„Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embereknek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az õt szeretõknek”
Jézus ugyanis azt ígérte, hogy helyet készít nekünk, és ha ezzel elkészült, akkor visszajön értünk, elvisz bennünket, hogy végre mi is ott lehessünk Vele ebben az országban. Jn. 14,1-3.
„Amiket szem nem
látott, fül nem hallott, és az embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten
készített az őt szeretőknek.”
Nagyon sokan Pál üzenetéből csak erre a gondolatra koncentrálnak.
Ha ti most megkérnétek arra, hogy mondjak már valamit az Isten országáról, milyen lesz az és hogyan fogunk ott élni, akkor nekem azt kellene mondanom, el se tudom képzelni, hogy milyen lesz az.
Hiszen Pál apostol is azt mondja, hogy el se tudjuk gondolni.
Pál felsorolásában bizonyos fokozatosság figyelhető meg.
Általában a szemünkön keresztül érzékelünk és fogadjuk be a legtöbb információt a környezetünkből, a bennünket körülvevő világból.
A már látott dolgokat tekintjük a legbiztosabb információnak.
Amiről csak hallottunk, azt már bizonytalanabb előttünk.
Esetleg, ha biztos helyről származik az információ, akkor talán merünk rá építeni.
A szív gondolata – a megérzés – az előzőeknél is bizonytalanabb.
Ennek ellenére nagyon sokan adnak a megérzésükre, vagy az elképzelésükre.
Ez vajon azt jelenti, hogy mi semmit sem tudhatunk erről az országról?
Isten Igéje a megváltás tervéről is azt állítja, hogy ez az Isten titka, ami örök időktől fogva el volt rejtve Istenben.
Máshol viszont arról beszél az Ige, hogy Isten ezt a titkát kijelentette részünkre a próféták által.
Ebből adódóan a Bibliát olvasó és tanulmányozó ember előtt többé nem titok a megváltásunkról szóló evangélium.
Vagyis a Bibliát ismerő embereknek a leghitelesebb információja van erről az országról, hiszen ki adhatna hitelesebb képet, mint Isten.
Ez a tény viszont a kérdések sorozatát állítja elénk.
Te hallottál már erről az országról?
El tudod gondolni, milyen lesz ott az élet?
Magad előtt tudod látni, ahogy ott élsz a békesség és szeretet országában?
„És a városnak nincs szüksége a napra,
sem a holdra, hogy világítsanak benne, mert az Isten
dicsõsége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány” Jel
21,23.
„Benne van az Isten dicsősége; és annak világossága hasonló a legdrágább kőhöz, úgymint kristálytiszta jáspis kőhöz;” Jel. 21,11.
„A város kőfalának alapjai ékesítve valának mindenféle drágakövekkel.” Jel. 21,19.
„A tizenkét kapu pedig tizenkét gyöngy; minden egyes kapu egy-egy gyöngyből van; és a város utcája tiszta arany, olyan mint az átlátszó üveg.” Jel. 21,21.
„De új
eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik.”
2Pét.
3,13.
Mivel a bűn a „tűznek tavában” véglegese és teljesen megsemmisült, ezért már csak az igazság létezik.
Ott nem
lesz kísértõ, és így nem lesz lehetõség a gonosz követésére.
Minden
jellem kiállotta már a Gonosz próbáját, már senki sem lesz fogékony a rossz
hatalma iránt.
Édenben
az élet fájáról való evés feltételes volt, amit a bűn miatt Isten végül
visszavont.
„És lakozik a
farkas a báránnyal, és a párduc a kecskefiúval fekszik, a borjú és az oroszlán-kölyök
és a kövér barom együtt lesznek, és egy kis gyermek őrzi azokat;
A tehén és medve legelnek, és együtt feküsznek fiaik, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik.
És gyönyörködik a csecsszopó a viperák lyukánál, és a csecstől elválasztott a baziliskus lyuka felett terjengeti kezét:
Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén, mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják.” Ésa. 11,6-9.
„A farkas és bárány együtt legelnek, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik, és a kígyónak por lesz az ő kenyere. Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén; így szól az Úr.” Ésa. 65,25.
„Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra.” 1Kor. 15,54.
„Nem
éheznek többé, sem nem szomjúhoznak többé; sem a nap nem tûz rájuk, sem
semmi hõség: Mert a Bárány, aki a királyiszéknek közepette van,
legelteti õket, és a vizeknek élõ forrásaira viszi õket;
és eltöröl Isten az õ szemeikrõl minden könnyet” Jel. 7,14-17.
„Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.” 1Kor. 15,53.
„jutalmatok sok
lesz, és ama magasságos Istennek fiai lesztek:” Lk. 6,35.
„A fiúságnak Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám! Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.” Róm. 8,15-16.
„Boldogok, a kiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják.” Mt. 5,8.
„Még
nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá
lesz, hasonlókká leszünk Õ hozzá; mert meg fogjuk õt látni, amint
van.” 1Ján. 3,2.
„Adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei.” Jel. 19,8.
„Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez, amaz Ő hatalmas munkája szerint.” Fil. 3,21.
Szemlélhetjük
azokat, akik erõfeszítéseink által emelkedtek fel, és nemesedtek meg, megláthatjuk
életük alakulásában az igazság kibontakozását.
Az egész
világegyetem kincsei feltárulnak majd Isten gyermekei elõtt tanulmányozásra.
A tanuló
elõtt ott a végtelen láthatár, és a kimondhatatlan gazdagság tárul fel.
Akkor megnyílik értelme elõtt a
nagy küzdelem folyamata, amely már az idõk kezdete elõtt
megindult.
Feltárul elõtte a bûn
történetének kezdete, a végzetes csalás ravasz munkálkodása; az igazság útja,
mely nem tért le egyenes ösvényérõl.
Amíg Isten gondviselését nem látjuk meg
az örökkévalóság fényében, addig nem értjük meg, mivel tartozunk angyalainak
gondoskodásáért és közbelépéséért.
Gyakran mûködtek
vezetõként olyan utasok számára, akiket szállás nélkül ért az éj; meghiúsították
a pusztító szándékát és elfordították a gonosz csapását.
Habár a föld uralkodói nem tudják:
tanácskozásaikon gyakran angyalok szólaltak fel.
A tanácstermekben és törvényszékeken
mennyei küldöttek védték az üldözöttek és elnyomottak ügyét.
Minden megváltott saját életébõl
érti majd meg az angyalok szolgálatát.
Milyen csodálatos élmény lesz az,
amikor beszélgetést folytathatnak azzal az angyallal, aki õrzõjük
volt korábbi éveiktõl kezdve.
Megtudhatják tõle az isteni
közbelépés történetét egyéni életükben, és a mennyei együttmûködés
szerepét az emberiségért végzett minden munkájában.
Az egész Földön szétszóródva élő megváltottakról azt írja az Ige: „És lesz, hogy hónapról-hónapra és szombatról-szombatra eljön minden test engem imádni, szól az Úr.” Ésa. 66,23.
A
144.000-ről viszont azt írja János, hogy „az Isten királyiszéke előtt vannak; és
szolgálnak neki éjjel és nappal az ő templomában” Jel. 7,15.
Ez a templomi szolgálat Jézus mellett,
mint főpap mellett ahhoz hasonlítható, amit Lévi törzse, illetve azon belül
Áron és családja töltött be a földi templom szolgálatában.
„Az
ősi időkben miden családfő egyben papja is volt családjának és házanépének…
Most minden izraelita családfő elsőszülött fia helyett az Úr Lévi törzsét
választotta a szentélyben való szolgálatok elvégzésére… A papság tisztsége
azonban csak Áron családjára korlátozódott. Isten egyedül Áronnak és fiainak
engedte meg, hogy az Úr előtt szolgáljanak.” (P.P.
307,2.)
Izráelben a templomban szolgáló papoknak volt a feladata, hogy az Úr törvényének ismeretére tanítsák meg a népet.
„Járuljanak oda a papok, Lévi fiai; (mert őket választotta az Úr, a te Istened, hogy szolgáljanak néki, és hogy áldjanak az Úr nevében”. 5Móz. 21,5.
„szorgalmatosan megtartsad és megcselekedjed
mindazt, amire a Lévita-papok tanítanak titeket;” 5Móz. 24,8.
„menj be a Lévita-papokhoz és a bíróhoz, aki lesz majd abban az időben; és kérdezd meg őket, és ők tudtul adják néked… És annak a mondásnak értelme szerint cselekedjél, amelyet tudtul adnak néked azon a helyen, amelyet kiválaszt az Úr.” 5Móz. 17,9-10.
Ma még
nem tudjuk pontosan meghatározni a mennyei templomban végzendő szolgálat mibenlétét,
csak homályos elképzelésünk lehet az előképes szolgálat hátterén.
Ebbe a szolgálatba viszont
beletartozott az Isten akaratának a megismertetése, vagyis a tanítás szolgálata
is.
Jézus azt mondja az evangéliumban: „Az Isten országa nem szemmel láthatólag jön
el.” Lk.
17,20.
„Az
Istennek országa tibennetek van”. Lk. 17,21.
Isten bennünk akarja láthatóvá tenni azt az országot, amilyet az emberek még nem láttak.
De vajon meg tudta valósítani ezt bennünk és közöttünk Isten?
Mi a bizonyítéka annak, hogy megvalósult Istennek ez a szándéka?
A környezetedben élő embereket vonzza a bennetek és közöttetek megnyilatkozó ország?
A kormányzat, amelynek
fennhatósága alatt Jézus élt, korrupt és elnyomó volt. Mindenfelé égbekiáltó
visszaélések történtek; zsarolás, türelmetlenség, életerőt felőrlő
kegyetlenség.
A Megváltó mégsem kísérelt
meg polgári reformokat. Nem támadta a nemzeti visszaéléseket, nem ítélte el a
nemzeti ellenségeskedést. Nem avatkozott bele a felsőbbség, a hatalmat gyakorló
közigazgatás dolgaiba. Példaképünk távol tartotta magát a földi kormányoktól.
Nem azért, mintha közömbös lett volna az emberi baj iránt, hanem mert az orvosságot
nem pusztán emberi vagy külső eszközökben kereste. A hatásos gyógyításhoz
egyénileg kell elérni az embert, újjáteremteni a szívet. (DA, 509.)
Néhány farizeus Jézushoz
jött, és megkérdezte, „mikor jő el az Isten országa” (Lk. 17,20.)? Több mint három
év eltelt, amióta Keresztelő János üzenete kürtszóként hangzott mindenfelé az
országban. „Elközelített a mennyeknek országa” (Mt. 3,2.). Mindeddig a
farizeusok semmi jelét nem látták az ország megalapításának. Sokan, akik
elutasították Jánost, és lépten-nyomon szembeszegültek Jézussal,
rosszindulatúan mondogatták, hogy küldetése kudarcot vallott. Jézus így felelt:
„Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el. Sem azt nem mondják: Ímé, itt,
vagy ímé, amott van; mert ímé, az Isten országa tibennetek van.” (Lk.
17,20-21.). Isten országa a szívben kezdődik. Ne itt vagy ott keressétek földi
hatalmának, eljövetelének megnyilvánulásait. (DA, 506.)
Krisztus cselekedetei nemcsak
messiási voltát igazolták, de megmutatták azt is, hogy országát hogyan fogja
felállítani... Az Isten országa az Ige szelíd érvelése, a Szentlélek belülről
ható munkája által, a lélek Istennel való közössége útján jön el, hiszen Isten
az életet jelenti a számára. A mennyek országának hatalma a Krisztus jellemének
tökéletességére eljutott emberek lényében nyilvánul meg a legjobban...
Isten soha el nem múló
gazdagsággal ruházta fel az embert akkor, amikor Fiát a világnak ajándékozta;
olyan gazdagsággal, amelyhez képest a világ kezdete óta összegyűjtött emberi
kincsek semmit sem érnek. Krisztus eljött a Földre, és az örökkévalóságban
felhalmozott szeretettel állt az emberek fiai elé. Ez az a kincs, amelyet a
vele való kapcsolat útján kell megkapnunk, bemutatnunk és továbbadnunk. (MH,
36-37.)