|
|
Zak: 3,1-8. |
|
Letöltés |
|
|
|
Zak: 3,1-8. |
|
Letöltés |
|
|
|
|
|
Az Angyal előtt álló emberek a mindenkori Isten népét és az Isten gyermekeit jelképezik.
Ebben az ítéletben azonban van egy elmaradhatatlan társunk is, aki azért áll mellettünk, hogy vádoljon bennünket, hogy őrködjön afelett, nehogy rejtve maradjon egyetlen bűnünk is.
Ez a hívatlan társ maga Sátán, aki Isten gyermekeit éjjel és nappal vádolja az Isten előtt. Jel: 12,10/b.
Sátán azonban nem az igazság ügyéért buzogva mutat rá bűneinkre:
Ő azt szeretné elérni, hogy Isten ne részesítse kegyelemben azokat, akikről Ő egyértelműen bizonyítani tudja, hogy milyen bűnösök.
Soha sem vehetnek fel valakit Sátán táborából az Isten családjába anélkül, hogy ezzel a gonosz erők határozott ellenállását fel ne keltenék.
Miként Józsuát és barátait vádolta Sátán, úgy vádolja mindazokat, akik Isten kegyelmét keresik.
Az Úrnak ez az Angyala nem más, mint Jézus Krisztus, aki mindig kész védelmébe venni a bűnbánó és megtérő bűnösöket.
Védelmét azonban nem úgy adja, hogy megpróbálja bebizonyítani védenceinek az ártatlanságát, mert ez lehetetlen, hiszen mindannyian bűnösök vagyunk.
Sátán sem kitalált bűnökkel vádol, hanem a megtörtént, az elkövetett bűnöket olvassa a fejünkre.
Ezért hallgatott némán Józsua is a Vádoló szavai előtt.
“És mi mindnyájan olyanok voltunk, mint a tisztátalan, és mint megfertőztetett ruha, minden mi igazságunk.” Ésa: 64,5.
Első parancsával a Vádolót hallgattatja el.
Valószínűleg azáltal, hogy nyilvánosságra hozta azt, hogy azokért a bűnökért mindenek előtt ő a vádoló a felelős, mert ő vette rá ezt a bűnöst azoknak a bűnöknek az elkövetésére.
Hasonlóképpen történik itt is, mint annakidején, amikor Jézus elé vezettek a farizeusok egy bűnös nőt, azt mondván, hogy a törvény szerint halálra méltó, vajon Jézus mit mond. Ján: 8,1-
Miután a Vádolót elhallgattatja, a másik parancsával viszont már elvégezteti a bűnösön azt, amit magától soha sem tudott volna megtenni.
“Vegyétek le róla a szennyes ruhákat”, mondotta az Úr Angyala.
Józsuához pedig így szól; “Lásd, levettem rólad a te álnokságodat”.
Harmadik parancsa pedig arra vonatkozik, hogy a szennyes ruháitól megtisztított bűnös egy másik ruhába legyen felöltöztetve, egy ünnepi ruhába.
Ha a szennyes ruha a mi bűneinket és álnokságainkat jelképezi, akkor ez a másik ruha az Isten által nekünk tulajdonított bűntelen életet jelenti.
Erről a ruháról beszél János apostol is úgy, mint ami egyrészt a szentek igazságos cselekedeteit jelképezi. Jel: 19,8.
Másrészt pedig úgy beszél erről a ruháról, mint ami nem a saját cselekedeteinket jelképezi, hanem olyan igazságos cselekedeteket, amelyeket úgy kapnak a szentek, - “adaték nékik”.
Hogy Sátán ne vádolhassa többé őket a múlt bűneiért.
Hogy bizakodva és reménnyel gondolhassanak arra a pillanatra, amikor majd meg kell állaniuk Isten ítélőszéke előtt.
Amikor majd belépsz a vízbe és megkeresztelkedel, akkor ezzel Jézus példáját és parancsát fogod követni, mert Ő azt mondta;
“Igy illik nékünk minden igazságot betöltenünk”. Mát: 3,15.
“Aki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül”. Márk: 16,16.
Ezért a vízből kilépve a Te számodra is érvényes az a szózat, ami egykor a Jordán partjánál hallatszott, amely biztosít arról, hogy Isten gyermekévé fogadott.
“Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm”. Mát: 3,17.
Ekkor teljesedik az, ami Zakariás prófétának lett megmutatva.
Ekkor veszi le rólad Isten a múlt minden bűnét és álnokságát, mint egy szennyes ruhát.
Ekkor öltöztet fel Krisztus igazságának tiszta és szeplőtelen életét jel-képező fehér ruhába.
A keresztség után úgy állhatsz meg a Menny és a Föld előtt, az itt jelenlévő gyülekezet előtt is, mintha sohasem követtél volna el egyetlen bűnt sem.
Mert Isten nagyon komolyan gondolja azt, amit megígért.
Ez az ígéret azonban már nem a múltra vonatkozik és nem a múlttal kapcsolatos.
Ez az ígéret már a jelenből a jövőbe irányítja a figyelmünket.
Ez már feltételhez kötött, és Istennel való együttmunkálkodást igényel
“Ha az én útaimban jársz, és ha parancsolataimat megtartod”, mondja az Úr.
Akkor majd a mennyei angyalok között járhatsz ki és be az Isten színe előtt.
Mert Jézus ugyan kész tisztába tenni bennünket a múltunk minden bűnétől az újjászületés fürdője, a keresztség által.
De ha mi nem vigyázunk a megtisztított életünkre, ha nem az Isten útjain járunk, ha nem az Ő parancsolatai szerint élünk, akkor az ígéretek sem érvényesek.
Mert “Krisztus igazsága nem olyan köpeny, hogy alatta be nem vallott és titkon ápolt bűnöket is takargathatunk”. (JÉ: 466,5.)
De a feltételek teljesítése nélkül az örök életre és az angyalok társaságára vonatkozó ígéret sem érvényes.
Fátylat borít a bűnös múltadra, és fiává fogad, miközben biztosítja számodra azt is, hogy fiához méltóan élt a jövőben.
“Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést, az Ő jó kedvéből.” Fil: 2,13.
A következő lépést viszont már Tőled várja az Isten; “Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet”. Péld. 4,23.
