|
|
Ján. 3,16. |
|
Letöltés |
|
|
|
|
|
Ennek az üzenetnek az első része bizonyítani akar, meg akarja győzni az embert Isten szeretetének csodálatos voltáról.
“Úgy szerette Isten a világot”, mondja Jézus az Ige szavain keresztül.
Egyrészt az isteni szeretet mértékét teszi teljesen egyértelművé ez a kijelentés.
Másrészt viszont azt mondja el, hogy nemcsak a hivő emberek felé nyilatkozik meg ez a szeretet, mert Isten az egész világot szereti.
Bennünket is már akkor szeretett, amikor még ellenségei voltunk, amikor még bűneinkben voltunk. Róm. 5,8. 10.
Sátán lázadása miatt Isten kénytelen bizonyítékot szolgáltatni arról, hogy Ő nem állított valótlant akkor, amikor önmagát a szeretettel azonosította.
A Golgotán történt eseménynek azért is be kellett következnie, hogy bizonyítékot mutathasson fel Isten önmagáról az ellenség vádjaival szemben.
Mert “nincs nagyobb szeretet annál, mintha valaki az életét adja a barátaiért.” Ján. 15,13.
Ezzel ellentétben az Atya szeretetét bizonygatni kell, mert “Ő csak néma szemlélője volt a Golgotán történt eseményeknek, de nem Ő szenvedett”, mondják.
Jézus azonban éppen ezzel a kijelentésével szeretné hangsúlyossá tenni azt, hogy az Atya részéről is hatalmas önmegtagadást igényelt az, hogy nem avatkozott közbe és nem vetett véget a Kálvárián történő egész eseménynek.
Tanítványaihoz intézett búcsúbeszédében szintén az Atya szeretetéről biztosította tanítványait:
“Nem mondom néktek, hogy kérni fogom az Atyát ti érettetek, mert maga az Atya szeret titeket.” Ján. 16,26-27.
“Tudna-e Isten hatalmasabb bizonyítékot nyújtani szeretetéről, mint azt, hogy így átengedte Fiát, hogy átessen a szenvedés sorozatán?” (3. Test. 369,2.)
Ebben a kijelentésben ugyanis benne van a teljes Szentháromság Isten, a héberek Elohim Istene.
Mert a megváltási terv nemcsak Jézus vállalása, hanem a Szentháromság Isten vállalása.
Mindhárom isteni személynek meg kellett hoznia döntését, a közöttük lévő egység miatt.
Arra vonatkozón, hogy az Istenség egyik személye emberi természetet vegyen fel és meghaljon a bűnös ember helyett.
Arra vonatkozóan, hogy nem fognak közbe avatkozni és kiragadni társukat a szenvedések és gyötrelmek sorozatából.
A Megváltó küldetése eleitől fogva kitárult az egész világra.
A “világ” ebben a kijelentésben az egész teremtett világot jelenti.
Elsősorban az emberi család világát, éspedig az Istentől elszakadt, ellene lázadó, a bűn hatalmába került világát.
Tágabb értelemben azonban az egész teremtett világ számára vonatkozik ez a biztosíték Isten szeretetéről.
Az el nem bukott világoknak is szükségük van az Isten szeretetéről való megbizonyosodásra.
A Golgotán megnyilatkozó szeretet vezeti vissza őket is az Istennel való szeretet közösség eredeti állapotába. Eféz. 1,10.
Ezt a szeretetet azonban nemcsak észrevenni kell, hanem különböző dimenzióiban megismerni, megérteni és beteljesedni vele. Eféz. 3,18-19.
“Krisztus halála azt hirdette, hogy az Atya törvénye, amikor megbünteti a bűnöst, igazságos, mert hiszen elvállalta, hogy maga szenvedi el a törvény büntetését, hogy megmentse a bukott embert a törvény átkától. Isten szeretet Fiának kereszthalála azt bizonyítja, hogy Isten törvénye megmásíthatatlan. Halála tisztességet szerez a törvénynek, fölmagasztalja azt, és az ember előtt is bebizonyítja annak változhatatlan voltát.” (2. Test. 201,f.)
A Szentháromság Isten leghatalmasabb ajándéka volt az, hogy a testet öltött Krisztusban önmagát adta az embereknek, mert a Megváltó is tagja a Szentháromságnak.
“Nemcsak azért adta, hogy bűneinket hordozza, és mint áldozat meghaljon értünk, hanem Isten oda ajándékozta Krisztust az elbukott emberiségnek. Hogy biztosítson változhatatlan békeszándékáról, egyszülött Fiát adta, hogy Krisztus eggyé váljon az emberi családdal, s örökre megtartsa emberi természetét.” (J.É. 17,1.)
Amikor “az Üdvözítő felvette emberi természetünket, ezzel olyan kötelékkel fűzte magát az emberiséghez, amit többé széttépni nem lehet. Örökre magához kötözött minket.” (J.É. 17,1.)
Isten ugyanis nemcsak önmagát akarta adni az emberi családnak, hanem az embert is föl akarta emelni magához.
“Fiának személyében Isten örökbe fogadta az emberi természetet, és a legmagasabbra, a Mennybe helyezte. Az ‘embernek Fia’ az, akivel megosztja a világmindenség trónját. Az ‘embernek Fia’ az, akit ‘csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének’ (Ésa.9,6.) hívnak.” (J.É. 17,1.)
Mert a megváltásban nem más történik, mint az, hogy helyet cserélünk a Megváltóval.
Ő vállal engem és én vállalom Őt.
Ő úgy hal meg, mint ahogy nekem kellett volna, hogy én úgy élhessek, mint ahogy Ő élhetett volna.
A megváltott ember tehát a Jézusban biztosított életet nyeri el.
Mivel pedig Jézus mint Istennek Fia lett Megváltóvá, ezért általa mi az Isten-fiúság jogát nyerjük el általa.
Erre gondolhatott Pál is, amikor azt mondta, hogy Jézusban mi “a fiúságnak lelkét kaptuk, aki által kiálthatjuk, Abbá, Atyám!” Róm. 8,15-17.
Ez a legmagasabb szintű fiúság, amit Isten adhatott.
“Sátán célja kezdettől fogva az volt, hogy az embert örökre elszakítsa Istentől, de Krisztusban szorosabb egységbe jutunk Istennel, mintha sohasem buktunk volna el.” (J.É. 17,1.)
A megváltás által Ádám fiaiból Isten fiaivá lettünk.
Ezt jelenti az, hogy Isten “az Ő Fiát adta” nekünk.
Ha már megismerted Isten ajándékát, akkor fogadd el azt, hidd el, hogy a tiéd lehet minden ígéretével együtt.
Isten nem fog kényszeríteni, mert tiszteletben tartja az emberek döntéseit, ezért hangzik az Igében úgy, hogy ha “valaki hisz Őbenne”.
Ugyanezt a gondolatot Pál apostol úgy fogalmazza meg, “mert kegyelemből tartattatok meg hit által, és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez”. Eféz. 2,8.
Isten ajándéka a kegyelem is és a hit is.
Viszont mindkettőt nekem kell elfogadnom.
Először a hitet, majd hit által a kegyelmet.
Alapvető szinten a hit csupán csak meggyőződéshez vezet el Istennel kapcsolatban.
Meggyőződök arról, hogy van Isten, hogy Ő teremtette azt a világot, amelyben élek, és így benne engemet is.
Meggyőződhetek arról, hogy a bűn rontásával szemben Istennek megoldása van az emberek számára, így az én számomra is.
Meggyőződésem lehet, hogy Isten megoldása a Golgotán felfeszített Megváltóban van biztosítva, ha elfogadom Őt személyes Meg-váltómnak.
A tények és az információk elfogadásán túl azonban van egy fontosabb része is a hit ajándékának.
Tapasztalati élményekhez szeretne vezetni Isten általa bennünket.
Isten azt szeretné, hogy ne csak ismerd, hanem éld is át azt, hogy mit jelent elfogadni Isten kegyelmét a gyakorlatban.
Ezért mondja EGW azt, hogy száz közül nincs egy, aki a maga részére is érti a hit általi megigazulás evangéliumát.
“Aki hisz Őbenne”, vagyis nem másban, hanem csak Őbenne.
Mert “nincsen senkiben másban üdvösség, mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk”. Csel. 4,12.
Valószínű, hogy a legtöbben visszaadnánk Istennek az örök életre vonatkozó ajándékát, ha csupán ennek az életnek a meghosszabbítása lenne.
Mire eltelik az a 60-70 vagy 80 esztendő, az emberek többsége úgy érzi és gondolja, hogy elég volt ebből a nyomorúsággal teljes életből.
Az Isten által kínált életben már nem lesz halál, gyász, fájdalom, és szomorúság. Jel. 21,4.
Nem lesz öregedés, és a vele együtt járó betegség és szenvedés, mert ez a romlandó testünk romolhatatlanságot ölt magára.
Ott már nem kell a bűnös kívánságaink és természetünk ellen küszködnünk, nem kell a bűnös cselekedeteink miatt szégyenkeznünk, mert Isten teljesen megtisztít bennünket a bűntől.
Most még szűkölködünk az Isten dicsősége nélkül, akkor viszont Jézus dicsőséges testéhez leszünk hasonlók. Róm. 3,23. Fil. 3,21.
Mivel a Földet is újjá teremti Isten, ezért a körülöttünk lévő teremtett világgal is más lesz a kapcsolatunk.
Többé nem kell félnünk a tomboló vihartól vagy a jégeső pusztításától.
Nem kell félnünk a vad és vérengző állatoktól, mert akár az oroszlánt is megsimogathatjuk. Ésa. 65,25.
De az állatok sem fognak félni tőlünk, ezért akár a tenyerünkből is etethetjük majd a kis madarakat.
Az egyik helyen arról olvashatunk, hogy “akié a Fiú, azé az élet, akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban.” I. Ján. 5,12.
A másik helyen pedig Jézus mondja el azt, hogy “aki hisz énbennem, az.... soha meg nem hal... (illetve)... ha meghal is, él”. Ján. 11,25-26.
Mindenki elmondhatja, aki kész elfogadni Őt személyes Megváltójaként.
Attól a pillanattól kezdve helyet cseréltünk egymással, és ettől a hitben végrehajtott helycserével Isten nekünk tulajdonítja Jézus Krisztus életét.
Ez a helycsere azonban nemcsak a bűntelen életére vonatkozik.
János apostol a leghatározottabban mondja ki azt, hogy “akié a Fiú, azé az élet”.
Jézus tehát teljesen adni akarja önmagát, a benne lévő élettel is, azzal az élettel, amely fölött már nincs hatalma a halálnak.
Jézus elfogadása által ugyanis - akinek élete van önmagában - az élet forrását is biztosítja Isten mindazoknak, akik hitben elfogadják Őt.
A Jézusban való élet tehát az örök élet kezdetét jelenti számunkra a forrását tekintve.
“Krisztus egy testté lett velünk azért, hogy mi pedig lélekben lehessünk egyek Vele. Ennek az egyesülésnek ereje által jövünk elő a sírból, - nem csupán mint Krisztus hatalmának a megnyilatkozása, hanem mert hit által az Ő élete a mi életünkké vált. Akik felismerik Krisztust valóságos jellemében, és befogadják Őt szívükbe, azoknak örök életük van. Krisztus a Szentlélek által lakik bennünk, s ha Isten Lelkét hit által szívünkbe fogadjuk, ez az örök életnek a kezdete.” (Jéz.Élet. 323,4.)
Ezért mi soha nem halunk meg, csupán elalszunk, hogy Jézus visszajövetelekor felébredjünk. (Ján. 11,11.)
“Akié a Fiú, azé az élet”.
Ti, “akik hisztek az Isten Fiának nevében, tudjátok meg, hogy örök életetek van”.
“Aki nem hisz az Istennek, az hazuggá tette Őt, mert nem hitt abban a bizonyságtételben, amellyel bizonyságot tett Isten az Ő Fiáról”.
“Aki viszont hisz az Isten Fiában, annak bizonyságtétele van önmagában”.