesség), akkor a rész szerint való eltöröltetik.”   I. Kor. 13,10.

• Amíg e „halandó testben” a „bűn és a halál törvényének” alávetve kell élnünk, addig a tökéletességünk is csak a jelen életünk viszonylatában tekinthető tökéletesnek.

  • „Miként Isten tökéletes a saját viszonylataiban, az embernek is tökéletesnek kell lennie a saját viszonylataiban.”  (4. Test. 591.)

  • „Krisztus jellemének isteni szépségét még a legnemesebb és a legszelídebb emberek is csak halványan tükrözik vissza.” (GHB. 52,4.)

• A tökéletességnek erre a dimenziójára senki sem juthat el itt a bűn világában lévő élete közben.

  • Miközben a Szentírás tökéletes embereknek minősíti a régi hithősöket, addig Pál szükségesnek tartja tisztázni a következő tényt;

  • „És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet. Mivel Isten mi felőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nálunk nélkül tökéletességre ne jussanak.”  Zsid. 11,39-40.

7.    Azt mondhatjuk tehát, hogy a történelem során tökéletességre jutott valamennyi ember csak együtt léphet be abba a dicső tökéletességbe, amit a feltámadott és dicsőségben visszatérő Jézus hoz el számunkra.

• Mert akkor „Elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez.”   Fil. 3,21.

• „Amíg Sátán uralma tart, szüntelen küzdelmet kell vívnunk énünkkel, legyőznünk rossz hajlamainkat, mert egyetlen pillanatra sem mondhatjuk, hogy elértük volna a célt.”  (Test. 1. 340.)

• „Nem arra támaszkodunk, amire az ember képes, hanem arra, amire Isten képes az emberért Krisztus által. Amikor teljességgel átadjuk magunkat Istennek és teljességgel hiszünk, akkor Krisztus vére megtisztít bennünket minden bűntől. A lelkiismeret felszabadulhat a vád alól. A Krisztus Jézus vérében való hit által minden tökéletessé válhat. Hála Istennek, hogy számára semmi nem lehetetlen. Igényt tarthatunk a megszentelődésre és élvezhetjük Isten jóindulatát. Nem azon kell aggódnunk, hogy Isten mit gondol rólunk, hanem azon, hogy mit gondol Krisztusról, a mi helyettesünkről.” (Szemelvények II. 32,2.)